2010. március 29., hétfő

Loranys Creighton: Holdfény a város felett

Minden egy csúfos reggelen kezdődik, amikor Lilian Carro hősnőnket egy vekker próbálja felébreszteni, hasztalanul. Pedig igazán fontos lenne, hogy bemásszon az irodájába, mert egy rendkívüli küldetést kell végrehajtania. Ugyanis rendőr barátnője, Jessica szeretné ha ott lenne egy gyilkosság körüli helyszínelésen, mivel az áldozat furcsa körülmények között vesztette életét. Ám Jessica mellett felbukkan Sachel vámpír nagyúr, aki szintén fontos feladattal bízná meg kedvenc papnőjét, ami nincs ínyére a hősnőnknek. A nyomozások során érdekes kapcsolatokra, különös, évezredekre visszanyúló vámpír bosszúra is fény derül. De vajon ki állhat a gyilkosságok mögött?

Ezt a remekművet egy tizennyolc éves hölgyemény írta, aki Bonyhádon született 1992-ben. Mikor először olvastam az életrajzát azt hittem rosszul látok, így kétszer kellett megnéznem a születési dátumát. :D Szóval a kis hölgynek igazán van tehetsége az íráshoz, gördülékenyen, választékosan és humorosan fogalmazza meg a gondolatait. A humor minden mondatban, minden sorban megjelenik, amitől hangosan felnevettem, néha saját magamat is kínos helyzetbe hozva ezzel (buszon ülve). :)

Ha valaki netán attól félne, hogy egy Stephenie Meyer, Richelle Mead vagy egy Charlaine Harris utánzat lenne a regény, akkor erőteljesen téved. Ugyanis ez a könyv még közelről sem hasonlít, bármely általam említett írónő akármelyik könyvére. Habár itt is vannak vámpírok, különös lények, varázslók és egyéb más személyek, mégis meghagyott mindenkit annak ami, azaz a vérszívók vérszívók, a farkasemberek pedig farkasok. Szerintem értitek mire gondolok. :)

Lilian Carro főhősnő ugyanolyan ember mint bárki más. Vannak gyengéi, vannak hibái amitől nem érezzük különlegesebb embernek magunknál, hiszen ő is képes hibázni és ő is képes örülni az élet apró dolgainak. De ez akár elmondható bármely másik szereplőről is, mivel az írónő nem idealizált, makulátlan karaktereket teremtett. A történet pedig remek lett, hiszen nincs egy nyugodt, csendes pillanat amikor elülne a történet, mindig pörög az esemény, ezzel is fenntartva a figyelmet.

Összességében elmondhatom, hogy egy igazán szórakoztató könyvet olvastam. :)

"Mennyi álom, mennyi vágy ment füstbe, és mennyi valósult meg! Elvégre mindenki álmodik valamiről. Van, aki sikerről, van, aki hatalomról, van, aki szerelemről. Mindannyiunknak van egy vágya a szíve mélyén, melyért bármit megadna. Persze, nem válhat minden valóra. De mégis, minden csalódás, minden szenvedés ellenére egyre csak álmodunk. S mindeközben a holdfény ott ragyog a város felett."


A könyvért köszönet a Novum Pro kiadónak!

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:

2010. március 25., csütörtök

A harmadik díjam! :)

Szeretném megköszönni Amadeának és Nimának ezt a díjat:

Teendő (lássuk mit kell tennem):

1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.

2) a logót kirakom a blogomba.

3) a szabályzatot kirakom a blogomba.

4.) megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.

5) kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

6) megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.

7) betartom a szabályokat.

Név: Pöfivonat alias Christina
Becenév: Christie, vagy Pöfi mikor melyik :)
Lakhely: Budapest
Magasság: kemény 174 centi
Névnap: aug.5.
Foglalkozása: huuu azt nagyon hosszú lenne leírni, így maradjunk az informatikusnál
Testvérek: kicsi Ricsi (10 éves)
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: pfff néha még magyarul sem :D
Gyűjtemény: mániákusan gyűjtöm a könyveket és a CD-ket, ja és a pizsamák (de hát ezt úgyis tudjátok:))
Cipőméret: 36
Iskola: a főiskola elvégzése után most újra beülök az iskolapad mögé. :)
Évfolyam: olyanról nem tudok
Kedvenc tantárgyak: az informatika :)
Hobbi: olvasás és zene hallgatás
Zsebpénz: ez még nem ment ki a divatból? :D
Kívánság: egy kislány (nagyon szeretnék). Egyébként van aki ezt teljesíti? :D Előre is köszi neki.
Szerencseszám: 13
Szeretne találkozni: hmmm ez egy jó kérdés.
Háziállatok: a férjem :D. Ha olvassa ezt a bejegyzést remélem nem haragszik meg. Egyébként pedig van egy kutyánk, de szerintem már ezt is tudjátok. :)

