Georges Simenon: Maigret gyanút fog

"A hajnalban a templomba siető ministránsfiú állítja, hogy gyilkosságot látott, de a kisvárosi rendőrök nem hisznek neki, hiszen se holttest, se vérnyom, se másik szemtanú. Az éjszaka közepén csöng a telefon a rendőrség központjában. A telefonáló a rendőröket szidalmazza, majd lövés dörren. A nyilvános telefonfülke közelében egy gyémántkereskedő holtteste hever, mellette pisztoly, zsebében gyémántok. Egy családapát lőnek le este az ablakon át, miközben lefekvéshez készülődik. Vagyona és haragosa nincs, ahogy indíték sincs. A párizsi kávézó a szokott időben kinyit, és a korán érkező vendég egész nap nem mozdul a helyéről. Alig fogyaszt, nem beszél, csak ül és figyel, mindössze egyszer telefonál, és rövid időre egy nő ül le mellé. Záráskor nehezen akar távozni, majd abban a pillanatban lövés dörren, ahogy kilép a kávézóból. Az összesereglő járókelők lába előtt azonban egy másik férfi holtteste hever. Négy, eddig magyarul meg nem jelent rejtélyes történet, amelyekben Maigret a tőle megszokott komótos következetességgel gombolyítja fel a szálakat."

Oooo én balga, majdnem elfelejtettem bejegyzést írni a Maigret gyanút fog című könyvről, szerencsére a hosszútávú memórián felsikított, hogy valamit nagyon, de nagyon elfelejtettem. Úgyhogy most íme, elétek tárom ezt a rövid kis szösszenetet.

A kötet illeszkedik a megkezdett koncepcióba már ami a borítót illeti, hasonló az előző kötethez, ami szintén az Agave gondozásában jelent meg. Nagyon tetszetős még mindig, mind külsőre mind belsőre, nagyon szeretem az ehhez hasonló kiadványokat. Viszont a fülszövege kicsit becsapós, mert nekem abszolút nem jött le belőle, hogy egy novellás kötetet tartok a kezemben. Ez már csak akkor vált világossá számomra mikor kinyitottam a könyvet és elkezdtem olvasni. :D

A kötet négy novellát tartalmaz, mind más és más hatást vált ki az emberből. Nem fogok belemenni a cselekmények részletezésébe, mert jó néhány blogger társam már megtette ezt, így felesleges kitérőt nem akarok tenni. A krimi műfajába tartozó novelláskötetet még nem olvastam idáig, valamiért engem nem is tudott annyira lenyűgözni. Furcsa, mert nem tudja beszippantani úgy az embert, mintha egy komplett regény lett volna, nekem ehhez hosszabb lélegzetvételű történetek kellenek. De természetesen ettől elvonatkoztatva nagyon jól éreztem magam az olvasásuk közben, remek kikapcsolódást tud nyújtani, akkor ha az embernek nincs több ideje, csak egy pár oldalas történethez.

Georges Simenon remek hangulatú novellákat alkotott, és bár a regényei sokkal lehengerlőbbek, ezekben a rövid szösszenetekben is meg tudja idézni a kor hangulatát, amiért szeretjük és szeretni is fogjuk a szerzőt. :)

A könyvért köszönet az Agave kiadónak!

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Miestas: ITT
Pupilla: ITT

Read More

Bree Despain: The Dark Divine - A fekete bárány

"A tékozló fiú. Egy veszedelmes szerelem. És a halálos titok...

Grace Divine, a város lelkészének lánya beleborzong, valahányszor visszaemlékszik arra az éjszakára, amikor Daniel Kalbinak nyoma veszett. Nem csupán a fiú eltűnésének körülményeit fedi sűrű homály, de a lány bátyja, Jude sem tud elfogadható magyarázatot adni arra, miért tért haza vérrel borítva.

Egy nap Daniel hazatér, Grace pedig hamarosan döntéshelyzetbe kerül: vagy hagyja magát Daniel iránti vonzalma által irányítani, vagy engedelmeskedik Jude akaratának. Miközben a lány egyre közelebb kerül szerelméhez, lassanként megtudja, mi történhetett azon a borzalmas éjen. Ráébred, hogy veszély fenyegeti mindazokat, akik kedvesek számára, megmentésüknek azonban ára van: Grace üdvössége."

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem néha igenis szükségem van a mesékre. Nem szeretek állandóan tartalmilag nehézsúlyú regényeket olvasni, mert előbb-utóbb biztos, hogy agymenést kapok tőlük. Néha kell, hogy az ember valami könnyedebbet, valami egyszerűt is a kezébe vegyen. A fekete bárány tökéletesen megfelelt ennek a célnak, hiszen nagyon jól esett a mimóza lelkemnek most, mivel nem kell mást csinálnom, mint várakozni. :) A fekete bárány ízig-vérig igazi ifjúsági regény, egy kis romantikával és feszültséggel fűszerezve. Ráadásul a borító is annyira gyönyörű, hogy lehetetlen csak úgy elmenni mellette, vagy tévedek?

A történettől ne várj túl sokat, adva van egy különleges lény és egy különleges szerelem. Ám mégis van benne valami plusz, valami ami számomra kiemelte a többi hasonló regény közül. Azon kaptam magam, hogy izgatott vagyok és kíváncsi, hogy mi fog történni a következő oldalon, pedig nem volt tele feszültséggel, nem rágtam le mind a tíz körmömet. De mégis olyan lendületet vitt bele az írónő, ami miatt nem bírtam letenni a könyvet. Ráadásul a történet végén sem éppen a szokványos klisék jöttek elő, így számomra egyedivé vált ez a könyv, és borzasztóan érdekel már most, hogy mi lesz a teljes sorozat vége.

Valahol úgy érzem, hogy Bree Despain elsősorban magára a cselekményre fókuszált, mivel a karakterábrázolása hagyj némi kívánnivalót maga után. Nem érzem teljesnek, nem érzem kiforrottnak a szereplőket. A legbosszantóbb, hogy maga Gracie jellemét sem ismerjük meg teljesen, nem tudom hogy néz ki, mit szeret stb stb stb. Ugyanakkor voltak olyan személyiségek, akik feltűntek majd eltűntek a történetben, egyszer csak úgy hipp-hopp minden felvezető nélkül. Persze ettől nem fog veszíteni a történet a szépségéből, de egy regény úgy teljes ha ismerjük legalább azt, akinek a bőrébe bele kéne bújnunk a történet erejéig. Ha ezen az olvasó képes úgy túljutni, hogy nem foglalkozik vele és képes csak a cselekményre összpontosítani, akkor már nyert ügye van, mert ez a regény jó, határozottan jó. Legalábbis én nem bírtam letenni a könyvet.

Bree Despain érdekfeszítő regényt hozott össze, amin érezni lehet, hogy elsőként került ki a tollából, ám tökéletes olvasmány lesz akkor, ha gyengédségre, vagy éppen nyugalomra vágyunk a nyűgös hétköznapokon.

Még valami azoknak, akik már beszerezték a könyvet, de még nem olvasták el. Ha valami furcsát találnál a 33. oldaltól a 48. oldalig, akkor ne ijedj meg, ugyanis véletlenül bekerült egy másik regényből egy fejezet. Igen, ez így kicsit mókásan hangzik, egész pontosan a Lány, aki tud repülni című könyv egy részletét olvashatjátok az általam kiemelt oldalakon.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

Read More

Pierrot - Szélesi Sándor: Jumurdzsák gyűrűje

"Jonathan Hunt, a New York Times riportere a családi hagyatékban megtalálja az Egri csillagok egyik első kiadását, s a kötetben két furcsa levelet, melyben egy bizonyos Ábray professzor indulatosan magyaráz az időutazás lehetőségéről s arról, hogy bizonyítékai is vannak.

Jonathan Hunt a levelek nyomán Magyarországra, Egerbe indul, ahol egyre rejtélyesebb dolgok történnek vele. Mivel úgy tűnik, nem mindenki örül a felbukkanásának, elhatározza, mindenképpen a végére jár, hogy valóban létezett-e a gyűrű, amely Gárdonyi regényének is egyik kulcsmotívuma. Miközben a múltból hátrahagyott titkos üzeneteket próbálja megfejteni, a gyűrű évszázados legendája őt is megbabonázza."

Pffűűűű, hogy ez mennyire jó kis könyv volt! Eszembe se jutott, hogy ez a regény ennyire, de ennyire a hatalmába fog keríteni. Nem is emlékszem mikor történt velem olyan, hogy még álmomban is próbáltam megfejteni a történet végét. Most, hogy a végére értem úgy érzem magam, mint egy jóllakott óvodás aki megkapott mindent amire csak vágyhatott. Kaland, nyomozás, izgalom és egy icipici romantika, kellhet ennél több?. :D

Igaz, hogy a borító lehetett volna egy csöppet ütősebb, izgalmasabb, de higgyétek el hogy a belbecs kárpótolni fog benneteket mindenért. Gyönyörű képekkel vannak a fejezetek elválasztva, ráadásul a betűtípus és a betűméret is kiváló, sokkal szellősebbek a sorok is, amivel könnyebben megy az olvasás. Gyűlölöm azokat a regényeket, aminek a betűméreteihez már a nagyítót is elő kell kapnom, mert olyan pici és szoros . Így is szemüveges vagyok, nem akarok még nagyítót is hordani magammal. Na de visszatérve a lényegre, már amikor kinyitottam a könyvet, tudtam hogy elvesztem. Elvesztem a sorokban a képekben, és csak bizakodni mertem hogy a cselekmény is ilyen lesz.

Némi aggódásra adott okot, hogy eredetileg a Jumurdzsák gyűrűje egy számítógépes játék, és kissé kételkedtem abban, hogy vajon miként lehet ezt regény formájába átültetni, de az első fejezet után minden aggodalmam elpárolgott. Ugyanis Szélesi Sándor bebizonyította, hogy így is lehet nagyot alkotni. Ha esetleg valaki játszott a címben szereplő játékkal az ne lepődjön meg, ugyanis a könyv eltér egy kicsit az eredeti cselekménytől, de csak annyiban hogy egy szereplővel több lett, mégpedig Gárdonyi Gézával. :)

Ha a témáját nézzük, akkor akár azt is gondolhatnánk, hogy egy ifjúsági regényt tartunk a kezünkben, de ez órási tévedés! Nemtől és kortól függetlenül bárki a kezébe veheti, hiszen ez mindenkinek szól, még neked is, kedves olvasóm. A történet középpontjában nem csak a gyűrű utáni kutatás áll, hanem a gyönyörű Eger is megelevenedik, ráadásul betekintést nyerhetünk Gárdonyi Géza életébe is. Fikció keveredik valós történelmi eseményekkel, ezt az egészet pedig a szerző tovább fokozta az aprólékosan kidolgozott szereplőkkel, a fordulatokban gazdag jelenetekkel és pörgős párbeszédekkel.

Most már csak azt bánom, hogy nem dedikáltattam, mert utólag derült ki számomra, hogy a szerző is kint volt a könyvfesztiválon. Nem baj, majd legközelebb. ;)

U.I.: Jön a folytatás is! Remek!

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:

Read More

Georgette Heyer: Francia négyes

"Igen furcsa hős

Freddy természetesen nagyon gazdag és nagyon jóképű, de lagymatag, kicsit szerencsétlen - semmiben sem hasonlít igen férfias, fess, szép és élvhajhász unokatesvéréhez, Jackhez.

Hősnő nehéz helyzetben
Az ifjú Kitty Charing hatalmas vagyon várományosa lobbanékony természetű, különc gyámjától. Az örökség átruházásának feltétele azonban az, hogy menjen feleségül a gazdag úr valamelyik unokaöccséhez.

Áljegyesség
Amint Kitty megérkezik Londonba, megkezdődik a harc a kezéért. A semmirekellő alakoktól körülvett, vegyes érzelmekkel küszködő Kittynek merész cselfogásra van szüksége..."

Minden akkor kezdődött, amikor megláttam, hogy megjelent az írónőnek a legújabb regénye a könyvesboltokban. Na már most úgy nem lehet megvenni valakinek a könyvét, ha még az előzőt sem olvastam, nem igaz? :) Így mielőtt megvettem volna gyorsan el is olvastam a Francia négyest, mely közel négyszáz oldalas, de ha az ember egyszer belefeledkezett a történetbe akkor már fel sem tűnik a hosszúsága.

