2008. szeptember 21., vasárnap

Marjane Satrapi: Persepolis II - A viszatérés

A híres könyv folytatása, amit sikeresen befejeztem egy nap alatt. :) (Most örülök magamnak. ) Egyébként ennek a könyvnek a DVD változatát is sikerült levadásznom a bookline oldalán és ha minden igaz, akkor holnap mehetek is érte. Azt is ajánlom mindenki figyelmébe. :)

Az előző rész ott fejeződött be, hogy Marjane Ausztriába utazik egyedül a szülei nélkül. A második kötet viszont innen folytatódik ahol életének legnehezebb szakasza kezdődik.
Felvázolja, hogyan lehet vagy hogyan nem lehet beilleszkedni egy vadidegen országba, ahol teljesen más a kultúra, az életfelfogás, és az életszínvonal. Hogyan próbálja Marjane letagadni a múltját és származását.

A serdülőkor viszontagságai mellett megismerkedik a droggal, az első nagy szerelemmel és többek között a hajléktalansággal. Mindezek után úgy dönt, hogy visszaköltözik Iránba, ahol ekkor már a felnőtté válás nehézségeivel kell megküzdenie. Az író ezeket a problémákat könnyed, vidám
humorral meséli el nekünk.

Egyébként ez a rész nekem sokkal, de sokkal jobban tetszett. Egyrészt mert sokkal életszerűbb, nem mintha az előző rész nem az lett volna, de valahogy most jobban át tudtam érezni Marjane problémáit. Furcsa látni, hogy mennyire nem egyszerű megszokni egy teljesen más kultúrát, és mennyire el tud veszni benne az ember, főleg egy olyan kis emberi lénynek, aki akkor éli át a kamaszkort. Szóval röviden megfogalmazva nem lehetett egyszerű.

Nagyon klassz kis darab, teljesen beleszerettem ebbe a kis képregénybe (bő 192 oldalas) . Rettenetesen tanulságos és aki kezébe veszi biztos vagyok benne hogy nem tudja letenni. Hogy miért? Mert tele van életszerű helyzetekkel, ami mellet az olvasó nem tud csak úgy elsiklani.

Egyébként, ha még nem mondtam volna, ezt a művet igazán kötelezővé tehetnék az iskolában. Igaz, hogy nem egy szépirodalmi mű, de biztos vagyok benne, hogy a gyerekek élvezettel olvasnák és sokat tanulhatnának belőle.

Nah ennyi mára gyerekek! Tűnés olvasni. :)

Értékelés: 10/10***

2008. szeptember 19., péntek

Aleksandar Zograf: Pszichonauta (Látomások balkánról)

A mai nap folyamán egy olyan képregényről lesz szó, amit még én magam sem tudok hova tenni. Nem azért, mert nincs hely a polcomon, hanem egyszerűen a fejemben nem tudom lerendezni a dolgokat. Igazándiból még a mű lényegét sem tudtam megragadni és ezért most tartalmi leírást sem fogtok kapni.

Ez a könyv egyszerre szól mindenről és semmiről. Leakartam tenni, mert nem is akartam elolvasni, de aztán mégis kiolvastam, mert kíváncsi voltam a végére. Tudni akartam mi lesz a befejezés, mi kerekedik ki ebből az egészből. De amikor letettem rájöttem, hogy nem is értem, pedig akartam, nagyon is.

Ez egy képregény, eddig ok is a dolog. De se tartalma, se eleje se vége nincs ennek a műnek, nem úgy mint egy Persepolisnak. Ami mondjuk nem is lenne probléma, de az már az, hogy össze vissza csapong a gondolatokban, ami akár a mű szépséget is adhatja (attól függ honnan nézzük a dolgokat). Amikor végeztem a művel kicsit másképp is néztem a világra, mert lehet másképp is. Észre lehet venni a dolgok szépségét,még ha először nem is látjuk, hogy mi az. Talán lehet, hogy szomorú, hogy épp ez a könyv vezetett rá arra, hogy igen is szép lehet mondjuk egy lerombolt épület, csak szabadjára kell engedni a képzeletünket.

Egyébként a művet három részre tudom osztani, ebből lényegében kettő emelkedik ki igazán: az első rész amit én csapongásnak hívnék (szerintem ez a legjobb szó erre), a második rész viszont erőteljesen a szerbiai háborúról szól. Lényegileg nekem a második fejezet jobban tetszett, mivel tartalmilag sokkal többet adott a szerző. Bemutatta valamennyire a balkáni harcokat, forradalmakat és ábrázolta az emberek helyzetét.

Most egy kicsit melankolikus lettem, lehet hogy abba is hagyom mára a blog írást, mert már ennek a bejegyzésnek sincs igazándiból sok értelme. :)

Legyen szép napotok és olvassatok sokat. :)

Értékelés: 10/7

2008. szeptember 18., csütörtök

Újabb könyvrendelés

Ha minden igaz a napokban megérkezik egy újabb könyvrendelésem. Igazándiból nem nagyon kéne vásárolgatnom mivel így is van egy olyan csomó mű, ami kiolvasásra vár. De hát... egyszerűen kihagyhatatlan volt.

