2013. április 29., hétfő

Donato Carrisi: Démoni suttogás


"Rettenetes bűnténysorozat sokkolja az országot. Egy embernek aligha nevezhető szörnyeteg kislányokat rabol el és csonkít meg. Goran Gavila kriminológusnak és az általa irányított különleges egység tagjainak olyan pokoli régiókba kell leereszkedniük a nyomozás során, ahonnan alig-alig van visszatérés. A tettes mindvégig ördögien megtervezett, lidérces játékot űz velük, minden egyes feltárt gonosztette valamilyen üzenet, amely arra kényszeríti a csapat tagjait, hogy nézzenek szembe azzal a sötétséggel, amelyet valamennyien magukban hordoznak.
Versenyfutás az idővel és harc a mindannyiunk lelkében ott lakozó démonnal: ez az, ami letehetetlenné teszi Donato Carrisi igaz történet alapján írt első regényét. A felkavaró és végtelenül izgalmas történet a jóság és a gonoszság között húzódó keskeny határmezsgyét vizsgálja, amíg fel nem fedi az utolsó, könyörtelen titkot." 

Ez a könyv valami őrült jó volt. Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy számomra kötelező olvasmány lesz, hiszen a krimi műfaja az én egyik kedvelt zsánerem, az viszont  meg se fordult a fejemben, hogy ez ennyire bitang jó lesz. 

Ha olvastál már igazán jó krimit, olyat ami intelligens, érdekes, fordulatokban gazdag, olyat amitől képtelen vagy egyszerűen elszakadni, akkor már tudod, hogy miről beszélek. Donato Carrisi nem egyszerűen krimit írt, hanem annál valami sokkal többet, hiszen ebben a történetben nem csak egy bűntény kerül megoldásra, hanem a szereplőket is megismerjük közelebbről. Ez a regény gyönyörűen van felépítve elejétől a végéig, egyetlen hiba sincs benne, minden megoldandó kérdésre megkapjuk a választ és mindemellett még izgalmasan is van megírva. A cselekmény tele van fordulatokkal, kiszámíthatatlan lépésekkel, aminél az ember csak a szemét mereszti és azon morfondírozik, hogy ez miért nem jutott az eszébe. Eszméletlen.

Donato Carrisi
Az atmoszféra ugyan borongós, de nem az a fajta amitől az olvasó menthetetlenül lesüllyed a mélybe, hanem pont olyan ami szükséges az ilyesfajta történethez. A háttér bemutatása viszont hiányos, nekem csak a könyv közepénél tűnt fel, hogy valójában fogalmunk sincs arról, hogy helyileg hol is járunk. Mikor rájöttem, hogy valami nem stimmel, hogy van egy apró zavaró tényező az éterben, akkor egy pillanatra megzavart az olvasásban, de aztán onnantól kezdve már nem is érdekelt, mert jobban lekötött a rejtély megoldása. Donato Carrisi legnagyobb erőssége a feszültség megteremtése. Mikor már azt gondoltam, hogy végre kapok egy kis levegővételnyi szünetet, amikor már úgy éreztem, hogy ennél lejjebb már nincsen, akkor mindig történt valami, ami azonnal megváltoztatta a véleményemet. Hihetetlen.

A szereplők nem olyanok, akikkel képes lehet az olvasó esetleg azonosulni, legalábbis én valahogy nem szerettem volna egyik helyében sem lenni. Ami viszont biztos, hogy nem lehet könnyű egyikük sorsa sem, főleg ha tényleg van valós alapja ennek az egésznek, mint ahogy a fülszöveg meg is említi. Sorozatgyilkosokat, pszichopatákat keresni és megtalálni úgy, hogy közben fel tudd dolgozni azt ami a szemed előtt van, egyáltalán nem lehet könnyű és köszönöm szépen én ebből nem is kérek, egyelőre maradok inkább csak az olvasója.

Tudom, hogy egy kicsit ömlengősre sikerült a bejegyzés, de erről a regényről valahogy nem is lehet rosszat írni, leszámítva a korábban említett apróságot, de az annyira jelentéktelen, hogy simán szemet lehet hunyni felette. Nem tehetek róla, de nekem mind az író, mind a regény kedvencem lett és ha jön még könyve, akkor biztos hogy nekem azt olvasnom kell, mert a Démoni suttogás eszméletlen jóra sikerült, olyan lett, amit a műfaj kedvelői biztos, hogy szeretni fognak. Tessék csak azonnal kézbe venni. 

Az utolsó mondatba még szeretném beleszuszakolni azt is, hogy a magyar kiadás remekre sikeredett. Mind a fordítás, mind a szerkesztés kiválóra sikerült, gördülékeny, hibáktól mentes, ami szerintem mostanában egyre ritkább a magyar könyvpiacon. A borító pedig egyszerűen gyönyörű.

U.I.: Azért a fickó sem rossz. ;)

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:

2013. április 24., szerda

Könyvfesztivál 2013


Immáron harmadik alkalommal veszek részt a könyvfesztiválon és szomorúan kellett megállapítanom, hogy eddig az idei felhozatal volt a legsilányabb. Ettől függetlenül baromira lelkesen rohangáltunk Joeymanoval a sorok között és minduntalan faggatott, hogy mik az idei megjelenések. Igaz, most csak összesen két könyvvel jöttem haza, többek között Scott Westerfeld: Behemót és Milly Johnson: Madarak és méhek című regényével, mégis van még itt egy - két könyv, ami előbb vagy utóbb de polcra fog kerülni. Mivel az elmúlt négy hónapban összesen 34 könyv landolt hozzám, valamilyen úton - módon, most egy kicsit vissza kell fognom magam.

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta a Tündérföldet

"Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet.
Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára."

Egy kicsit bánom már, hogy nem ez jött velem haza, mert azóta csupa-csupa pozitív értékelést olvastam róla, de az ember néha hibázhat. :) 

Natasa Dragnic: Minden nap, minden órájában


"Dora és Luka tizenhat évig nem találkoznak, pedig valaha elválaszthatatlanok voltak: gyermekkorukban csodás nyarakat töltöttek együtt a kis horvát halászfalu sziklás tengerpartján. De Dora családja Franciaországba költözött, és Luka magára maradt. Huszonéves korukban váratlanul egymásba botlanak Párizsban, és abban a pillanatban világossá válik számukra: ők ketten egyszerűen összetartoznak. Három boldog hónap következik, és már a közös életüket tervezik. Luka csak rövid időre akar hazatérni, hogy néhány dolgot elintézzen – de azután többé nem jelentkezik…
A Minden nap minden órájában azok közé a szokatlan szerelmes történetek közé tartozik, amelyek egyidejűleg időtlenek és modernek: időtlen az előre elrendeltetésbe vetett hite miatt, miszerint létezik olyan, hogy két embert egymásnak teremtett a sors, és modern, mert képes érzékeltetni, hogy az élet általában sokkal bonyolultabb ennél."

Fogalmam sincs miért érdekel ez a könyv engem ennyire, de nekem ezt egyszer az életben el KELL olvasni. Punktum!

Matthew Quick: Napos oldal
"Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet."

Őt már említettem nektek egy másik bejegyzésben és most már határozottan tudom, hogy olvasni fogom. ;)

2013. április 19., péntek

Karen Thompson Walker: Csodák kora


"Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban."

A gyönyörű borító és a sok dicsérő kritika arra sarkalt, hogy a saját kis magánkönyvtáramban is helyet találjak a Csodák kora című könyvnek. Joeymano jóvoltából karácsonykor kézhez is kaptam, így már csak némi idő kérdése volt, hogy elolvashassam.

Sok mindenre számítottam ezzel a könyvvel kapcsolatban, de arra pont nem amivel végül szembesültem. Úgy gondoltam, hogy biztosan lehúz majd mélyre, szomorú leszek, esetleg könnyeket is hullajtok majd, de ehelyett csak egy "egyszerű" könyvet kaptam. Nem tehetek róla, de engem nem hogy nem kötött le, de egyáltalán nem is csigázott fel a vége. Ha nem ajándékba kaptam volna, akkor lehet hogy félbe is hagyom, de ez az egy dolog tartotta bennem a lelket, így végig olvastam. A könyv legnagyobb problémája, hogy képtelen lekötni az olvasót, hihetetlen fantázia van a történetben, de szerintem az író ne maknázta ki teljesen a benne rejlő lehetőséget. Egyedül a befejezés volt számomra ütős, ekkor éreztem, hogy összetörik és darabokra hullik a lelkem. Ennyi. Ez volt minden, amit képes volt kiváltani belőlem a könyv.

