Cantucci keksz

Most egy könyves bejegyzésnek kellene jönnie, de arra következtetésre jutottam, hogy néha nem árt egy kis változatosság, ezért egy - egy különleges recepttel is megbombázlak benneteket! Előfordulhat, hogy a későbbiekben ennek külön helye lesz, de egyelőre ide kerülnek az ehhez hasonló bejegyzések. 

A könyvek mellett a másik nagy szenvedélyem, hogy kipróbáljak különböző recepteket és lehetőleg az minél egyszerűbb legyen, mert utálok velük sokat bíbelődni. Rengeteg újság és könyv van itthon, amiből szabadon válogathatok, ezért szerencsére elég változatosan sütők/főzök, amiből majd később ide is kirakok egyet - egyet.

Készüljetek, mert nem csak szemet gyönyörködtető látványban lesz részetek, hanem az ízlelőbimbókra is hatással leszek! ;)

A cantucci keksz receptjét Vrábel Krisztina: Főzd magad! című könyvében találtam és már nem ez az első alkalom, hogy megsütöttem. Szeretem, mert könnyű elkészíteni és ha azonnal nem is tudjuk elfogyasztani, akkor sincs gond mert eláll egy hónapig. A keksz sütés után megkeményedik, ám ha belemártogatjuk a tejes kávénkba vagy teánkba, akkor omlóssá olvad szét. Nyamm! 

Hozzávalók (16 szelethez): 11 dkg porcukor, 11 dkg liszt, 10 dkg pucolt mandula, 1 tojás, csipet só

(Megjegyzés: mindjárt dupla adagot készíts el, hogy minél több legyen)

1. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

2. A lisztet és a cukrot átszitáltam egy keverő tálba, majd hozzáraktam a tojást, a csipet sót és a mandulát (de elkészítheted tökmaggal vagy dióval is, én az előbbit használtam).

3. Gyúrjuk össze a tésztát. Ne ijedjünk meg, először nehezen fog össze állni!

4. Ha kész formázzunk belőle egy 20 cm hosszú és 5 cm széles rudat, és rakjuk egy sütőpapírral bélelt tepsibe és süssük 30 percet.

5. Hagyjuk egy kicsit kihűlni, majd átlósan kb. 8 mm vastag szeletekre vágjuk fel.

6. A sütőt tekerjük vissza 150 fokra. 

7. Az így kapott szeleteket tegyük vissza a tepsire a vágott felükkel felfelé és rakjuk vissza a sütőbe még 20 percre. 

Read More

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

"Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam."

Húúú, hogy én mennyire nem akartam  ezt a könyvet elolvasni, hiszen rengeteg minden szólt ellene és még most is szólna, ha Titti nem kezd el nekem mesélni róla.

Valamikor megfogadtam, hogy soha többet nem fogok Young Adult regényt még a kezembe se venni, nemhogy a polcomra rakni, de az Obszidián meggyőzött arról, hogy léteznek még olvasható könyvek ebben a műfajban. Merthogy ez a könyv ZSENIÁLIS, így nagy betűkkel, mit nagy betűkkel, óriás betűkkel. Imádtam minden egyes betűjét, mondatát, ami elhangzott ebben a regényben.

"– Miért vagy ekkora seggfej? – A szavak kicsúsztak a számon, mielőtt meggondolhattam volna.
– Mindenkinek ki kell tűnnie valamiben, nem?
– Nos, remekül csinálod."
 

Minden azzal kezdődött, hogy a főszereplőnk – aki a regény narrátorra – egy

könyves blogot vezet, ami már egy plusz pontot megért az írónőnek. És mindez folytatódik azzal, hogy kapunk mellé egy olyan fickót, aki elsőre ugyan tenyérbemászó, ám a könyv végére mégis azon kapjuk magunkat, hogy megszeretjük, sőt mit több, szerelmesek leszünk. Legalábbis én az lettem. Persze mindehhez azért még dukál egy jó kis történet is, különben semmit nem érnének a karakterek. De az írónő minden félelmemet eloszlatta, hiszen ez a könyv igencsak olvasmányos, sőt, kimondottan üdítően hatott a lelkiállapotomra. Merthogy az Obszidián nem elég, hogy olvasmányos, de még humoros és lélegzetelállító is egyben.

