Csokoládés élvezet

Nem hagyhattam figyelmen kívül Pupilla barátném felhívását erre a csokoládés élvezetre, egyrészt imádom a csokoládét, másrészt elgondolkodtatóak voltak a kérdések. :) 

Egyébként szerintem a legjobb dolog a világon az, ha egy jó könyvvel a kezedben épp a kedvenc csokidat majszolgatod, ami az én esetemben a karamellás, vagy a fehér. ;)

Étcsokoládé - egy sötét témájú könyv:

Erről azonnal a Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről című könyv jutott eszembe, aminek a témája valójában nem is igazán sötét, hanem inkább felkavaró, olyan ami képes évekig együtt maradni az olvasójával.

Fehér csokoládé - egy vidám könyv:

Egyértelműen Susan Elizabeth Phillips: Játék az élet című regénye ugrott be, amin annyira nevettem hogy leestem a nyugágyról. Többször olvasós, pontosan olyan mint egy fehér csokoládé, amit bármikor bárhol megennék, mert az egyik kedvencem.

Tejcsokoládé - egy népszerű könyv, amit nagyon el akarsz olvasni:

Ide rengeteg címet tudnék felsorolni, hiszen annyi de annyi mű van még, amit el kell olvasnom, többek között George Orwell: 1984-e, vagy Mihail Bulgakov: A Mester és Margaritája, illetve Émile Ajar: Előttem az élet című könyve.  

Csokoládé, aminek karamell van a közepén - egy könyv, ami ellágyított:

Gayle Forman: Ha maradnék. Ehhez képtelenség bármi értelmeset írni. Az egyik legjobb.

Ostyamentes Kit Kat - egy könyv, ami meglepett téged:

A legutóbbi bejegyzésem pont erről a műről szólt, úgyhogy könnyű dolgom van: John Scalzi Bezárt elmék. 

Snickers - egy könyv, amiért megőrülsz (a book you're going "nuts" about):

Ez az a téma, amit utoljára hagytam és amin a legtöbbet gondolkodtam, mert egy könyvmolynak szerintem nehéz kérdés. Én elsősorban nem regényekért, hanem írókért szoktam megőrülni, ezért én inkább most nem is címeket hanem szerzőket sorolnék, akiktől bármit elolvasok: Susan Elizabeth Phillips, Julia Quinn, Karen Chance, Patrick Rohfuss és talán Torey Hayden (de még sorolhatnám).  

Forró csokoládé tejszínhabbal és pillecukorral - egy könyv, amit bármikor újraolvasol (comfort read):

Az összes Susan Elizabeth Phillips könyv. :)

Bonbon - egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet:

Ez könnyű. :) Margaret Weis - Tracy Hickman Sárkánydárda krónikák, amit bárkinek, bárhol, bármikor.

Még egyszer ezer köszönet Pupillának, aki továbbította nekem a kérdéseket! :) És én csak két személynek szeretném passzolni:

Szilvamag és Joeymano :)

Read More

John Scalzi: Bezárt elmék

"Egy hotelszobában ismeretlen férfi holttestére bukkan a rendőrség. A feltételezett gyilkost még a helyszínen elfogják, de ő semmire sem emlékszik. Nem sokkal később újabb bűntény történik. Az esetet a kezdő FBI-ügynök Chris Shane-nek és sokat látott társának kell megoldania.

Hamarosan rájönnek, hogy igen nagy a tét. Az események ugyanis összefüggésben vannak egy frissen beiktatott törvénnyel, amelynek értelmében az USA radikálisan csökkenti a Haden-szindróma által érintett emberek ellátására szánt összegeket. A gyógyíthatatlan betegség több millió amerikait fertőzött meg: az életben maradottak elméje ugyan ép maradt, de elveszítették az uralmat önnön testük felett, így az agyukba ültetett neurális háló segítségével tartják a kapcsolatot a világgal.

