Aham, merthogy kiolvastam az Obszidiánt és természetesen már bele is kezdtem a következőbe, nehogy véletlenül unatkozzak. Nem mintha unatkoznék két gyerek mellett, de azért kell egyéb elfoglaltság is. :)
A következő választásom Beth Hoffman: Déli álmok című könyvére esett, ami erőteljesen hasonlít Lucy M. Montgomery regényeire, legalábbis stílusában igen közel áll hozzá. Valóban kedves és bájos, ahogy a borítón lévő szöveg is írja, számomra most igen kellemes kikapcsolódást nyújt, szerintem megéri kézbe venni.
Részlet a könyvből:
"Távoli gyerekhangokra ébredtem, alig hallhatóan csilingeltek, mint a szélorgona. Majd felerősödtek, viharos nevetésben törtek ki. Mozdulatlanul hallgattam őket, míg végleg el nem haltak."
Beleolvasó: ITT
"A tizenkét éves Cecelia – becenevén CeeCee – évek óta viseli gondját
zavarodott édesanyjának, Camille-nak. Amikor végzetes tragédia történik,
és Camille meghal, Ceecee-nek szinte semmi reménye sem marad az
életben. Ekkor azonban feltűnik Dudi Caldwell, CeeCee idős rokona, aki
magával viszi a kislányt Savannah városába. Cecelia egyik pillanatról a
másikra az illatos és jómódú Dél fantasztikus világába csöppen.
Kivételes nők között találja magát, akik valamennyien erős, színes
egyéniségek.
CeeCee sok új dologgal szembesül: titkokkal, amelyeket meg kell őrizni, igazságtalanságokkal, amelyekkel szembe kell nézni, s megtanulja azt is, mit jelent tartozni valahová. Mindezek mellett azonban egy régi félelemmel is meg kell küzdenie: örökölte-e édesanyja betegségét, és ha igen, ez mennyiben pecsételi meg a sorsát."
CeeCee sok új dologgal szembesül: titkokkal, amelyeket meg kell őrizni, igazságtalanságokkal, amelyekkel szembe kell nézni, s megtanulja azt is, mit jelent tartozni valahová. Mindezek mellett azonban egy régi félelemmel is meg kell küzdenie: örökölte-e édesanyja betegségét, és ha igen, ez mennyiben pecsételi meg a sorsát."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése