2012. május 30., szerda

Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

"Jake Marlowe nem mondható fiatalnak. Márciusban lesz kétszázegy éves, de ebből százhetvenet simán letagadhatna. Jake ugyanis vérfarkas, méghozzá egyik fajtársa balszerencsés és erőszakos halálát követően a legutolsó példány. És bár ereje teljében van, lelkileg kikezdi a magány. Eluralkodik rajta a depresszió, s már azt fontolgatja, végez magával – még akkor is, ha ezzel egy több ezer éves legendát temet el örökre. Első látásra úgy tűnik, mi sem egyszerűbb, mint véget vetni mindennek. Csakhogy két kifejezetten veszélyes társaság is üldözőbe veszi, akik eltérő okokból ugyan, de semmitől sem riadnak vissza, hogy életben tartsák Jake-et. Legalábbis a következő holdtöltéig."

Bevallom egy kicsit nehezen szántam rá magam az olvasásra, mert előtte elég sok negatív kritikával szembesültem, ami nem növelte a könyv iránti lelkesedésemet. De végül a kíváncsiságom győzött, mert szerettem volna tudni milyen lehet az a könyv, ami ennyire nem nyerte el az olvasók rokonszenvét. 

A problémám az, hogy nem is tudom mit írhatnék, amikor sokan már megtették helyettem. Leginkább Nita és Amadea véleményével értek egyet és nem igazán tudom mivel adhatnék én többet. 

Amikor megláttam az Agave megjelenései között, azonnal tudtam, hogy ezt nekem mindenképpen el kell olvasnom, mert érdekelt, hogy mit tud kezdeni magával az utolsó vérfarkas a földön. Jake karaktere kiválóan meg van formázva, valóban olyan hatást kelt, mintha már kétszáz éve élne az emberek között. Vele nem is volt problémám, de a történetvezetéssel már igen. Alapból nem volt szimpatikus nekem az író stílusa. Kicsit olyan érzésem volt, mintha köpködné a mondatokat. Nagyon laza és vagány akart lenni, amit én egy kicsit nehezen emésztettem meg. De ezt még le is nyeltem, mert maga a történet viszont érdekelt. Eleinte azt gondoltam, hogy biztos a többiekkel van a probléma, hiszen nincsen semmi gond a könyvvel. Szerettem azokat a visszaemlékezős részeket, ám egyszer csak azon kaptam magam, hogy unom az egészet. Vagyis ez így nem teljesen igaz, mert voltak részek amik igenis jók voltak, de mindig volt egy pont, amikor újra eljutottam oda, hogy azt néztem mennyi oldal van még hátra.

Összefoglalva, azt hiszem nem ez lesz nálam az év könyve. Glen Duncan stílusa és hullámzó történetvezetése nem nyerte el a tetszésemet, de a karakterábrázolása viszont ütős, az nagyon bejött nekem.

"Kétszáz év után mit számít még néhány nap? De nem, a világegyetem már csak olyan, hogy évtizedeken át tök méltányos, aztán egyik napról a másikra zéró toleranciát hirdet."

Sajnálom, hogy vegyes érzésekkel tettem le a könyvet. Pedig még az elvárásaim sem voltak túl magasak, hiszen nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok. Ám mégis azt hittem, hogy nekem tud majd valami pluszt nyújtani,többet kapok majd, de sajnos tévedtem. Glen Duncan egyelőre nem nekem való. Talán majd egyszer valamikor újra előveszem, de most azt hiszem köszönöm, de többet nem kérek belőle. 

Mindezek ellenére azt mondom, hogy aki szereti az urban fantasyt és a vérfarkasokat, sz ne habozzon, nyugodtan vágjon bele. Az én véleményem csak egy a sok közül, hiszen vannak akik szerették Az utolsó vérfarkast.

Értékelés: 5/3.5

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Nita: ITT
Francica: ITT

2012. május 29., kedd

Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája

"Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?
Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze."

Ha egyszer nagy leszek, író leszek. Ezt én már el is döntöttem. De hogy mikor fogok felnőni? Ez már csak idő kérdése. 

Szeretem, amikor olyan regények közelébe kerülök, amik magyar írók tollából kerültek ki. Főleg, ha azok között lehetek, akik elsőként olvashatják el a remekművüket, amit hetekig-hónapig dédelgettek mire napvilágot láttak. Szeretem, amikor ezáltal igazi kincsre bukkanok, és igazán tehetséges emberek művéről írhatok. Nem tagadom, mindig is vonzódtam a friss írókhoz, annak ellenére, hogy félve veszem kezembe a könyvüket. És a legjobb, hogy ezt világgá is kürtölhetem azért, hogy mások is megismerjék és elolvassák.

A borítója nagyon tetszik és ami legjobb, hogy teljes mértékben képes visszaadni a regény hangulatát. Na persze a lila felirat kiverte a biztosítékot, főleg akkor, amikor a napon sikerült hagynom a könyvet és a lila szöveg majd' kiégette a retinámat. De nem baj, majd legközelebb napszemüveget veszek az olvasáshoz. Ennek ellenére mégis gyönyörű, Sánta Kíra fantasztikus munkát végzett. 

