2010. március 2., kedd

OFF: A notesz

A notesz, ami mindenhova elkísér és mindenhol velem van. A notesz ami nélkül nem tudok élni, mert minden olyan gondolat benne van, ami egy regény olvasása közben keletkezik.

Valamikor régen úgy döntöttem veszek magamnak egy könyves noteszt amibe jegyzetelhetek, mert többször is előfordult velem hogy elfelejtettem valami fontos mozzanatot, mondatot vagy gondolatot. És ekkor került hozzám ez:

Mióta beszereztem azóta függök tőle. :) Minden bejegyzést amit itt olvashattok, ebben a füzetben születik meg először, egyszóval igazi kincset ér. :)

Kérdésem pedig az, hogy ti hogy csináljátok? Jegyzeteltek valami füzetbe? Vagy összefirkáltok valami papírfecnit?

2010. február 22., hétfő

Julie Ortolon: Kamera! Felvétel! Szerelem!

Brent Michaels a híres bemondó egy napon hazatér szülővárosába, hogy részt vegyen a Várom a párom című jótékonysági versenyen. A vetélkedőn három gyönyörű nő közül kell választania, akivel eltölthet egy igazán kellemes estét. Ám ezen a versenyen találkozik ifjúkori barátnőjével, aki időközben már kész nővé érett...

A hétvégén annyira alfába merültem, hogy muszáj volt Robert Merle regénye mellett valami igazán lájtos csajos regényt is olvasnom. Julie Ortolon írónővel akkor kerültünk közelebbi ismeretségbe amikor az Amazon honlapján jártam. Épp volt egy kis szabadidőm a munkahelyen így végignyálaztam azokat az írónőket akik hasonló stílusban írnak mint Susan Elizabeth Phillips és akkor megtaláltam őt és az egyetlen regényét amit kiadtak Magyarországon.

El kell mondanom, hogy ez egy igazán remek választás volt a részemről. Habár a történet szokványos, hiszen adott egy szívdöglesztő fiú, meg egy lány aki épp erre a szívdöglesztő pasasra vár (szóval a szokásos blabla), de mégis annyira jólesett a lelkemnek. Nem kellett gondolkodni és agyontörni a buksimat olvasás közben, nem kellett koncentrálnom és attól rettegnem hogy ha most abbahagyom akkor elveszítem esetleg a fonalat. Ugyanis ebben az esetben tök mindegy volt, hogy hol tartok éppen, mert bármikor bárhol fel tudtam venni a fonalat. Szóval értitek. :)

A karakterek remekül kidolgozottak, életszerűek és imádnivalóak. Az írónő tipikusan olyan szereplőket hozott létre akik szépek, okosak, sikeresek de mégis van valami vaj a fülük mögött, ami miatt titkolózniuk kell egymás előtt. Na persze ahogy az ilyen történeteknél már csak lenni szokott ezeket le is küzdik egymás előtt és boldogan élnek míg meg nem halnak. :) Egyébként a történetet akár meg is lehetne filmesíteni, szerintem lazán megállná a helyét a filmiparban. :) Az írónő beletett mindent ahhoz, hogy az olvasó jól szórakozhasson olvasás közben, ugyanis van benne egy kis humor, némi szomorúság és rengeteg boldogság. Na nekem pont ez kellett egy kis időre, így most már visszakanyarodhatok Merle regényéhez.

A könyvvel csupán egy bajom volt, mégpedig maga a fordítás. Sajnos bosszúságomra találkoztam egy-két kicsavart mondattal, de szerencsére ettől még nem veszített a regény az élvezhetőségéből:)

U.I.: A cím nekem nem tetszik. Blöeee!

Értékelés: 10/8

Mások is olvasták:

2010. február 17., szerda

Bródy Sándor: Két feleség

Két feleség
Ebben a novellában Mari életébe kapunk betekintést, aki a nővére halála után kénytelen elhagyni kedvesét, hogy férjhez mehessen az árván maradt gyerekei édesapjához. Viszont a férfi titkos múltja és a nő viszonzatlan szerelme, árnyként vetül erre a házasságra.

Hófehérke

Balassa Imre útra kel, hogy megkeresse az ő Hófehérkéjét, aki nem más, mint a férfi női ideállja. Meg is találja hamar szerelmét és gyorsan el is jegyzi, de miközben készülődnek az esküvőre Imre találkozik egy másik lánnyal is, aki szintén mély nyomot hagy benne.

Az író 1863 júliusában született Egerben és 1924 augusztusában halt meg Budapesten. Néptanítónak készült, de tanulmányait sosem fejezte be. Műveltsége hiányosságait rendkívüli tehetségével sikerült pótolnia. 1884-as Pestre költözése után sikerült megjelentetnie a Nyomor című novelláskötetét és Faust orvos című regényét melyek nagy feltűnést keltettek. Sokan a magyar Zolát látták benne. Főbb művei: Hófehérke, Ezüst kecske, Nap lovagja, Dada, A tanítónő és A medikus.

Bródy Sándor mindkét regényében megjelenik a soha el nem múló szerelem, az önfeláldozás, a szenvedély és a halál. Az életrajzában olvastam, hogy szinte minden regényében ezek a főbb motívumok bontakoznak ki és ezért felmerült bennem a kérdés: vajon a történetek nem önéletrajzi ihletésűek? De sajnos erre nem találtam sehol sem utalást.