Mostanában nagyon érdekelnek a párkapcsolatok, és a hozzátartozó pszichológia is. Azaz mi miért történik és hogyan? Illetve hogyan lehet ezeken a dolgokon változtatni, hogyan tudom még boldogabbá tenni a kapcsolatomat. És ehhez szereztem két igen érdekes művet. Remélem nem csalódom bennük. :)

Férfiak és nők között ég és föld a különbség. Nincs egy közös vonásunk. Kész rejtély, hogy úgy-ahogy szót értünk egymással. De még ennél is nehezebb megtalálni, létezik-e a földkerekségen olyan valaki, aki illik hozzánk. Ne csüggedjünk! - biztat a sikeres szerzőpáros legújabb könyv­ében, melyben számos hasznos tanáccsal, humoros rajzokkal, szórakoztató és tréfás tesztekkel próbál segíteni abban, hogy ne tévedjünk el reménytelenül a félreértések labirintusában. Vagy önnel ez sosem fordul elő?


Megkapjuk-e társunktól azt a szeretetet, figyelmet és törődést, amire vágyunk? Ha nem, hol vannak azok a pontok, ahol változtatnunk kellene? Harville Hendrix ebben a könyv­ében a párkapcsolatok szövevényes problémáit elemezve mutatja meg, hogyan lehet az ösztönös választáson alapuló kapcsolatot tudatos, a másik fél igényeit messzemenően figyelembe vevő, elmélyült viszonnyá fejleszteni. A konkrét esetleírásokat a terápiás foglalkozásokon hatékonynak bizonyult gyakorlatok egészítik ki. Hendrix könyvét a párterápiás szakembereken kívül haszonnal forgathatja mindenki, aki társával való kapcsolatán változtatni és javítani kíván.

2008. szeptember 16., kedd

Marjane Satrapi: Persepolis

Ma egy különös képregény leírását kapjátok, ami tegnap került kezembe a párom jóvoltából.

A könyv tartalma önéletrajz ihletésű, hiszen az írónő életét élhetjük végig gyerekkorától egészen a felnőtté válásig. A főszerepelő Marjane, aki családjával végig éli a fundamentalista forradalmat, majd az azt követő véres megtorlásokat. A történet onnantól kezdődik, amikor Marjane még csak 10 éves, és a saját szavaival az akkori érzéseivel ábrázolja nekünk a jelenlegi helyzetet. Innentől folyamatosan olvashatjuk, milyen gyorsan változik a politika, amely hatással van az összes iráni család életére. Hogyan éli át a nép ezeket a változásokat, a forradalmat és a különös helyzeteket.

A sötét történelmi háttér ellenére könnyed és vidám történet, mellyel betekintést nyerhetünk Marjane gyermekkorába (pl.: a játszótéri csipkelődések, vagy hogyan értelmezik félre a felnőttektől kihallgatott beszélgetéseket, illetve milyen csínytevéseket hajtanak végre a felnőttek cselekedeteinek mintájára).
Mindezek ellenére az ember megrendítve olvassa, hiszen ennek az irodalmi alkotásnak a segítségével az ország életéből kapunk egy kis szeletet.

A mű elolvasása után úgy gondoltam, hogy hálás lehetek azért, mert egyenlőre még nyugodt körülmények között élhetek. Hálás lehetek, mert nem kell szembesülnöm azokkal az elvárásokkal, amit az iráni nőktől és férfiaktól elvárnak. Hálás lehetek, mert nő vagyok és ezt büszkén felvállalhatom. Hálás lehetek azért, mert itthon SZABAD vagyok.

Olvassatok és gondolkodjatok. :)

Értékelés: 10/10

2008. szeptember 3., szerda

Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt

Lawrence Blockkal akkor találkoztam először, amikor még anno becaplattam a könyvtárba és kivettem "A betörő, aki parókát viselt" című könyvet, és azóta már számos könyvet elolvastam tőle. Most azért vettem újra a kezembe, mert az Alexandránál hihetetlen akció volt, így vettem a bátorságot és megvettem az összes Bernie Rhodenbarr sorozathoz tartozó művet.

Bízom benne, hogy az írót nagyon nem kell bemutatnom senkinek, de ha mégis előfordul, hogy valaki nem ismeri akkor szívesen kibővítem a bejegyezésemet.

