
Nem is értem honnan jött az ötlet, hogy elolvassam Izing Róbert könyvét, hiszen nem vagyok egy vérbeli sci-fi rajongó. Sőt, általában ódzkodni szoktam az ilyen témájú regényektől, de most kivételesen félretettem az előítéleteimet, mivel annyira megfogott Izing Róbert könyvének fülszövege, hogy azt mondtam magamnak üsse kő, ezt bevállalom. :)
Izing Róbert stílusa nem éppen hétköznapi, valahol az volt az érzésem mintha az író a farzsebéből rántotta volna ki a történetet. Ez az érzés elsősorban abból fakad, hogy a történetvezetés pörgős és könnyed, ami rendkívül nagy előnye a könyvnek. A mondatok olvastatják magukat, így az olvasó észre sem veszi hogy az oldalakkal halad és csak halad. Ami viszont roppantmód idegesített az a rengeteg szleng szó, szerintem a kevesebb több lett volna.
Eleinte rengeteget mosolyogtam a poénokon, de egy idő után már erőltetettnek éreztem őket, mintha a szerző ezekre akarta volna felépíteni az egész történetet. Persze nem akarom elvenni a kedvét senkinek sem, hiszen a történet szórakoztató, még ha nem is teljesen eredeti, kifejezetten alkalmas arra, hogy egy kellemes nyári délutánon elmerüljünk benne.
A történet egyszerű: jönnek az ufók, akik el akarják pusztítani a világot. Az amerikaiak jönnének is, hogy megmentsék, ám itt jön egy hatalmas nagy DE, kivételesen nem ők vannak a középpontban. Hehehe! Végre! :D Persze már előre tudjuk vagy legalábbis van valami sejtésünk arról, hogy mi lesz a vége, de kit érdekel, ha végre a magyarok vannak a színen. A szereplők is jó fejek, egyszerű hétköznapi emberek, olyanok akiket hamar megszeret az ember.
Habár Izing Róbert első körben nem vitte el az aranyérmet, de ez nem jelenti azt hogy a következő regényével nem lehet rá esélyes. :)
Értékelés: 5/4
Mások is olvasták:
Nita: ITT
Szilvamag: ITT