Eleinte nagyon féltem, hogy a végére bele fog bukni az írónő. Féltem, hogy "sokat akar a szarka, de nem bírja a farka" alapon valahol el fog csúszni, de szerencsére kliséktől mentesen, sőt kifejezetten meglepetésszerűen vitte végig a szálakat. Az eleje feszültséggel teli és izgalmas, a vége pedig váratlan és ami a legjobb, hogy a menetrendszerűen elvárt szerelmes egymásnak borulás is elmarad. Yesss! Persze azért érezhető a levegőben a szenvedély, de egyelőre még nem robbant ki, vagy legalábbis nem teljesen. Úgyhogy eddig teljesen klappol a történet, de ez még csak az első rész volt a négyből, merthogy azt elfelejtettem mondani, hogy ezidáig négy része van ennek a sorozatnak, úgyhogy még bármi történhet.
 
Mint már említettem a karakterek nagyon ott vannak a szeren. Katy szimpatikus, egyenes és őszinte ember. Daemon pedig a maga kötözködő mivoltával először ellenszenves, de amint egy kicsit közelebb engedi magához az embert egyből megváltozik a véleménye. Kettőjük folyamatos évődése mulattatja az olvasót, sőt kifejezetten élvezetes az egymást közt zajló szikrázó párbeszéd. Érezhető, hogy működik közöttük a kémia, még ha erőteljesen próbálják ezt titkolni.

"Valóban, annyi kérdésem volt, hogy azt sem tudtam, hol kezdjem.
– Hisztek Istenben?
– Jó fej hapsinak tűnik."

Lényegében hatalmas meglepetés volt a könyv, hiszen a többi hasonló regénnyel ellentétben itt elsősorban nem a két szereplő közötti szerelemre fókuszál, hanem a cselekményre, hogy az minél izgalmasabb és fordulatosabb legyen. És ha jók az információim, akkor mindez a következő kötetekben csak fokozódik, úgyhogy én már izgatottan várom. ;)  
 

Értékelés: 5/5**

Mások is olvasták: 
Titti: ITT
Nima: ITT

Read More

Jön! Jön! JÖN!

Mióta olvastam Erica Bauermeister: Ízek életre - halálra című könyvét, azóta vártam már hogy újabb könyve jelenjen meg az írónőnek és végre teljesült a vágyam, úgyhogy most nagyon szeretem a Pioneer kiadót! :)

"Kate ünnepi vacsorára várja a barátnőit seattle-i otthonába. Most először gyűlnek össze mindannyian azóta, hogy meggyógyult súlyos betegségéből. Az öröm pillanataiban a vendégei felvetik, hogy valami őrültséggel kellene megünnepelnie az újraszületését, s rábeszélik, menjen el arra a vadvízi evezős túrára a Grand Canyonba, amit a lánya nézett ki kettejüknek.
Kate beleegyezik, de csak azzal a feltétellel, ha az elkövetkező egy évben a többiek is megtesznek valamit, ami új, nehéz vagy ijesztő; és ők sem választhatják meg a saját feladatukat, ő fogja kijelölni mindegyiküknek. A barátnők attól tartanak, hogy Kate például hegyet mászni küldi el őket, ám az általa kiosztott feladatok ugyanolyan visszafogottak és meglepőek, mint az asszony maga. A személyre szabott, látszólag teljesen hétköznapi tevékenységek - kenyérsütés, kertrendezés, könyvselejtezés, utazás, tetováltatás és gyalogtúra - nem fizikai, sokkal inkább lelki próbatételt jelentenek, mert általuk szembe kell nézniük a saját félelmeikkel, tévhiteikkel, gyengeségeikkel.
A melegséggel, humorral és bölcsességgel átszőtt könyv az életigenlésről szól és a lélek mélyére hatol."

Jujj, de nagyon várom! :D

Read More

Julie James: A hamis partner

"A SORS KÉT ELLENSÉGET EGYMÁS KARJAIBA SODOR.

Cameron Lynde helyettes államügyész a sok ezer chicagói szállodai szoba közül pont azt az egyet választja ki, amelyiknek a szomszédságában egy házasságtörő politikus heves szerelmi hancúrozása halállal végződik. Az ügyet Jack Pallas FBI-ügynökre osztják ki, aki még mindig Cameront okolja azért, hogy három évvel korábban csaknem derékba tört a karrierje…
Még hogy Cameronnal dolgozzon együtt? A bolondját járatják vele? Ez csak valami ugratás lehet, gondolja Jack, miután a száműzetéséből ismét visszatérhetett Chicagóba. De szó sincs tréfáról – félre kell tenniük a zaklatott múltat, és az ügyre kell összpontosítaniuk. Feltéve, ha a borotvaéles szócsatáik és a köztük fellángoló forró szexuális vonzerő lehetetlenné nem teszik a közös munkát."

