Mit olvasok? 1. rész

Új rovatot indítok a blogon, mégpedig Mit olvasok? címmel, melyben mindig az aktuális olvasmányomról fogok írni egy pár gondolatot. Na persze nem fogom előre lelőni a poént, csak röviden és tömören írok arról, hogy éppen mit gondolok a könyvről. ;)

Jelenleg Jennifer L. Armentrout Obszidián című könyvét olvasom és az az igazság, hogy teljesen elvesztem benne. Mivel tele van titkokkal, ráadásul olyanokkal amiket még nem sikerült megfejtenem, ezért hajt a vágy, hogy tovább olvassam és lehetőleg minél gyorsabban. A karakterábrázolás is a helyén van, úgyhogy ha minden jól megy, akkor talán egy újabb kedvenccel leszek gazdagabb. 

Egyetlenegy probléma van csak, hogy bizony ez is egy folytatásos történet (jelenleg négy kötetes), aminek a második része még csak fordítás alatt van és már most biztos vagyok benne, hogy az első kötet vége olyan lesz, hogy legszívesebb sikítanék. :)

"Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam."