2012. február 29., szerda

Gyönyörű magánkönyvtárak

Az interneten bogarásztam, miközben rábukkantam ezekre a csodás könyvtárakra. Azok akik igazán fanatikusan gyűjtik a könyveket, biztosan csodálattal nézegetik az általam összeválogatott képeket. Ha esetleg van az olvasónak kedve és energiája, akkor ezekből a fotókból talál egy-két inspirációt és neki állhat megszerkeszteni az álom könyvtárát.

Kattints a képre és megjelenik nagyban.  

 Az amerikai Jaywalker könyvtára

Timoty Hatto által tervezett könyvtár

Miquel Mateu könyvtára Prelada, Spanyolország

Párizsban egy kétszintes otthoni könyvtár

George Lucas könyvtára

 Neil Gaiman könyvtára

Atelier Bow-Wow által tervezett (Japán)

Karl Lagerfeld otthoni könyvtára

Gianna Botsford által tervezett otthoni könyvtára

Belgiumban egy régi gyárat újítottak fel könyvtárnak

Forrás: flavorwire.com

2012. február 20., hétfő

Ruth Rendell: Lopott élet

"Ruth Rendell Lopott élet című, egyik legismertebb regényének középpontjában olyan anya-gyermek kapcsolatok állnak, amelyek igencsak eltérnek az átlagostól. A történet két család mindennapjaiba nyújt bepillantást, akiknek életét egy kisgyermek elvesztése teljesen megváltoztatja. Az olvasónak pedig rá kell döbbennie, hogy néha nem is olyan könnyű ítéletet mondani."

Ruth Rendell nevével nemigen találkoztam korábban, pedig számos regénye jelent már meg magyarul. A Partvonal kiadó által elindított pszichokrimi sorozat második köteteként jelent meg a Lopott élet című könyve, ami pont ideálisnak tűnt arra, hogy megismerkedjek az írónővel.

A történet három fő szálból fonódik össze szorosan egymáshoz kapcsolódva. Ahogy haladunk az oldalakkal, úgy vagyunk képesek megfejteni az írónő által teremtett szövevényes hálózatot. Az első oldalak hátborzongatóak voltak számomra, a szívem a torkomban dobogott és rettenetesen izgultam, hogy mi lesz a következő oldalon, de a történet előrehaladtával egyre kevésbé éreztem ezt a fajta feszültséget és kezdett lankadni a figyelmem. Szerencsére az írónő nem hagyott sokáig unatkozni, mert az újabb és újabb szereplők felbukkanásával más és más rejtélyt kellett megfejteni és rengeteg kérdést megválaszolni. Elsősorban a kíváncsiságom hajtott előre, mert mindenképpen meg akartam tudni, hogyan fejeződik be a történet. Másodjára pedig az, hogy Benet miképpen fogja megoldani az anyja által teremtett helyzet. De sajnos az írónő nem minden kérdésemet válaszolta meg.

Ruth Rendell elsősorban krimiíróként lehet ismerős az olvasók számára, de a Lopott életet nem tudom teljes mértékben belesorolni ebbe a műfajba. Az írónő ebben a könyvében a megszállottságra, a szenvedélybetegségekre, a társadalmi osztályok között különbségekre és a szereplők lelki életére helyezte a hangsúlyt, nem pedig a krimi vonalra. 

"A lánykéréstől manapság már nemigen ájulnak el a hálás fehérszemélyek, Edward. Nem látok semmiféle ésszerű okot arra, hogy hozzád menjek, de van egy igen jó okom arra, hogy miért ne. Mert nem akarok."

A Lopott élet szórakoztató a maga műfajában annak ellenére, hogy néhol a történetvezetés nem volt mindig izgalmas. A négy pontot pedig azért kapja, mert a befejezés nem volt igazi befejezés. De most komolyan, ez mi volt kérem szépen? 

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2012. február 15., szerda

Félbehagyva

Nem szeretek félbehagyni egy darab könyvet sem, de néha előfordul, hogy elmegy tőle a kedvem, nincsen többé hozzá hangulatom. Főleg akkor szokott velem ez megtörténni, amikor egy másik könyv bukkan fel szemeim előtt. Az elmúlt egy hónapban két regényt is sikeresen félbehagytam.

"Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtam, semhogy közel engedje jeges szívéhez."