Olyan nagyon régóta vártam már ezt a könyvet, már csak azért is, mert Lobo csupa jót írt róla, ám miután megvettem sokáig felé se néztem. De most, hogy jön az írónő újabb könyve a Pioneer kiadó gondozásában, eszembe jutott hogy ezt nekem sürgősen el kéne olvasnom. És el is olvastam.

Ez tipikusan olyan könyv, ami egyszer elment szódával. Sajnos semmivel sem adott többet, pedig titkon abban bíztam, hogy egy újabb kedvenccel leszek gazdagabb. 

"Cameron felállt, és elkísérte az ajtóig. A férfi egy pillanatra megállt a küszöbön, és nézte. A haja kócos volt, a szeme pedig forró csokoládéra emlékeztetett.
Bugyilerángató szemek, kivéve, hogy ezúttal nem lesz itt semmiféle bugyilevétel."

A gond ott kezdődött, hogy hiába voltak színesek a szereplők és hiába szikrázott közöttük a levegő, a történet nagyon langyosra sikerült. Bár olvasmányos és humoros volt, olvasás közben mégis többször azon kaptam magam, hogy az agyam azon jár, miért nem történik már valami. Valami, amitől úgy érzem, hogy ezt a könyvet nekem nem kéne leraknom, ami odaszegez, valami plusz amitől még a levegő is szikrázik körülöttem. De hiába vártam, az égvilágon nem történt semmi. A krimi szál, ami a történet egyik lényeges pontja lenne sem tudott olyat nyújtani, hogy lerágjam miatta mind a tíz körmömet. Egyszóval ez nagyon langyos lett.

Egyedül a szereplők azok, akik tényleg ki vannak dolgozva és feldobják az egész könyvet. Cameron határozott, céltudatos nő, aki tudja mit akar az élettől, és ezt általában meg is kapja. És pont ezen személyiségjegyek miatt gyorsan meg is kedveltem. Jack viszont nekem egy volt a sok férfi közül, hiába volt egyben a karaktere, mégis felejthető a számomra. Viszont a köztük zajló párbeszédek brilliánsan vannak megírva. Ezt az oldalát nagyon imádtam a könyvnek, ezért plusz pont jár az írónőnek.

Ez egy kellemes olvasmány ami elszórakoztatott és megnevettetett, de nálam ebben a műfajban még mindig Karen Rose viszi a prímet.

"– Már megint a fagyasztómban kutakodtál, ugye?
– Szánalomra méltó, bébi. Szánalomra méltó."

Ez most egy nagyon gyenge négyest ért meg, mert nagyon vegyes érzésekkel raktam le a könyvet. Ugyan tény, hogy jók voltak a szereplők, viszont a történet csak átlagos lett és emiatt nem érzem úgy, hogy kiemelkedne a műfajából. És hogy elolvasom-e az írónő másik regényét is? Fogalmam sincs még, de biztos nem rohanok el megvenni.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

SzAngelika: ITT

Szilvamag: ITT

Read More

Mit olvasok? 2. rész

Aham, merthogy kiolvastam az Obszidiánt és természetesen már bele is kezdtem a következőbe, nehogy véletlenül unatkozzak. Nem mintha unatkoznék két gyerek mellett, de azért kell egyéb elfoglaltság is. :)

A következő választásom Beth Hoffman: Déli álmok című könyvére esett, ami erőteljesen hasonlít Lucy M. Montgomery regényeire, legalábbis stílusában igen közel áll hozzá. Valóban kedves és bájos, ahogy a borítón lévő szöveg is írja, számomra most igen kellemes kikapcsolódást nyújt, szerintem megéri kézbe venni.

Részlet a könyvből:

 

"Távoli gyerekhangokra ébredtem, alig hallhatóan csilingeltek, mint a szélorgona. Majd felerősödtek, viharos nevetésben törtek ki. Mozdulatlanul hallgattam őket, míg végleg el nem haltak."

