2013. december 31., kedd

Évzárás 2013


Az idei év megint csak mozgalmasra sikeredett és nem csak azért, mert megszületett KisPöfi 2.0 - aki egy hatalmas mosolybomba - hanem azért is mert leéltünk egy évet a saját házunkban, illetve elkészült életem első veteményeskertje, amiben rengeteg zöldséget és gyümölcsöt termesztettünk. Elkészült a rózsakertem, így most már összesen tizenhat darab tövet lehet a kertben találni, amik szebbnél szebb bimbókat fognak majd hozni (remélem :D). Igen, imádom és bízom benne, hogy jövőre gyönyörködhetek majd bennük.  

A kertészet mellett tovább fejlesztettem a főzési tudományomat is, így egyre több ízzel ismerkedtem meg. Még mindig nagyon szeretem DolceVita blogját, de mellette megismerkedtem még a Szellem a fazékban valamint a Fűszer és lélek oldalakkal is (illetve még számos másikkal, amit nem sorolnék most fel). Az újévi fogadalmam, hogy ledobok magamról tíz kilót, amit Vrábel Krisztina (DolceVita blog szerzője) 160 grammos szénhidrátdiéta című könyvével szeretnék jövőre megtenni. Ha minden jól alakul, akkor a megvalósított receptekről képeket is rakok majd fel ide.

Mindezek mellett még időm is jutott az olvasásra. Az idei év nagy slágere lett nálam az e-könyv olvasóm, pedig aki ismer az tudja jól, hogy kézzel-lábbal hadakoztam ellene, viszont mára már egyszerűen elválaszthatatlanok lettünk. Fantasztikus találmány! Ettől függetlenül rengeteg papír alapú könyvet is olvastam.
Most pedig nézzük azt a bizonyos statisztikát. Ebben az évben összesen 78 könyvet olvastam el, ami fogalmam sincs összesen hány oldal, de ez engem különösképpen nem is érdekel. Ez a tavalyi évhez képest 7 regénnyel több, ami azt jelenti hogy idén sokkal többet sikerült olvasnom. Remélem ez a jövő évben nem fog változni. ;) 

Összesen 143 darab könyvet szereztem be, amiből 79-et vettem és 65-öt pedig valamilyen úton-módon kaptam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fél könyvtáramtól meg kellett szabadulni helyhiány miatt, így az idei vásárlásból 114 könyv maradt ténylegesen polcomon.  Ezek közül 54 darabot olvastam el, ami elég rossz arány de igyekszem jövőre csökkenteni ezt a listát. ;)

Az idei év első három helyezetje:


1. Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve
2. Brandon Sanderson: Ködszerzet sorozata
3. Jennifer L. Armentrout: Luxen sorozata



BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! :)


2013. december 28., szombat

Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve


"Az árvaként felcseperedett Victoria szinte csak a bizonytalanságot ismeri. Élete egyetlen biztos pontja az, hogy csakis önmagára számíthat. Senkinek nem kell, ezért neki sem kell senki. Mivel mindenkit eltaszít maga mellől, egyre nehezebb helyzetbe kerül, a jövője egyre sötétebbnek tűnik. Kilátástalan sodródását végül szerencsés fordulat torpantja meg, mely páratlan képességének köszönhető. A zárkózott lány ugyanis szavakkal nehezen fejezi ki magát, ám a virágok jelképes nyelvét olyan ékesen beszéli, hogy e tudása által – melyet egy korábbi nevelőanyjának köszönhetően sajátított el – képes megváltoztatni mások életét. 

Victoria lassan otthonra talál és megállapodik, ám egy új ismeretség és az ebből kibontakozó szenvedélyes érzelem azzal fenyeget, hogy a sorsa ismét rosszra fordul. Vajon képes lehet-e arra, hogy sajátos tudásával önnön életét is jó irányba terelje? Második esélyt a boldogságra csak akkor kaphat, ha végre szembenéz múltja fájdalmas titkával, mely hosszú évek óta kísérti."

Borzasztóan nehéz erről a könyvről írni, mert mélyen megérintett és ezt az érzést most nagyon nehéz szavakba önteni. Amikor az első oldalakat elolvastam eszembe se jutott, hogy ez a történet ennyire magával fog ragadni, sőt elárulhatom, hogy hosszú idő óta ez az első könyv amit egyáltalán nem is akartam befejezni. 

Vanessa Diffenbaugh olyan könnyedséggel szőtte bele a virágok nevét és jelentését a könyvébe, hogy magam is elhittem a növényeknek igenis van ráhatásuk az életünkre. Olyannyira, hogy most azon gondolkodom miképpen tudnám a saját kertembe beültetni, belevarázsolni azokat a virágokat amik valós jelentéssel bírnának az életünkben.

"Nyolc éven át tűzzel álmodtam. Fák gyulladtak ki, amikor elmentem mellettük; óceánok lángoltak. "


Ez a könyv Victoria életén keresztül mutatja be a magányt, a szerelmet, az anyaságot, milyen az amikor meg kell tanulni szeretni, elfogadni és megbocsájtani másoknak valamint önmagunknak. A fülszöveggel ellentétben - ami számomra azt sugallta hogy ez egy könnyed romantikus történet - igenis komoly, szomorú, nehéz könyv, ami súlyos témákat, feszeget. Az írónő Victoria életét olyan mély érzésekkel képes közvetíteni, hogy az olvasót automatikusan magával rántja az érzelmek örvényébe. A történet előrehaladtával hol a múltban, hol a jelenben találjuk magunkat, így Victoria egyes cselekedeteinek megérthetjük a mozgatórugóit. 

Vanessa Diffenbaugh olvasmányosan és könnyedén fogalmazza meg Victoria életét, szinte árad a regényből a melankólia és a magány érzése. Sőt, a könyv vége felé járva a mellkasom legszívesebben szétrobbant volna az érzelmektől és bíztam benne, hogy a befejezés arról fog szólni, hogy Victoria megtalálja a boldogságot. Ráadásképpen az utolsó oldalak olyan fájdalmasan vannak megírva, annyira magával rántottak az oldalak, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni. Eszméletlen volt.

Victoria alapvető természete, hogy csöndes és tüskés. Eleinte minden egyes megnyilvánulása arról szól, hogyan tudna másokat megbántani, esetleg keresztbe tenni nekik. A szerző tökéletesen ábrázolt egy olyan lányt, aki árvaházban nevelkedett fel, akit minden egyes befogadó szülő visszadobott újra és újra, kivéve egyetlen egy embert. Mikor még a szerelem is megtalálja, akkor sem tudja hogyan kell helyesen, megfelelően cselekedni, folyamatosan hibát hibára halmoz, addig míg be nem látja hogy élete rossz útra fordult. Victoria maga is egy virág, egy bimbó, akit megfelelő gondoskodással és szeretettel egy gyönyörű virággá lehet növeszteni, csupán csak folyamatos törődést igényel és akkor ő maga is megmutatja a szirmait. 

Nem emlékszem mikor ragadt el ennyire egy könyv, mindenestre A virágok nyelve szédülétese élmény volt, amit még biztos hogy többször is el fogok olvasni. Egyértelműen csillagos ötöst érdemel, de hiszen nem is lehet neki mást adni, mert  ez a regény tökéletes. Kedvenc lett!

"Idővel megismerjük egymást. és megtanulom úgy szeretni, ahogy egy anya a lányát, ha tökéletlenül és gyökértelenül is."

Vanessa Diffenbaugh csodálatos, szívbemarkoló története egy lányról, a túlélésről, a virágokról és egy csöppnyi varázslatról, ami gyönyörűen van megírva. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek. 


Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:

2013. december 26., csütörtök

Lauren DeStefano: Hervadás (Vegyészkert trilógia 1.)


"Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?"

A Hervadással életem második disztópikus könyvét olvastam el és mindig elfelejtem, hogy ezek a könyvek mennyire lehangolóak tudnak lenni. Természetesen ezzel nincsen semmi gond, mivel ez egy ilyen műfaj, de most a Hervadás egy kicsit megviselt.

"Várok. Olyan régóta tartanak minket a sötétben, hogy már nem érezzük a szemhéjunkat. Összebújva alszunk, mint a patkányok, nyitott szemünk kimered, és imbolygó testünkről álmodunk."  

Mit tennél, ha tudnád hogy összesen húsz éved van hátra? Mit tennél, ha be lennél börtönözve és kényszerítenének egy házasságra? Rhine pontosan ilyen helyzetbe kerül, nem elég, hogy húsz évesen elkapja a gyilkos kór, de a hátralevő életét egy olyan emberrel kell leélnie, akit még csak nem is ismer. A könyv főszereplője éppen egy állásra jelentkezik mikor csapdába kerül és többedmagával elkapják a Gyűjtők, mindezek után pedig két idegen lánnyal együtt hozzá kell mennie a gazdag Lindenhez, hogy utódokat nemzzenek neki. Rhine természetesen nem fogadja el a sorsát és minden pillanatban arra gondol, hogyan tudna kimenekülni ebből a helyzetből. 

Eleinte nem volt rám túl nagy hatással a könyv, valahogy nem tudtam beleképzelni magamat a történetbe, nem tudtam megszokni a felvázolt jövőképet sem, ám ahogy haladtunk előre egyre csak azon kaptam magam, hogy szépen lassan, de teljesen elmerültem benne. Az elejétől a végéig jelen levő komor atmoszféra az én hangulatomra is rányomta a bélyeget, ami miatt egy kicsit kedveszegett lettem. Lauren DeStefano a jövő minden egyes apró kis szegmensét kiválóan részletezte, mondom ezt annak ellenére, hogy elsőre hiteltelennek éreztem. A cselekmény sodrása lassú - az írónő elsősorban a szereplőkre és a háttérre fókuszál – amivel a szerző csak még jobban erősíti a világvége hangulatot. Tele van megválaszolatlan kérdésekkel, rengeteg megfejtésre váró rejtély van amire biztos, hogy a következő részekben kapjuk meg a választ.

A könyv rengeteget foglalkozik a halállal és a szabadsággal, de mivel az előbbi sokkal többször előtérbe, ezért a sorokból szinte árad a depresszió és a letargia. Az írónő egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetünket, hiszen rengeteg szívszorító jelenet van benne. A történetet Rhine szemszögéből látjuk,  rajta keresztül megtudhatjuk milyen feleségnővérnek lenni, milyen amikor bábként irányítanak minket, viszont a  visszaemlékezések segítségével betekintést nyerhetünk Rhine múltjába is. Ilyenkor sokszor felelevenedik a régmúlt, milyen volt amikor még több kontinens volt a bolygón és amikor még teljes boldog családot alkottak. Bár szereplőnk eleinte nagyon ellenkezik a helyzetével - a végére ha nem is teljesen - ám képes elfogadni nem csak Lindent, hanem a többi feleségnővért is. A rengeteg élmény és változás hatására Rhine is sokat változik a könyv végére az őt megérintő események hatására.

Nem mondom, hogy nehéz könyv, mert nem az, de a hangulat az képes fejbe vágni az olvasót. Olvasmányos, friss és különleges. A szereplők a mellékszereplők is kedvelhetőek és a végére még egy kis meglepetés vár bennünket. 

"A távolban megpillantom egy világítótorony fényét. Átsiklik rajtunk, és forog tovább. Ezúttal nem tudom, hová fog vezetni minket."

Borzasztóan tetszett úgy, ahogy van az egész. Lehet, hogy van benne hiba, sőt, ha nagyon akarnék akkor találnék is benne, de ez így volt jó. Kedveltem a szereplőket, szerettem a hangulatát, tetszett ahogy elénk tálalták az egészet és remélem, hogy hamarosan megtudhatom mi lett a sorsa Rhinenak és Gabrielnek. Jó szívvel ajánlom mindenkinek.

Értékelés: 5/4,5



Mások is olvasták:


2013. december 24., kedd

Kellemes Ünnepeket!


Ezúton szeretnék mindenkinek
                                          Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket
                                                                                             Kívánni!


2013. december 22., vasárnap

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet


"Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to breathe a nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete."

Ez az a könyv, amiről egy darab bejegyzést sem olvastam el, egyrészt azért mert féltem, hogy spoilerekbe fogok belefutni, másrészt mert hatalmas felhajtás volt körülötte, amit annyira nem szívlelek. De ettől függetlenül is megakadt rajta a szemem, többször is elolvastam a fülszöveget (ami nálam megdöbbentő) és végül a téma miatt landolt a kosaramban, mivel azért a kíváncsiságomat ingerelte.

"Nem volt beleszólásom a társasági életembe, ennél fogva nem éltem társasági életet."

Emma Thomas apja testvérének családjával él, ami megnehezíti a mindennapjait, hiszen nagynénje pokollá teszi azt. Számon tartja még azokat a napokat is, amelyek még hátravannak ahhoz, hogy egy új, szabadabb életet kezdhessen a főiskolán. Addig a pillanatig szinte beleolvadt még az iskolapadba is, míg meg nem jelenik Evan Matthews, az új srác a suliban, aki teljes mértékben felforgatja az eddig életét. Eleinte ellenáll a fiú hódításainak, ám a jég egyszer csak megtörik...


forrás: readingismytreasure
Az Elakadó lélegzet hatalmas meglepetés, mondhatni egy igazán kellemes csalódás volt, mert kezdeti félelmeim ellenére mégis lenyűgözött. A történet teljesen beleitta magát a bőrömbe és konkrétan faltam a sorokat, annyira lendületes és olvasmányos volt. Persze vannak feltűnő hiányosságai a könyvnek, de egyszerűen képtelen voltam mindezt felróni az írónőnek. A regény rengeteg érzelmet szabadít fel az olvasóban, hiszen a tehetetlenség érzésétől kezdve egészen a dühig minden megmozdul az emberben és pont ettől lesz igazán különleges csemege. A vége meg egyszerűen megdöbbentő, olyannyira, hogy muszáj a folytatásokat is megvennem. 

Rebecca Donovan története hitelesen mutatja be a szereplőket és a lappangó családi erőszakot. Bár néhol kimondottan meseszerű, mégis elsiklik az ember szeme felette, hiszen itt ebben a történetben a szerelem a lényeg. Szerelem, két ember gyönyörű egymásra találása egy olyan helyzetben, ami minden szempontból a szörnyűséggel egyenlő.  

Forrás:
Emma tipikus szürke kis egér, aki megbújik inkább a sarokban, csak ne kelljen nyilvánosság előtt szerepelnie. Sőt, képes ellenállni még annak az egyetlen fiúnak is, aki megpróbál neki udvarolni. Sokszor haragudtam rá, nem értettem a cselekedeteit, legszívesebben bevertem volna neki egyet, amiért így bánik Evannel. Néhol pedig kifejezetten irritált a személyisége, sokszor én másképpen döntöttem volna, de az ő helyzetében talán hasonlóképpen cselekedtem volna, a fene se te tudja. Evan pedig szerintem az anyukák álma, hiszen udvarias, kedves, kitartó és mindemellett még jóképű is, ennél több szerintem nem is kelhet. Az egész regényben ő lett az én személyes kedvencem, így képtelen vagyok róla bármi rosszat mondani. 

Az Elakadó lélegzet számomra lélegzetelállító, megható és megrázó élmény volt egyszerre, egy olyan könyv, amit egyszerre akarsz eldobni, ugyanakkor magadhoz láncolni. Egy történet a szerelemről, családon belüli erőszakról és arról, hogy a boldogtalanságban is meg lehet találni a boldogságot. Lenyügőző!

"Undorodtam a sebezhetőségemtől. Nem akartam, hogy azt higgye, védelemre szorulok. Magamba fojtottam a fájdalmat, bebújtam a fásultság paplanja alá, ellökve magamtól a felkavart emlékeket, a ricsajt, a tömeget és a reszketést, amely még mindig ott lappangott a felszín alatt. Bámultam a sötétséget nyaldosó lángokat, és minden eltűnt, ahogy mélyebbre süllyedtem a semmiben."

A végeredmény pedig mi más lehet mint egy csillagos ötös, mert bár vannak benne apró hibák, azért a sztori mégis csak levett a lábamról. Az Elakadó lélegzet azoknak való, akik szeretnek az érzelmek kavalkádjában dagonyázni, akik egy megindító szerelmes regényre, vagy csak egyszerűen egy kellemes olvasmányra vágynak.


Értékelés: 5/5*

Mások is olvasták:
Szilvamag: ITT
SzAngelika: ITT
Katacita: ITT

2013. december 19., csütörtök

Alma Katsu: Megtorlás


"A nagy sikerű Halhatatlan után megérkezett a folytatás, Alma Katsu lebilincselő trilógiájának második része.

Lanore McIlvrae az a fajta nő, aki bármit megtesz a szerelemért. Ha kell, téglából és kőből emelt fal mögé zárja a férfit, aki szereti.
Nincs más választása, mint eltemetni Adairt, bosszúálló végzetét azért, hogy megmentse Jonathant, akivel az 1800-as évek elején nőtt fel Maine állam egyik aprócska városában.
Azt hitte, Adair örök társa lesz majd, de a férfinak más terve volt Lanore-ral. Titkokzatos, túlvilági hatalmát felhasználva örök életet adott neki, a nő viszont túl későn tudta meg, hogy milyen árat kell fizetnie az ajándékért.
Kétszáz évvel azután, hogy Adairt bebörtönzik, Lanore vezekelni próbál a bűneiért. Megválik hosszú évek során összegyűjtött kincseitől, hogy megtisztítsa múltját, és boldog életet élhessen új kedvesével, Luke Findley-vel. Ám ahogy a londoni Viktória és Albert Múzeumban kiállított tárgyait szemléli, hirtelen rá kell eszmálnie, hogy bekövetkezett, amitől kétszáz évig rettegett: Adair megszökött a börtönéből. A férfi újra szabad, és el fog jönni érte. Lancore-nak pedig fogalma sincs arról, hogyan védje meg magát ellene."

Bár hónapokkal ezelőtt olvastam a Halhatatlan trilógia második részét, még mindig élénken él bennem a történet. Alma Katsu az előző kötetével nagyon magasra rakta a lécet, hiszen az egyik kedvenc könyvem lett és bíztam benne, hogy a folytatás is hasonló élményt fog biztosítani, ha csak nem jobbat. És az a legjobb a egészben, hogy valóban hozta az elvárt színvonalat, sőt szerintem magasan túl teljesítette az első részt is. 

"Ezt teszi a szerelem. Bizonyos módon erősít, más módon gyengít. Amit nyersz a réven, elveszted a vámon."
 
A Megtorlásban váltott nézőpont van, míg az egyikben nyomon követhetjük Adair ismerkedését az új technológiákkal, az új szabadabb világgal, addig a másikban Lanore menekülésében vehetünk részt. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy a második részben Luke Findley sokkal kevesebb szerepet kapott , ez igencsak meglepet.

Az írásmód ebben a részben teljesen más, mint amit a Halhatatlannál már megszoktam. A rengeteg leírás, a misztikum ebben a részben valahogy elveszett, sokkal nagyobb szerepet kapott a szereplők természete, egymáshoz és a külvilághoz való viszonyuk. A cselekmény is sokkal lassabb mederben folyik, és a hangulata is változott, már nem olyan ködös és sejtelmes mint ahogy azt az előző kötetben megszokhattuk, bár a szürkeség azért megmaradt.
   Ettől függetlenül én mégis azt mondom, hogy a második rész nekem ezerszer jobban tetszett. Hogy miért? Pontosan azért, mert a szereplők egyedibbek, színesebbek, mélyebbek lettek, ami miatt közelebb vagy éppen távolabb kerülnek az olvasótól. Az író a karaktereinek sokkal nagyobb teret adott, mint a Halhatatlanban, ami miatt jobban megismerhetjük őket. Bár az előző értékelésemben azt írtam, hogy én befejezettnek éreztem az első részt, most mégis azt mondom, hogy kellett a folytatás, mivel a történetet még jobban el tudta mélyíteni.