A történet a XIX. századi Angliában játszódik, melyet Georgette Heyer remekül vissza is ad nekünk. Legszívesebben akkor és ott elmentem volna a Londonba, hogy láthassam, átérezhessem milyen lehet azon a földön járni. Kezdem megszeretni, megkedvelni és egyre többször érzem, hogy nekem egyszer el kell jutnom oda és a környező városokba. A szerző nagyszerű leírásokkal bolondítja meg az egyébként sem unalmas, igen szórakoztató és humoros történetet. A párbeszédek kellően pörgősek és lendületesek, ezek pedig sziporkázóvá teszik ezt az egyszerű történetet. És ha netán azért nem akarnád megvenni a könyvet, mert félsz a túl sok romantikától, akkor tévedésben vagy, mert csak egy leheletnyi szerelem található meg a cselekményben.

Georgette Heyer neve még sokszor fel fog tűnni a blogomban, mert biztos vagyok benne, hogy sorra fogom megvenni a megjelenő regényeit. Tetszetős, humoros és nem utolsó sorban abban az évszázadban elevenednek meg a szereplők, mely az egyik legkedvesebb a szívemnek.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Lobo: ITT
Könyvmánia: ITT

Read More

Kerstin Gier: Rubinvörös

"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron..."

Ez a könyv nagyon hamar beépült a köztudatba, hiszen nem találkoztam olyan könyvesbloggerrel, aki ne olvasta volna. Persze az elején még erőteljesen ellenálltam a kísértésnek, mert én nem akartam, esküszöm hogy nem akartam elolvasni. Ám, ahogy egyre több és több kellemes értékelés került elő, az én kíváncsiságom is nőttön-nőtt, úgyhogy végül a könyv győzedelmeskedett felettem.

" – Készen állok. És te, hercegnőm?

– Készen állok, ha te is felkészültél. "

A történet elvarázsolt az első szótól az utolsóig (ami az utóbbi időben elég sokszor megtörténik velem :)). Imádok időutazni, legnagyobb vágyam, hogy egyszer tényleg meg lehessen tenni, de egyelőre megelégszem azzal, hogy csak olvasok róla. Gyors, pergő lendületű cselekmény, mely nem hagyja a figyelmet egy másodpercre sem lankadni. A szerző remekül csűri-csavarja a történetet, így nincs olyan oldal, ahol ne bukkanna fel valami érdekesség a számunkra. Lehetetlen, ám mégis fantasztikus könyvet tarthatunk a kezünkbe, mely a felnőtt olvasok gondolatait is teljes mértékben elrabolja. És ha ez még nem lenne neked elég, kedves olvasóm? Akkor ott vannak a fantasztikus párbeszédek, gyönyörű Anglia (most már muszáj leszek egyszer elmenni oda) és az a bűbáj, ami a szereplőket körbeveszi.

Rengeteg szereplő bukkan fel a történetben, akik szinte mind nagyon szimpatikusak. Ám nekem mégis csak egy nagy kedvencem lett, mégpedig Leslie, a tudálékos és segítő barátnő. Valahogy mindig minden helyzetben talál megoldást, imádja a guglit és ami nagyon fontos, hogy rengeteg közös vonásunk van. :) Nem tudom, hogy a szerző vagy a kiadó ötlete volt, de nagyon nagy segítség az utolsó oldalakon található név összefoglaló. Mivel számos karakter van a könyvben, így az olvasó biztos, hogy egyszer-kétszer hátra fog lapozni.

Kerstin Gier könyve valódi gyöngyszem a most megjelenő ifjúsági regények között, ezért aki nem tudja mit vegyen csemetéjének, annak meleg szívvel ajánlom a Rubinvörös című könyvet. Remek szórakozást nyújt minden korosztálynak, úgyhogy most már csak egy dolgod van: elszaladni a legközelebbi könyvesboltba.

Értékelés:5/5

Mások is olvasták:
Nita: ITT
Sajtosroló: ITT
Heloise: ITT
Joeymano: ITT
Niki: ITT
Amadea: ITT
Nima: ITT

Read More

Thomas Hardy: A zöldellő fa alatt

"Erdőkkel körülvett elbűvölő falu Mellstock, ahova tanítónőként tér vissza Day gazda lánya, Fancy. A szépséges, de hiú és kacér lánynak - orgonajátéka hallatán - rögvest több kérője is akad. Kezéért vetekszik az egyszerű, de becsületes és nyíltszívű fuvaros, Dick, a jól képzett és elegáns lelkész, Arthur, valamint a gazdag birtokos, Mr. Shiner, aki nem mellékesen a lány apjának teljes támogatását is élvezi. Vajon melyikük nyeri el végül Fancy csapongó szívét, melyikükkel lép frigyre és tartja meg a lakodalmat a falu határán lévő ősrégi nagy fa zöldellő lombjai alatt? Thomas Hardy első fennmaradt kisregénye briliáns humorral és finom iróniával fűszerezve fest megkapó képet a vidéki életről, megörökítve egyúttal annak letűnő hagyományos értékeit is, mielőtt végleg elsodorná őket a modernizálódás árja."

Vannak olyan szerzők, akik előbb vagy utóbb de megkerülhetetlenek lesznek számunkra. Thomas Hardy nevével már rengetegszer találkoztam, sőt még a könyvveivel is szemezgettem, de valamiért mindig úgy alakult, hogy soha nem akadt egyik sem a kezembe. Végül nem bírtam ellenállni A zöldellő fa alatt című regényének, mely már az első mondataival elvarázsolt.

"A szellő legyintésére a fenyők sóhajtoznak és nyögnek, és ez épp annyira hallható, mint amennyire a hajladozásuk látható; a magyal önmagával való viaskodása közepette fütyül; a kőris reszkető lombjának terhe alatt sziszeg; a bükk pedig, miközben sima ágai le-föl inganak, susog."

Ugye? Szerintem is gyönyörű és magával ragadó. Azt hiszem egy ilyen bekezdés után nem lesz olyan olvasó, aki ne akarná majd folytatni a könyvet. Rengeteg ehhez hasonló mondattal találkozhatunk, úgyhogy kössétek fel a nadrágot mert iszonyat mennyiségű sóhaj fogja majd elhagyni az ajkaitokat. Az az igazság, hogy a könyv egyszerűsége teljesen eltörpül Hardy stílusa mellett, hiszen a történet egy szerelmes ifjúról szól, aki megpróbálja elnyerni szerelme szívét. Természetesen, ahogyan az lenni szokott, semmi sem ilyen egyszerű, mert a hölgynek több kérője is akad, ezért a szerelmes lovag reszkethet, hogy végül övé legyen a szíve választottja. Mindezt az író olyan köntösbe bújtatta, hogy mi észre se vesszük a történet egyszerűségét, hiszen hol a főhősért izgulunk, hol felnevetünk egy-egy vicces szituáción.

Fancy és Dick a két főhős, előbbi tipikusan olyan nőszemély, akin nem lehet kiigazodni. Néha nem tudtam eldönteni, hogy csak játszik Dick szívével, vagy tényleg nem tudja eldönteni, hogy valójában mit is szeretne. Mindig vártam, hátha kiderül valami turpisság róla, hiszen néhol nagyon titokzatosan, néhol pedig nagyon bután viselkedik. Dick viszont igazi szerelmes, szinte elvakult. Egyfolytában keresi Fancy kegyeit, néha ő is kétségbeesik a hölgy furcsaságain és titokzatosságán. Persze a vége heppiend lesz, de így is tartogat nekünk meglepetéseket.

Thomas Hardy szórakoztató, kellemes regénye hamar belopta magát a szívembe, ha a többi regénye is ilyen akkor szinte biztos, hogy hamar a kedvencek közé kerülhet. Jane Austen rajongóknak kötelező!

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

Read More

John Grisham: Theodore Boone a kölyökügyvéd

"Egy tökéletes gyilkosság. Egy arctalan tanú. Csak a kamasz ügyvédzseni tudja a teljes igazságot: Ő Theodore Boone. Theodore Boone még csak tizenhárom éves, de már kész ügyvéd. Iskolatársai, barátai szívesen kérnek tőle jogi tanácsot, és a fiú olyan alaposan ismeri a törvényeket, a jog világát, hogy mindig remek megoldást talál. Ha teheti, minden szabad percét a tárgyalóteremben tölti. Így aztán nem csoda, hogy egy bonyolult gyilkossági ügybe is belekeveredik. Mire észbe kap, már nyakig benne van a nyomozásban: rejtélyes tanúra bukkan, döntő fontosságú információt kap, és egyre biztosabb abban, hogy a tárgyalás menete rossz irányba halad. Vajon mit tehet a vérfagyasztó ügyben? Kiderülhet-e az igazság? Megőrizheti-e inkognitóját vagy egy hidegvérű gyilkos bosszúja vár rá?"

