Vigyázzanak a kedves olvasók, mert most a 2009-es év nyertesét fogom nektek bemutatni, és ugyan már 2010-et írunk, ez még az előző évhez tartozik. Mindenki felkészült a nagy utazásra? Ha igen akkor a biztonsági öveket kérem becsatolni, kényelmesen elhelyezkedni és olvasni. :)
A történet az Utcakő Fogadóban játszódik melyet egy Kvothe nevezetű kocsmáros vezet. Mindjárt az elején 
kapunk egy kis bevezetőt arról, hogy ebben a világban vannak csúnya, gonosz démonok akiket el kell páholni. :) Kvothe életét azonban nem a démonok fogják meghatározni, hanem a Krónikás eljövetele, aki egy nagy-hatalmú varázstudó, mellesleg pedig történetíró. Attól a pillanattól kezdve amikor a főhősünk beleegyezik, hogy elmeséli a történetét a Krónikásnak, átváltunk Kvothe szemszögébe. A főhős gyermekkora varázslatosan telik addig a pillanatig amíg tizenkét évesen el nem veszíti a szüleit és a társulat többi tagjait egy gonosz erő által...
Patrick Rothfuss egy igazán lebilincselő regénnyel állt elő. A történet annyira hiteles, hogy néha elgondolkoztam azon, hogy hol van a valóság és hol van a kitaláció. Ráadásul a szereplők is nagyon jól ki vannak dolgozva, főleg a főszereplő Kvothe akinek a részletes fejlődéstörténetét ismerhetjük meg a regényben. Kvothe igazán tehetséges zenész aki rendkívül gyorsan tanul, ezért osztálytársai folyamatosan irigykednek rá. Igaz, ez kicsit engem is frusztrált, hogyan lehet valaki ennyire okos, de a történet mellett ez annyira eltörpült, hogy a végén már nem is figyeltem fel rá. Hősünket egyre több csapás éri a történet során, ráadásul még anyagi gondokkal is küszködik így néhol már inkább drukkoltam érte. :)
A leírások és a jellemzések annyira fantasztikusra sikeredtek, hogy például amikor Kvothe zenélt akkor szinte már hallottam a dallamot a fülembe. Íme egy példa:
"Bizonyos értelemben akkor kezdődött, amikor meghallottam az énekét. A hangja összefonódott, ötvöződött az enyémmel. A hangja olyan volt, mint a lelke: vad, akár a tűz, éles akár az üvegszilánk, édes és tiszta, akár a lóhere."
Lehet hogy ez badarságnak hangzik, de annyira jól ír a szerző, hogy egyszerűen látjuk, érzékeljük, szagoljuk és halljuk ami a könyvben történik. Mindezt tetézi ügyessége, mivel úgy játszik az egész történettel, mintha épp valami dalt komponálna. Lebilincselő. Szerintem erre Joeymano azt fogja mondani, hogy túlságosan beleélem magam a történetbe, és nem tagadom valóban így van, de pont ezt élvezem az egészben. :) Annál jobb szerintem nincsen amikor annyira ki tudod magad körül zárni a világot, hogy csak a könyvre fókuszálsz és azt látod filmként a fejedben. Bízom benne, hogy aki a bejegyzésem hatására megveszi ezt a könyvet és elolvassa, az át fogja érezni amit én érzek.
Még mit is mondhatnék a végére? Nem is tudom, csak azt tudom hogy nagyon nehéz egy ilyen terjedelmű műről pár soros bejegyzést írni. Azért bízom benne, hogy így is sikerült valamennyire érzékeltetnem veletek mennyire lebilincselő és varázslatos ez a mű.
U.I.: Aki megvásárolja készüljön fel rá, hogy egy trilógia első részét fogja a kezében. :)
Értékelés:10/10****
Mások is olvasták:
A tartalmi összefoglaló elmarad az elején, mert a könyv egy novellás kötet és nagyon nehéz lenne megfogni a lényeget. :) Remélem megértitek. :)