Beleolvasó: ITT

Fülszöveg: 

"A tizenkét éves Cecelia – becenevén CeeCee – évek óta viseli gondját zavarodott édesanyjának, Camille-nak. Amikor végzetes tragédia történik, és Camille meghal, Ceecee-nek szinte semmi reménye sem marad az életben. Ekkor azonban feltűnik Dudi Caldwell, CeeCee idős rokona, aki magával viszi a kislányt Savannah városába. Cecelia egyik pillanatról a másikra az illatos és jómódú Dél fantasztikus világába csöppen. Kivételes nők között találja magát, akik valamennyien erős, színes egyéniségek.
CeeCee sok új dologgal szembesül: titkokkal, amelyeket meg kell őrizni, igazságtalanságokkal, amelyekkel szembe kell nézni, s megtanulja azt is, mit jelent tartozni valahová. Mindezek mellett azonban egy régi félelemmel is meg kell küzdenie: örökölte-e édesanyja betegségét, és ha igen, ez mennyiben pecsételi meg a sorsát."

 

Read More

W. W. Hallway: Sebző vágyak

"Igazi erotikus csemegét tart most az olvasó a kezében. A fiatal, hányatott sorsú lány közelébe férkőzik apja egykori barátjának, a kőkemény milliárdos üzletembernek, akinek ki akarja fürkészni legsötétebb titkát, azt, hogy mi köze volt az apja halálához. Ám a zárkózott férfi eleinte egészen másféle titkokat oszt meg vele: a különleges érzékiség és az extrém szex birodalmába vezeti újdonsült tanítványát, feltárva előtte a lefojtott, lekötözött, olykor őrjöngésig felizgató vágyódás, a késleltetett kiteljesedés és az erotikus vágy fokozásának ezernyi buja eszközét.

A „Sebző vágyak” nem közönséges erotikus irodalom, a szerző a hipnózisban is alkalmazott beszédtechnikát használja stíluseszközként, s ez ösztönzőleg hat erotikus ösztöneink megismerésére; ugyanakkor a könyv romantikus szerelmi történetként és lebilincselő krimiként is megállja a helyét, hiszen a legutolsó lapjáig bővelkedik az izgalmas fordulatokban."

Biztos sokan kérdezik most maguktól, miként lehet az, hogy ezt a könyvet a kezembe vettem, mivel ez a műfaj messze áll tőlem. A válasz egyszerű: a kíváncsiságom erősebb volt mindennél. Tudni akartam, hogy mégis mit tudhat egy ilyen könyv, vajon tetszene-e nekem és egyáltalán mit esznek rajta ennyire mások, akik annyira odavannak ezért a műfajért.

Ám hamar rá kellett jönnöm, hogy hibáztam, nekem ezt a könyvet nem kellett volna a kezembe vennem. Olyannyira nem az én világom, hogy ezt szavakkal nem lehet kifejezni, úgyhogy meggyőződhettem arról hogy ezt nekem nem kéne erőltetni.
Na jó, ez azért erős túlzás, mert magával a történettel nem is lett volna gond, azt leszámítva hogy ezt már sokan megírták W. W. Hallway előtt: a gazdag fiú beleszeret a szegény lányba, a többit már magunktól is kitalálhatjuk. Igazság szerint még olvasmányos is volt, sőt gördülékeny Hallway stílusa, ebben semmi kivetnivalót nem találtam, mert azért az meg kell vallanom, hogy az első pár oldal magával ragadó volt. Ám a lelkesedésem nem tartott túl sokáig, pontosabban fogalmazva csupán a regény feléig, mert hiába a könnyed stílus, ha mindez túl sziruposan van megírva. Biztos vagyok benne, hogy sokan szeretik ezt a stílust, de én nem rajongok érte és ezért bukott nálam hatalmasat a könyv.

"Előrehajolt és finoman megdörzsölgette a sötétkék fonallal hímzett, monogramos zsebkendőjével a lány még mindig nedves állát.
- Ha ezek a könnyek igazgyönggyé váltak volna ma, gazdagok lennénk. - Kicsit megpróbálta oldani az utóbbi órák fájdalmát."

Nem szerettem olvasni, mert nem szeretem ezt a fajta nyelvezetet. Ezt a könyvet meg lehetett volna írni úgy is, hogy ne legyen benne ennyi sziruposság és akkor már egy igazi csajos könyv lehetett volna, amiben van romantika, szex és humor. Mert humoros, kifejezetten üdítő volt benne egy-egy csipkelődő párbeszéd, szó szerint feldobták a történetet, csak sajnos kevés volt belőle. Mindemellett rengeteg olyan mozzanatot említhetnék a történetben, ami teljesen irreálisnak hatott, bár efelett könnyen szemet tudtam hunyni, volt már ilyen a történelemben. Na bumm. Egyszóval sajnálom valahol a könyvet, mert volt benne fantázia, érdekes és meglepő fordulatok és szerintem egy kevéske ráfordítással még kiváló is lehetett volna, de ez most sajnos nem jött össze. Ez van.