Amit mindenképpen kiemelnék az a kidolgozott háttér - bár itt is felfedezni véltem hiányosságokat -, ez a legnagyobb erőssége a történetnek. Egy világ, ahol a Föld lassabban kezd forogni, és ennek felmérhetetlenül súlyos következményei lesznek. Hogyan vagyunk képesek mi emberek feldolgozni ezt? Képes lesz-e a biológiai óránk képes mindehhez alkalmazkodni? Mivé lesz az ember, ha megváltozik a környezetünk? Számos hasonló kérdés merül fel, ami szerintem előbb-utóbb minden ember fejében legalább egyszer megfordul. Ebben a könyvben többé-kevésbé meg is kaphatjuk a választ, sőt magunk is elgondolkodunk, hogy mit tennénk egy hasonló helyzetben. Talán elkezdjük magunk körül értékelni a dolgokat, kicsit más szemmel nézzük a világot, de biztos, hogy mindenképpen elgondolkodunk rajta. Én eddig is óvtam, vigyáztam a környezetemet és ez ezután sem fog változni.

A szerző
A szereplőkkel nem tudtam azonosulni, habár érdekes volt olvasni, ahogy napról-napra megváltoznak az emberek, átalakulnak a köztük levő kötelékek, mégis csak külső szemlélőként tudtam nézni ezeket az eseményeket. Nem vagyok benne biztos, hogy a való életben is hasonlóképpen alakulnának az emberi sorsok, ám mindenképpen elgondolkodtató, hogy mit vált ki az emberekből a változás.

Egyszer megérte elolvasni, de a katarktikus hatás nálam elmaradt. Lehet túl sokat vártam, talán máskor kellett volna elolvasnom, nem tudom, de ez most nálam alulmaradt. Mégis úgy gondolom, hogy érdemes egyszer nekikezdeni, hogy elgondolkodjunk azon hova tartunk éppen, mert nem biztos, hogy az életünk sokáig így marad.

Értékelés: 5/2,5

Mások is olvasták:
Lobo: ITT
Shanara: ITT

2013. április 14., vasárnap

Tana Vasilkova: A pók hálójában


"A fiatal és sikeres Blanka élete két világot takar. Az ünnepelt színésznő személyes élete azonban tele van fájdalommal és csalódással. Legféltettebb kincse kislánya, Alenka, egy viharos szerelem gyümölcse. A fiatal, várandós lány kénytelen hamar a talpára állni, apjával megszakítja a kapcsolatot miután adósságaiért cserébe az nőül adja. Férje eleinte nem érti, hogy Blanka miért olyan hűvös vele, de nem adja fel, és szeretete meghozza a várt eredményt. Amikor úgy tűnik minden jóra fordul feltűnik a gyermek igazi apja, és Blanka egyre jobban belegabalyodik a hazugságok hálójába."

Egy kicsit félre kellett raknom Karen Chance könyvét, ezért úgy döntöttem, hogy csupán merő kíváncsiságból beleolvasok Tana Vasilkova regényébe, aztán végül azon kaptam magam, hogy még mindig csak olvasom és olvasom. Ezért úgy döntöttem megadom magam a történetnek, hogy minél hamarabb a végére juthassak, mivel nagyon érdekelt a szereplők sorsának további alakulása. Miután végeztem az olvasással rájöttem, hogy Tana Vasilkova valószínűleg nem véletlenül Szlovákia egyik legismertebb írónője. Jelenleg három gyermekével él otthon és eddig összesen huszonöt könyvet írt, de hogy miként lehet minderre ideje, arról fogalmam sincs :) .

Eleinte nem igazán éreztem rá a könyv ízére, ami elsősorban az írónő stílusának köszönhető. Tele van tőmondatokkal, egyszerű mondatszerkezetekkel, ami első olvasásra furcsának tűnhet, de a könyv végére ezt annyira megszoktam, hogy már egyáltalán nem is érdekelt. Rájöttem, hogy ez a fajta írásmód lendületet ad a könyvnek, ettől valamhogyan hatásosabb és stílusosabb lesz az egész történet. Emiatt az események láncolata is sodró lendületű és pörgős lesz, amitől úgy éreztem magam mintha felültem volna egy gyorsvonatra, pedig azért annyi minden mégsem történik a könyvben. 