És akik kapják:

1. Joeymano, mert megmutatta hogyan nyissam ki a szememet a világra.
2. Csenga, akivel rettenetesen jókat szoktunk nevetni. :)
3. Könyvesem azért, mert nagyon igyekszik (utolérni önmagát :D).
4. Pupilla, mert jó hozzá betérni.
5. Annamarie, aki mindig megtalálja az eldugott/elrejtett könyveket. :)
6. Lobo, Nima és Amadea, akik nélkül ez a blog ma nem létezne! Köszönöm!

Fekete István: Őszi vásár

A novellás kötetekkel mindig bajban vagyok, főleg akkor ha egyszerre több történet is van, amit ki szeretnék emelni. Melyik is tetszett jobban, melyikről meséljek többet? Csupa-csupa gondot jelent ez nekem. :) Így hát úgy döntöttem, hogy most egy összefoglalót fogtok kapni, így egyik történet sem fog az előtérbe kerülni. :)

Fekete István novellás kötetében maga az író válogatta össze a történeteket. A könyvet összesen két nagyobb fejezetre bontotta, melyeket az alábbi címmel látta el: Gölle és Erdő-mező.

A Gölle című fejezet nagyobb lélegzetvételű, pontosan negyvenegy rövid elbeszélés található benne. Ebben részben elsősorban gyermekkorára emlékezik vissza, melyben megjelenik a szeretet és a barátság. Mindemellett előtérbe kerül a fiatalkori szerelmek első mozzanatai és annak csalódásai is.

A második fejezetben, - melyben közel egy tucat elbeszélés szerepel, - szerepet kap a természet
, így hangulatos és varázslatos párbeszédekben érvényesülnek az erdők, az állatok és a növények, melybe szívesen elmerül az olvasó.

Biztos vagyok benne, hogy azon olvasók akik szeretik a természet hangulatát és Fekete István történeteit, remekül fognak szórakozni. Ajánlom minden korosztálynak. :)

A könyvért köszönet a Lazi kiadónak!

Értékelés: 10/9
Mások is olvasták:

2010. március 17., szerda

George Eliot: Büszkeség és ártatlanság

George Eliot regénye Maggie Tulliver és bátyja, Tom történetét dolgozza fel. Tom rendkívül következetes és gyakorlatias, míg húga egy szabadabb, szertelen lány, aki idővel elragadó hölggyé cseperedik. Ám a család boldogságát tönkreteszi édesapjuk ballépése, aminek következtében elveszítik minden vagyonukat. Emiatt Tomnak hamar fel kell adnia álmait valamint tanulmányait, és igyekeznie kell minél hamarabb munkába állnia, hogy vissza tudja fizetni apjuk adósságait. Mindeközben Maggie udvarlókra tesz szert, akik közül az egyik a család ellenségének a fia, a másik az unkahúgának udvarlója. Mindez olyan lavinát indít el, aminek akár nem várt következményei is lehetnek.

Rég izgultam, aggódtam már ennyit egy történet olvasása közben, mint most. :) Ismerjétek meg hát a Floss folyó titkát.