A szereplőkről nincs túl sok mondanivalóm, hiszen nem tudom mi történt velük a végére, nem tudom mennyit változtak, ha változtak egyáltalán. Ami viszont biztos, hogy mindegyik valamilyen szinten lelki sérült, mindenki hátterében volt valami, ami miatt nem élt normális életet és ez kicsit valószerűtlennek hatott. Mivel velem hasonló dolgok közel sem történtek meg, ezért nem tudom megítélni, hogy mennyire hitelesen ábrázolta ezeket az író, mindenesetre egy kicsit irracionálisnak tűntek. Wayne karakterével nem tudtam megbirkózni, hiszen egyszerre akar sármosnak és erősnek mutatkozni, miközben émelyítőek a szövegei. Valahol nekem a kettő nem fért össze, igaz, ez a férfitípus nekem nem is a zsánerem. Lara személyisége sem tudott megnyerni magának, de nem mondhatom azt hogy kedveltem vagy utáltam, számomra egyszerűen csak semmitmondó. De ez már legyen az én bajom.

Értékelést számban kifejezve azért nem láthattok, mert számomra értékelhetetlen, nem lenne fair a részemről egy végig nem olvasott könyvet értékelni. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok akik imádni fogják, úgyhogy senkit ne tántorítson el az értékelésem.

Értékelés: Beletört a bicskám

Mások is olvasták:

Read More

Mit olvasok? 1. rész

Új rovatot indítok a blogon, mégpedig Mit olvasok? címmel, melyben mindig az aktuális olvasmányomról fogok írni egy pár gondolatot. Na persze nem fogom előre lelőni a poént, csak röviden és tömören írok arról, hogy éppen mit gondolok a könyvről. ;)

Jelenleg Jennifer L. Armentrout Obszidián című könyvét olvasom és az az igazság, hogy teljesen elvesztem benne. Mivel tele van titkokkal, ráadásul olyanokkal amiket még nem sikerült megfejtenem, ezért hajt a vágy, hogy tovább olvassam és lehetőleg minél gyorsabban. A karakterábrázolás is a helyén van, úgyhogy ha minden jól megy, akkor talán egy újabb kedvenccel leszek gazdagabb. 

Egyetlenegy probléma van csak, hogy bizony ez is egy folytatásos történet (jelenleg négy kötetes), aminek a második része még csak fordítás alatt van és már most biztos vagyok benne, hogy az első kötet vége olyan lesz, hogy legszívesebb sikítanék. :)

"Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam."

 

Read More

Játssz és nyerj!

Az OLVASÁS ÉJSZAKÁJA alkalmából az Atlantic Press Kiadó egy játékot indított, amire bárki benevezhet, aki kedvet kap hozzá.
 

És hogy mit kell tenned? 

Olvasd el bármelyik Atlantic Press kiadós vagy Aba könyvkiadós könyvüket, írj róla néhány sor gondolatot, és azt, hogy ki volt a kedvenc szereplőd. És mindezt küld el november 15-ig egy levélben az atlantic.jatek kukac gmail pont com címre, és ők kisorsolnak egy 

Benkő László: A spanyol grófnő 

"Elena grófnő a második világháború éveiben az olasz és a német titkosszolgálat engedelmes eszközeként a férjétől kapott villában a náci főkolomposok által összerabolt gyémántokat rejtegeti, de közben ugyanott zsidó gyermekeket is bujtat az Észak-Olaszországot elözönlő németek elől. Ilyen nincs, és mégis elhiszed, hogy megtörtént, pedig háború és szerelem, kaland és szenvedély még így is csak kulissza az ifjú grófnő igazi drámájához képest, mely egy apácazárdában kezdődik a múlt század harmincas éveiben, ahol zsarnoki hajlamú apja, Morante gróf tartja a spanyol polgárháború kitöréséig, amikor is üzleti érdekből egy olasz kalandor karjaiba löki. Ám, ahogy előrébb jutunk a grófkisasszony sorsának megismerésében, kiderül, hogy minden, amit ez a fiatal teremtés csinál, egyetlen célt szolgál: az ugyancsak Morante gróf által elrabolt és titkos helyre költöztetett törvénytelen gyermekének visszaszerzését. A hajmeresztő fordulatokkal teli történetet a szerző a már idős Elena grófnő sevillai otthonában hallottak és a tőle kapott naplójegyzetek alapján írta meg. A spanyol grófnő nem egyszerűen háborús kalandregény, noha ebben a műfajban is minden összehasonlítást kiáll annak legnagyobb amerikai és brit mestereivel. Csakhogy egyvalamiben, Elena jellemfejlődésének ábrázolásában a szerző a műfaj elitje előtt jár: a kötet végére érve az olvasó aligha fog vitatkozni azzal a merésznek tetsző állítással, mely szerint: „Lehetséges, hogy a háborúk is a női lélekben dőlnek el”."