Adair, bár az első részben az erőszakos személyiségével nem keltett bennem szimpátiát, itt határozottan rokonszenveztem vele. Természetesen nem vetkőzte le az agresszivitását, viszont sokkal nyugodtabb, megfontoltabb lett, ami többek között a XXI. század ráhatása, illetve a szerelme keresésének eredménye. A cselekedeteit könnyebben megértettem és elfogadtam, sőt, szinte drukkoltam, hogy elnyerje a végső jutalmat amiért ennyit harcol. Lanore Adairrel ellentétben ő sokkal kevesebbet változott, majdhogynem ugyanaz maradt, akivel már az előző kötetben megismerkedhetünk. A menekülés meglepő és meggondolatlan cselekedetekre készteti, sőt, az idő előrehaladtával a figyelme és ébersége lankadni látszik, ami várhatóan veszélybe sodorja. A lényeg, hogy mind a kettőjüket megérinti a változás szele, de maradnak ugyanazok az erős karakterek, mint ahogy azt még megszokhattuk és még mindig remekül illeszkednek a történetbe.

Bár sok mindenben eltér egymástól a két kötet mégis úgy érzem, hogy a Megtorlás méltó folytatása a Halhatatlannak. Gyönyörűen van megírva, még mindig rengeteg meglepetést tartogat a számunkra és olyan nyitott vége van, ami követeli a folytatásokat.

"A vonzó külsejű emberről azt hiszik, nyilvános árucikk, mint valami műalkotás vagy szobor. Mindig is kiállítási tárgy voltam. Ha azt kérnéd egy pillanat alatt helyet cserélnék veled." 

Alma Katsu hozta az elvárt színvonalat és bízom benne, hogy a folytatás nem fog elmaradni az előző kötetekhez képest, remélem, hogy még ütősebb lesz a vége, mert az dukál neki. Aki szerette a Halhatatlant az valószínűleg szeretni fogja a Megtorlást is, de azért ajánlom azoknak is, akik különleges szerelmi történetre vágynak, mert ettől a trilógiától ezt megkapja.


Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Shanara: ITT
Nima: ITT
Ilweran: ITT

2013. december 17., kedd

Szavazás végeredménye


A mai napon lezárult a szavazás, melyben meghatározhattátok hogy melyik könyvről olvasnátok a legszívesebben értékelést. Összesen huszonkilencen szavaztatok, amit ezúton szeretnék nektek megköszönni. :) 

És akkor nézzük az eredményt:

1. Lauren DeStefano: Hervadás (11 szavazattal)
2. Jojo Moyes: Akit elhagytál (8 szavazattal)
2. Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője (8 szavazattal)
3. William Nicholson: Anyaföld (3 szavazattal)
3. Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyekve (3 szavazattal)




Köszönöm! És hamarosan olvashatjátok is az értékelést, de előtt még jövők Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet című könyvével! 

2013. december 14., szombat

Csak röviden

Ezekhez a könyvekhez az elmúlt hónapokban volt szerencsém, de idő hiányában elmaradtak a bejegyzések, viszont valamilyen formában mindenképpen akartam róluk írni. Ezért úgy döntöttem, hogy csak néhány mondatban fogom megformálni a véleményemet róluk. Az egyik egy nagyon jó, majdhogynem csillagos ötösre értékelt regény, míg a másik egy kisebb csalódást okozott. 

És akkor nézzük, hogy pontosan mely könyvekről is van szó.

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

"Moszkva utcáin a hétköznapi emberek között természetfölötti lények járnak észrevétlen. A Setét és a Fény erői egyaránt jelen vannak, s a két tábor közötti törékeny fegyverszünetet az Éjszakai és a nappali Őrség vigyázza.
Most azonban viharfelhők gyülekeznek a város komor bérkaszárnyái felett: a varázslók, vámpirok, alakváltók és boszorkányok hidegháborúja forrósodni kezdett. Ha összecsapásuknak nem sikerül elejét venni, maga a pokol szabadul el a földön."

Ezt a könyvet úgy kerülgettem eddig, mint macska a forró kását, bár nem értem miért, hiszen ez egy rettenetesen jó könyv. Totálisan beleszerettem Szergej Lukjanyenko írásába, annak ellenére, hogy a fordítás nem lett a legjobb és akkor még csak finoman fogalmaztam. 
Ez a könyv számomra teljesen új megvilágításba helyezi a fantasy műfaját és ráadásképpen még okos, intelligens és olvasmányos is. És hogy mi tetszett benne a legjobban? Hogy furmányos, igen az. Furmányos, mert a történet bár három részre szakad és külön-külön egységet alkotnak, a végére mégis teljes egésszé állnak össze. Különösen tetszett benne, hogy egyáltalán nem könnyű kitalálni a végső csattanót.
Az Éjszakai őrség nagyon orosz, nagyon filozofikus és nagyon fantasy, de ajánlom azoknak is akik inkább a szépirodalmat kedvelik. Ha valaki nem ismerné az Őrség sorozatot, akkor annak elmondom hogy öt kötetből áll és az Éjszakai őrség a nyitó kötet.

A folytatásokat jövőre veszem elő, de akkor mindenképpen. ;)

Értékelés: 5/5


Shannon Messenger: Vihar szeli ketté

"A tizenhét éves Vane Westonnak fogalma sincs arról, hogyan élte túl tíz éve a pusztító tornádót, amely megölte a szüleit - semmire sem emlékszik a múltjából. Azt sem tudja, hogy a gyönyörű, sötét hajú lány, aki a vihar óta minden éjjel felkavarja álmait, vajon valóban létezik-e. Csak reménykedik benne.
A lány létezik, de nem ember. A tizenhét éves Audra szilf, egy levegőelementál, aki képes kommunikálni a széllel. Audra őrző - Vane titkos őrzője -, és esküt tett, hogy akár az élete árán is megvédi a fiút közös ellenségüktől, aki mindkettejük szüleit megölte, és aki évek óta kutat Vane után.
Miután egy meggondolatlan lépés elárulja hollétüket, Audra kénytelen felfedni kilétét Vane előtt. A fiú pedig egy csapásra a szél és a szilfek csodálatos, de egyben veszélyes világában találja magát."

