2009. november 30., hétfő

Alyson Noel: Kék hold

A Mindörökké folytatásában Ever és Damen szerelme beteljesedni látszik, de valami mindig közéjük áll. Persze nem csak ez jelenti a problémát közöttük, hanem az újonnan felbukkant osztálytárs is, na meg azok a fura dolgok amik az iskolában történnek. Vajon ki lehet ő valójában? Egy gonosz? Vagy csak egy barát?

"
Ketyeg az óra.
Három... kettő... egy... szerelem?
Visszaszámlálás
Három... kettő... egy... Kit szeretsz jobban?"

Nem, nem és nem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy lehetett valamit ennyire elszúrni. Kérlek csípjetek meg, hogy nem álmodok. Sajnos mélységesen csalódtam a regényben pedig annyira jó volt az első rész, sőt, azt hittem ennél csak jobb lesz.

Kezdjük azzal, hogy se füle se farka az egész történetnek. Sajnos, a regény egyharmadáig a főszereplő csaj csak szenved és szenved, mint az Alkonyat sorozat második részében Bella. Az van, hogy amíg az első kötet egy igazi csattanóval zárult le és emiatt lehetetlenség lett volna összehasonlítani a Twilight sorozattal, addig sajnos a második részben hihetetlen sok hasonlóságot véltem felfedezni. Pedig igyekeztem nem erre koncentrálni, esküszöm. De ez még talán nem is lenne akkora probléma a végéhez képest, ami igazán nevetségesre sikeredett. :( Úgy érzem az írónő kicsit siethetett a könyv befejezésével kapcsolatban, amit jobban átgondolhatott volna.

Így történt tehát, hogy a Halhatatlanok iránti mutatóm hihetetlen gyorsasággal kezdett a nullához konvergálni. Most már csak arra leszek kíváncsi mi lesz a harmadik részben, amit kevesebb lelkesedéssel fogok várni. :(

Értékelés: 10/4

Mások is olvasták:
Nita: ITT


Novemberi zárás

Fontos bejelenteni valóm van kedves olvasótársaim. Khmm! Szóval kitaláltam, hogy január 1-ig nem veszek semmilyen könyvet sem (ez szomorú hír az online könyvesboltoknak), ezért ez a zárás lesz az idei év utolsó zárása. De előfordulhat hogy esetleg karácsonyra, vagy születésnapomra kapok majd valami könyv féleséget (legalábbis a Mikulásnak írtam össze egy párat). Persze csak akkor, ha nagyon kíváncsiak vagytok rá. :D



+ 3 Vaszary Gábor regény. :)










2009. november 25., szerda

Joanne Harris: Rúnajelek

A könyveket általában két kategóriába tudom rendszerezni, vagy nagyon imádom, vagy nagyon utálom. Na már most a Rúnajelek című könyvvel az a nagy harci helyzet történt, hogy sajnos egyik kategóriába sem illeszkedik bele! Hogy miért? Elsősorban azért mert abbahagytam, így teljes mértékben nem tudok róla véleményt alkotni. Másodsorban pedig azért mert valami nagyon nem stimmel ezzel a regénnyel (egyelőre ezt nem akarom kifejteni, majd akkor ha egyszer kiolvastam). Kérdezem én, hogy ilyenkor mit tegyen az ember? Olvassa tovább és akkor hátha megszereti? Vagy inkább hagyja a csudába az egészet? Én jelenleg az utóbbit választottam, mert nem akarom elrontani az első találkámat Joanne Harris irónővel. Ugye megértitek? Így történt hát, hogy a könyv visszakerült a polcomra, hogy tovább várjon a sorára.

2009. november 22., vasárnap

Vitkolczi Ildikó: Chorum Sieram

Josefine hétéves korában egyik pillanatról a másikra megtanul repülni és erre akkor jön rá, amikor kiesik a vár ablakán. Nem tudja honnan és hogyan kerül hozzá ez az adottság, de egyelőre a birtokában van. Persze egyből rohan a kis családjához elújságolni, hogy mi is történt vele, de valahogy ők ezt nem nézik jó szemmel. Mégis a nagynénje arra kéri gyakoroljon bőszen, mert kitudja mi fog történni a jövőben...

Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy a könyv méltánytalanul van elhanyagolva, ezért kéretik az írónőre jobban odafigyelni. Ugyanis a regény fantasztikus! Imádtam a történetet és a szereplőket, de utáltam a gonoszt és a koboldokat. Azt hiszem pont erről szólnak az ilyen mesék, hogy el tudjátok határolni a jót és a rosszat.

Rettenetesen tetszett, hogy az írónő próbálta egy tizenkét éves lány szemével leírni a történéseket. Habár bevallom eleinte ez nagyon idegesített, mert a mondatszerkezetek nagyon egyszerűek voltak. De aztán rájöttem, hogy ez így természetes, hisz mégis csak egy kislány szájából halljuk az egészet. :) Meg hát ezt a regényt elsősorban nem az én korosztályomnak találták ki, hanem gyerekeknek. És itt meg is jegyezném a kedves gyermeklelkű felnőtt olvasóknak, hogy ti is vegyétek bátran a kezetekbe. "Miért?" - teszitek fel joggal a kérdést. Mert amíg olvassátok nem kell a csúnya, gonosz hétköznapokra gondolni, hanem arra fogtok vágyni majd hogy ti is tudjatok repülni, még ha kis időre is.

Összességében: vedd kezedbe, olvasd el, csukd be szemed és légy pár percre te is gyerek. :)

"Önök tudnak repülni? És ti?
Gondoltam.
Ami azt illeti, hétéves koromig én se tudtam. Akkor is csak véletlenül fedeztem fel a tudományomat. Kiestem a padlásablakon, de nem zuhantam, csak lebegtem lefelé, miközben a karjaimmal csapkodtam. Aztán bementem a konyhába, ahol a családom tartózkodott, és közöltem velük a nagy újságot."


U.I.: Remélem egyszer lesz folytatása! Én örülnék neki!

Értékelés: 10/10**

Mások is olvasták:


2009. november 19., csütörtök