A regényben Tom és Maggie életét ismerhetjük meg egy harmadik személy elbeszélésén keresztül. Nekem ez a megoldás nagyon tetszett, olyan mintha valóságos személyeket ismerhettünk volna meg a regény által. Sőt, az elbeszélő néha az olvasóhoz is fordult, így párszor olyan érzésem volt mintha valami nagy titkot ismernék meg. Izgalmas volt. :)


Tom Tulliver főszereplőt nem igazán sikerült szívembe zárni, az az igazság, hogy fiatal létére igazán csökönyös és szűk látókőrű. Sokszor tudtam volna igazán elnáspángolni őuraságát, azért ahogy egyetlen húgával bánt. Felbőszít maga a gondolat is, hogy lehetett valaki ennyire elvakult és buta, ahelyett hogy végiggondolta volna cselekedeteinek súlyát. Viszont Maggiet a kishúgát annál inkább szerettem és elfogadtam. Habár sokszor ő is rosszul döntött, mégis annyi szeretet és önfeláldozás volt benne, ami más emberben nincsen. Képes volt önzetlen lenni, képes volt saját magát háttérbe szorítani azért, hogy más emberek boldogok lehessenek. Ritka manapság az ilyesmi. Persze, a két főszereplő mellett még rengeteg más személy is megjelenik a történetben akik színesebbé, gazdagabbá teszik a történetet. Ezek közül szeretném kiemelni Mrs. Tulliver családtagjait, aki
k igyekeztek minden apróságba beleszólni, sőt, akár mások helyett is dönteni. De azért el kell mondanom, hogy amikor szükség volt rá akkor ez a nagy család igazán össze tudott fogni, hogy kiálljanak egymásért. Vajon ezek az értékek a mai világban is megvannak? Vajon egy nagy család manapság is képes összefogni a bajban, vagy inkább hátat fordítanak a történéseknek?

Mindezek mellett szeretném kiemelni a regényben lévő párbeszédeket, amik nagyon szórakoztatóak voltak. Egyszerűen csodálatos, ahogy mondatokba tudják foglalni szerelmüket, csalódásukat, vagy éppen ki nem mondott káromkodásukat. Sajnálom hogy manapság ezek a szófordulatok kikoptak a közbeszédből.

Szerettem ahogy George Eliot bemutatta a szereplőket és a tájat, szerettem ahogy megírta ezt a történetet, de haragszom rá a befejezés miatt. Persze ha elmondanám a miértet az igazán nagy SPOILER lenne, így viszont csak azok fogják megtudni, akik megismerik ezt a történetet. És legyen ez a zárómondat, mellyel remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, mert higgyétek el megéri megismerni a Tulliver család történetét. :)

A könyvért köszönet a Lazi kiadónak!

Értékelés: 10/9

Mások is olvasták:

2010. március 15., hétfő

Kulik Andrea: A Senki gyermeke

Rengeteg nehéz sorsú, rossz körülmények között tengődő gyermek él szerte a világon. Sokszor nehéz megtalálni a helyes utat, amely egy szebb és jobb világba vezeti el őket. Mondják a bölcsek, hogy minden emberi feladat közül a legnehezebb egy gyermek felnevelése, emberré nevelése. Mert minden, amit értük teszünk, kihat a későbbi életükre is. Hiszen övék a holnap, övék a jövő világa. De vajon minden gyermek megéli a holnapot, egy jobb és szebb világot? A több szálon futó fordulatos és lebilincselő történet középpontjában egy kislány áll, aki elvezeti az olvasót a lélek legmélyebb világába.

"Ha szeretetet adsz, akkor már benne vagy a másikban, benne élsz, a része vagy. Minél többet adsz magadból, annál több és jobb leszel. "

Nagyon nehéz olyan könyvről írni, amiben semmi hibát nem találsz. Hogyan adod át azokat érzéseket, gondolatokat amiket a regény olvasása közben éreztél? Sokkal könnyebb megfogalmazni a nemtetszésedet, mert meg tudod fogni, le tudod írni, de amikor egy tökéletes regény kerül a kezedbe akkor már bajban vagy. Én így vagyok most, igyekszem, próbálkozom leírni szavakkal azt az élményt amit átéltem, de nagyon nehéz.

Kulik Andrea regénye nem holmi lányregény, hanem a rideg valóság. Sokan nem szeretik az ehhez hasonló könyveket, mert félnek kinyitni a szemüket és meglátni a való világot. Inkább elzárkóznak, magukba bújnak, csak hogy ne kelljen szembe nézni vele, pedig néha kell, hogy meglássuk az élet rossz oldalát. Ez a könyv nem más, mint egy mélylélektani regény, ami megfogalmazza az emberi érzelmeket és érzéseket, különböző szereplőkön keresztül.