Ebben a könyvben a főszereplő Bernie Rhodenbarr, aki betörésekből él. Most is valami ilyesmiben tevékenykedik, csak egy csöppet félre csúszik a számítása. Na de ne is szaladjunk ennyire előre. Képzeljük magunkat New Yorkba, képzeljünk el egy férfit, aki éppen valamelyik tehetősebb lakót próbálja meg kifosztani. Felmerülhet a kérdés bennünk, hogy miért is? Azért, mert nem hiszem, hogy lenne olyan ember, aki ellene tudna állni 5000 dollárnak és azt hiszem Bernie is így volt vele. Csakhogy! történik egy kis baki rablás közben, megjelenik a rendőrség (amire nem számított), na meg egy hulla (amire szintén nem számított). És ettől a pillanattól kezdve kezdődik Bernie ámokfutása, amelyben meg kell találnia az igazi gyilkost, fel kell kutatnia egy kék dobozt és folyamatosan meg kell igazítania azt a fránya parókát, ami mindig leakar csúszni.

Összességében: Imádom, hisz ezért vettem meg az összeset. Kinek ajánlom? Mindenkinek, hiszen korhatár nélküli. Hogy miért? Mert egy fordulatos, könnyed olvasmány ezekben a szürke hétköznapokban, amikor újra elkezdődött az iskola és a munka. És ne csak az első részt olvassátok el, hanem az összeset, mert annál jobb és érdekesebb lesz. De majd szépen sorjában úgyis sorba veszem mindegyiket. :)

Értékelés: 10/10

Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Hogy ne csak a szigetről legyen szó, ezért kaptok egy újabb könyvismertetőt, :D mégpedig Daniel Keyes Az ötödik Sally című könyvét. Erre a műre picit többet szánnék, mert nemcsak hogy lebilincselő volt maga a történet, hanem olyan pszichológia esetet tárt fel az író, ami nem biztos, hogy a mai világban annyira hétköznapi lenne.

Először néhány szó a mű szerzőjéről:

Daniel Keyes író és pszichológiai professzor, aki Brooklynban végezte a tanulmányait.
Sokáig szerkesztője volt a "Marvel Science Fiction" magazinnak, sőt néhány képregény szinopszisának kidolgozásában is segédkezett. Keyes leghíresebb könyve a Virágot Algernonnak, amely 1960-as években jelent meg a könyv piacon és a későbbiekben Jeff Bleckner rendező híres filmet is készített belőle.

De a mai napon egy másik híres művéről írnék, mégpedig Az ötödik Sallyről. Ez a mű egyszerűen lebilincselő, a maga műfajában egyedi. Rettenetesen tetszett, hiszen nem volt olyan oldal, amit ne izgultam volna végig. Na de most, hogy ne csak a dicséretről legyen szó, olvassátok hát a mű a tartalmát.

Az író a mű tartalmát egy pszichiátriai betegség köré építette fel, - a "többszörösen hasadt személyiség" -, amelyet a szerző mindvégig egy izgalmas krimiszerű cselekményben fejti ki, egészen a megnyugtató befejezésig. A regény egy válsághelyzettel kezdődik: Sally egyik énje, Nola az intellektuális-hippi festő, immár sokadszor, öngyilkosságot akar elkövetni. Ezúttal a tengerbe próbálja megöngyilkolni magát, de amikor a parton lézengő pasasok megakarják erőszakolni, előbújik belőle Jinx, a vad, deviáns lány, aki pillanatok alatt szétveri őket. Később Sally a pszichiátriai osztályon ébred fel (egyébként az eseményeket végig Derry meséli el ). Csak ekkor világosodik meg majd számunkra, hogy ki a mű főszereplője: Sally Porter 29 éves, elvált, de a házasságából született 2 gyermeke, akiket apjuknak ítélt a bíróság. Sally, aki eddig megpróbálta eltitkolni saját maga előtt is súlyos problémáját, ezen események után végre pszichiáterhez (Dr. Ash) fordul. A továbbiakban párhuzamosan folyik a kezelés, melynek során majdnem mindent megtudunk a főszereplő előző életéről, betegségének kialakulásáról, valamint megismerhetjük Sally mindennapjait, amely teli van zűrös kalandokkal és veszélyekkel a személyiségváltozásai miatt. Se szeri, se száma a kalandoknak ebben az ötösfogatban, mechanizmusok azonban mindig azonos: válsághelyzetben az éppen felszínen lévő személyiség hirtelen átadja helyét valamelyik másiknak.

A könyvet ajánlom mindenkinek, mert tényleg ott van, nagyon is. Izgalmas, fordulatos és cselekmény dús. Unatkozni nem fogtok felette, ha egyszer a kezetekbe veszitek. Megkockáztatnom azt a gondolatot, hogy akár kötelező olvasmány is lehetne a középiskolákban, mert érdemes lenne a diákoknak elolvasni.

U.I.: Akinek esetleg a polcán feküdne a Virágot Algernonnak című mű és most jelenleg nem tart rá igényt az kérném, hogy legalább egy pár napra adja kölcsön. :) Igérem jó kislány leszek. :)

Értékelés: 10/10