Az új törvény nemcsak a lakosság jelentős részét háborítja fel, hanem számos nagyvállalat érdekeit is sérti. A hadenes közösség tiltakozásként tüntetéseket és sztrájkot szervez, mások azonban akár ölni is képesek...

John Scalzi futurisztikus politikai thrillere két Vének háborúja-kötet közti szünetben íródott, és kiváló példája annak, hogy a tengerentúl legnépszerűbb sci-fi szerzője az akciódús űroperák világán kívül is képes maradandót alkotni."

John Scalzi neve nem volt ismeretlen számomra, hiszen az én figyelmemet sem kerülte el a Vének háborúja sorozata, csak ezidáig valahogy idegenkedtem tőle. Ám a Bezárt elmék fülszövege olyannyira érdekes volt, hogy ezt már nem hagyhattam ki. Így kerültem közelebb egy újabb sci-fihez és egy újabb szerzőhöz, akinek a regényeit most már mindenképpen el kell olvasnom, mert higgyétek el nagyon jó.

"Apa trófeaszobája tényleg lenyűgöző, de persze ez a lényege az egésznek. Marcus Shane nem az a típus, aki közli bárkivel, hogy ő fontosabb ember nála. Boldogan hagyja, hogy ezt a javai tegyék meg helyette."

A rövid tartalomról annyit, hogy nem fogom leírni. Egyrészt annyira összetett volt számomra, hogy egy pár szóban erről nem is lehetne megnyikkanni, másrészt meg nem is akarok. Nem akarom senkitől sem elvenni az újdonság varázsát és bár tudom,  hogy csupán bemásoltam a hivatalos fülszöveget, azért azt se olvassátok el. Tényleg ne. Későn szóltam, tudom. Egyszerűen csak menjetek be a legközelebbi könyvesboltba és vegyétek meg, nyugodtan rámbízhatjátok magatokat és higgyétek el, megéri elolvasni ezt a könyvet. Én - aki összesen ha két sci-fit ha elolvastam - is azt mondom, hogy baromi jó a Bezárt elmék. Humoros, ötletes, elképesztően hangulatos és intelligens. Igen, intelligens. Felpezsdítő volt egy olyan regényt olvasni, ami teljesen kívül esik a komfortzónámon, hiszen alapvetően nem rajongók az efféle műfajért, de John Scalzi levett a lábamról. A regénye olyan ami egy percre sem hagyja elkalandozni a figyelmet és bár jóval a  vége előtt megtudjuk a megoldást, azért ez ne szegje kedvét senkinek sem, mert ettől még maga a történet zseniális marad. 

A cselekmény lendületes, pörgős, a párbeszédek szórakoztatóak, viccesek, a hangulata pedig pont olyan amilyet én egy sci-fitől várok. A Bezárt elmék majdhogynem a tökéletesség határát súrolja, de sajnos két ponton csúszott el a szerző: a krimi szálat én zavarosnak éreztem, ahogy fentebb említettem már jóval a könyv vége előtt kiderül a megoldás, illetve a szerző érezhetően nagyobb hangsúlyt fektetett a szereplőire és talán emiatt lett olyan a befejezés amilyen. Ha a kettő jobban egyensúlyban lett volna, akkor elérhette volna nálam a maximális pontot, de ettől függetlenül is rajongásik bele szerettem a szerzőbe, szóval ez nem szegte kedvemet. A szereplőkről meg mit is mondhatnék, totális szerelem. A történet narrátora nem más, mint Chris Shane, ő és a társa is szédületes, tipikusan hamar megkedvelhető és szerethető karakterek, már értük megérte az olvasást.

"Tessék – pingetett meg Tony egy meghívóval a nyilvános csatornán.
– A kedd esték csoportos esték az Agorán. Ott szórakozunk, és általában szétlőjük egymás agyát valami FPS-játékban. Ugorj be. Megismerkedhetsz a többiekkel, és fejbe lőhetsz egy-két embert.
– Ez jól hangzik."

A Bezárt elmék az a regény, amit mindenki figyelmébe ajánlanék. Különösen egy szürke esős hétköznap után a legjobb beburkolózni egy John Scalzi regénybe, mert gyorsan és fájdalommentesen képes felvidítani az embert. 

