Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő

"Katherine Patterson egyedül neveli kislányát. Csak pár év telt el azóta, hogy középiskolásként, a sajtó zaklatásai elől menekülve, nevet változtatott, s nagynénjéhez költözött. Az új iskolában igazi kívülállóként mozog, de barátokra vágyik. Az iskola nagyhangú, életvidám sztárja Alice Katherine legnagyobb meglepetésére elhívja őt a szülinapi bulijára. Hamarosan elválaszthatatlanok lesznek, s ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a lány elmeséli Alice-nek, hogy kicsoda is ő valójában: évekkel korábban húgát, aki nagy zenei tehetségnek számított, és aki a család kedvence volt, brutálisan meggyilkolták, s Katherine felelősnek érzi magát húga haláláért. Ám amikor újdonsült barátnője együttérzés helyett manipulálni kezdi őt és az érzéseit, Katherine felfedezi: a lány nemcsak nagylelkű és elbűvölő tud lenni, hanem kifejezetten durva és aljas is. Egyre több furcsa titokra derül fény Alice-szel kapcsolatban. Mikor pedig Katherine más barátokat is talál, sőt, új párjával családalapításba kezdenek, megtapasztalja, hogy Alice nem tűri, ha kihagyják valamiből, s a bosszúja halálos is lehet."

Mivel könyvstopot vezettem be az elmúlt hónapokban, ezért csak az online könyvesboltok polcait nézegethetem, miközben a billentyűzetemre csorgatom a nyálamat egy-egy megjelenés miatt. Rebecca James regénye is hasonlóképpen került a képbe, a címre hamar felfigyeltem.

A történet három szálon fut melyekben Katherine jelene és múltja elevenedik meg előttünk. A múltat boncolgató szálakban nem csak az Alice-szel való kapcsolatát ismerhetjük meg, hanem azt is, hogyan vesztette el egyetlen testvérét. Eleinte zavaró volt az idősíkok közötti ugrálgatás, ám idővel ráhangolódtam, és kifejezetten vártam, hogy a következő fejezetekben mi fog történni. Rebecca James történetvezetése kiváló, a hangulat kellően borongós, a sztori pedig érdekfeszítő. Egyszerre vonz és taszít. Letehetetlen. Tele van csavarokkal és fordulatokkal és hogy ne legyen egyhangú a vége, természetesen egy meglepő fordulattal zárta le az egészet. Mindezektől függetlenül, mégis hiányérzetem maradt a végére, hiába pörgős maga a történet, ha folyamatosan azt érzed, hogy nincs teljes mértékben kidolgozva. Én bizony rövidnek éreztem ezt a kétszáznyolcvan oldalt.

A főszereplő aztán megszenvedett mindenért, sajnáltam és együtt éreztem vele. Habár ez csak egy fikció, mégis annyira valóságosnak tűnt, hogy az ember akaratlanul is együttérzést táplál Katherine iránt. Az ő karaktere jól felépített, de Alice-ről ez már nem mondható el teljes mértékben. Az ő szerepe egy beteges nőszemély lenne, ami itt-ott átjön ugyan, de én mégsem éreztem őt olyan veszélyesnek, mint ahogy kellett volna. Sokkal baljósabbra, sötétebbre alkottam volna az ő karakterét az író helyében. Több teret engedtem volna neki, hogy sokkal jobban kibontakozzon a mentális zavara.

A hiányosságok ellenére mégis alig bírtam letenni. Az írónő remekül ébren tartotta a figyelmet egészen a történet végéig. Rebecca James első könyve remekül debütált és biztos vagyok benne, hogy a következő könyvében kiküszöböli az apró-cseprő hibákat.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Csenga: ITT

Read More

Gondolatébresztő 3. fejezet

avagy, mit ne olvassunk fel gyermekünknek...