Ez a könyv John Grisham első szárnypróbálgatása az ifjúsági regény műfajában, hiszen a Theodore Boone című kötete elsősorban gyerekeknek készült. Ettől függetlenül a nagy Grisham rajongók polcáról sem hiányozhat, mivel számukra is tartogat néhány érdekes meglepetést a kötet.

Szinte rajongok az olyan könyvekért, melyben központi szerepet játszanak a tárgyalások és a rafinált nyomozások, ezért azt reméltem, hogy kellőképpen el fog majd szórakoztatni ez a könyv is. Ám sajnálatos módon mégis vegyes érzelmekkel zártam le a regényt és nem azért, mert műfaját tekintve ifjúsági regényről van szó, hanem mert a szerző nem tudta elkapni a hangulatát. Hol túlságosan el akarja magyarázni az olvasónak, hogy mi miért történik, melyik fogalom mit jelent, hol pedig a nyomozás kerül a történet központjába, pedig ezek pedig kellően izgalmasan lettek megírva. Valahogy a szerzőnek nem sikerült azt összehoznia, hogy a magyarázat és a történet egyensúlyba kerüljenek. A könyv színvonala ettől egy kicsit hullámzó lesz és úgy érzem, hogy emiatt egy-egy gyermek majd fel is adhatja a regény olvasását.

A karakterek közül Theo van a legjobban kidolgozva (ez nem meglepő, hiszen ő a főszereplő), aki él-hal a tárgyalásokért és az ügyvédek világáért ami meglepő lehet egy tizenéves gyermektől. Bevallom kicsit furcsálltam, hogy ennyi idősen már tudja mi az élete célja, mi akar lenni, ha majd felnő. Valahogyan eltűnt az gyermeki báj, ami a tizenévesekre ilyenkor jellemző hiszen mindene a bíróság. Nem jár el szinte sehova, legszívesebben minden nap minden percét az ügyvédekkel töltené. Túl hamar és túl gyorsan nőtt fel. Ettől függetlenül hamar meg fogja kedvelni az olvasó, mert amennyire meglepő lehet imádata a bíróság iránt, annyira szimpatizálhatunk vele pont emiatt.

Ha John Grisham képes lesz a további kötetekben elhagyni a feleslegesen túlzásba vitt magyarázatokat, akkor biztosan állíthatom, hogy azok a gyerkőcök, akik odáig vannak a krimikönyvekért rajongva várják majd a folytatásokat.

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:

Read More

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

"A magas fallal körülvett kertben, elrejtve egy kicsiny, csendes ház mögé, a legkisebb kisvárosban van egy almafa, melyről az a hír járja, hogy különleges gyümölcsöt terem. Ebben a ragyogó első regényben Sarah Addison Allen erről az elvarázsolt fáról mesél, és azokról a rendkívüli emberekről, akik a kertet gondozzák. A varázslatos Waverley-kert. A Waverley család tagjai mindig is különös emberek voltak. Sajátos képességeiknek köszönhetően még szülővárosukban, az Észak-Karolina állambeli Bascomban is idegenekként kezelik őket. Még a kertjük is messze földön híres makacs almafájáról, mely jövőbelátó almákat terem, és ehető virágairól, melyek különleges hatással vannak arra, aki elfogyasztja őket. A Waverley-k generációi gondozták már ezt a kertet. Múltjuk a földjébe ivódott. Ahogyan a jövőjük is. Claire Waverley sikeres party-szerviz vállalkozást működtet: különleges növényeiből ételeket készít. Sarkantyúvirágból, ami segít megőrizni a titkokat, és árvácskából, ami szófogadóvá teszi a gyerekeket, tátikából, amitől azt reméli, sikerül elterelnie magáról szerelmes szomszédja figyelmét. Megismerkedhetünk hajlott korú nénikéjével, Evanelle-lel is, aki arról híres, hogy meglepő ajándékokat osztogat mindenkinek, melyek később hátborzongatóan hasznosnak bizonyulnak. Ők a Waverley-k utolsó leszármazottai, és persze Claire rebellis húga, Sydney, aki az első adandó alkalommal elmenekült Bascomból, magára hagyva Claire-t, ahogyan anyjuk is tette évekkel korábban. Amikor Sydney váratlanul hazatér saját kislányával, Claire csendes élete a feje tetejére áll - a védelmi vonallal együtt, melyet oly gondosan húzott meg sebezhető szíve körül. Amikor a két testvér ismét együtt él a házban, ahol felnőttek, Sydney számba veszi, mi mindent hagyott maga mögött, Claire pedig minden erejét megfeszítve próbálja begyógyítani a múlt sebeit. És a testvérek hamarosan rádöbbennek, hogy meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak az örökségükkel és egymással, ha valaha még otthon szeretnék érezni magukat Bascomban."