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:

Read More

Diane Chamberlain: Kegyes hazugság

"A tizenöt éves Ivy Hartnak egyedül kell gondoskodnia idős nagymamájáról, mentálisan zavart nővéréről, és nővérének kisfiáról is. Mindezt még nehezebbé teszi, hogy Ivy epilepsziás. A friss házas Jane Forrester megrögzött idealista, aki szociális munkásként kezd dolgozni az észak-karolinai dohányültetvényeken. Így ismerkedik meg Ivyval és családjával. 

A hatvanas években játszódó történet két kivételes nő, Ivy és Jane kapcsolatát meséli el. Súlyos feszültségekkel terhes korszak ez, amikor a közjó érdekében az állami törvények lehetővé tették a sterilizációit, és ahol a jómódú középosztály cukormázas élete és a szegények hétköznapi nyomorúsága között áthidalhatatlan szakadék tátongott. 

Munkája és a Hart család titkai súlyos erkölcsi dilemma elé állítják Jane-t: el kell döntenie, hogy segítsen-e Ivyn, vagy adja fel mindazt, amiben mindig is hitt.

Diane Chamberlain érdekfeszítően megírt, elgondolkodtató regényében ezúttal is az emberi kapcsolatok bonyolultságával, a mindennapok fontos erkölcsi dilemmáival foglalkozik."

Diane Chamberlain neve nem lehet ismeretlen, hiszen nem is olyan régen jelent meg az Alexandra kiadó jóvoltából a Titkok örvénye, amiről olvashattatok itt nálam is. Mióta az előző regényét volt szerencsém olvasni, azóta várom, hogy újabb regénye jelenjen meg itthon, hiszen akkoriban ódákat zengtem az írónő első magyarul megjelent könyvéről.
El kell áruljam már most az elején, hogy ez nem lesz másképp a Kegyes hazugság esetében sem, mivel ez szerintem jobb lett mint az előző. 

A hatvanas évek Amerikájában játszódó történet két szálon fut, két különböző nő életútja keresztezi egymást a könyvben. Ivy tizenöt évesen nagymamájáról, nővéréről és annak kisfiáról gondoskodik, miközben ő maga epilepsziában szenved. Jane jómódú, ám ennek ellenére mégis úgy dönt, hogy elmegy dolgozni azért, hogy felépíthesse a saját karrierjét. Ekkor kerül Ivy és a családja közelébe, mivel Jane szociális munkásként kezdi pályafutását.

Diane Chamberlain eddig mindig olyan témához nyúlt ami vagy nagyon izgalmasra, vagy nagyon érdekesre sikerült. A Kegyes hazugság most az utóbbiba tartozik bele, hiszen ebben a történetben nagy rejtélyek nincsenek, ellenben olyan érdekes az amiről ír, hogy egyszerűen képtelenség tőle elszakadni. Az 1929-es évektől egészen 1975-ig Észak-Karolina államban elterjedt az eugenikai sterilizációs program, amely arról szólt hogy minden olyan nőt és férfit sterilizálni kell, aki szellemi fogyatékos, gyengeelméjű vagy olyan betegségben szenved, mint például az epilepszia, vagy egyszerűen csak a közérdek úgy kívánta. Ez a program a regény központi témája, és bár a történet illetve a szereplők a szerző fejéből pattantak ki, mégis teljes képet kaphatunk arról, hogy a valóságban hogyan is zajlott le ez az egész. Hátborzongató, ha egy kicsit is belegondolok abba, hogy mindez valójában megtörtént és emberek százai, mit több ezrei estek át ezen a műtéten. Borzasztó.

Mindezek mellett azért érezhetően megjelenik a feketék és a fehérek közötti ellentét, illetve az is, hogy a hatvanas években a női szerep még mindig abban teljesedett ki, hogy egy nő csak és kizárólag háziasszony lehet, ezért elítélték azokat, akiknek ennél sokkal többre volt szükségük, esetleg karriert szerettek volna. Ezek a témák csak tovább árnyalják a történet cselekményét.