Biztosan veled is előfordult már, hogy éppen egy rettenetesen jó könyvet olvasol, valami izgalmas résznél tartasz, de a csemetéd úgy dönt önhatalmúlag, hogy most akar enni, játszani vagy éppen csak egy kicsit nyöszörögni. Ilyenkor persze kiver a frász, mert pont most tartasz annál a bizonyos jelenetnél, amikor lerágod mind a tíz körmödet, de most várnod kell arra, hogy a csöppség újra álomba szenderüljön.
Vagy éppenséggel fogod, és felolvasod neki is. Hiszen ez a legegyszerűbb mondja annak, hogy te is jól érezd magad és a babád is. Ő hallhatja a gyönyörű hangodat, te pedig haladsz a könyveddel, nem igaz? Na de mint mindennek, ennek is lehetnek a veszélyei, mert pont olyan jelenet lesz, amit az ő apró füleinek nem kellene hallania. Gondolok itt szaftos szexjelenet önfeledt ecsetelésére (bizony megtörtént :) ), vagy csúnya szavak folyamatos emlegetésére.

Mindezek után érdemes végig gondolnod, hogy megéri-e hangosan felolvasnod vagy inkább megvárod, míg újra nyugodtan bele feledkezhetsz a könyvedbe. Te melyiket választanád?

Read More

Maria Murnane: Papíron príma

"Waverly Bryson húszas évei végén járó sikeres fiatal nő, akinek majdnem mindene megvan: álomállás a sportpíár területén, két igazi barátnő, és egy bár, ahol mindenki ismeri. Ami hiányzik viszont: egy jegygyűrű. Miután azonban faképnél hagyják az oltárnál, már nem is hiányzik neki annyira. Nem mellesleg rengeteg dolog köti le szabad vegyértékeit: távol élő kissé problémás papája, új munkahelyi riválisa, és a szűnni nem akaró félelem, hogy az élete nem úgy alakul majd, ahogy ő tervezte... vagy ahogy kellene.Hogy megőrizze humorérzékét, Waverly édes-keserű, a szingli életet kifigurázó, vicces "Édesem-üzenetek" irogatásába kezd, melyekből reményei szerint egyszer talán képeslapsorozat születhet.Amint Waverly visszabotorkál a randik porondjára (kalandorok és farmersortosok kíméljék!), magán- és szakmai élete majdnem összecsattan."

Az előzőleg olvasott regény után egyértelmű volt, számomra, hogy valami könnyed olvasmányt fogok keresni magamnak és a Papíron príma című könyv már azóta érdekelt, mióta Szilvamag oldalán találkoztam vele.

Ritkán szoktam említést tenni a kiadványok külcsínéről, de ebben az esetben muszáj néhány szót ejtenem róla, mert ez a könyv kívül-belül remek. Gyönyörű borító, gyönyörű belső. A kiadó remek munkát végzett, akárhonnan nézem. Ráadásul akárhogy csűrtem-csavartam, se a borító, se a könyv gerince nem hajlott, nem sérült meg. Teljes mértékben meg vagyok vele elégedve.

A történet rém egyszerű. Van egy nő (Waverly), vannak barátnők, adott egy munkahely, számos csalódás és persze szerelmek. Ezek pedig együtt összegyúrva egy kellemes és fogyasztható egyveleget alkotnak. Az ilyen történeteknél nem minden esetben a végkifejlet számít, hiszen általában eléggé kiszámtíhatóak. Ilyenkor az a lényeg, hogy jutunk el A pontból B pontba, mert azt meg lehet írni rém unalmasan és rém szórakoztatóan is. A Papíron príma című könyvről elmondhatom, hogy szórakoztató volt. Nem mellesleg érdekes, humoros és a végén még egy kicsit izgulhattunk is, hogy vajon úgy alakulnak majd az események ahogyan azt elképzeltük.

A főszereplő Waverly, ő áll az események középpontjában. Ritka furcsa csaj, igazán esendő, de mégis szórakoztató. Kicsit kétbalkezes, de még az ilyen helyzeteket is képes humorosan felfogni és saját magán is nevetni. Habár némely részt kicsit erőltetettnek éreztem, mégis sikerült Waverly szerepével azonosulnom. Tetszett az esetlensége, hétköznapisága. Egyetlenegy dolog tűnt fel, hogy túl sokszor mondja el mi van éppen rajta, vagy mit fog felvenni, hogy áll a haja, milyen smink volt rajta. Szerintem a történet szempontjából teljesen lényegtelen, hogy aznap mit viselt.

Sokat nevettem és mosolyogtam olvasás közben, ezért elmondhatom hogy a könyv elérte célját, azaz szórakoztatott. Így ha neked is csak erre van szükséged, akkor biztosan állíthatom, hogy Maria Murnane a te íród. ;)

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:
Szilvamag: ITT

Read More

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

"Eva soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával."

Soha nem gondoltam volna hogy ez a regény egyszer eljut hozzám, mivel egyszer sem akadt a kezembe, sőt még az interneten se bukkantam rá. Valahogy mindig elbújt a könyvesboltok polcainak mélyén, mintha szándékosan került volna engem, hogy egyszer csak váratlanul a kezembe akadjon. Pedig az ilyen témájú könyvek mindig is vonzottak, de ez az egy elkerülte a figyelmemet.

A történet nem túl egyszerű, hiszen egy olyan anyáról szól akinek szembe kell néznie a fia tetteivel, az életével és a családjával. Ez a könyv egyfajta önvallomás. Nehéz és súlyos. Bátorságra vall, hogy képes volt szembe nézni a gondokkal, és ennyire őszintén leírni a problémákat. Ha azt írnám, hogy nem éltem bele magam ebbe a helyzetbe, akkor hazudnék nektek és magamnak is. Sokszor elképzeltem magam ugyanebben a szituációban, mivel én magam is anya vagyok. Most még egyfajta rózsaszín köd vesz körül, hogy majd az én gyerekem okos és szép lesz. De ilyenkor jön rá az ember, hogy a köd mögött ott van a valóság is, még ha egy kicsit megrázó is. Habár eleinte nem volt ínyemre a regény, mert száraznak és ettől unalmasnak éreztem, de a fejezetek végén mindig kaptunk egy kis morzsát abból, hogy valójában miről is szól ez az egész. Emiatt folytattam és folytattam, a végén már nem bírtam letenni, egyszerűen muszáj volt végigolvasnom, hogy megtudjam (még ha tudtam is, hogy mi lesz a vége) mi lesz a befejezés. Hátborzongató és egyben lebilincselő. Annyira őszinte és hiteles a történet, hogy többször is megfordult a fejemben, hogy vajon az írónő nem saját életéből merítette-e az ötletet.

Nincs igazán sok szereplője a történetnek, de az a kevés is bőven elég. Teljes mértékben sikerült átéreznem Eva helyzetét, de ebben nagy segítségemre volt az írónő. Hétköznapi és esendő. A férje viszont egy vakegér, aki nem képes a fától az erdőt meglátni. Rengeteg indulat keringet bennem miatta, legszívesebben felpofoztam volna. Szegény Eva megpróbált mindent megtenni, hogy felnyissa Franklin szemét, de ő csak hajtogatta a butaságait. Áááá, még most is forr bennem a düh miatta.

Összefoglalva ezt az egész maszlagot, muszáj legalább egyszer mindenkinek elolvasnia. Hogy miért? Mert ez a könyv maga az élet. Lionel Shriver regénye nem kislányoknak való, őszinte, megrázó könyv anyáról és fiáról. Olyan, amit soha az életben nem fogsz elfelejteni, annyira felkavaró lesz.

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:
Katamano: ITT

Read More

Anne McCaffrey: Sárkányröpte és Sárkányhajsza

"Benden Sárkányfészek lovasainak szemében Lessza nem más, mint egy rongyos szolgáló. Fél életében azokat szolgálta, akik elárulták az apját és elbitorolták földjeit. Most azonban eljött az idő, hogy Lessza ledobja az álcát, és visszaszerezze, ami jogosan az övé.

Minden megváltozik azonban, amikor találkozik a sárkánykirálynővel. A közöttük kialakuló kötelék örökre megváltoztatja mindkettejüket, és védelmet nyújt, amikor évszázadok óta először a világukra tör a külvilági fenyegetés, amely esőként záporoz a földre, és mindent felemészt, amihez csak hozzáér. Valaha a sárkányok és lovasaik óvták a Pernt a gyilkos szálaktól, de manapság alig maroknyian vannak csupán. Lesszának saját és sárkánya életét kell kockára tennie, ha meg akarja menteni a világát."