és egy Ferenczik Adrienne: Incognito 

"Az Incognito egy hangulatos hotel valamelyik nyugat-magyarországi város határában, melyhez Lexit gyermekkori emlékek fűzik, csupán ürügy és helyszín három különböző korú hölgy egyéjszakás lelki egymásra találása számára. Egyikük az elhunyt férjét siratja, másikuk azért jött ide, hogy végre elhatározza magát a házasságából való kimenekülésre, Szandra, a legfiatalabb, szerelmi csalódásában öngyilkosságra készül. Mindannyiuknak oka van a keserűségre, s ha másként is látják saját párkapcsolatukat, az Incognito bárjában kiderül, hogy a sokévnyi korkülönbség és az egymástól eltérő problémáik dacára sokkal több bennük a közös, mint amennyit a fantázia felölelni képes. Mármint az olvasói fantázia, mert az írónő képzelőereje viszont lenyűgöző és a legrafináltabb fantasy-szerzőket megszégyenítően bizarr, mégis teljesen hiteles történetet tár elénk a női lélek kimeríthetetlen gazdagságának bizonyságaként."

című könyvet a válaszolók között.

(Könyveiket megtalálod a Facebook albumainak valamelyikében, vagy a www.atlanticpress.hu oldalon.) 

Jó olvasást, jó szórakozást, jó játékot!

Read More

Az ebook olvasó és én 1. rész

Forrás: blogs.library.duke.edu

Nagyon sokáig ellenálltam annak, hogy beálljak azok közé, akiknek e-book olvasójuk van. Ennek oka, hogy imádom a friss könyvet megtapizni, érezni a nyomdafesték illatát, ezt pedig egy e-olvasóval sajnos nem lehet megcsinálni ( vagyis lehetne, de elég hülyén venné ki magát, hogy szagolgatom a nagy semmit :) ) Ám végül megtört az ellenállás, ami egy hosszú-hosszú folyamat eredménye és tegnap életemben először megfogdostam néhány ilyen kütyüt, ennek eredményeképpen gazdagabb lettem egy Nook Simple Touch e-olvasóval. Egyelőre még csak virtuálisan az enyém, de egy-két nap múlva már fizikailag is birtokolhatom.

És miért pont erre esett a választásom? Mert egyből beleilleszkedett a kezembe, a gombok pont úgy helyezkednek, hogy kényelmesen tudom nyomkodni. Érintőképernyős, amihez már iszonyatosan hozzá vagyok szokva, és nem utolsó sorban a külseje sem elhanyagolható szempont, hiszen a többivel ellentétben ez nem kelt kínai műanyag hatást. Továbbá egy kis tuningolással extra funkciókat is lehet rá varázsolni, mivel a rendszere Android alapokon fut. Zseniális.

További tulajdonságok:

• Gyártó: Barnes & Noble
• Beépített memória 2 GB (valójában 240 Mb a szabad hely, mivel az oprendszert is tárolni kell valamin)
• Memória bővítés: microSD
• Kijelző mérete: 6"
• Kijelző felbontás: 800x600
• Támogatott fájltípusok: BMP, EPUB, GIF, JPG, PDF, PNG
• Akkumulátor: Li-ion
• Csatlakozás: USB 2.0

Állítólag egy töltéssel akár két hónapig is kibírja, de ezt az állítást csak akkor tudom megerősíteni, ha már teszteltem. :) 

Hamarosan jövők a további tapasztalatokkal!

Read More

Mai hírek

Először is végleg elköszönök a molytól, melynek okait nem szeretném most kifejteni, de a lényeg hogy megtaláltok a Facebookon, illetve a Goodreads oldalán is, ha valakinek nagyon hiányoznék. :) De a lényeg, hogy ennek hatására szeretnék sokkal többet foglalkozni a bloggal, hiszen az értékeléseim most már csak itt fognak elsősorban látszódni.