A szerző viszont olyan könnyedséggel és sodró lendülettel tárja elénk mindezt, amitől az embert odaszegezi a székéhez. És ha mindez nem lenne elég, akkor nyilván ott vannak azok az érzelmek, amik folyamatosan felbukkannak a regény olvasása közben, hiszen nem lehet úgy olvasni, hogy ne indítson el bennünk bármit is. A szereplőkkel azonnal szimpatizálni kezdtem, mit több, egyenesen szurkolni kezdtem azért, hogy mindenkinek az élete rendbe jöjjön.

Először is ott van Ivy, akit könnyen meg lehet kedvelni, mivel ő az egyetlen a családban aki önzetlenül igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a körülötte élők betartsák mindazt ami az egészségi állapotuk megőrzéséhez szükséges és megkapjanak minden anyagi támogatást. Természetesen Jane sem azok közé az emberek közé tartozik, akiket utáltam volna, hiszen a saját érzelmeit is beleadva próbál segíteni egy olyan családon, akik bizalmatlanul méregették már a megismerkedésük kezdete óta.
Egyetlen személlyel voltak csupán fenntartásaim, ő pedig Jane férje, akinek nem ártott volna egy alapos verés, khmm.

Diane Chamberlain története ugyan fiktív szereplőkről szól, mégis érdemes lesz elolvasni a valós történelmi háttér miatt, arról nem is beszélve, hogy rendkívül érdekfeszítő. És kiknek ajánlom? Minden olyan nőnek aki fogékony a történelem egy apró szegletére, vagy egyszerűen csak egy lenyűgöző történetre vágyik.

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:

Read More

Őszi olvasmánylista

avagy mit akar olvasni a könyvmoly, ha elkezd beköszönteni az ősz. 

Az utóbbi napokban annyira megjött a kedvem az olvasáshoz, hogy mindent és azonnal akarok olvasni, ezért elég nehéz eldönteni, hogy mi legyen épp a soron következő, hiszen egyszerre akarok fantasyt, sci-fit vagy éppen valami csajosat olvasni, attól függően mit látnak meg a szemeim. Mivel az elmúlt hetekben nagy Dragonlance újraolvasásban voltam/vagyok, ezért úgy döntöttem hogy mellette elfér egy-egy újabb megjelenés is, így most egyszerre két könyvet is olvasok. Ilyen még nem fordult elő velem, úgyhogy ezt is ideje volt elkezdeni.

A másik dolog, hogy a könyvespolc előtt állva végül egy kisebb kupacot állítottam össze azokkal a regényekkel, amiket szeretnék még idén ősszel elolvasni, ezt mindjárt meg is mutatom nektek. Egyébként ebben az évben nem csak a Dragonlance sorozat újraolvasása van tervben, hanem Patrick Rothfuss Királygyilkos krónikája is, mivel állítólag télen jön majd az új regénye. 

Jelenleg ezek várnak rám:

de ez természetesen nem a teljes lista. 

Most, hogy elkezdtem John Scalzi regényét a Bezárt elméket, rájöttem hogy ez a fickó valami marha jól ír, úgyhogy muszáj leszek minden könyvét idén még kivégeznem. Aztán ott van még Szécsi Noémitől a Finnugor vámpír és szeretném Kiersten White: Természetfeletti című írását is elolvasni, valamint nagyon várom, hogy megérkezzen Mark Lawrencetől a Bolondok hercege és Elizabeth Richardstól a Főnix. Mindezek mellett erőteljesen kacsingat rám Suzanne Collins Éhezők viadala trilógiája, de fogalmam sincen arra mikor lesz időm. 

Természetesen ez a lista bővülhet, de a fent említett könyveket mindenképpen el fogom olvasni és írni is fogok róluk. És remélem lesz olyan köztük, amiknek a bejegyzését majd várni is fogjátok.

Read More