"Újabb fordulat telt el, és ismét halálos, ezüstös szálak hullanak az égbõl. A merész sárkánylovasok újra felszállnak, sárkányaik tüzet okádva csapnak le, hogy elpusztítsák a csillámló fenyegetést, még mielőtt földet érne és elemésztene mindent. F’lar, a bendeni sárkányvezér azonban tudja: más módot kell találnia, hogy megvédje Pern világát – még mielőtt a lázongó múltlakók még nagyobb viszályt szítanának, és testvére, F’nor elindulna a bolygó történelmének legveszedelmesebb vállalkozására."

Sárkányok mindig is voltak és mindig is lesznek. Sajnálatos módon a hazai könyvpiacon igen kevés olyan fantasy könyv van, amelyben megtalálhatóak a sárkányok, pedig mennyi jó regény van ebben a témában. A Delta Vision gondozásában kiadott Anne McCaffrey sorozat viszont bitang jó, olyannyira hogy végén te magad is egy sárkányra áhítozol.

A világ amelyről a regény szól, különleges és érdekes. Ki hallott már olyanról, hogy bizonyos időközönként a Rőtcsillagról (bolygó) szálak hullanak azért, hogy egy másik planétán lévő élőlényeket elpusztítson. És a szálak elpusztításában senki más nem tud segíteni, mint a sárkányok. Sárkányok, akik nem csak zöld, hanem kék, barna, bronz és arany színben is megtalálhatóak. Egyszóval olyan világ tárulkozik ki előttünk, amelybe érdemes belecsöppenni. Anne McCaffrey stílusa olvasmányos, gördülékeny és magával ragadó. Arról nem is beszélve, hogy a történet izgalmas, letehetetlen és fordulatokban gazdag.

A Sárkányröpte és a Sárkányhajsza között óriási különbség van. Míg az egyik egy kicsit lassabb mederben folyik, addig a másikban szinte száguldunk. Az első kötetben megismerkedünk a bolygóval, az emberekkel a sárkányokkal és a közöttük lévő kapcsolattal. Ezzel ellentétben a második kötetben sokkal több fordulat történik, az írónő több figyelmet szentel a politikának és az emberi kapcsolatoknak is. Ebben a kötetben már megjelenik egy kis árnyalt romantika is, így azoknak sem kell visszarettenniük, akik esetleg ezt nem bírják. Viszont ami szemet szúrt, hogy a Sárkányhajszában rengeteg név szerepel a Sárkányröptével ellentétben, ami enyhén frusztráló volt. Iszonyatosan tartani kellett a tempót különben hajlamos az ember elveszíteni a fonalat emiatt. Hiányoltam egyfajta összefoglalót a könyv végén, melyben megtalálható az összes alag (település) és az uralkodóik, sokat segített volna az eligazodásban.

Rengeteg szereplő vonul fel a történetben, ezért én csak kettőt emelnék ki belőle. Lessza és párja F'nor, ők ketten vezetik a történet fonalát. Ők azok, akik megmentenek településeket, embereket, sárkányokat és uralkodókat. Olyan szereplők, akikben nincsen semmi rossz, soha nem követnek el hibákat, mindenben igyekeznek a legjobbat kihozni. Ez így kicsit hamisnak tűnhet, hiszen olyannyira tökéletesek, hogy az már hiteltelenné válhat, ám ebben a sorozatban mégis szerethetőek. Lehet, hogy valahol, valamilyen más történetben ez erőltetettnek hat, de itt passzol a történethez. Együtt izgulunk, harcolunk és drukkolunk velük.

Összességében ez egy igazi fantasy, igazi fantasy rajongóknak. Kötelező darab. Habár nincsen benne mágia, de a sárkányok varázslatos világa is képes magával ragadni az olvasót.

Anne McCaffrey világa olyan olvasóknak való, akik egy lenyűgöző, élvezetes, fordulatokban gazdag történetre vágynak.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

Lobo: ITT és ITT

Read More