És most készüljetek fel, mert egy sor ömlengés következik, úgyhogy aki ezt nem bírja az lapozzon. Nem tehetek róla, de ez a könyv nálam csillagos ötös. Kezdjük ott, hogy kis hazánkban játszódik, amivel már levett a lábamról. És ahogy kinyitod a könyvet, egy olyan világba lépsz be, ahol emberek és vámpírok együtt élnek. Békességben. Tudnak egymásról. És Borbíró Borbála ebben a világban él és dolgozik. Meghökkentő a háttér, ami kibontakozik. Elgondolkodtató, vajon milyen lenne ténylegesen egy ilyen országban élni a mindennapjainkat. Na persze túl egyszerű lenne ez az egész, ha csak vérszívók lennének, merthogy megjelennek az alakváltók, mágusok és médiumok. És egy olyan személy, akinek kilétét most nem szeretném felfedni, az maradjon titok. Most, hogy sikerült vázolnom a helyszínt és a szereplőket, térjünk a lényegre. Gaura Ágnesnek nem csak a fantáziája a határtalan, hanem a humora is. Merthogy itt az is van, nem is kevés. Mindent összevetve szórakoztató, humoros és még meglepetéseket is tartogat, hogy még véletlenül se unatkozzon senki, miközben olvassa. 

"– Remek. Igazából azért jöttem, hogy megkérdezzem, mi van közted és Eric közt. – Hát, nem szarakodott az átvezetéssel.
– Eric? – kérdeztem értetlenül.
– Eric Bowman.
– Hogy mi van köztem és Eric Bowman közt? – kérdeztem vissza. – Hát az óceán. De más különben semmi. Szakmai kapcsolatban állunk egymással. Miért?"

Borbála személyisége közel áll hozzám, mert ahogy megismertem egy nagyon közeli ismerősöm ugrott be róla, aki életem egyik meghatározó alakja. Lehet, hogy ez is csak megerősített abban, hogy a Vámpírok múzsája elérje nálam a kedvenc kategóriát, nem tudom. De azt igen, hogy Bori nagyon kedves a szívemnek. És csak egyszóval tudnám jellemezni, mégpedig a "különccel". Na persze mit sem ér egy ilyen történet, ha nincs benne férfi. Márpedig ide az is kell és ezt meg is kapjuk Attila személyében. Persze Attila felbukkanása nem azt jelenti, hogy a regény átvált csöpögősbe, inkább csak a párbeszédben jelent különbséget. 

"Magyar nyakba magyar szemfog."

A Vámpírok múzsája egy különleges csemege kis hazánkban! Ha unod a sablonos történeteket, akkor jusson eszedbe Gaura Ágnes könyve. Különleges, humoros és szórakoztató, szerintem ennél nem is kell több.

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:

2012. május 24., csütörtök

Rob Reger - Jessica Gruner: Emily The Strange - Elveszett emlékek

"Emily, a különc: 13 éves. Képes toronyházakat átugrani, ha épp úgy tartja kedve. De sokkal valószínűbb, hogy inkább négy fekete macskájával szunyókál; vagy részecskegyorsítót eszkábál össze gézből, lencséből és biztosítótűből; vagy teljes hangerővel dobol/gitározik/szaxofonozik/citerázik; vagy egy fertelmesen drasztikus penetráns freskót fest; vagy rávesz valakit, hogy kimondja: "fertelmesen drasztikus penetráns freskó" 13-szor gyorsabban... és közben gúnyosan hahotázik."

Ez volt az a könyv, aminél nem tudtam mire számíthatok. Ráadásul valamiért az volt bennem, hogy ez egy képregény, ezért amikor kinyitottam meglepődtem, hogy nem az. És mikor megláttam a belsejét már akkor tudtam, hogy nem én leszek a célcsoportja, de ez persze nem szegte kedvemet, mert ennek ellenére igen is érdekelt a történet.

A könyv formailag teljesen megegyezik egy naplóval, ami engem teljesen lenyűgözött. Annyira ötletes a kivitelezése, annyira tetszettek benne a rajzok, hogy az olvasás mellett mindig elidőztem egy keveset a rajzok fölött is. A látványtól előbújt a kislánykori énem és biztos vagyok benne, hogy a tizenhárom éves csajok örömmel fogják forgatni a kezükben. Érdemes egyébként odafigyelni a jobb felső sarkokban lévő rajzokra, mert ha megpörgeted a lapokat a kezedben, akkor ezek a rajzok szó szerint életre kell mozgókép formájában.

"6. Schneider annyi ökörséget hord össze, hogy mehetne legelni."

Sajnos a történetről már nem tudok ennyire lelkesen beszámolni. Tudom, hogy nem az én korosztályomnak szól, és pont ezért igyekeztem ezt is figyelembe venni, de mégis azon kaptam magam, hogy bizonyos helyeken untam a történetet. Szórakoztató, vicces és tele van olyan szófordulatokkal, amit szerintem még én sem lennék képes kitalálni, de maga a történetvezetés szerintem sablonos. A szerzőpáros elsősorban Emily amnéziájára összpontosított, aminek az lett a következménye, hogy kevés fordulat került a történetbe. Lehetett volna egy kicsit eseménydúsabb, egy kicsit több nyomozást belecsempészni, hogy fűszeresebb legyen a történet.