Ez volt az a könyv, amit nagyon szerettem volna magaménak tudni. Tündérek! Szeretem őket. De ahogy egyre többen olvasták és egyre több értékelést olvashattam róla, úgy ment el a kedvem tőle. Tudom, hogy nem kellett volna a tömegre hallgatnom, de nem hagytak nyugodni a vélemények. Ha kicsit lecsengett az érzés, akkor biztos, hogy újra elő fogom venni, de addig míg mindenhol Julie Kagawa regénye jön velem szembe, addig köszönöm szépen nem kérem. Igazság az, hogy túlságosan is befolyásolható vagyok. :D

"Abi Rutherford otthagyja új állását, mert rendkívüli módon zavarja főnöke kiismerhetetlen viselkedése. Szereti a munkáját, egykori felettese pedig nyájas, tiszteletre méltó férfi volt. Kieran Scott viselkedése annál inkább meglepő számára, mert ő a Szent János-templom és Cambridge növekvő egyházközségének lelkésze. Történt valami, ami mélységesen felkavarta a férfit – ugyanakkor az egyházi hatóságok reakciója szokatlanul titokzatoskodó.
Hosszú évszázadokkal ezelőtt egy idegen jelent meg Nyugat-Anglia barátságtalan lápvidékén a történettel, mely reménységet hozott a nyomorúságban sínylődők számára. Azonban elnyomó erők követték. Olyan erők, melyeknek eltökélt szándéka volt, hogy egyetlen gyengéd pillantású gyógyító se ássa alá a Római Birodalom törvényeit és kultúráját. Az idegen azt mondta, azért jött, hogy megmentse az embereket. De talán épp ő az, aki megmentésre szorul."

Az a baj ezzel a regénnyel, hogy egyáltalán nem tud lekötni. Annyira nem érdekel az egész, hogy csak szenvedtem vele. Nem tudok azonosulni a szellemeket látó nővel és attól tartok, hogy soha nem is fogok. Pedig nagyon sok jót olvastam róla, de engem nem tud levenni a lábamról. Hogy újra olvasom? Egyelőre nem hiszem, hacsak nincsen valaki, aki meggyőzzön arról, hogy igen is érdemes elolvasni. :)

2012. február 12., vasárnap

Tara Monti: La Mattanza

"Mindhármuknak mást jelent. A fiú menekül előle, mert önnön sorsát látta meg a véres tengervízben. A lány elébe megy, mert meg akarja érteni. A férfi? Számára a barbárnak tetsző rítus a halálból fakadó élet szimbóluma. De mindhármuk élete gyökeresen megváltozik tőle. A borítékban volt néhány fénykép. Az egyiken az öreg Ris mutatta a Blendének nyár végén megszületett tizedik unokáját, a másikon lelkesen integettek neki cserzett arcú férfiak. Kétségkívül az ő kedvéért készült a csoportkép. Valaki hiányzott róla. Kimondatlan, le nem írt kérdésére Mario rossz helyesírással körmölt levele válaszolt kéretlenül is: Sano már nincs a Szigeten."

Az ember nem is gondolja, hogy a La Mattanza cím mit takarhat, míg el nem olvassa a könyvet. Erre még a kolléganőm hívta fel régebben a figyelmemet, akkoriban az Ulpius gondozásában jelent meg. Sokáig egyáltalán nem érdekelt a könyv, míg meg nem láttam az új kiadást a Könyvmolyképzőtől.  A történet eleje becsapja az olvasót, hiszen annyira komoly a kezdés, hogy az olvasó nem is számít arra,  hogyan folytatódnak majd az események. A La Mattanza egy erős kezdés után hirtelen átvált egy laza krimibe. De legalább a cím találó és megtudjuk mit is jelent ez a két szó.

Az egész nagyon hajaz a Vavyan Fable regényekre, mert az alapanyagok, amikből össze van gyúrva a történet igencsak jellemzőek az általam említett írónő munkáira. Van egy nő, van egy férfi és adott egy felderítendő bűntény. Ebből lesz egy romantikus krimi vagy legalábbis valami ehhez hasonló. Ez ebben a formában nagyon jól hangzik, hiszen szeretem ezt a műfajt. Csak az a baj, hogy Tara Monti történetvezetése nagyon hullámzó. Hol nagyon érdekes, hol nagy unalmas, ráadásul én kicsit hosszúnak éreztem, illetve a bűnügyi eseményben felbukkanó személyeket sem tudtam mindig hova tenni. Ez lehet az én figyelmetlenségem miatt is, pedig higgyétek el nagyon figyeltem. Mindezek ellenére mégis érdekelt a történet, mindenképpen meg akartam tudni, hogy mire számíthatunk a befejezésben. 

A szereplőkkel nem igazán tudtam azonosulni, inkább csak külső szemlélő voltam az események forgatagában. Eljátszottam Poirot-t és megpróbáltam jó detektív módjára megkeresni a sorok között a bűnöst, amit egyáltalán nem bántam.

"A magányos, kötődni nem akaró férfiak drogját fogyasztotta: dolgozott."

Valójában miért is adok rá négy pontot? A regény vége fele úgy éreztem, hogy számomra csak egy hármast ér meg, ám a csattanó a végén annyira ledöbbentett és annyira izgalmas volt, hogy hirtelen azon kaptam magam hogy végül négyest adok neki.

U.I.: De nem hiszem, hogy többször is elolvasom.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2012. február 9., csütörtök

Cassandra Clare: Bukkott angyalok városa

"A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.
Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkolni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.
Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is."

Életemben nem gondoltam volna, hogy így is lehet folytatni a sorozatot. Az az igazság, hogy kicsit félve vettem a kezembe a könyvet, hiszen a sorozat harmadik része elvileg már lezárta a történetet. Így nem tudtam elképzelni, hogy az írónő miképp tudja majd folytatni, és kicsit aggódtam, hogy nem lesz már meg a korábban megszokott színvonal. De kellemes felüdülés volt a számomra és igazán meglepődtem. Persze voltak benne apró hibák, ennek ellenére mégis letehetetlen és izgalmas, ez nekem bőven elég volt.

A történetben meglepően sokat olvashattunk Simonról, ami kifejezetten jót tett a sorozatnak, de egy kicsit megcsömörlöttem Jace és Clary kapcsolatától. Az elején nem értettem, hogy miért kell szerencsétleneknek még mindig szenvedniük, miért nem élhetnek boldogan, de amikor az utolsó oldalt is elolvastam, akkor rájöttem hogy ennek így kell történnie. De addig míg nem jutunk el a végkifejletig, addig kicsit csöpögősnek hathat a történet. Szerencsére az írónőnek sikerült egyensúlyban tartani az eseményeket, hiszen ha Simonnal nem történne ennyi minden és nem kerülne a középpontba, akkor lehet hogy félretettem volna, de a Napjáróval történt események izgalmassá tették a könyvet. 

Cassandra Clare stílusa nem sokat változott, habár az előző részekhez képest kevesebb a humor. Ez a történet határozottan sötétebb és komolyabb lett az általam megemlített hibák ellenére is. És ami a legfontosabb, a végén meg tudott lepni engem az írónő. Míg az Üvegvárosban minden rejtélyre megtaláltam a megoldást, addig itt nem. Nem igazán értettem, hova fognak vezetni a szálak, de nagyon nem is törtem magam rajta. 

"– Ha a Néma Városba megyünk, talán felöltözhetnél. Mármint nekem nagyon bejön ez a bugyis-melltartós felállás, de nem tudom, a Néma Testvérek mit szólnának hozzá. Csak néhányan maradtak, és nem szeretném, ha belepusztulnának az izgalomba."

Clary és Jace igazán háttérbe szorultak a "kedvenceim" listámon, mert átvette a helyüket Simon és Jordan. Ők sokkal ütősebb karakterek lettek, és az az igazság, hogy már kellet ez a vérfrissítés a történetnek. Egyszerűen jó volt velük lenni, úgyhogy ide gyorsan a folytatást. 
A hibák ellenére mégis öt pontot kell hogy adjak. Először is, mert tipikusan olyan befejezése van, amitől minden ember álla leesik. Másodszor pedig Simon miatt. :)

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Kellyolvas: ITT

2012. február 1., szerda

Hónap zárás,

avagy mit nem vettem januárban.

Mivel lassan két hónapja sikerült megállnom magam, hogy ne vásároljak semmit sem, de azért könyvvásárlási ingerenciám nem hagyott nyugodni, ezért úgy döntöttem, hogy a kedvesem családjától kapott Alexandrás kupont fogom felhasználni. 



Barbara Erskine könyvét nagyon szerettem volna, mert az íróról Nima mindig jókat mondott. De azaz igazság, hogy a felénél abbahagytam, mert egyáltalán nem akar beszippantani. Remélem csak a kedvem szórakozik velem, nem pedig arról van szó, hogy egyáltalán nem tetszik a könyve. Szabó Magda örök, na meg a gyereknek is kell valamit felolvasni. Illetve terveim szerint idén sokkal többet fogok olvasni az írónőtől, mint eddig bármikor. Kathryn Stockett regénye pedig olyan, amit már rég terveztem megvenni, így nem volt kérdéses hogy bekerül a kosárba. Ja és ez az új borító is jobban vonzott, mint a régi.