A regény legnagyobb titka, hogy hétköznapi életekről és sorsokról szól. Se több, se kevesebb. Emiatt az ember valahogy sokkal könnyebben mélyed el a történetben, automatikusan arra gondol, hogy vajon ő mit tenne a szereplők helyében. Megvallom, sok esetben úgy éreztem, hogy én teljesen másképp döntöttem volna Blanka helyében, aki szerintem meglehetősen rossz döntéseket hozott az életében, de mivel közel sem hasonló a helyzetem, ezért ítélkezni sem szeretnék felette. Ettől függetlenül mélyen megrázott ami vele történt, sokszor azon kaptam magam, hogy a sírás fojtogat. És pont emiatt egyszerűen képtelen voltam elszakadni a könyvtől, mert már teljesen beszippantott és addig nem nyugodtam míg el nem jutottam egészen a befejezésig.

A történet tele van számos olyan kérdéssel, szituációval, amivel nap mint nap szembesülhetünk. Tana Vasilkova olyan témákat feszeget, amire a való életben sem biztos, hogy egyértelműen képesek lennénk megadni a helyes választ. Tetszett, hogy a szereplői is képesek voltak hibázni, elfogadni másokat és megbocsájtani, igazi hús-vér emberként viselkedtek. Ettől függetlenül egyiket sem engedtem közel magamhoz, külső szemlélőnek akartam maradni, pont úgy ahogy egy színházban történik.

Elgondolkodtató, érdekes történet, jól kidolgozott szereplőkkel, olyan amiről lehet beszélni, vitatkozni. Remélhetőleg Tana Vasilkova többi könyvével is hamarosan megismerkedhetünk, de ami biztos, hogy a Pók hálójában a Könyvfesztiválon a miénk lehet. 

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:
Szilvamag: ITT 

2013. április 10., szerda

Nagyon új, nagyon várós könyv


A Sanoma Media Kiadó jóvoltából érkezik hozzánk Tana Vasilkova könyve, ami szintén a könyvfesztiválra fog megjelenni. Tana Vasilkova könyveinek témája mindennapi emberekről és mindennapi élethelyzetekről szól, ezért is olyan népszerűek. A mindenkire nyitott és érdeklődő háromgyermekes anyuka igazi híresség lett az utóbbi időben Szlovákiában és Csehországban egyaránt.

Tana Vasilkova: A pók hálójában

"A pók hálójában című könyv egy fiatal anyukáról szól aki Szlovákia egyik legsikeresebb színésznője. Édesanyja fiatalon meghalt, 13 éves korától ő gondoskodott öccséről és iszákos, kegyetlen apjáról. Még főiskolás volt, mikor rátalált a szerelem, összeköltözött Zdenoval, ám amikor minden jóra fordult volna apja hirtelen közbeszólt. Megfenyegette, hogy kicsapatja az iskolából ha nem megy hozzá az általa kiszemelt férfihoz, ezzel kiváltva az apát a tartozásaiból. A fiatal lány alkut kötött apjával: megteszi neki amit kér, de soha többet nem akar vele találkozni. Eközben Blanka terhes lett, ám gyermeke igazi apját nem fedte fel új férjének, Bohusnak. Ráadásul a kislány - Alenka - sajnos értelmi fogyatékos, lassabban fejlődik kortársainál.
 
Blanka időközben elvégezte a főiskolát és befutott színésznő lett, munkahelye az a színház lett melyet korábbi szereleme, a hirtelen elhagyott Zdeno vezet. Blanka egyre többet őrlődik korábbi és jelenlegi élete között, Zdeno folyamatos ostroma mellett egyre jobban megtalálja a hangot gondoskodó férjével, Bohussal. Ahogy a kislány cseperedik egyre feltűnőbb a hasonlóság igazi apjával és Blanka egyre jobban belegabalyodik a saját maga köré szőtt hálójába."
 
Mindenképpen érdemes lesz rá odafigyelni, a blogon hamarosan értékelés is lesz róla. :)

2013. április 9., kedd

Kíváncsi


Újabb titkokra derült fény az elmúlt napokban, hogy pontosan milyen könyvek is várhatóak majd a fesztiválra. Természetesen a kis családommal mi is részt fogunk venni ezen az eseményen, mert hogy ezt lehetetlenség kihagyni. :)

Az általam bemutatott regényekre nagyon kíváncsi vagyok, de egyelőre még nem tudom, hogy meg is veszem majd őket azon a bizonyos napon, de nektek mindenképpen szeretném bemutatni.

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta a tündérföldet
 
"Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet.

Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára."
Matthew Quick: Napos oldal

"Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet."