Ez az a könyv, amiből én már kiöregedtem. Egyáltalán nem én vagyok a célközönsége, sőt abban sem vagyok biztos hogy a tizenhat-tizenhét éves fiatalok azok, hiszen a regény főszereplői jóval fiatalabbnak tűnnek a koruknál. 
Nem sokon múlott, hogy abbahagyjam, de az alaptörténet meglepően érdekesnek mondható, olyannyira, hogy úgy döntöttem nem adom fel. De a folytatásokat már biztos, hogy nem fogom elolvasni. A legnagyobb hibája  a könyvnek, hogy megpróbálja két szemszögből bemutatni a történetet, de sikertelenül. Shannon Messenger teljesen feleslegesen próbálkozik vele, hiszen Vane nézőpontja ugyanolyan lányos, mint Audrájé, egyáltalán nem éreztem azt,  hogy az egyik szereplő fiú a másik lány lenne. No de mindegy. Mindemellett tele van ismétléssel, unalmas részekkel és idegesítő karakterekkel, egyedül az alaptörténet ért valamit az egész könyvben, ami miatt végül megkapta a három pontot.

Értékelés: 5/3

2013. december 10., kedd

Szavazzatok!!!


Határozzátok meg TI, hogy mit olvassak. Az oldal jobb oldalán lehet szavazni, akár többre is. ;)

Ezek közül lehet választani:

William Nicholson: Anyaföld

A szüleink – ahogy korábban az ő szüleik is – ismerték a szerelem érzését még azelőtt, hogy mi a világra jöttünk volna. Könnyen lehetséges, hogy a szerelemhez való viszonyunkat úgy örököljük, akárcsak a szemünk színét. Az örömöt, amely átjár bennünket, érezték már; ahogy a tévedéseinket is elkövették azelőtt. Magunkban hordozzuk a minket életre hívó generációk reményét és félelmeit. Ez az az ismeretlen anyaföld, amelynek partjairól folyamatosan menekülni akarunk, mégis – oly reménytelenül – mindig hűségesek maradunk hozzá.

Egy fájdalmas szakítás után Alice Normandiába utazik, hogy találkozzon sosem látott nagyanyjával. Az asszony elmeséli neki, hogy a családjában minden múltbeli nehézség ellenére egyszer fellángolt az igaz szerelem, s a történetet meg is osztja unokájával. A regény ennek az igaz szerelemnek a története.

Kitty katonai sofőrként 1942 nyarán Sussexben állomásozik, ahol Megismerkedik Eddel, a tengerészgyalogosok tisztjével és Larryvel, a hadműveleti parancsnokság összekötő tisztjével. Kitty azonnal beleszeret Edbe, aki viszonozza a lány érzelmeit. Larry azonban ugyanígy érez. 
Az angolok hamarosan tengeri támadást indítanak a német megszállás alatt álló észak-franciaországi Dieppe partjainál. A hadművelet a világháború egyik legnagyobb katasztrófájának bizonyul, s örökre megváltoztatja Ed és Larry életét is. A II. világháború szörnyűségei közepette létezhet-e boldogság Kitty számára, s ha igen, vajon kinek az oldalán?

Jojo Moyes: Akit elhagytál

1916, Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke – férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is.

Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Az árvaként felcseperedett Victoria szinte csak a bizonytalanságot ismeri. Élete egyetlen biztos pontja az, hogy csakis önmagára számíthat. Senkinek nem kell, ezért neki sem kell senki. Mivel mindenkit eltaszít maga mellől, egyre nehezebb helyzetbe kerül, a jövője egyre sötétebbnek tűnik. Kilátástalan sodródását végül szerencsés fordulat torpantja meg, mely páratlan képességének köszönhető. A zárkózott lány ugyanis szavakkal nehezen fejezi ki magát, ám a virágok jelképes nyelvét olyan ékesen beszéli, hogy e tudása által – melyet egy korábbi nevelőanyjának köszönhetően sajátított el – képes megváltoztatni mások életét. 
Victoria lassan otthonra talál és megállapodik, ám egy új ismeretség és az ebből kibontakozó szenvedélyes érzelem azzal fenyeget, hogy a sorsa ismét rosszra fordul. Vajon képes lehet-e arra, hogy sajátos tudásával önnön életét is jó irányba terelje? Második esélyt a boldogságra csak akkor kaphat, ha végre szembenéz múltja fájdalmas titkával, mely hosszú évek óta kísérti.

Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője

A századfordulós Bécs pezsgő, dekadens világában járunk. Minna Bernays, az éles eszű, tanult társalkodónő hirtelen munka nélkül, az utcán találja magát. Bécs az avantgárd művészek és a forradalmi gondolatok otthona, ahol azonban egy ifjú hölgy számára még mindig a házasság jelenti az egyetlen biztonságot. Minna azonban ennél jóval többre vágyik, és kétségbeesésében nővéréhez, Marthához fordul segítségért. 
Ám Marthának is megvan a maga gondja: hat gyermeket nevel, túlhajszolt, közönyös férje pedig nem más, mint a zseniális, ám zsarnoki természetű Sigmund Freud. Freud ebben az időszakban sokat küszködik, kollégái kerülik, szexuális késztetésekkel, ösztönökkel és perverziókkal foglalkozó elméletei pedig támadások kereszttüzében állnak. Martha megdöbbentőnek és visszataszítónak találja férje „pornográf” munkáját, Minnát azonban lenyűgözik Freud korszakalkotó felfedezései. 
Minna mindenben Martha ellentéte: intellektuális kíváncsiság hajtja, vonzó és szenvedélyes. Freud szellemi társa lesz, ám a felszín alatt valami ennél sokkal mélyebb is lappang. Valami, amitől egyikük sem menekülhet.

Lauren DeStefano: Hervadás

Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

2013. december 8., vasárnap

Svájci répatorta


Tegnap kint jártam a piacon és többek között vettem répát is. Egy kicsit túl sokat is. És ha már sok van, akkor miért ne lehetne belőle édesség :) .  

Ezt a receptet most először csináltam meg és biztos, hogy nem utoljára merthogy ez bitang finom! Jó étvágyat! 



 Hozzávalók :
  • 25 dkg sárgarépa (reszelt)
  • 35 dkg dió (darált)
  • 4 db tojás
  • 20 dkg porcukor
  • 6 dkg liszt
  • 1 narancsból nyert narancshéj (reszelve)
  • 1 tk sütőpor 
  • 1 csipet só
Tetejére: 
  • 15 dkg porcukor
  • 2 evőkanál narancslé

1. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

2. A répát, a dióval, a porcukorral, a liszttel, a sütőporral, a sóval és a narancshéjjal összekeverem.

3. A tojást felverem és hozzáadom a masszához (az eredeti recepttől kissé eltérve raktam bele még csokoládét is összetörve).

4. A masszát egy tortaformába helyezzük és berakjuk az előmelegített sütőbe 45-50 percig, amíg meg nem sül.
5. A formában hagyjuk kihűlni majd megkenjük a narancsos sziruppal.