"Továbbá, bár elhasználtam a nagybetű- és felkiáltójel-kvótámat mára, de SZAKRÁLIS KRUCIFIKSZ!!!!!!!!!"

Ez az a könyv, ami igazán fiataloknak szól, remek rajzok, klassz szereplő, minden benne van, csak épp nem nekem való.

Csajok, jobb ha felkészültök, mert Emily lesöpri a Hello Kittyt az élvonalról!

Értékelés: 5/3,5

Mások is olvasták:
Nima: ITT

2012. május 23., szerda

Hírek

Mostanában rengeteg esemény történet az internetes berkekben, ami mellett már én sem tudok elmenni szó nélkül. Először is az Ad Astra új könyvvel érkezik:

Ian McDonald: A dervis ház

"Bomba robban egy isztambuli villamoson – egy átlagos nap, egy mindennapos merénylet a 2027-es év Törökországában, amely az Európai Unió legfiatalabb, legsokszínűbb, ugyanakkor legszegényebb tagja: Közép-Ázsia bazárja, a földgázkincsek kapuja, a nanotechnológiai fejlődés műhelye.
Ez a robbanás azonban az Adem Dede téri dervisház minden lakójának életét felforgatja: a katasztrófákra fogadásokat kötő, nyugalmazott közgazdászprofesszorét, az országos földgázcsalással élete legnagyobb dobására készülő brókerét, a legendás, mézzé lett ember nyomába eredő régiségkereskedőét, a nanotechnológiai újítást eladni próbáló marketingesét, a szívbeteg kisfiúét és a házban bujkáló férfiét, aki a merényletet követően dzsinneket kezd el látni. Olyan veszély nyomára bukkannak, amely nem csak Törökországot, hanem Európa többi részét is fenyegeti..."

másodszor a Cor Leonis megjelenteti a Tündérkrónikák folytatását, amit rengeteg olvasó örömmel fogadott (és már a cím is meg van). Ha minden jól megy, akkor a könyvhéten már a kezünkben is foghatjuk. :)

Bővebb információt itt olvashattok. ITT

És legutolsóként szeretném nektek bemutatni egy magyar író első művét, ami most nálam csillagos ötös. 

Trux Béla: A templomos lovag I. - Akkon

"Szerelem, kaland, romantika, boszorkányság, alkímia... Ezernyi érzelem, szín, illat és hang kavarog és egyesül hiteles korrajzzá ebben a monumentális ívű történelmi regényben, mely egy ármányosan kitervelt szerelmi gyilkosság árnyékában kezdődik. A romantikus dráma és a lovagi élet izgalmas hétköznapjai mintha filmvásznon bontakoznának ki korhű részletességgel a káprázatosan gazdag, váratlan fordulatokkal teli történetben. A regény a kisnemesi származású, de királyi jellemű Tristan von Zorn lovag viszonytagságos életét, egyszersmind a kereszteshadjáratok korának sötét alkonyát varázsolja elénk meghökkentő elevenséggel. Tragikus végű szerelmi kalandja után Tristan a Templom rendjéhez menekül, s így akaratlanul részese lesz a késő lovagkor legmegrázóbb eseményeinek: Tripolisz ostromának és a Szentföld elleni végső mameluk hadjárat előkészületeinek. És amikor Tristant a történelem vihara a keresztesekhez csatlakozó kalandorok akkoni vérengzése idején félholtan a porba sújtja, egy kivételes képességekkel megáldott gyógyító lány és egy új szerelem visszahozza az életbe. Igaz, csak azért, hogy újra találkozhasson a templomosok számára tiltott nagy szenvedéllyel, és felkészülhessen a végső nagy kalandra, mely a második kötet (Tristan utolsó háborúja - Akkon-II.) lapjain bontakozik ki."

2012. május 21., hétfő

Kedvcsináló

Nem gondoltam volna, hogy Trux Béla: A templomos lovag című könyve ennyire megnyer majd magának. Pedig csak bele akartam olvasni, de tényleg, és most már ott tartok, hogy letenni se bírom.  

"Ha az életnek célja van, hát az Tristan szerint csakis a természet rendje lehet, a körforgás, és nem létezik gyönyörűbb katedrális annál, mint amit Isten emelt. Alapja az anyaföld, oszlopai az erdők ősöreg fáinak vaskos törzsei, boltíves mennyezete pedig az ég kupolája, melynek rózsaablaka nem más, mint a sziporkázva ragyogó napkorong – az isteni arány tökéletes megtestesítője a világegyetem legtetején."

"Ám a szív hangja nagy úr, a szerelmes szív pedig könyörtelen zsarnok, hívó szavára éppúgy rendülnek meg birodalmak, ahogyan egyszerű lelkeket juttat pokolra akarata. "

"Felállt, megkerülte az asztalt, kitekintett az ablakon át a várfal túloldalán elterülő városra. Akkon ragyogott az éjszakában, izzása eltompította még az odafent derengő csillagokat is. Az olajlámpások fénye megvilágította az utcákat, halk énekszó és örömlányok buja nevetése szállt a házak felett. Tripolisz is hasonló lehet ebben a pillanatban;  lakói élvezik a hűs éj nyújtotta kellemes borzongást a tikkasztó nappal után, szórakoznak, és nem törődnek a holnappal. Fejük felett pedig már ott lebeg a végzet pallosa, amiről mit sem sejtenek."

"A falakon kívül, a házak viszonylagos árnyékából kiérve teljes hévvel csapott le rájuk a nap, hogy az esős évszak előtt még utoljára megmutassa valódi erejét. Nem kímélte őket; szikrát hányt a fegyvereken, átforrósította az acélt, és hőgutával fenyegetett."

2012. május 19., szombat

Aimee Agresti: Megbűvölve

"A tizenhat éves Haven Terra, az illinoisi iskolás lány nyugodt életében hatalmas változás következik be: két társával együtt gyakornok lehet a híres chicagói szállodában, a Lexingtonban. Ebben a hotelben lakott egy időben a neves gengszter, Al Capone is. Havennek kalandos gyermekkora volt: öt évesen egy árokparton találtak rá, és az őt gondozó ápolónő fogadta örökbe; testén különös sebhelyek vannak; érzékeny, értelmes és fogékony lány. A patinás hotelépületet nemrég újították fel, és most gőzerővel készülnek a megnyitóra. Haven megismerkedik a szállodával és közelebbi kapcsolatba kerül az igazgatónővel, a gyönyörű, ám kiszámíthatatlan Aureliával, segédjével, a jóképű Luciannel, a fennhéjázó szakáccsal, Etannel, valamint a különös személyzettel is. Ahogy telik az idő, Haven és legjobb barátja, Dante, valamint a másik gyakornok, az okos Lance nyugtalanító felfedezéseket tesz: egy üres könyv lapjain üzenetek jelennek meg, fotók kezdenek el átváltozni, egy szoba magától tüzet fog, egy átjáró mögött elmondhatatlan titok lappang… Minden jel arra mutat, hogy semmi sem történik véletlenül…
De miért az ő életük változik meg? Miért akarja Aurelia olyan nagyon, hogy Haven beálljon a titokzatos Társaság tagjai közé? Egyáltalán: hogyan kerülnek ide, hiszen egyikük sem jelentkezett gyakornoknak a Lexingtonba? És a legfontosabb kérdés: túlélik-e életük legizgalmasabb, ugyanakkor legveszélyesebb kalandját?"

Fogalmam sincs mi alapján sikerül kiválasztanom azokat a könyveket, amiket mostanában olvasok, hiszen semmi ráció nincs benne. Nem mintha bármi problémám lenne ebből, csak szeretem amikor látom az összefüggéseket.

Aimee Agresti regényére biztos nem vetettem volna szemet, ha nem lenne ennyire kellemes a könyv külleme. A borító szerintem nagyon klassz lett és pont ez volt az, amiért annyira vonzott engem. Na most persze kérdezhetnétek, hogy mi van a fülszöveggel? Mivel egy párszor befürödtem velük (elspoilerezték a lényeget), ezért messziről kerülöm őket, legfeljebb csak felületesen vetek rájuk némi pillantást, hogy nagyjából behatároljam, érdekelhet-e engem a történet. A lényeg, hogy a Megbűvölve szó szerint azért került  a közelembe, mert elbűvölt a borítójával. Meglepődtem mikor a kezembe vettem, mert jó kis vaskos kötet, a maga ötszáztizenhét oldalával. Viszont nagyon rossz volt tartani, mert nem akartam megtörni a gerincét, de a betűk annyira a széltől-szélig folytak, hogy néha muszáj volt egy kicsit meghajtani, aminek egyáltalán nem örültem.

Nem mondom, hogy teljesen meg vagyok elégedve a történettel, mert ez távol állna a teljes igazságtól, igaz, azért eltöltöttem vele néhány kellemes órát. De még ne szaladjunk előre. A regény legnagyobb hibája maga a történetvezetés. Rengeteg olyan pontja volt, ahol legszívesebben átlapoztam volna, de ez leginkább az első száz oldalra vonatkozik. Ahogy elértem ezt az oldalszámot egyszerűen lehetetlennek tartottam, hogy lerakjam a könyvet. Nem tudom mi történhetett az írónővel, biztos megcsípte a cecelégy, de úgy beindult a történet, hogy lehetetlen volt abbahagyni. Csak azt nem értem, hogy ezt miért nem tudta már az elején megtenni.

Ami különösképpen megfogott az a részletgazdagság, ahogyan ábrázolta a környezetet. Szerettem, hogy a szerző ennyire belemélyed a helyszínek leírásába, mert sokkal könnyebben tudtam magam odaképzelni, gond nélkül ment a fantáziavilágom létrehozása. Mivel hasonló történethez még nem volt szerencsém eddig, ezért különösképpen nem érdekelt, hogy rájöttem valójában mik is a szereplők. Igyekezett az írónő nagyon titokzatos lenni, de azért annyira nem, hogy ne jöjjek rá a megoldás kulcsára. A befejezés számomra meglepő és furcsa volt. Nem is igazán tudom hova tenni, és nem is igazán értem.
Haven, Dante és Lance voltak az iskola éltanulói, emiatt kerülhettek be az egyik leghíresebb szállodába, ahol gyakornoki munkát végezhettek. Haven a történet szószólója, az ő szemüvegén keresztül ismerhettem meg a történetet és pont ezért nem is igazán rá fókuszáltam. Inkább a többiek személyiségét, átalakulását figyeltem volna. Sajnos itt egy kisebb falba ütköztem, mert az írónő kevésbé koncentrált rájuk, mint ahogyan azt vártam volna, nem igazán mutatta be őket a könyvében. Pedig Lance érdekes karakter, ő állt hozzám a legközelebb a csöndességével, a szerénységével. Bízom benne, hogy a folytatásban több teret enged Amiee Agresti a fiúknak és nem Haven lesz az, aki elviszi a hátán a történetet. 
Joggal kérdezhetitek magatoktól miért is adtam a végén neki egy négyest, amire én azt válaszolnám: mert a könyv elejétől a végéig egy hatalmas fejlődésen ment keresztül. Ahogy az írónő belelendült a mesélésbe, úgy lett izgalmasabb a történet. Jó ez a könyv, csak még egy kicsit dolgozni kellett volna rajta.



Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Gretty: ITT

2012. május 17., csütörtök

Különleges polcok

Nézegessétek meg ezeket a gyönyörűségeket és írjátok meg melyiket fogadnátok el a legszívesebben. Én a második képen lévő könyvespolcot fogadnám el, ha valakinek van kedve megcsinálni, szóljon. :)


 
Sebastian Errazuriz által tervezett könyvespolc.
 
 Eva Alessandrini és Roberto Saporiti által tervezett könyvespolc.

Graham Greene barokk könyvespolca

Dripta Design Studio által tervezett Álom könyvespolc

  Alejandro Gomez Stubbs Equilibrium könyvespolca

 Alexi McCarthy: Arc könyvespolc

Mebrure Oral könyvespolc

Tangram könyvespolc, Daniele Lago tervezte

Halmozott teáscsésze

Egyesült Államok könyvespolc

Justin Southey által tervezett Bálna könyvespolc

  Jordi Mila által tervezett Bölcsesség fa könyvespolc

Forrás: Flavorwire.com 
 

2012. május 15., kedd

Agymenés

A moly oldalán különböző kihívások voltak, vannak és lesznek. Ami azt jelenti, hogy ha valamire jelentkezem, akkor az adott könyvet vagy könyveket el kell olvasnom ahhoz, hogy teljesíthessem az adott feladatot, természetesen bizonyos időkereten belül. Ez nekem olyan, mint a kötelező olvasmány. Ha nem olvasom el, akkor rosszul érzem magam és tiszta lelkibeteg leszek, viszont ha elkezdem olvasni akkor nem biztos, hogy annyira fog érdekelni, mintha magamtól vettem volna elő. 

Eleinte marha jól hangzott az egész, jelentkeztem is egy rakat kihívásra, gondolván, hogy ha előttem van, akkor biztos hamarabb fogom a kezembe venni. De ahelyett, hogy nagyobb lett volna a motiváció, inkább elkezdtem félrerakni a könyveket és egyre távolabb kerültünk egymástól. Nem érdekelt. Ha ránéztem egyfajta kényszer érzésem támadt és ettől csak rosszabbul éreztem magam. Mi ilyenkor a teendő? Egy darabig nem érdekelt, gondoltam majd csak jön az érzés, hogy akkor most kell nekem az adott regényt olvasni. De nem jött. Sőt, egyre rosszabbul éreztem magam, néztem mennyi időm van még hátra, mielőtt letelik a határidő és azt számoltam mikor kéne elkezdeni ahhoz, hogy még beleférjek a határidőbe. És amikor ezt vettem észre magamon, akkor rájöttem, hogy valami nagyon nem stimmel. Először lejelentkeztem azokról, amik kevésbé érdekeltek és meghagytam azokat, amik valamilyen módon fontosak maradtak a számomra. De most már eljutottam odáig, hogy az sem érdekel. És ma jött el az a pillanat, hogy az összesről leléptem. Nem kell. Ha akarom majd elolvasom azt a könyvet, nem? DE.

Most, hogy ezt a lépést megtettem sokkal jobban érzem magam. Biztos vagyok benne, hogy sokan meglepődnek, vagy furcsállják. Hiszen számos olyan molytársam van, aki kihívásfüggő lett. Nekik ez adja az adrenalint, ettől lesznek boldogok, ettől vesznek számukra ismeretlen könyveket a kezükbe. Nekik megadja azt a plusz löketet, amit én is vártam, de sajnos nálam pont fordítva sült el a dolog. Nem azt mondom, hogy ez nem jó dolog, hiszen rengeteg molyos emberke ezáltal vett több regényt a kezébe, de van egy pont, amikor az ember már nem bírja, vagy nem akarja. Tudom, hogy nekem jobb lesz ez így. Legördült rólam a teher, ami nyomta a vállamat. Most már szabadon olvashatok bármit, amit csak akarok és nem kell néznem a naptáramat, hogy mikor jár le az adott kihívás. És nem kell kényelmetlenül éreznem magam, ha ott fityeg a gyönyörű "nem teljesített" felirat a molyos oldalamon. Ennyi.

