Évzárás 2012

Az idei évet soha nem fogjuk elfelejteni, egyrészt mert nagyon gyorsan eltelt, másrészt rengeteg minden történt az életünkben. A sok-sok könyves élmény mellett megtapasztalhattam milyen ha az ember saját házat vesz, milyen amikor felépíted, milyen amikor beköltözöl és milyen amikor azt érzed, hogy mindez a tied. Boldognak mondhatom magam, mert sikerült megvalósítani mindazt, amit már régóta dédelgettünk. 

Az idén nem csak egy új házat kaptunk, hanem egy váratlan ajándék is érkezett a házhoz, mégpedig KisPöfi 2.0-ás (reméljük a KisPöfi 1.0-ra fog hasonlítani :D), aki rengeteg időmet és figyelmemet veszi el már most a könyvektől. :)

Igaz, ami igaz hogy az idő előrehaladtával sajnos egyre kevesebb időm jutott az olvasásra, - de még így sem panaszkodhatok -, ezért 2012-ben összesen 63 könyvet sikerült kiolvasnom, ami a tavalyi évhez (78 db) képest erőteljes visszaesés. 

A legnagyobb változás idén, hogy lejelentkeztem az összes kihívásról, így azok már nem nyomasztják a lelkemet, illetve jóval kevesebb könyvet vásároltam, mint eddig bármelyik évben. Számszerűsíteni ugyan nem tudom, mert sajnos nem tartom számon, de tudom hogy az eddigi havi 5-6 könyvhöz képest jelentősen megcsappant a könyvvásárlások száma. 

Az idei év legnagyobb könyves élményét okozta a Tövisek hercege, Marija Morevna és a halhatatlan, Vámpírok múzsája és a A párizsi feleség. Természetesen a jó öreg Susan Elizabeth Phillips és Jennifer Crusie sem maradhatott ki idén. Míg az előbbi nem okozott különösebb meglepetést, addig az utóbbiban egy csöppet csalódtam. A legrosszabb könyves élményem nem volt, meglepő módon, amit azt jelenti hogy viszonylag jó könyvekkel sikerült körbe vennem magam. Az idei év legnagyobb meglepetését Amanda Quick okozta, akinek a regényei a tipikus ronda, de finom kategóriába esnek bele és akitől mindenképpen kell még olvasnom. A két legnagyobb felfedezettem Julia Quinn és Mark Lawrence, akik ugyan két teljesen eltérő műfajt képviselnek, mégis kötelező számomra az összes könyvük. 

A blog statisztikáját meglesve azt tapasztaltam, hogy a Tövisek hercege című bejegyzésemet olvastátok a legtöbben (607), illetve hogy jelentősen megnövekedett a látogatók száma, amit hihetetlen ujjongással fogadtam. :) Mert higgyétek el jó érzés, na!

A jövő év újabb meglepetésekkel és kihívásokkal színesíti majd az életünket, és biztos vagyok benne, hogy jóval kevesebb könyvet fogok tudni majd elolvasni, mint eddig bármikor. De nem érdekel, mert tudom hogy ha elolvasok majd egy-egy könyvet, azt nem egy kihívás vagy egy recenzió miatt teszem meg, hanem önmagamért, mert egyszerűen jó olvasni. :)

Ezúton szeretnék mindenkinek Nagyon Boldog Új Évet kívánni és bízom benne, hogy jövőre is velem tartotok! :)

 

 

Read More

Karácsonyi ajándékok, ahogy mi szoktuk

Kivételesen nem könyves bejegyzés lesz, egyrészt mert még fogalmazódnak bennem a gondolatok azokkal a könyvekkel kapcsolatban, amit olvastam, másrészt most hogy van némi szabadidőm inkább belevetem magam a karácsony sűrűjébe. 

Az idei év lesz a második, hogy nem veszünk ajándékot, hanem inkább kézzel készítjük, ezért hatalmas előkészületek vannak a konyhánkban, amiből később majd megszületnek az ajándékok. Az idén valami hasonlót fogunk készíteni, mint ami a képen is látható, annyi különbséggel hogy más-más meglepetések lesznek az adott csomagban.