Varázslatos! Csupán csak ennyi jut az eszembe elsőre. De akár azt is mondhatnám, hogy olyan mint az álom amiben elmerül az ember akárhányszor, beletemetkezik a könyvbe. Csak az a baj, hogy ebből az álomból nehéz felébredni, nehéz elfelejteni és nehéz egyszerűen egy másik könyvet a kezünkbe venni.

A történet fantasztikus, és egyedi. Nem mostanában találkoztam olyan regénnyel, mely hasonlóan elbűvölt volna mint a Csodálatos Waverley-kert. És hogy ez minek köszönhető? A szerzőnek, aki annyira dallamosan és gördülékenyen ír, az ember csak azt veszi észre, hogy csak halad és halad a sorokkal. Továbbá a stílus és a történet hangulata is megragadja az embert, egyszerűen lehetetlen nem szeretni ezt a könyvet.

Na és persze nem szabad elfelejteni a szereplőket sem, akik mind egytől-egyig különleges emberek. Ám mégis csak egy ember tudta belopni magát a szívembe, Evanelle. Evanelle, akinek az a fura szokása van, hogy tárgyakat ad bizonyos embereknek, mert esetleg később szüksége lehet erre az illetőnek. Na persze nem csak emiatt lett a nagy kedvenc, hanem az egyedi stílusa miatt mely olyannyira különleges hogy az ember azon kapja magát, hogy legszívesebben a barátnője lenne.

Azaz igazság, hogy szívem szerint beültem volna ezek közé az emberek közé, hogy végig éljem az életüket. Szívesen lettem volna akár Claire, akár Sidney mert az hogy valakinek "varázsereje" van, valahogy vonzóbbá teszi őket.

Sarah Addison Allen olyan világot teremtett, melybe az olvasó szívesen elmerül és azt kívánja bárcsak sose lenne vége.

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Nita: ITT
Erika7: ITT
Miestas: ITT
Francica: ITT
Joeymano: ITT
Heloise: ITT
Sajtosrolo: ITT

Read More

Mentsük meg a folytatást!

Szeretném felhívni a figyelmet Rob Thurman Cal és Niko Leandres sorozatára, melynek első kötetét a Tuan kiadó adta ki kis hazánkban. Sajnálatos módon annyira kevés példányszámban fogyott el, hogy a második kötet már nem jutott el a nyomdába.

"Szörnyek járnak közöttünk.Mindig is itt voltak és itt is lesznek mindörökké.Azóta tisztában vagyok ezzel, amióta az eszemet tudom, ahogy azzal is,hogy én is egy vagyok közülük……Részben, legalábbis. Üdv New Yorkban! Ahol egy troll lakik a Brooklyn híd alatt, egy kobold a Central Parkban, és egy gyönyörű vámpír az Upper Esat Side egyik manzárdjában – és ez csupán a kezdet. Persze a legtöbb halandó embertökéletesen vak marad a természetfelettiek éjszakai életére, de Cal Leandros csak félig ember. Apja sötét vérvonala rémmesékbe illő – és most ő és az egész másvilági fajtája Cal nyomában lohol. Vajon miért? Cal eddig nem igazán akart annyi ideig egy helyben maradni, hogy megtudja a választ.Féltestvérével együtt idáig sikerült egy lépéssel az üldözőik előtt maradniuk, de most Cal apja ismét rájuk bukkant. Cal számára most végre kiderül, hogy mit akarnak, mit akartak tőle mindig is. Ő a kulcsa ördögi tervüknek, hogy a Földön elszabadítsák a Poklot. Cal életének legkeményebb küzdelmében a tét az egész emberiség sorsa… "

És most itt jön a lényeg!

