Kavarognak a gondolataim. Próbálom végig gondolni, megfogalmazni, hogy mi is történik bennem. Én hiszek abban, hogy valahova megyünk, ha már nem leszünk a földön, én hiszek abban hogy igenis létezik olyan, hogy mennyország. A történet igen közel állt hozzám, mégis felmerül bennem a kérdés, hogy akkor ez most mi a frász volt.
Nem akarom az írónőt bántani, de szerintem a gyilkost nem kellett volna olyan gyorsan kiadni. Lehetett volna picivel izgalmasabb a történet, ha mi olvasók is részt veszünk a nyomozásban. Ez egy kicsit szúrta a szememet, szerintem a szerző hagyhatta volna hogy megdolgozzuk egy kicsit az agysejtjeinket. :)
Miközben olvastam végig vártam valamire (amit a végén meg is kaptam), hogy valami történjen, valami amivel a család le tudja zárni az eseményeket. Ám a kezdeti lelkesedésem a könyv közepe felé alábhagyott, ugyanis akkor kezdtem el rettenetesen unni. Azt hiszem Sebold maga sem tudta, hogy mivel kellene azt a közel száz oldalt kitölteni. Aztán a vége fele mint az expressz gyorsvonat száguldottunk valami fele, ami nekem egyre jobban tetszett. Igen, igen és igen a vége valami fenomenális volt, de ezt szerintem csak az az olvasó tudja megérteni, aki valamilyen szinten maga is hisz benne.
Viszont haragszom arra az asszonyra, aki életet adott Susienak. Legszívesebben beleordítottam volna a képébe: Hogy te meg mi a frászt csinálsz? Mi az, hogy egy anya csak úgy ott hagyja a gyerekeit, mert neki így jobb, mert ő úgy gondolja, hogy így el tud menekülni a gondok és problémák elől. Ez szerintem nem így működik, attól még nem fognak megoldódni, ha hátunk mögött hagyjuk, főleg egy ilyen helyzetben. Grrr, még mindig mérges vagyok. Azt sem igazán értettem, hogy a gyerekei hogy tudták ilyen hamar megbocsátani ezt a félrelépést, mintha mi sem történt volna. A nagy frászt, ha az ő helyükben lettem volna, biztos hogy mentem volna a szobámba duzzogni.
Az igazságszolgáltatás módja is kicsit sutára sikeredett. Ez volt az a pillanat, mikor meghökkenve görnyedtem a könyv fölé és repkedtek a kérdések a fejemben, hogy akkor ez most mi is volt? A gyilkos halála szerintem inkább nevetséges lett, mint felszabadító.
Összességében vegyes érzésekkel tettem le, mert igenis jó az alapsztori és majdhogynem olvasmányos is lenne (de csak lenne), ha az sok kis apróság nem bosszantott volna fel. Viszont a szerző szemléletmódja hasonló, majdhogynem megegyezik az enyémmel és ez nagyon tetszett benne. :)
Értékelés: 5/3,5
Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Pupilla: ITT
F-Andi: ITT
Lobo: ITT