Természetesen a fiúk és a lányok meg van különböztetve, hiszen egy férfinak nem adhatunk fürdősót, vagy kézzel készített kenceficét, nem igaz? Egyszóval rengeteg keresést és türelmet igényel egy-egy csomag összekészítése, de mégis valahol hatalmas dolog, ha végül majd sikeresen kikerül valami a kezeink közül.

És, hogy mi kerülhet az idei csomagba?  Nézzük csak:

Számomra az idei év legnagyobb szenzációja a süteményalap befőttesüvegben. Mutatós és ötletes a száraz alapanyagot rétegenként - természetesen a recept szerint kimérve - elhelyezni valami formás üvegben. És ha készen vagyunk nem kell más tennünk, csak az elkészítési módját hozzácsatolni valamilyen formában. Haláli.

A süteményalap mellé hozzácsatolhatunk egy házilag készített fürdősót is, ami szintén gyorsan elkészíthető. Így már nem csak a lelket, de a testet is kényeztethetjük.  

A karácsonyi kosárba be kerül a "forralt borhoz készített szirup" is, ami cukorból, narancsból, szegfűszegből, gyömbérből és fahéjból fog állni. Azt már most tudom, hogy még a kutya is karácsonyi hangulatba kerül majd, ezektől az illatoktól.

Lehet, hogy ezek az ötletek másoknak már nem mond semmi újat, de amikor megtaláltam magamnak ezeket a kis apróságokat a neten, úgy éreztem magam mint egy gyerek a sok játék között. Hiszen nem csak könnyű elkészíteni, hanem még dekoratívak is lehetnek, ha szépen feldíszítjük őket. 

Ti hogyan készültök a karácsonyra? Van még valaki, aki házilag készíti az ajándékokat?

Read More

Megjelenések

Most, hogy lehetőségem nyílt körbe kémlelni a neten, máris szemem elé került néhány megjelenés, amitől fel is csillant a szemem. :)

Gail Carriger: Changeless - Változatlan

"Alexia Maccon, Woolsey grófnéja egy kora esti órán arra ébred, hogy férje, akinek, mint minden rendes farkasembernek, illedelmesen aludnia kellene, teli torokból ordít mellette. Később el is tűnik, magára hagyva Alexiát, akinek így egymaga kell megbirkóznia a küszöbén távozó természetfeletti regimenttel, űzött szellemek seregével és Viktória királynő haragjával.
Ám Alexia fel van fegyverezve a legújabb divat szerint készült, megbízható napernyőjével és harapós modorának egész arzenáljával. Még amikor a nyomozása Skóciába, a rusnya mellények honába sodorja, akkor is résen áll, feltérképezi a farkasfalka belső dinamikáját, ahogy csak egy lélektelen képes rá.
Sőt arra is tud időt szakítani, hogy megkeresse elkóborolt férjét - ha akarja."
 

Sarah Addison Allen: Sugar Queen - Édes élet 

"A huszonhét éves Josey Cirrini három dologban biztos: hogy észak-karolinai szülővárosában a tél a kedvenc évszaka, hogy ő egy igazi déli szépség igencsak szánalmasra sikerült utódja, és hogy az édességet legjobb, ha szekrénye rejtekében fogyasztja el.
Josey élete hosszú éveken át eseménytelenül zajlik anyja házában, vigaszt egyedül az édességekből és romantikus regényekből felhalmozott hatalmas készlet jelent számára, ezek közé menekül minden este. Egészen addig, amíg egy napon rá nem döbben, hogy a szekrényét elfoglalták. Nem más rejtőzött el benne, mint a helyi pincérnő, Della Lee Baker, a goromba, de érző szívű nő, aki egyharmad részt maga a végzet, de kétharmad részt egy tündéri keresztanya...
Egy szerencsétlen, és hibákkal teli életből menekülve Della Lee úgy dönt, Josey titkos szekrénye a legbiztonságosabb hely. Cserébe megváltoztatja Josey életét - mert az bizony egyértelmű, hogy ez a szekrény nem egy boldog nő tulajdona. Della Lee nyers szeretetének hatására Josey hamar lemond a pekándió tekercsről és a karamelláról, felfedezi olykor nagyon is heves női ösztöneit, és hamarosan rádöbben, hogy az élet sokkal több lehetőséget rejt, mint gondolta."

Marissa Meyer: Cinder

"Százhuszonhat évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra... Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van...