Ha te is úgy döntesz, hogy beszerzel belőle egyet akkor a kiadó közelebb jut ahhoz, hogy a folytatást is kiadhassa. Azaz egy könyv vásárlásával Te is elő segíted a Holdvilág megjelentetését.

És hogy hol tudod megvenni? Íme:
Bookline
Libri
Könyvudvar

És ha bővebb információra van szükséged, akkor látogasd meg FFG bejegyzését!

Read More

Brunonia Barry: A csipkeolvasó

Minden talentumnak ára van…

Minden csipkének titka van…
A nevem Towner Whitney. Nem, ez nem egészen igaz. Az igazi keresztnevem Sophya. Egy szavamat se higgyék, mert én mindig hazudok.
Így üdvözöl bennünket Towner Whitney, A csipkeolvasó bevallottan megbízhatatlan narrátora egy salemi családból, ahol az asszonyok meg tudják jósolni a jövőt a csipkéből, és nemzedékek óta őriznek titkokat. Ám amikor két nő eltűnése visszahozza Townert Salembe, kiderül, mi is az igazság Towner ikerhúgának halála körül.
A csipkeolvasó meséje titkokat, identitászavarokat, hazugságokat és féligazságokat forgat bűvös örvényében. Az olvasó hamarosan rájön, hogy úgyszólván lehetetlen elválasztani a valóságot a fantáziától; de hiszen Towner Whitney már a regény elején kijelentette: „Nincsenek véletlenek!”"

Khmm, khmm nem igazán tudom, hogy hol is kellene elkezdenem, ugyanis nagy reményekkel ültem neki a könyvnek gondolván, ha a többieknek tetszett akkor én sem fogok másképp vélekedni. Annyira akartam érezni azt amit a többiek éreztek, hogy végül egy nagy csalódás lett a vége.
Ahhoz képest, hogy viszonylag gyorsan szoktam az ilyen terjedelmű könyvekkel haladni, most valahogy lassabban ment minden. Többször is meg-megálltam, kicsapongtam és néha arra gondoltam milyen jó lenne egy másik regényt a kezembe fogni, de nem hagytam magam, mert tudni akartam mi fog kisülni a végére.

Néha olyan érzésem volt, mintha a szerző felült volna valami hullámvasútra, hiszen egy erős kezdés után a történet belassult, majd mintha megint felemelkedne, így folytatva egészen a végéig, ahol bekövetkezik a várva várt katarzis. Nem szerettem Towner szemszögéből nézni a dolgokat, nem érdekelt, nem kötött le, de ezzel ellentétben Rafferty rendőrt imádtam és az ő sorait még élveztem is. Azokat a részeket ahol nyomoztak és kutakodtak érdeklődéssel tudtam figyelni, talán azért mert ott állt össze a történet. Nem tudom. Mindenesetre ennyire vegyes érzelmekkel még nem hagytam abba egy könyvet. De talán az író ezt akarta, hogy felkavarjon minket? Ne hagyjon minket nyugodni? Nem tudom.

A legrosszabb az egészben, hogy amikor a végén összeállnak a dolgok, ahol az ember úgy érzi, hogy igen minden válasz a helyére kerül, akkor mintha minden teljesen összezavarodott volna. A kérdések kérdést szültek és emiatt számomra lezáratlan maradt a vége. Talán ha újraolvasnám, akkor lehet, hogy másképpen tudnám értelmezni a sorokat és megértenék mindent, de az a baj, hogy nem kötött le a regény annyira, hogy én ezt újra a kezembe vegyem. És itt jön egy másik kérdés, hogy ennyire nem figyeltem volna? Elsiklottam volna valami felett, ami segített volna megérteni ezt az egészet? Fogalmam sincs.

Brunonia Barry regénye egy érzelmi hullámvasút, akit vagy meg ragad vagy nem, én sajnos az utóbbiak közé tartozom.

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:
Nima: ITT
Szeee: ITT
F-Andi: ITT
Könyvesem: ITT
Cseri: ITT
Sajtosroló: ITT

Read More