2013. december 5., csütörtök

Richard Godwin: A romlás labirintusa


"Frank Castle főfelügyelőt még mindig kísérti egy huszonnyolc évvel korábban elkövetett brutális sorozatgyilkosság emléke. Akkor a nyomozás kudarcba fulladt, ami romboló hatással volt a karrierjére és magánéletére egyaránt. Újabb sorozatgyilkos kezdi el szedni áldozatait a régi esetekkel azonos módon, és Castle partnerével, Jacki Stone felügyelőnővel beleveti magát az ügy felgöngyölítésébe. 

Együtt lépnek be abba a halálos labirintusba, amelynek középpontjában egy vészjósló ember áll – Castle szerint ő az eredeti gyilkosságok elkövetője. A férfi egy vallási szekta vezetője, és sötét játékot űz a rendőrséggel. A gyilkos közben politikusokat feszít keresztre, tökéletes precizitással darabolja fel áldozatait, és rejtett üzeneteket hagy a helyszíneken. 

Vajon létezik-e kiút az újabb gyilkosságok és gyilkosok uralta világ, a bizonyosságok és mellékvágányok, múlt és jelen összefüggéseinek útvesztőjéből?"

Újabb krimi vagy inkább thriller, ami bődületesen jó volt. A fene se gondolta volna, hogy A romlás labirintusa ennyire szövevényes, és ennyire izgalmas lesz, bár azért a fülszöveg egy-két morzsát elhint.

"Ösvény kanyarog az erdő felé, és belevész a sötét árnyakba.
 Szakadás hallatszik.
 Acél villan. Egy alak zuhan a sűrű levélszőnyegre - az avar felkavarodik, mint holmi levegőben szálló értéktelen papírpénzek, majd újra elrendeződik, miközben apró éjszakai állatok iszkolnak tova riadtan. Az alak fölé árny hajol, pengét emelve magasba."

Az elején egy pillanatra megijedtem, mert eszméletlen mennyiségű hulla lepi el a történetet, és félő volt, hogy csak erről fog szólni az egész könyv. De nem így történt. Richard Godwin irigylésre méltóan logikus módon és lépcsőzetesen építette fel a cselekményt. Egyedül az a függő vég zavar, amit a végére hagyott és ami nem is igazán illik bele az egész sztoriba, de ez a legkevesebb amit felróhatok az írónak. A másik ami szembeötlő és szokatlan ebben a műfajban, hogy a szereplők maguk is változnak a bűntények megoldása közben, szó szerint behálózza őket a gyilkosságok sora. Habár a cselekmény nem bővelkedik fordulatokban, az olvasó mégis úgy érezheti, mintha megállíthatatlanul robognánk a cél felé és olvasás közben azt vesszük észre, hogy folyamatosan gyorsul a szívverésünk. Végig tudjuk, hogy valami váratlan és meglepő felé haladunk, majd amikor ott vagyunk, akkor csak döbbenten nézünk magunk elé. Zseniális.

Richard Godwin
A hangulat szürke, esős és borongós, és annak ellenére, hogy több hónap  is eltelik, évszakok váltakoznak a bűntény megoldásáig, ez mégsem érzékelhető annyira. Ami a történet szempontjából ugyan irreleváns, de abból a szempontból zavaró, hogy az olvasó csak a könyv közepénél veszi észre, hogy az egyes bűncselekmények között nem napok, hanem hónapok telnek el. De ez szerintem nem az író hibája, hanem a tördelés rossz néhol, logikailag különálló bekezdések vannak összemosva néhol. Mikor ez feltűnt nekem, akkor egy pillanatra kizökkentett, de valójában a rejtély megoldását ez nem befolyásolja.

A könyv erőssége maga a történet és annak felépítése, illetve a szereplők, Jacki és Frank. Frank Castle karizmatikus, szerethető karakter, de lelkileg sérült, hiszen a huszonnyolc évvel ezelőtti gyilkosságot nem sikerült megoldania, ez pedig a mai napig nyomasztja. Most, hogy folytatódnak vagy legalábbis hasonlóak a gyilkosságok, felszakadnak a régi sebek, ami Franket a mélybe taszítja, olyannyira hogy az alkoholhoz menekül mentsvárként. Jacki kemény csaj, aki felnéz Frankre és aki eleinte optimistán áll az eset megoldásához, de egy idő után már ő sem tud elszakadni az ügytől, ami a magánéletére is hatással lesz. Mindkét szereplőt, ahogy haladunk oldalra-oldalra egyre jobban beszívja a gyilkosságok sorozata, szinte már a megszállottság határán mozognak. És ami miatt az olvasó csak egy kérdést lát maga előtt: ki lehet-e jutni ebből? Hol van a labirintus vége?

Mondhatom, hogy a könyv megfelel mindenfajta követelménynek, amit ebben a műfajban elvárhatunk. Lendületes, olvasmányos és izgalmas. Egyedül a fordítás az, ami az első pár oldalon nem lett túl tökéletes, de ez is javul a végére.

"A szennyezett szürke égből ömlött az eső, és valami különös szagot érzett az aláhulló csapadékban. Ujjai kifehéredtek, ahogy szorította a kormányt, lelke tompa bénultságban volt, mintha valami halász épp most vonszolná ki a partra, ő meg elfelejtett volna vérezni. Megnézte az arcát a visszapillantó tükörben. Hamuszürke volt."

A romlás labirintusa egy brutálisan jó krimi, amiben nem csak egy rejtély, de rengeteg vér és megcsonkított test található. A szétvágott testek, a gyilkosságok eszméletlen hitelesen vannak ábrázolva, talán túlságosan is, emiatt gyenge idegzetűeknek nem ajánlott. De aki bírja és imádja a jól felépített krimit az vésse jól az eszébe a címet és ez legyen az első, amit megvesz a könyvesboltban. Mivel ez a könyv öt pontos.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2013. december 3., kedd

Újabb adag a polcomon


Aham, merthogy nem bírtam már megint magammal. :) Ez az idei év utolsó adagja és a legdurvább is egyben, de nem érdekel. :D Maximum zsíros kenyeret eszek egész hónapban. :P


Mark Pryor: A könyvárus rejtélye

Hugo Marston, a párizsi-amerikai nagykövetség biztonsági főnöke kénytelen végignézni, ahogy barátját, Maxot elrabolja egy fegyveres ember. Hugo versenyt fut az idővel, hogy megtalálja az idős könyvkereskedőt. A nyomozásban segítségére lesz egy rejtélyes, vonzó újságírónő, egy félig-meddig visszavonult CIA-ügynök és egy kelletlen rendőrnyomozó, akik segítenek Hugónak megküzdeni az őt körülvevő politikai intrikákkal, rendőrségi korrupcióval, az egyre terjeszkedő drogháborúval és a náci kollaborálás szellemével, amely Párizs egyik legjelesebb személyiségét kísérti. A helyzet rosszabbra fordul, amikor egyre több könyvárus tűnik el, testüket pedig a Szajnából halásszák ki, és az ismeretlen gyilkosok már Hugóra vadásznak. Ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, a férfi a nyomokat követve jut el az ellenség barlangjáig… pontosan úgy, ahogy a gyilkosok eltervezték.
A regény egy modern Sherlock Holmes története, aki a könyvek világában nyomoz.
 
Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods
 
Alex Woods jól tudja, hogy nem éppen átlagosan kezdődött az élete. Azt is sejti, hogy egy érzékfeletti képességekkel megáldott leányanya, az édesanyja, nem teszi rokonszenvessé az iskola rémei előtt. Tudja továbbá, hogy az életben a legképtelenebb dolgok megtörténhetnek – a fejét elcsúfító forradás tanúskodik erről. Azt azonban ő sem látta előre, hogy a mogorva, megözvegyült remetével, Mr. Petersonnal való ismeretsége barátság lesz. Az idős férfi arra tanítja, hogy az életben egyetlen nagy dobásunk van, és hogy ezért jól, a lehető legjobban kell dönteni. Így hát, amikor a tizenhét éves Alexet Doverben megállítják a vámtisztviselők 113 gramm marihuánával a kocsija kesztyűtartójában, meg egy urnával az utasülésen, miközben az egész ország felbolydult miatta, halálosan biztos abban, hogy jól döntött.
 
Szergej Lukjanyenko: Igék földje
 
Egy világban, melyben a kisded Jézus nem élte túl Heródes betlehemi mészárlását, az Úr mostohafiául fogadott egy másik ifjút, és birtokába adta az Igét, egy varázsszót, amivel csodákat tehetett. Tanításainak és varázshatalmának köszönhetően az Üdvözítő a Római Birodalom császára lett, s immár a trónról próbálta elérni az emberiség megváltását, akár a szelíd erőszak eszközeivel is. Amikor azonban így sem járt sikerrel, elkeseredésében eltüntette a világból a háborúzáshoz legnélkülözhetetlenebb vasércet, majd beteljesítette a rá kirótt végzetet, és ő maga is távozott egy párhuzamos dimenzióba, melyet az Ige segítségével nyitott meg.

Közel 2000 év telt el azóta, de a vasszegény Föld továbbra is nehezen vánszorog a tudományos-technikai fejlődés útján. A legtöbb ember lovon jár, a tenger hullámait vitorlás hajók hasítják, és mind az elektromosság, mind a repülés gyerekcipőben jár. Ugyanakkor elterjedt az Igék használata, melyek segítségével kisebb-nagyobb dolgokat lehet elrejteni abban a bizonyos párhuzamos dimenzióban.
A kényszermunkára ítélt tolvaj Angolna Ilmart több más bűnöző társával együtt egy vitorlás szállítja büntetése letöltésének színhelyére, a Gyászos-szigetekre. A fedélzeten megismerkedik egy fiatal fiúval, Marcusszal, akiről sejteni kezdi, hogy nem egészen az, akinek mondja magát, ráadásul egy Ige is van a birtokában. Együtt tervelik ki szökésüket, amelynek sikere az egész világ képét átrajzolhatja.
 
Mark Lawrence: Tövisek császára
 
A KIRÁLY, AKI MINDENKIN URALKODNI AKAR, MÉG NAGYOBB BIRODALOMRA VÁGYIK. DE EZ A BIRODALOM A PUSZTULÁS SZÉLÉN TÁNCOL…

Jorg Ancrath király immár húszéves és hét ország ura. Apján ezidáig nem sikerült bosszút állnia, és az őt kínzó belső démonok egyre erősödnek. Ám legyen bármilyen gyötrelmes is az útja, ő kitartóan tör előre.

Mert csakis egyfajta hatalmat érdemes birtokolni: a teljhatalmat.

Jorg császár akar lenni. Ezt a méltóságot azonban karddal nem, csak szavazatokkal lehet megszerezni. És emberemlékezet óta nem jutott még többséghez senki a császárválasztó Kongresszuson, a Széthullott Birodalomnak emberemlékezet óta nincs vezetője. Jorgnak feltett szándéka, hogy változtat ezen, és szokás szerint nem válogat a módszerekben. Még több elfeledett technológiát tár fel a múltból, és nem habozik használni azokat.

Csakhogy a megszerzendő birodalmat egy még nála is jobban rettegett és gyűlölt, misztikus alak fenyegeti: a Holt Király. 
 
William Landay: Jacob védelmében
 
Andy Barber több mint húsz éve megyei helyettes kerületi ügyész. Köztiszteletben álló férfi, szorgalmas munkaerő és boldog családapa. De amikor sokkoló bűncselekmény történik a New England-i kisvárosban, és Andy tizennégy éves fiát vádolják az osztálytársa meggyilkolásával, a férfit teljesen elvakítják az események.

Andy foggal-körömmel próbálja védeni a fiát. Jacob váltig állítja, hogy ártatlan, és Andy hisz neki. Hiszen ez a kötelessége. Ő Jacob apja. De miközben egyre több terhelő bizonyíték és megdöbbentő titok kerül napvilágra, Andy házassága összeomlással fenyeget, a per egyre gyorsabban halad fenyegető végkifejlete felé, és a válságos események tükrében az is kiderül, milyen kevéssé ismeri az apa a fiát, Andy a saját lelkiismeretével is összeütközésbe kerül: hűség és becsület, igazság és hamisság, a mélyen eltemetett múlt és az elképzelhetetlen jövő között őrlődik.
William Landay tökéletes regénye egy válságba került családról szól – izgalmas, karakteres krimi, amely egyben lebilincselő történet bűntudatról, árulásról, és arról, milyen félelmetes sebességgel tud félresiklani az életünk. 
 
Peter V. Brett: A Rovásember
 
Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával. 
 
Jennifer L. Armentrout: Ónix
 
Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.

De nem ez a legnagyobb problémánk.

A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.

És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.

Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.

Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat… 
 
Kevin Hearne: Hexed - Megátkozva
 
Nicole Peeler, a Tempest Rising írója
Atticus O’Sullivant nem izgatják túlságosan a boszorkányok. Most mégis arra készül, hogy egy mindkét fél számára előnyős, kölcsönös megnemtámadási egyezményt írjon alá velük, amikor napjaink arizónai Tempéjének boszorkánynépessége hirtelen megnégyszereződik. Ám az új lányok nem csak gonoszak, de a második világháború alatt meglehetősen sötét szerepet töltöttek be a németek oldalán.
Miközben egy bukott angyal a helyi középiskola diákjaira vadászik, és a bakkhánsnők vegasi hordája a városba özönlik, hogy ott terjessze az őket jellemző halálos romlást, és egy veszélyesen szexi, kelta tűzistennő Atticus kegyeit keresi, hősünknek ki kell vennie részét a boszorkányüldözésből. De varázskardja, a szomszédjától kölcsönzött gránátvető, valamint vámpír ügyvédje segítségével Atticus készen áll rá, hogy megtisztítsa a várost, és megmutassa a boszorkányos fehérnépeknek, hogy rossz druidával kukoricáztak.
  