Hatása alá kerültem-e? Igen. Miért? Mert ez a regény túl igaz és túl valódi. Bevallom, én szeretem ha egy könyv heppienddel végződik és igyekeztem azt hinni, hogy ez is fog történni, de most, hogy már vége van, úgy gondolom hogy ez így volt jó. Igen, ennek ilyen befejezés kellett, hogy az ember felébredjen. És amikor becsukjuk a könyvet azon vesszük észre magunkat, hogy még mindig ezen elmélkedünk és közben felmerül egy rakat kérdés bennünk, mely így hangzana: vajon mi lett volna ha...?

"Az emberi lélek örök rejtély marad. Azt hisszük, sokszor gondoljuk, hogy sikerül választ kapnunk egy-egy miértre vagy hogyanra. De ez a legnagyobb talány, hogy magát az emberi lelket senki sem képes kiismerni. Minden történetnek van folytatása, holnapja. Amíg a szív dobog, addig mindig van folytatás."

Azt hiszem ezután a regény után kell már valami szerelmetes, túl sok volt ez már nekem.

U.I.: Remélem Kulik Andrea már írja a következő regényét, mert én biztos befizetek egyre. :)

A könyvért köszönet a Novum Pro kiadónak!

Értékelés: 10/10***

Mások is olvasták:


2010. március 14., vasárnap

Garay Zsuzsanna új könyve

Boldogság! Már kapható Garay Zsuzsanna új könyve a Novum Pro kiadónál.:)

"Miről, kiről ír egy író? Az általa átélt élményekről? Magáról? Másokról? És vajon mi mit szólnánk ahhoz, ha magunkra ismernénk egy könyvben? Büszkék lennénk rá, hogy érdemesnek találta valaki megírni apró-cseprő gondjainkat? Vagy felháborodnánk, mert a megfogalmazást elfogultnak találnánk? Garay Zsuzsanna könyvének egyes szereplői nagyon elégedetlenek – van, aki megsértődik, és van, aki bosszút forral. De vajon mindennek mi áll a hátterében? Sikeres bosszúval vagy happy enddel végződik e cselekményekben és pszichológiai fordulatokban gazdag történet? Kiderül a könyv végén!"

Garay Zsuzsanna: Függőség

A történetben egy középkorú nő számítógép iránti szenvedélybetegségét ismerhetjük meg kazettáról kazettára. A felvételek az orvosa utasítása miatt keletkeznek, melynek célja, hogy a nő megismerje valódi önmagát. Ahogy haladunk egyre több kérdés merül fel, de mindig visszakanyarodunk a legfontosabb kérdéshez: Vajon sikerül -e egyszer megszabadulni ettől a rabságtól?

Az olvasó megint egy remek könyvet kap kézhez Garay Zsuzsanna tollából. Mindezek után elgondolkodom vajon merre tovább, mit fog az írónő nekünk legközelebb felmutatni. Annyira könnyen rávilágít az emberi dolgok problémáira, szinte már úgy érezhetjük mintha önvallomás lenne, pedig szó sincs erről. :) Azért is ennyire nagyszerűek ezek az írások, mert a való életet ábrázolják, hiszen ki tudja hány ember szaladgál az utcán, aki valamilyen szenvedélybetegséggel bír. Az is lehet hogy én is az vagyok, hiszen könyv nélkül ki sem mozdulok a lakásból. :)

Azt hiszem mindannyian ismerjük azokat az első perceket, amikor először ülünk le a gép elé. Emlékeztek mennyi titkot és újdonságot rejtett? Ám ha nem vagyunk elég óvatosak, és nem tudjuk leállítani magunkat időben, akkor akár rabjává is válhatunk.
A könyv pontosan erre világít rá nagyszerű stílusban.

A pszichológus rengeteg olyan kérdést tesz fel a nőnek, mely az olvasót is gondolkodásra készteti. Én is megpróbáltam magam beleélni egy hasonló szituációba, de én túl határozottnak és erősnek érzem magam ahhoz, hogy valami szenvedélybetegséget okozzon nekem (ha csak nem a könyvek :)). Viszont úgy vélem, hogy rengeteg akaraterő kell, hogy végig vigye valaki a gyógyulás folyamatát, mert nem lehet egyszerű beismerni saját magának, hogy ő igenis szenvedélybeteg. Sokan valójában azért betegek, mert depressziósak vagy egyéb más problémákkal küzdenek. Én mindig is optimista lelkületű voltam/vagyok, szerintem nincs olyan gond amit ne lehetne megoldani anélkül hogy dohányoznánk, drogoznánk vagy éppen hulla részegre innánk magunkat. De ez én vagyok, rajtam kívül még elég sokan élnek Magyarországon, akiknek viszont nehéz és rossz az életük.

