Amikor először kezembe kaptam a könyvet kicsit meglepve tapasztaltam, hogy más borítót alkalmazott a kiadó, mint amit eredetileg tervezett. Ettől függetlenül nem ment el tőle a kedvem, és nem is csalódtam a műben (hiszen még most is a hatása alatt vagyok : )).A könyv első fejezete egy újságcikkel kezdődik, mely az 1930-as években íródott. A további oldalakon máris az 1980-as években találhatjuk magunkat, ahol is megismerkedhetünk Evelynnel és Mrs Cleoval. Nekem eleinte problémát okozott az időben való ingadozás, de ezt hamar megszokhatja az olvasó, ahogy egyre jobban belemerül a műbe. A könyv szinte valósággá válik, hiszen olyan eseményeket taglal, amelyek valójában megtörténhetettek.
A műben minden egyes szereplőnek meg van a maga egyénisége. Kedvenc karakteremnek tekinthetem Mrs. Cleot, akinek szinte mindig volt valami mondanivalója, hozzáfűznivalója (kicsit az öcsémre emlékeztet) az eseményekhez. Lenyűgözött, ahogy eltudta viselni kisfia betegségét, hiszen erre nem minden anya lenne képes. Ahogy így visszagondolok rá biztos vagyok benne, hogy örült az életnek, akármilyen nehézségekkel is állt szemben.
Evelyn, aki magánéleti problémákkal küszködik, nem igazán biztos benne, hogy helyesen cselekedett, amikor hozzáment férjéhez. Folyamatos fogyókúrákkal küzködik és talán nem is igazán találja önmagát. Nehezen jöttem ki az ő személyiségével és nem is tudtam nagyon azonosulni vele. Volt egy pillanat a könyvben, amikor úgy éreztem, most fog megőrülni. Később viszont átlendül ezeken a nehézségeken, melyben sok szerepe van Mrs. Cleonak, aki rengeteg tanáccsal látja el.
Idgie, aki burkoltan a lányokat szereti. Soha nem panaszkodik, minden problémát megold és folyamatosan viccelődik. Nem szeret lány ruhákban járni és a nővére esküvőjén is öltönyben jelenik meg. Igazán mély karakter a könyvben, majdnem minden körülötte történik, még egy gyilkossági esetbe is belebonyolodik.
Engem teljesen magával ragadott a mű már csak azért is, mert mindig is szerettem a történelmet (és itt nem a háborúkra gondolok. :) ). Igazándiból nem is tudok olyat mondani, ami ne tetszett volna benne. Remekül megírt, olvasmányos regény, különleges szereplőkkel, akiket az ember a szívébe zárhat. Olyanoknak ajánlom elsősorban, akik szeretnek az időben utazni.
Értékelés: 10/10
2 megjegyzés:
Szia!
Én is olvastam a regényt, teljesen magával ragadott a hangulata (meg a kukoricakenyér, ahh:)). De egyvalamit nem értettem kristálytisztán: akkor most Idgie és Ruth igazi szerelmespárként éltek együtt? Azért kérdezem, mert az írónő csak haloványan utalgat rá, konkrétan nem jelenti ki.
A linkelés köszönöm és viszonzom.:)
Szia!
Szerintem pont azért nem mondja kinyíltan, mert
1. vagy az olvasó fantáziájára bízza
2. akkoriban nem lehetett erről beszélni.
De ez csak egyén vélemény. Amúgy meg tutira együtt éltek. :)
Köszönöm a linkelést. :)
Megjegyzés küldése