2013. december 1., vasárnap

Robert Holdstock: Mitágó-erdő


"Az Anglia egyik utolsó ősi vadonjaként ismert Ryhope-erdő rejtélye felemésztette George Huxley életét. Halála után két felnőtt fia nem csak a rengeteg szélén álló Tölgylakot örökli tőle, hanem megszállottságát is: amikor megsejtik, hogy a kihaltnak hitt állatok és ősi mítoszok hősei által benépesített erdő miféle titkot rejt, nem tudnak ellenállni a kísértésnek. Egymás után maguk is bemerészkednek a fák közé, és amit odabenn találnak, az furcsább és veszélyesebb, mint valaha is gondolták volna.



Robert Holdstock World Fantasy-díjas regényét a huszadik század legfontosabb fantasyjei között tartják számon, a szerzőről Angliában tavaly díjat neveztek el."


Nimának sok szeretettel. 

Mostanában sajnálatos módon egyre kevesebb igényes fantasy könyvet adnak ki, melynek oka szerintem abban keresendő, hogy kevesen vannak azok akik igazán igénylik ezt a műfajt. Ennek ellenére szerencsére néha lehet egy-egy gyöngyszemre is bukkani. A Mitágó-erdőre Nima hívta fel a figyelmemet, ugyanis a borítója számomra semmitmondó, megérdemelt volna egy sokkal hivalkodóbb külsőt, mert így az ember figyelme simán elsiklik felette. 

"A mitágókat a gyűlölet és rettegés hatalma szüli, és az ősvadonban öltenek testet, amelyből vagy kilépnek a nagyvilágba – mint Arthur, avagy Arthorius-alak, a medvehős, aki népek vezetésére termett –, vagy megbújnak természetes élőhelyükön, megtestesítve a mindenkori jó reménységet."

Rhyope-erdő
A Rhyope-erdő mellett a Tölgylakban lakik Robert Huxley feleségével és két fiával. Huxley megszállottan kutatja az erdő titkát a benne rejtőző különleges lényekkel egyetemben. Ez a kutatás azonban nem csak őt, hanem a családját is egy idő után felemészti. Később, mikor fiai visszatérnek a Tölgylakba maguk is kutatásba kezdenek, először az idősebb lesz az akit elsőnek elnyel az erdő mélye, majd később a testvére is megszállottja lesz, miközben a Tölgylak körül egy különös lány bukkan fel.

Szerencsém volt, mert amikor belekezdtem a könyvbe, akkor az időjárás is nekem kedvezett, hiszen kint borongós esős idő volt, bent viszont kellemes meleg árasztotta el a helységet (szívesen mondanám, hogy a kandallóban a tűz ropogott, de sajnos egyelőre olyanunk nincsen), ami mindenesetre  megalapozta a megfelelő hangulatot. Sejtelmes és misztikus volt mindjárt az első oldaltól kezdve, amitől az ember háta libabőrös lesz, mivel Robert Holdstock kiválóan ért a ködös atmoszféra megteremtéséhez. 

A történetet három fő részre osztotta az író, mindegyik valamiben különleges, de mégsem tökéletes. Az első részben megismerkedünk a mitágó jelentésével, és az erdő jelentőségével. Ez az a szakasz, ami a legtöbb sejtelmességet árasztja magából és ami felébreszti az olvasóban a kíváncsiságot. A második egységben egyre több hatás éri az erdő felől Stevent, a legkisebb fiút, viszont itt zajlanak a leglassabban az események. Ez volt az a szakasz, ami szerintem egy kicsit megakasztotta a regény folyamát, itt majdnem abbahagytam az olvasást. Folyamatosan vártam, hogy mikor fogunk végre bejutni az erdőbe, ami csak a harmadik szakaszban jött el. Vélhetően nem árulok el nagy titkot azzal ha bevallom, hogy nekem a harmadik, vagyis a befejező szakasz tetszett a legjobban. 

A Mitágó-erdő érdekessége, hogy ez a három szakasz más-más stílust hordoz magában. Az első jellemzője a misztikum, a második sajátossága a lassúságában rejlik, a harmadik viszont már feszültséggel teli. A befejező rész az, ahol az egész történet kiteljesedik, ahol egy váratlan csavarral minden kérdésre egy az egyben megkapjuk a választ és végre bejutunk az erdőbe.
 
Lenyűgöző, ahogy a mitológiát használja a történet alapjául, ahogy kitalálta és felépítette ezt a világot. Bár azért az is jó lett volna, ha lett volna egy alaposabb háttértudásom az általa beleszőtt mítoszokról, ami könnyebbséget és mélységet adott volna a történetnek, de ettől függetlenül is érthető volt számomra. A cselekmény magával ragadó - még ha a közepével nem is vagyok maradéktalanul elégedett - könnyű megteremti és elképzelni az általa felvázolt világot és lényeket. Varázslatos, miközben ijesztő is egyben, de biztos vagyok benne hogy aki elolvassa a Mitágó-erdőt maga is rabja lesz.

"Követtem az erdőbe, folyamatosan a legkönnyebb utat kutatva az összefonódó páfrányok és tüskebozótok között; élveztem a sűrű csendet. Az erdőszélén még alacsonyak voltak a fák, de pár száz méterrel beljebb már megmutatkozott a vadon valódi kora: hatalmas, csomós tölgyfatörzsek meredtek ki korhadtan a földből, vastag ágaik súlyát nyögve. A talaj enyhén emelkedni kezdett, és a kusza aljnövényzet több helyen megtörték a simára kopott, zuzmó lepte szürke mészkősziklák. A gerincen túl meredek lejtő következett, lépésről lépésre feltárult az erdő valódi arca."

A Mitágó-erdő különleges és egyedi, és bár nem tökéletes, én biztos vagyok benne, hogy egy párszor még elő fogom venni a polcról, hogy újra és újra bejussak a Mitágó-erdőbe. És hogy kellenek-e a folytatások? Mindenképpen, mert még szeretnék újabb részleteket megtudni az erdőről. 
A végeredmény mondhatni tökéletes, de azért kap egy fél pont levonást, hiszen a közepe azért mégis csak vontatott. A regényt ajánlom azoknak, akik szeretik a különleges csemegét, szeretik a fantasy műfajt és azoknak is, akik nem ijednek meg az igényes irodalomtól.

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:
Szubjektív Kultnapló: ITT
Shanara: ITT