A vége számunkra ugyan nyitott marad, mivel nem fogjuk megtudni, hogy a nő a gyógyulás útjára lépett-e, de bizakodunk hogy mindent megtett annak érdekében, hogy felépüljön.

A könyvért köszönet a Novum Pro kiadónak! :)

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:


2010. március 13., szombat

Annie Mcneill: Collins kalapja

Mielőtt belekezdenék a könyv boncolgatásába, szeretném veletek megosztani, hogy a mai lesz a blogom a történelmében a KÉTSZÁZADIK bejegyzés. Tapsvihar! Köszönöm, köszönöm, köszönöm. :)

Myra Dyckot, az ír történelmi szakértőt megbízzák, hogy keresse meg az eltűnt Collins kalapot, melyet 1921-ben viselt a béketárgyaláson. A kalap belsejében lévő papírcetli fontos üzenettel bír, amely nem szabad hogy idegenek kezébe kerüljön. Ezért Myra és nyomozó társai megfeszített tempóval dolgoznak, hogy minél hamarabb fény derüljön az igazságra..
.

Annie McNeill neve nem olyan régen került a köztudatba, mégpedig első regényével a Collins kalapjával. Az írónő történész, publicista és most már író is. Legfőbb kutatási területe Írország XX. századi történelme és ebben a könyvében meg is csillogtatja tudását.

Igazán remek sztorit kapunk a kezünkbe ami megállná a helyét bármely másik krimivel szemben, de kérdezem én, miért nem lehetett hosszabbra írni? Olyan hamar kiderült minden és olyan hamar vége lett, pedig én még szívesen olvastam volna. Ezúton üzenem a kedves írónőnek, hogy nyugodtan eressze bő lére a dolgokat, mert van tehetsége. Igen, jól hallotta, van tehetsége. Úgy hogy ha kérhetném a következő regényét legyen szíves kicsit hosszabbra írni. Köszönöm. :)

Azért is fontos a történet hosszúsága, hogy a főszereplőkről még több információt kaphassunk
és itt most nem ezer oldalakról beszélek. Persze így is megismerhetjük őket, hiszen megtudjuk hogyan néznek ki és hogy mit csinálnak szabadidejükben bla bla, csak hogy én ezt kevésnek éreztem. Illetve a másik, amit szeretnék megjegyezni, hogy nagyon hamar kiderült a rejtély megoldása. Úgy gondolom, hogy ezt még lehetett volna csűrni-csavarni, hogy az olvasó ott ragadjon a székben és néhol fel-felsikkantson izgalmában. :) Na persze engem még így is odaszegezett abba a bizonyos székbe. :)

A rövidség ellenére mégis elmondhatom, hogy nem fog csalódást okozni azon olvasóknak akik majd a kezükbe veszik. Hiszen a történet felvezetése remekül van megírva, a párbeszédeken is nagyon jól lehet szórakozni, illetve a humor csírája is felfedezhető benne. Összességében kellemes szórakozás egy szombat délutánra. :)

A könyvért köszönet az Edition Nove kiadónak!

Értékelés: 10/8,5

Mások is olvasták:

2010. március 12., péntek

Közvélemény kutatás

Úgy vettem észre, hogy mostanában a könyvesbloggerek előszeretettel cserélgetik a honlapjuk dizájnját. :) Ezért felmerült bennem a kérdés, hogy vajon nekem nem kellene-e? Már csak azért is mert felfedeztem, hogy egy másik blogger is azt a hátteret és stílust használja amit én is. :S Úgyhogy most szavazásra bocsátom ezt a nagyon komoly döntést: :)

Legyen csere vagy ne legyen, ez itt a kérdés?

2010. március 9., kedd

Mary Hooper: Édességek kicsiny boltja

"Hanem itt és most keserves, szívszorító veszedelem leselkedik minden nap. Lánggal égő szakadék szélén egyensúlyozunk."