Másodszor az alábbi könyveket szeretném azonnali hatállyal beszerezni, amint megjelennek: 

Julie James: Gyakorlat teszi a mesterkedőt

"Ha a vonzalom törvényeiről van szó, nincsenek szabályok.

Payton Kendall és J. D. Jameson nem egyszer bebizonyította már, hogy milyen kiváló ügyvéd. Az ízig-vérig feminista Payton keményen megharcol a sikerért ebben a férfiak dominálta szakmában. J. D. pedig, aki gazdagnak, kiváltságosnak és pimasznak született, azért harcol keményen, hogy mindenben lepipálja őt. Szemtől szemben esküdt ellenségei egymásnak. A kollégáik előtt viszont maradéktalanul udvariasak. Annak kell lenniük. Méghozzá azért, hogy végre nyolc év után mindketten üzlettárssá váljanak a cégben.
De minden megváltozik, amikor megbízzák őket, hogy dolgozzanak együtt egy fontos ügyben. Nem könnyen, de lassan kezdik értékelni a másik odaadását a jog iránt, sőt a közöttük kipattanó szikrák gyorsan vonzalommá alakulnak. Ám az egyre fokozódó forróság nem tart sokáig, mert váratlanul megtudják, hogy csak az egyikük lehet üzlettárs. Totális háború veszi kezdetét. És a nemek közti csata a végletekig feltüzeli őket..."

Diane Chamberlain: Titkok örvénye

 

""Kedves Anna! Nehéz papírra vetni mindazt, amit el kell mondanom, de tisztában vagyok vele, hogy végigolvasni sokkal nehezebb, és nagyon sajnálom..."

Ez a félbeszakadt levél az egyetlen nyom, amelyből Tara és Emerson kiindulhat legjobb barátnőjük, Noelle öngyilkosságának okait kutatva. Minden, amit tudtak róla - szülésznői hivatása, bátor kiállása az igaz ügyek mellett, családja és barátai iránt érzett szeretete -, olyan ember benyomását keltette, aki ragaszkodik az élethez. Miért választotta mégis a halált?
Túl sok mindenről nem tudtak.
A levél és egy szívszaggató titok felfedésével a két nő lassan rájön, hogy valójában mégsem ismerték jól Noelle-t, s miközben egyre inkább kirajzolódik előttük bonyolult személyisége, szerelemmel, árulással, részvéttel és csalással is szembesülniük kell.

A Titkok örvénye izgalmas regény, amely mindannyiunk számára felteszi a kérdést: mi az, amit már nem lehet megbocsátani?" 

China Miéville: Kraken

"A londoni Természettudományi Múzeumból eltűnik a világ egyik legnagyobb preparált polipja, az Architeuthis dux. A megmagyarázhatatlan bűncselekmény -miként kerülhetett ki a gigászi üvegtartály a bezárt teremből? - azonban csak a kezdet, amely még ennél is bizarrabb események láncolatát indítja el.
A fejlemények szökőárként sodorják el a rendkívüli példány preparátorát és egyben a bűntény felfedezőjét, Billy Harrow-t. A racionális tudóst elnyeli a modern London mágikus birodalma, ahol szekták vívják vallásos bandaháborúikat, a kultuszrendőrség az apokalipszis elhárításán fáradozik, és groteszk orgyilkosok dolgoznak az embernek már semmilyen értelemben nem nevezhető maffiafőnököknek. Billy helyzetét nehezíti, hogy az Architeuthis dux teremtőjeként hirtelen túlságosan is fontos személlyé válik abban a másik nagyvárosban, ahol a lényt valódi istennek tartják. A kérdés pedig innentől már nem egyszerűen az, hogy ki tervelte ki a páratlan bűntényt - hanem az, hogy vajon melyik szekta akarja egy halott isten segítségével elhozni a nagy, végső apokalipszist? A Konzulváros szerzőjének urban fantasyje sötéten humoros és közben mégis véresen komoly regény; rendkívüli ötletekkel teli utazás egy őrült és titokzatos London szívébe."

Amanda Stevens: A birodalom

"Amanda Stevens paranormális-romantikus sorozata, a "Sírkertek királynője" folytatódik. A halottlátó temetőrestaurátor, Amelia Gray egy újabb megbízatást kap, ami majdnem az életébe kerül. Ezúttal ugyanis egy tó mélyére süllyedt ódon temető női kísértetei kérik a segítségét, miközben a látszólag csendes kisvárosban feltűnik a Gonosz, és ördögi tervet eszel ki..." 