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás "nemzetbiztonsági ügy".

Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet."
 

Read More

Egy egyszerű kérdés...

Hiányzom már? :)

 

Read More

Amanda Quick: Csábítás

"A nép azt mondja rá, maga a sátán. Julian, Ravenwood grófja zárkózott, titokzatos ember, s felesége rejtélyes halála sem ment még feledésbe. Amikor aztán a gróf új asszonyt választ, váratlan kalandok egész sorába keveredik. Bonyolult zsarolási ügy, veszélyes kimenetelű álarcosbál, egy egészen különleges párbaj, s a bosszúvágyó csábító felbukkanása mégis mind semmi ahhoz a küzdelemhez képest, amit éles eszű, modern gondolkodású feleségével kell megvívnia boldogságuk érdekében."

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd Amanda Quick könyvet fogok olvasni, egészen addig a pillanatig míg nem találkoztam Gretty bejegyzésével, amiben szó szerint istenítette a könyvet. Egyből felpiszkálta a kíváncsiságomat és az jutott eszembe, hogy mi veszítenivalóm lehet? Ráadásul Gretty ízlésében szerintem meg lehet bízni és ha neki nem esett baja, akkor valószínűleg én is túl fogom élni. Ennek reményében kezdtem bele életem első Amanda Quick regényébe és a végére meg is voltam elégedve.

A Csábítás azon könyvek közé tartozik, amit akkor vesz elő az ember, amikor már az agya semmit nem képes befogadni, érzelmileg nullán van és legszívesebben egész nap romantikus filmet nézne. Ilyenkor jól esik egy-egy olyan regény, ami tényleg azért van, hogy ne kelljen gondolkodni és közben nevessen, jól érezze magát az olvasó. Na jó, amikor úgy döntöttem, hogy ez lesz a következő olvasmányom, akkor igencsak megremegett a kezem és elbizonytalanodtam, mert hát a borító nem éppen csábító, de mint tudjuk nem szabad elsőre ítélkezni, ezért végül belevetettem magam. 

Már az első oldalakon azonnal levett a lábamról a humorával és ezzel a mindent elsöprő kezdettel, hiszen egy olyan lánykérésbe csöppenünk bele, aminek érdekes következményei lesznek. Gondoltam is magamban, hogy nevetségesebbnél nevetségesebb párbeszédek és események fognak következni oldalokon át és már előre melegítettem a nevető izmaimat és ami a legjobb, hogy nem álltam messze az igazságtól. Az írónő szerencséje, hogy nem veszített semmit a lendületből, ezért a történet végig nagyon érdekes tudott maradni, sőt a befejezésben ezt még fokozni tudta. A könyv legnagyobb erőssége az utolsó száz oldal volt, ahol fény derül a titokra, lelepleződnek a gyilkosok és minden a helyére kerül. Ennél a résznél pattanásig feszültek az idegeim, alig bírtam letenni a könyvet annyira drukkoltam a hőseinknek.

Amit mindenképpen meg kell említenem – mert elsőre téves következtetéseket lehet levonni– hogy ez a könyv nem olyan, ami csöpög, szirupos és tele van rózsaszín köddel, hanem olyan amelyben szerethető, igazi húsvér emberek vannak, amitől képes vagy elhinni, hogy mindez megtörténhetett a XVIII. században. 

Összességében elmondhatom, hogy egyáltalán nem volt rossz választás a részemről, hogy bele mertem kezdeni egy Amanda Quick könyvbe, sőt előfordulhat, hogy nem ez lesz az utolsó. A regény most csak azért kapott négy pontot, mert volt egy pont a könyvben, ahol elszakadt a cérna és azt hittem nem fogom tudni majd tovább olvasni. Ez a pont a történet közepénél volt, ahol a két szerelmes egy ritka érdekes párbeszédet folytatott és a megszokotthoz képest túlságosan szirupos, unalmas volt, pedig valójában ez nem jellemző a könyvre. Kíváncsi lennék az eredeti szövegre, mert nem vagyok százszázalékosan biztos benne, hogy nem a fordító fantáziája szabadult el egy pillanatra. A lényeg, hogy meleg szívvel ajánlom minden romantikus lelkű társamnak, mert higgyétek el, minden hibájával együtt kiváló volt.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Gretty: ITT

Read More