Hannah egy nap megérkezik a fergeteges Londonba, hogy segédkezzen nővérének Sarahnak az édességek gyártásában. A kislány nagy reményekkel érkezik a városba, ám a kezdeti lelkesedést felváltja a pestistől való félelem. Eleinte leperegnek róla az események és elveszik a nagyváros szemlélődésében, addig a pillanatig míg komolyra nem fordulnak a dolgok. A történetet Hannah szemszögéből láthatjuk, így leginkább őt ismerhetjük meg.

Sok könyvesbloggernél olvastam, hogy megtévesztőnek találták a regényt a borító miatt. Nekem tetszik és szerintem illik is a regényhez, hiszen nem más van rajta, mint a főszereplő. A másik gondolatom ehhez, hogy én abszolúte felnőtt vagy majdnem felnőtt irodalomba sorolnám, sőt én azoknak a kis ifjoncoknak ajánlanám is, akik a történelem órán ezt a kort tanulják. Az írónő remekül és hitelesen ábrázolta az akkori Angliát, ezért biztos vagyok benne, hogy rengeteg tanulnának belőle a középiskolások és a gimnazisták. Nem hiszem hogy annyira mimóza lelkűek lennének, hogy ne lehessen a kezükbe adni.

Habár a történetben elsősorban a pestis kapja a főszerepet nem pedig a szereplők, mégis nagyon hamar szívembe zártam Hannah kisasszonyt, talán azért is, mert ha egyszer lányom lesz biztos vagyok benne, hogy ezt a nevet fogja kapni. :) De Sarah szerepét kidolgozatlannak gondolom, ugyanis nagyon keveset tudunk meg róla, attól függetlenül hogy Hannah ott él nála. De ugyanezt elmondhatnám a többi karakterről is, akik szintén komoly szerepet kaptak a regényben mégis olybá tűnik, mintha eltörpülnének a történetben. Ha a nagyobb figyelmet kaptak volna, akkor bizonyos haláleseteket még érzékletesebben tudta volna átadni az írónő, így nem éreztem volna azt, hogy ez is egy a sok közül.

A másik nagy gondom a könyv rövidsége. Nyugodtan lehetett volna még egy kicsit boncolgatni, na persze nem a pestist, hanem magát a történetet. Túl hamar kezdődött és túl gyorsan lett vége. Az írónő nyugodtan gyúrhatta volna még egy picit. No, majd meglátjuk mit tartogat a következő kötetben. ;)

Mindezektől függetlenül izgalmas és olvasmányos, és akit érdekel ez a téma annak különösen tetszeni fog. :)

Értékelés: 10/7

Mások is olvasták:
Szee: ITT
Picurka: ITT
Meseanyu: ITT

OFF: Versike, azért hogy mosolyogjak


Egy napon, mikor Krisztikének semmi dolga nem akadt,
eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat,
elment tehát Nikikéhez, hogy meglesse, mit csinál,
de Nikikénél éppen akkor senkit nem talált.
Így hát elindult hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó
és arra gondolt, hogy otthon talál akad egy kis olvasnivaló
hogy ráakadjon a megfelelőre elkezdett hát agyalni
és arra jutott, a legjobb lenne egy jó kis krimi.
Így aztán a télidőben, ha Krisztike olvasna valamit
elővesz egy jó kis könyvet és megkóstolja, a végéig!

Köszönet érte Joeymanonak! :)


2010. március 3., szerda

Garay Zsuzsanna: Találkozások

Olyan rendszertelen találkozások sorozatáról szól ez a könyv, amiket nem terveztek meg előre, nem egyeztették a helyszínt, az időpontot, csak úgy megtörténtek. Az író felidézi a találkozásokat, hogy megértse, mi is történt valójában. Minden egyes találkozás után új színben látjuk az író szerelmét. Valahányszor az elbeszélő azt hitte, hogy egy lépéssel közelebb került a lány titkához, mindig kiderült, hogy csak egy festett maszkot látott, és nem a valódi arcot. A kiragadott mondatok sablonosak önmagukban, el kell olvasni az egész történetet ahhoz, hogy kirajzolódjon az igazi arckép.