Egyik történetében sem törekszik arra hogy bemutassa nekünk a szereplőket vagy a környezetüket, mert inkább a szereplők érzelmeire fókuszál. Minden sorából, betűjéből tükröződik, hogy mennyire ismeri a nők érzelmeit, szeszélyeit és azt is hogy ezek az asszonyok/lányok mi mindenre képesek a szerelmükért vagy éppen a szeretteikért.
A két történetet én ugyan felcseréltem volna, a kötetben, mert a Hófehérke sokkal mélyebb benyomást keltett bennem, mint a Két feleség, ráadásul időrendben is így lett volna helyes, de azért ez így is nagyon jó volt.

A Hófehérke című novellát összetettebbnek, megfontoltabbnak és érdekesebbnek találtam. A történet első pár oldalán joggal gondolhatja az olvasó, hogy valami mesébe csöppent bele, de ez az illúzió csak egy röpke ideig áll fent, míg egy tragikus esemény mindent meg nem változtat. Itt elsősorban az író, a férfi és a nő iránti szerelmét ábrázolja, annak erősségeivel és gyengeségeivel együtt.

A Két feleség című novellában egy viszonzatlan szerelmet ismerhetünk meg, ahol a férj és a feleség ellentétes érzelmei állnak egymással szemben. Miközben szépen lassan haladunk a drámai befejezéshez, találkozhatunk a szerelem különböző formáival is.

Összességében elmondhatom, hogy két igazán remek művet olvashattam Bródy Sándor tollából, amelyek magukkal ragadnak ugyanakkor el is gondolkodtatnak.

U.I.: Te vajon képes lennél ölni a szerelemért?

A könyvet kiadja a Lazi kiadó!

Értékelés: 10/10***
Mások is olvasták:

2010. február 16., kedd

Ann Patchett: Életszonáta

Valahol Dél-Amerikában az alelnök palotájában születésnapi rendezvényt tartanak Kacumi Hoszokavának, a világ legbefolyásosabb ember tiszteletére. A parti legfontosabb vendége Roxane Coss operaénekesnő, akit világszerte dicsőítenek a remek hangja miatt. Az énekesnő előadása mindenkit magával ragad, az emberek úgy érezhetik az életük legjobb estéjén vesznek részt, addig míg egy csapat terrorista el nem foglalja az épületet. Nemsokára megjelenik a katonaság is, akik igyekeznek mindent megtenni azért hogy a túszul ejtett emberek épségben megmeneküljenek. A helyzet már-már pattanásig feszül, de ami a falak között történik arra senki sem készült fel...

Mielőtt elkezdeném a hosszú-hosszú monológomat az Életszónáta című regényről, előtte szeretném megköszönni Csengának a lehetőséget, hogy elolvashattam a könyvet. Remélem lesz még alkalmam szemezgetni a könyvtárából. :)


Rengeteg olyan információ áramlott felém erről a könyvről, ami azt sugallta hogy nekem marha jó lesz ha én ezt elolvasom. Na már most ez egy oltári nagy tévedés kérem szépen, mert nekem nem tetszett. Nem arról van szó, hogy másnak esetleg ne lehetne kedvére, mert a témája és az atmoszférája valóban egy lebilincselő regényre utal vagy utalhatna, csak ez nekem nem jött be. Az a nagy igazság, hogy engem untatott a könyv.

A szereplőkről készült jellemzés annyira aprólékosra, hitelesre és részletesre sikeredett, hogy már-már azon gondolkodik az olvasó hogy nem valós személyekről olvas-e. És itt lehet hogy nevetni fogtok, de majdnem ott tartottam hogy megnézem az operaénekesnő létezését a gugliban. :D Itt meg is kell jegyeznem, hogy néhol túlzónak éreztem Roxane kisasszony dicsőítését. Igaz, hogy ő egy operaénekesnő és én azt is elhiszem, hogy mindenki odáig meg vissza van érte, de hogy ennyit írni róla. Persze, most mondhatnátok erre, hogy hát ő a központi témája az egész történetnek, mivel a hírességek közül ő a legértékesebb, de amennyi energiát fektett ebbe, annyit nyugodtan fektethetett volna a történetbe is. Szerintem ebből a témából ki lehetett volna hozni ennél sokkal de sokkal többet is, de javítsatok ki ha tévedek.

Viszont a romantika pont annyira jelenik meg a regényben, mint amennyire meg kell jelennie.
Sikerült az írónőnek eltalálnia azt a határt amikor még nem túl csöpögős és nem is túl nyálas, hanem egyszerűen csak élvezhető. :) Viszont a vége hát öööö, hát öööö: egyszóval nem nyerte el a tetszésemet és egy kicsit bajban is vagyok hány pontot adjak majd a bejegyzés végén. Nem akarok túl keveset sem, de túl sokat sem, mert azért a karakterek ábrázolása remek lett, de a történettel nem vagyok megelégedve. Úgyhogy azt hiszem megegyezhetünk egy öt pontban, ennyit megérdemel. :)

Értékelés: 10/5

Mások is olvasták:
Szee: ITT
Csenga: ITT
Amadea: ITT
Nima: ITT