Lehet én állok rosszul ehhez a dologhoz, hisz ez csak egy játék. De nem nekem, én már túl komolyan vettem és ideje volt, hogy búcsúzzunk egymástól.

2012. május 14., hétfő

Megjelenések,

avagy mire fáj a fogam már megint. :) Ritkán szoktam hasonló bejegyzést készíteni. Sőt, talán idén még nem is volt, de most olyan könyvet találtam, ami nem csak hogy friss, de még kedvezmény is van rajta. És épp azon törtem a fejem, hogy megvegyem vagy sem, mikor további finomságokra bukkantam. És ez az, amit közhírré kell tennem.

Megjelent: 

Lois McMaster Bujold: Chalion átka
Egy testben és lélekben egyaránt megtört ember, Cazaril visszatér abba a nemesi házba, ahol valaha apródként szolgált. Tanító-titkárnak nevezik ki a szépséges, erős akaratú hercegnő mellé, aki a léha hercegi örökös nővére. Cazaril megrémül a megbízatástól, mely arra a helyre juttatja el, amitől a legjobban retteg: a cardegossi királyi udvarba, ahol legvérmesebb ellenségei, akik valaha rabszolgasorba juttatták, most magas pozíciókat foglalnak el.
Ám nemcsak az ellenfelek áruló intrikái fenyegetik Cazarilt és Iselle hercegnőt, hanem egy baljós átok is, amely gyilkos pallosként lebeg az egész kárhozott Chalion-ház fölött. Cazaril csak a legsötétebb, legtilalmasabb mágia alkalmazásával remélheti megóvni hercegi pártfogoltját - mely által váratlanul sosem látott csodák eszközévé, és egyben démoni erők porhüvelyévé válik.

Megjelenés alatt:

George R.R. Martin: Sárkányok tánca
Közeleg a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná. Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal, miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a sárkányok táncát?

Adam Blake: A Júdás-összeesküvés
Az egykori zsoldoskatona, Leo Tillman és a becsvágyó zsaru, Heather Kennedy érthetetlen halálesetek ügyében nyomoz. A szálak a holt-tengeri tekercsekhez és a benne rejlő, halált hozó evangéliumhoz vezetik őket.
Tillman és Kennedy élete azonban csakhamar halálos veszélybe kerül, amikor sötét lelkű gyilkosok veszik őket üldözőbe, akik vért sírnak, és Júdás leszármazottainak hiszik magukat. Ezek a "bukott angyalok" mindenre készek, hogy megvédjék a tekercsek világot megrengető titkát... a titkot, hogy hogyan halt meg valójában Krisztus.


Amy Tan: A gyógyító lánya
LuLing rohamosan romló emlékezete egyre nehezebben képes megidézni a szülőföldjén, Kínában töltött életét, anyját, az egykor híres gyógyító-csontdoktor lányát. A gyorsan elillanó múlt kísértése arra készteti, hogy megírja, amit még őriz a családja és faluja, Halhatatlan Szív történeteiből, elhallgatott titkokról, szerelmekről, csalódásokról, ősi mítoszokról, házi szellemekről, gyógyító sárkánycsontokról, csonthegyekről, magányos csúcsokról, ahol csak a szél zúg. Kalligrafikus kínai írásjelekkel papírra vetett naplóját egy fiók mélyén találja meg lánya, Ruth, aki hivatásos árnyékíróként, ahogy ő nevezi magát, mások történeteinek megfogalmazásából él, és saját életéről talán már beszélni sem képes. Anyja visszaemlékezései olyan erővel hatnak rá, hogy elhatározza, lefordítja a naplót. Ahogy halad a munkával, végre megismeri kislányként nehezen értett anyját, magyarázatot kap különös viselkedésére, és megtudja, amit LuLing már nem oszthat meg vele, de amit neki nem szabad elfelejtenie.
A napjaink San Franciscójában és a múlt századi Kína eldugott vidékén játszódó megindító történet az emberi lélek mélyére hatol, feltárja a múlt legfájóbb sebeit, legóhajtottabb reményeit és összetört álmait.

Gärtner-Kertész Tibor: A nagyapám fegyvert rejteget
A százados úr csendes, jó humorú ember volt, aki jóformán egyáltalán nem törődött a politikával. Az első világháború kitörése előtt nyugodt jómódban élte a Pajzán Farsangnak becézett békeévek mindennapjait. Úgy élt, mint a többi budai polgár. Úgy élt, mintha az aranykor évei sohasem érnének véget. Mi vehette rá ezt a kedélyes embert arra, hogy néhány évvel később egy zászlóalj felszereléséhez elegendő hadiarzenált rejtegessen a házában? Minek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy ez a mókamester hírében álló, jó humorú úriember szembeszálljon az antant katonai ellenőrző bizottságával, a pestiek által megvetően "szaglászó bizottság"-nak nevezett testülettel?

2012. május 12., szombat

JR: Woman Are Heroes

A JR nevű francia művész készítette azokat a portrékat, amelyek alapján később ez a csodás album elkészülhetett. Ebből a csokorból hoztam nektek pár fényképet, ezekkel szeretném felhívni a könyvre a figyelmeteket. Persze a téma sem elhanyagolható, hiszen olyan nők portréját láthatjuk az összeállításban, akiknek olyan események vannak a múltjában, amiket mi talán el sem tudnánk képzelni. A képeket Sierra Leónéban, Libériában, Szudánban, Kenyában, Brazíliában, Indiában és Kambodzsában élő nőkről készítette, ezeket JR csapata a világ minden tájékán megjelentette hatalmas plakátok formájában.
 
 




Forrás: WAH

2012. május 9., szerda

Hidasi Judit: Április út

"Találkozhatsz tizenöt évesen életed szerelmével? És mi történik akkor, ha egy szörnyű tragédia folytán el kell válnotok egymástól? Ha újra látjátok egymást az életetek már nem lesz ugyanaz... A kilencvenes évek elején, a rendszerváltás kusza korszakában, egy kisvárosban találkozik először Kovács Vera és Csenger Bálint. Mohón és szenvedélyesen szeretnek egymásba, de az élet közbeszól. Tizenöt év múlva újra találkoznak, és egymás kezét fogva próbálják feldolgozni annak a régi nyárnak a tragédiáját. Helyszín immáron a nyüzsgő Budapest. Bálint időközben felelősségteljes, de magányos orvossá vált, Vera pedig pizza futárként dolgozik, mert úgy legalább békén hagyják, és nem faggatják a múltjáról, amivel nem tud szembenézni. Vera közel tíz éve szakította meg a kapcsolatot a szüleivel, amikor is felbukkan a húga, hogy meghívja az esküvőjére. Hősnőnk pedig újra kitárja az ajtaját és a szívét: gyógyulást keres. Nincs más lehetősége. Ezen az úton (talán neki a legmeglepőbb) de barátokra lel: itt van a szomszéd rocker fazon, aki bár egyetemet végzett, mégis kertészként dolgozik, mert így marad ideje a zenélésre; a pizzériában dolgozó bolgár szakács, aki újra megtanítja Verát az élet szeretetére és a főzés örömére; a kicsit hisztis, de gyönyörű színésznő, aki a legjobb barát lesz, és aki megmutatja Verának, hogy nőnek lenni igenis jó. És természetesen Dr. Csenger Bálint, a gyerekkori szerelem, akivel talán újra egymásra találnak, miután minden a helyére kerül."

Hidasi Judit neve eddig sehol sem bukkant fel előttem, pedig nem az Április út az első regénye. Megérdemelné, hogy jobban megismerjék és felfedezzék, mint Garay Zsuzsannát, mert van tehetsége. Legalábbis az írást baromira jól csinálja. 

Teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy valami könnyed lányregényt fogok olvasni, ezért is vettem a kezembe gyorsan. Úgy gondoltam, hogy a négynapos ünnep alatt jó lesz majd egy kis romantika, kint a kertben, a napsütésben. Na hát ez minden volt, csak könnyed nem. Először is, már önmagában a téma sem túl egyszerű. Másodszor pedig az írónő előadásmódja is olyan, amivel a mélybe tudja süllyeszteni az olvasót. Az első oldalaktól hátrahökkentem és megkérdeztem magamtól, hogy ez meg mi a fene? Nagyon nehezen tudtam megszokni a stílust, a szlenget, de a végére már nagyon belejöttem. Hidasi Judit szeret nyomatékosítani a rövid, de velős mondatain keresztül. Nem használ hosszú leírásokat, de ebben a regényben nincsen szükség rájuk, mert a regény hangulatát csak így lehet visszaadni. 

"Természetesen halálra rémülök. Látom, hogy ütemesen szívja a cigarettáját, de nem mozdul.
Bámul.
Engem.
De mivel pont az ajtó előtt posztol, muszáj elindulnom. És észre is vett... most már elég hülyén nézne ki, ha visszaülnék a robogómra és elhúznék." 

A történet Vera szeszögéből íródott, ami könnyebbé tette, hogy az olvasó beleélje magát az eseményekbe. Könnyebb volt átérezni Vera helyzetét, hogy a saját szemüvegén át olvashattuk a történetét. Gördülékeny, olvasmányos és valamennyire tudjuk, hogy mi lesz a befejezés, de ebben az esetben nem ez a lényeg, nem erre fókuszálunk. Az első oldaltól az utolsóig egy ember kibontakozását láthatjuk, ahogy megpróbálja elfogadni önmagát, miként próbál megbocsájtást nyerni.

"Tűző napra ébredek fel. Megint. Sajnos az egyetlen változás a szobámban, hogy a redőny valahová eltűnt.
De most nem bánom, hogy felébresztettek a csiklandozó sugarak. 
Egyébként nem is azok, hanem a lentről felszivárgó nevetés és bugyborékolás."

Hatással volt rám. Elgondolkodtatott és megszerettem. Sosem értettem miért félnek annyira a magyar íróktól, hiszen rengeteg tehetség van közöttük, csak fel kell őket fedezni magunknak. Itt van például Hidasi Judit, aki nemes egyszerűséggel tálalta nekünk a tragédiát, a szerelmet, a barátságot és az őszinteséget. Megmutatta, hogy vannak olyanok pillanatok, amikor meg lehet bocsájtani, ki lehet javítani a hibáinkat. Nem tett semmit, nem akart többet adni, egyszerűen csak megírta azt, ami a való életben történik.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2012. május 7., hétfő

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

"A varázslók és boszorkányok a régi időkben jobban jártak, ha nem verték nagydobra, milyen mesterséget gyakorolnak, amennyiben nem akarták egy füstölgő máglya hegyiben találni magukat. Ma már természetesen felvilágosultabb korban élünk, senkit nem égetnek meg többé - ezt a feladatot mindenki saját maga végzi el a vállalkozások és adók világában. Sőt a mágia akadémikus kereteket kapott, megalakult a BOVATKI: a Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete. Itt konferenciákat tartanak, disszertációkat és jelentéseket írnak, az intézmény folyosóin az ember ősi istenekbe botolhat, a munkavédelmi oktatás részét képezik a babonaságok, és nehezebb napokon még a pokol kapuja is megnyílhat." 

Ezidáig nem igazán barátkoztam össze az orosz irodalommal, most sem igazán értem, hogy vettem a bátorságot - biztos valami zavar képződött az agyamban -, de valahogy a kezembe akadt A hétfő szombaton kezdődik című könyv. A borító, a fülszöveg mind azt sugallta, hogy ez nekem biztosan tetszeni fog, így megvettem. És hogy csalódtam-e? Nem, dehogy! Inkább meglepődtem.

Az első oldalakon azt gondoltam, hogy ez a regény is szorosan összefügg az orosz népmesékkel, mint ahogy az előző olvasmányomnál is történt, de végül kiderült, hogy tévedtem. A történet három fő fejezetre oszlik, amelyekben mindenféle furcsa dolgok történnek, de mégis valahogy úgy alakulnak a dolgok, hogy minden mindennel összefüggjön. Ami meglepő, hogy fogalma sincs az olvasónak, hogy mi fog történni, mi fogja várni a következő oldalon. Egyszerűen képtelenség rájönni, mert tele van csupa csavarral, bizarr eseményekkel, amivel odaszegezi az olvasót. A hangulata feldobja az embert, mert nem csak hogy szórakoztat, de még meg is nevetett. Nem találkoztam még olyan regénnyel, ahol így össze lett volna montírozva a fantasy a sci-fi műfajjal, de a szerzőpáros kiválóan összehangolta a kettőt.

Rengeteg fura szerzet jelenik meg ebben a nem hétköznapi történetben, ezért érdemes volt rendesen odafigyelnem. Az orosz neveket, sajnos nem sikerült megszoknom és bevallom töredelmesen, hogy nekem mindegyik olyan egyformának tűnik, ezért előfordult, hogy összekevertem őket. Már csak emiatt is nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy mit olvasok.

"Vagy mondjuk itt van Raphael, a majom. Magam is láttam. Beszélni ugyan nem tud, viszont a következő reflexet alakították ki benne: a zöld fény – banán, a piros fény – elektrosokk. S minden rendben ment egészen addig, amíg egyszerre be nem kapcsolták a piros és a zöld fényt. Akkor Raphael úgy viselkedett, mint például Zsenyka. Szörnyen megsértődött. A kisablakhoz rohant, amely mögött a kísérlet vezetője ült, és sivítozva, ordítva köpdöste az ablakot. Van egy ilyen természetű vicc is. Az egyik majom azt kérdi a másiktól: „Tudod, mi az a feltételes reflex? Amikor megszólal a csengő, és ezek a fehér köpenyes álmajmok banánnal meg cukorkával szaladnak ide hozzánk.”"

A hétfő szombaton kezdődik egyszerűen zseniális, mindemellett ötletes és különleges. Mindenképpen ajánlom a műfaj kedvelőinek, lehetetlenség csalódni benne.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2012. május 4., péntek

Ki vagyok? 6

Mostanában elmaradtak az ilyen jellegű bejegyzések, mert elfelejtettem. De most itt van, lehet találgatni. Vajon milyen könyvet olvasok?

Tartalom:
 
A történetemben egy lány felnőtté válását ismerhetjük meg. Az események láncolata elsősorban a Hollywood és a csillogás körül forog. A nagykorúvá válás regényének is nevezik a történetemet. A varázssó: a romantika.
 
 

2012. május 2., szerda

Könyvekből készült épületek

Biztos vagyok benne, hogy egy igazi könyvmoly fejében legalább egyszer megfordult, hogy könyvből készült épületben éljen. És úgy látszik nem csak nekem, nekünk jutott eszünkbe, hanem világon másnak is. 
A mai napon elhoztam nektek a tíz legszebb épületet, amit könyvekből építettek. Van köztük egy-kettő, amit magam is elfogadnék.

Igaz, nem igazi könyvekből van, de attól még gyönyörű.  Kansas City Nyilvános Könyvtára

Argumentum ( Tom Bendtsen)

A hét emeletes "Bábel tornya", amit Marta Minujin épített 30.000 könyvből

Iowa City Könyvtárában lévő játszóház

Trondheim Könyvtár erődje

Matej Kren nyolcszögletű építménye

Janet Cardiff és George Miller Bures építette újra hasznosított könyvekből

Matej Kran másik munkája

Miler Lagos által tervezett könyv kunyhó

7000 újrahasznosított telefonkönyvből épült

Forrás: Flavorwire.com