  

Katie Ashley: Az ajánlat

"Az Aidan árulását követő héten Emma mindent megpróbál, hogy továbblépjen. Figyelmen kívül hagyja a töméntelen SMS-t, hangüzenetet és virágot, nem biztos benne, hogy vissza akarja szerezni a férfit. Ám Aidan nem adja fel harc nélkül, különösen addig nem, míg Emma végre hajlandó meghallgatni, milyen múltbéli titok okozza Aidan irtózását a kötelességvállalástól. De a sors közbeszól, amikor a koraszülés fenyegetése két hétre ágyhoz köti Emmát. Aidan meghökkentő ajánlattal áll elő. Szerelme próbájául és a még meg nem született fia iránti felelősségérzetből majd ő ápolja Emmát. A nő vonakodva ugyan, de beleegyezik. Aidan óvó, szerető gondoskodása mélységesen meghatja, ám eközben élvezi a sürgősségi osztály orvosának, Alpesh "Pesh" Nadeennek is a rajongó figyelmét. Pesh-ben minden megvan, amire Emma vágyik: sikeres, állhatatos, és kész megállapodni, családot alapítani. Az orvos el akarja nyerni Emma szerelmét, aki nem biztos benne, hogy képes lenne-e viszontszeretni. A szíve ugyanis még mindig azé a férfié, aki összetörte az övét, s aki most kétségbeesetten azon igyekszik, hogy visszaszerezze őt."

Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve 

"Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.

Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól."

U.I.: Egyébként kiolvastam a Julie James: A hamis partner című könyvét, de nekem nem volt az igazi, de majd erről később mesélek. 

Read More

Egy szép derűs napon...

Ma reggel arra keltem fel, hogy besüt a nap az ablakomon és végre sikerült magam igazán kialudnom. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy írok mindegy hogy miről csak írjak, de persze nem arról akartam írni, amiről végül is most írni fogok. 

Sajnos elkövettem azt az óriási hibát, hogy beléptem a molyra, merthogy az a rossz szokásom van, hogy egy kávéval a kezemben végig olvasom az aktuális frisseket. És akkor jött velem szemben egy megjegyzés az én értékelésemhez. Tudniillik egy pár napja félbehagytam eme remekművet: W.W. Hallway: Sebző vágyak mondván, hogy nekem nem tetszik a stílusa, és ezt értékelésben meg is fogalmaztam, hogy ne legyen sértő senki számára. Ja csak én azt elfelejtettem, hogy mindig akad egy troll, aki valamilyen formában de sajnos megtalál. Először csak finoman közölte a nem tetszését, majd elkezdett privát üzenetben is megkeresni, ahol szépen megbeszéltük hogy mindenkinek más az ízlése és pont. Pont lenne, ha nem szólt volna hozzá újfent az értékelésemhez, hogy én "bunkó" vagyok. És itt szakadt el a cérna, mert hogy én minden vagyok csak bunkó nem és ezt a megjegyzést ki kérem magamnak.

Eddig abban a hitben éltem, hogy a moly arra van, hogy a saját gondolatainkat, saját értékeléseinket megfogalmazhassuk, de tévedtem. Mert ha csúnyát mersz írni egy könyvről, akkor kikapsz, ha mindezt meg is írod egy karcban akkor is. És akkor kérdem én, hol is van ITT a szólás szabadság? Miért nem írhatom le a saját véleményemet, úgy hogy ne kössenek bele, mert neki más a véleménye. Nem értem.

És mindehhez jön, hogy olyan embereket tiltottak ki ugyanerről a közösségi oldalról, akik szívemnek kedvesek. És miért? Mert megmerték mondani a véleményüket, ráadásul nem is a molyon tették mindezt, hanem a saját oldalukon, ami személyes és ahhoz senkinek semmi köze. 

És most itt ülök értetlenül és már nem értek semmit sem. Volt egy közösségi oldal, ami jó volt és szép volt, élveztem minden percét, hiszen olyan emberek között voltam, akiket kedveltem és akikkel lehetett könyvekről beszélgetni, de most csak azon gondolkodom, hogy megéri-e egy olyan helyen maradni, ahol figyelik minden rezdülésemet. De egy biztos, hogy ez nekem nem tetszik, NAGYON NEM!

Read More

Hello World!

Újra itt! :) Még fogalmam sincs, hogy hogyan lesz mint lesz, de eldöntöttem, hogy írni fogok, mert hiányoztok! ;)

Addig is elmegyek vasalni (ja mert hogy azt is valakinek meg kell csinálni).

Read More