Chris Howard: Gyökértelen
 
"A 17 éves Banyan fákat épít: elszórt fémhulladékokból erdőket kreál a gazdag ügyfeleknek, akik a pusztulás látható nyomai elől szeretnének menekülni. Bár maga Banyan még sosem látott igazi fát – hisz azok már egy évszázada kihaltak −, apjától még az eltűnése előtt sokat hallott a Régi Világról. Minden megváltozik, amikor Banyan megismerkedik egy rejtélyes nővel, aki különös tetoválást visel a testén – egy térképet, ami az utolsó élő fákhoz vezet. A fiú elindul a pusztuláson keresztül, ahonnan nem sokan térnek vissza. Akik megmenekülnek a kalózoktól és fosztogatóktól, azokra ott várnak a sáskák… akik most már emberhúson élnek. De nem Banyan az egyedüli, aki a fákat keresi, az idő pedig egyre fogy. A bizonytalanságok közepette a fiú kénytelen szövetségre lépni Alphával, a vonzó, de veszélyes kalózzal, akinek szintén megvannak a saját tervei. Miközben pedig a talán csupán a legendákban létező ígéret földje felé tartanak, Banyan megdöbbentő dolgokat tud meg a családjáról, a múltjáról és arról, mire képesek az emberek, hogy visszahozzák a fákat. "

2013. április 3., szerda

Márciusi zárás


A márciusban már jóval több könyvet szereztem be, mint az előző két hónapban és előreláthatólag áprilisban sem lesz másképp. Ennek egyik fő oka a Cassandra Palmer sorozat, hiszen elképzelni sem tudtam volna, hogy ne folytassam egyből a sorozatot, ezért mind a négy részt azonnal meg is kellett vennem. Na, de most kanyarodjunk szépen vissza a márciushoz, hiszen az április még be sem fejeződött.  :)

Összesen hét könyvet sikerült levadásznom, melyek közül ötöt akciósan vettem meg, a maradék kettőt pedig előrendelésben. Az akciós könyveket lehetetlenség lett volna ott hagyni, illetve azért néhány könyvet én is adtam el, így szinte vissza is jött az ára, úgyhogy emiatt nincs is lelkiismeret furdalásom. ;)


Maggie O'Farrell könyvét az Auchan akciós részlegén vettem, pontosan 500 forintért. Az almamag íze bookline-os akció, a Tracy Chevalier könyvét a Geopen 50%-os akciójában vettem, a Karen Chance regényeit pedig a Könyvudvarban. Az Örök Kísértés és a Titokzatos Tiszteles című könyvek pedig előrendelésből jöttek hozzám. :)
 

2013. április 1., hétfő

Eredményhirdetés


Tegnap éjszaka fejeződött be a játék, aminek a nyereménye egy könyvjelző lesz. :) Nem éreztem úgy, hogy túlságosan nehéz lenne hiszen a huszonkettő játékosból mind a huszonkettő eltalálta, akiknek ezúton szeretném megköszönni, hogy játszottak velem. Legközelebb megpróbálok ennél sokkal-sokkal nehezebb játékot összehozni, hogy jobban megdolgoztassak mindenkit. :D
 
Na de nézzük a válaszokat:
 
1. Susan Elizabeth Phillips regényének címe, amiben egy bizonyos Wells-Finch játssza a főszereplő hölgyet. Játék az élet

2. Melyik könyvben hangzik el az alábbi mondat: "A Klávé nem fenyegetőzik, Lucian Graymark. A Klávé ígéreteket tesz, és be is tartja őket." Hamuváros
 
3. Lakatos István könyve. Lencsilány

4. Az Időtlen szerelem első része. Rubinvörös
 
5. A Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg könyv és nekem is volt hozzá szerencsém. Zaj
 
6. Murakami Haruki egyetlen sorozata. 1Q84
 

7. "A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik."

Az alábbi versszöveget egy könyv fülszövegében is megtalálhatjuk, melyik ez a könyv? Futótűz

8. Szabó Magda ifjúsági regénye. Abigél

9. Melyik az a könyv, amiben az író a Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel? Cinder

10. László Zoltán népszerű regénye. Nagate

És ebből kellett kijönnie a Julia Quinn nevének. :)
 
 A nyertes nevét a random.org segítségével sikerült kihúzni, aki nem más (és itt hatalmas dobpergés) mint: Algernon! Gratulálok neki. :)
 
Mindenkinek szeretném megköszönni a részvételt és bízom benne, hogy legközelebb is játszotok. :)