Minél több kortárs magyar író könyve kerül a kezembe, annál inkább úgy érzem hogy valami nagyon el van rontva kis hazánkban. Sokkal több figyelmet kellene szentelni azokra az írókra/írónőkra akik ennyire remekül írnak, mint például Garay Zsuzsanna. Személy szerint sokkal jobban örülnék ha már ennek a könyvnek is visszaköszönne a borítója a metró aluljárókban vagy az utcákon lévő plakátokról. Nézzétek meg milyen szép! Ráadásul a borító hangulata megegyezik a regény tartalmával is, tehát ha ránézek máris végigpörög bennem az egész történet. Fantasztikus!


A történetről viszont nagyon nehéz írnom, mert attól félek nem tudom visszaadni azt az érzést és hangulatot, amit a regény olvasása közben éreztem. Teljes mértékben meg vagyok róla győződve, hogy én vagyok a célközönsége az írónőnek, olyan mintha nekem írta volna. :) Annyira tökéletes és gyönyörű, tele van szebbnél szebb gondolatokkal, mint például ez is:

"Én a szavakat őrzöm meg. Tudom, hogy régészek számára milyen fontosak a kerámiák, hiszen azok túlélik az idők viszontagságait az évezredek során. A tárgyak talán az időt állóbbak, mint az ember de nem mondanak el semmit a gondolkozásmódról, a hitről és még sok egyébről. Ezekről azóta tudunk, amióta létezik írás. Ugyanakkor a szavak erősek. Felveszik a versenyt a kővel, a cserépedénnyel. Mert egy-egy közmondást, szófordulatot megőriz a nyelv, még akkor is használjuk őket, ha már nem vagyunk tisztában a szólás eredetével, ha már a mögötte lévő szokás réges-rég kihullott az emlékezet rostáján, a szó megkövült, és megőrzött valamit, amiből a nyelvészek és a tudósok meg tudják oldani a rejtélyt."

A történet viszonylag egyszerű, hiszen egy férfi és egy nő véletlenszerű találkozásairól olvashatunk, de ezt úgy tálalta az írónő hogy mi ennél sokkal többnek lássuk. Gabriella jelleme titokzatos előttünk, így lépésről lépésre ismerhetjük meg, hogy ki is ő valójában, olyan mint egy rejtvény amit meg kell fejtenünk. Viszont a férfiról, - akinek a nevét sajnos nem tudtam meg - rengeteg információt kapunk, így megtudhatjuk, hogy fordító és hobbija az olvasás. Őrá
egy kicsit mérges voltam, mert megváltoztathatta volna a sorsát ha kicsit bátrabb, szerintem nyugodtan elmondhatta volna az érzelmeit Gabriellának, nem veszített volna vele semmit sem. Attól függetlenül, hogy én másképp cselekedtem volna, mégis saját magamat véltem felfedezni benne, így nagyon könnyű volt azonosulni az ő szerepével. :)

Vajon még mitől olyan jó ez a regény? Mert ez akár velünk is megtörténhetne, hiszen mindannyiunk életében van egy férfi vagy egy nő aki mély nyomott hagyott bennünk, csak ezt akkor vesszük észre amikor már elment mellettünk. Ezért jobb ha odafigyelünk, különben életünk végéig bánhatjuk az elszalasztott alkalmat.

A könyvért köszönet a Novum Pro
kiadónak! :)

Értékelés: 10/10***

Mások is olvasták:

2010. március 2., kedd

OFF: A notesz

A notesz, ami mindenhova elkísér és mindenhol velem van. A notesz ami nélkül nem tudok élni, mert minden olyan gondolat benne van, ami egy regény olvasása közben keletkezik.

Valamikor régen úgy döntöttem veszek magamnak egy könyves noteszt amibe jegyzetelhetek, mert többször is előfordult velem hogy elfelejtettem valami fontos mozzanatot, mondatot vagy gondolatot. És ekkor került hozzám ez:

Mióta beszereztem azóta függök tőle. :) Minden bejegyzést amit itt olvashattok, ebben a füzetben születik meg először, egyszóval igazi kincset ér. :)

Kérdésem pedig az, hogy ti hogy csináljátok? Jegyzeteltek valami füzetbe? Vagy összefirkáltok valami papírfecnit?