Elolvastam életem első Jane Austen könyvét. Kérnék szépen most egy nagy tapsvihart meg mi egymást. :)Történet:
Mr. Watsont - aki már megözvegyült lelkész - igencsak megáldotta az élet, hiszen egyszerre két fiút és négy leánygyermeket kell eltartania. A legkisebb leányzót nagynénje veszi gondozásba, akiből így egy kifinomult művelt kisasszony lesz. Nagynénje férje elvesztése után, igencsak nagy meggondolatlanságot követ el, hozzámegy egy olyan férfihoz akit csak néhány hete ismer. Ennek következtében Emmának haza kell utaznia a szülői házba, ahol szembe találja magát két féltékeny, férjvadász nővérével és csak legidősebb lány testvérével és öccsével találja meg az összhangot. Későbbiekben találkozik egy fiatal lelkésszel, aki iránt az első pillanatól kezdve gyengéd vonzalmat érez.
A könyv terjedelme egyébként meglepően kevés, hisz összesen 180 oldalon keresztül élvezhetjük Watson család életét, ami számomra igencsak elkeserítő, mivel még néhány oldalon keresztül tudtam volna élvezni a történetet. Nagyon kellemes volt olvasni egy 19. században íródott és játszódott történetet, mert teljesen más hangvételben közli velünk a szerző a mondandóját.
A könyv problémája, hogy rövid terjedelme miatt nem tudtam úgy élvezni a könyvet, ahogy elvártam volna. Túlságosan hamar a lényegre tértünk, ami abban az egy momentumban zavart, hogy nem tudtam beleélni magam a könyvbe. Véleményem szerintem az oldalszám ellenére is lehetett volna hatásos könyvet írni, de kicsit olyan érzésem van mintha hamar túl akart volna szaladni rajta a szerző. Szomorú. Ettől függetlenül egy nagyon aranyos kis olvasmány, amit egy nap alatt ki lehet olvasni és teljes mértékben kikapcsolja az agyat. :)
Megjegyezném még néhány mondatban azt is, hogy az írónőnek ez egy befejezetlen műve, amit testvére Merryn Williams fejezett be úgy ahogy azt az szerzőnő elképzelte. Meglepő egyébként, hogy abszolúte, de nem lehet észrevenni, hogy honnan van Jane Austen és honnan van Merryn Williams. Egyébként erre a kis apróságra nem is igazán figyeltem.
A könyv problémája, hogy rövid terjedelme miatt nem tudtam úgy élvezni a könyvet, ahogy elvártam volna. Túlságosan hamar a lényegre tértünk, ami abban az egy momentumban zavart, hogy nem tudtam beleélni magam a könyvbe. Véleményem szerintem az oldalszám ellenére is lehetett volna hatásos könyvet írni, de kicsit olyan érzésem van mintha hamar túl akart volna szaladni rajta a szerző. Szomorú. Ettől függetlenül egy nagyon aranyos kis olvasmány, amit egy nap alatt ki lehet olvasni és teljes mértékben kikapcsolja az agyat. :)
Megjegyezném még néhány mondatban azt is, hogy az írónőnek ez egy befejezetlen műve, amit testvére Merryn Williams fejezett be úgy ahogy azt az szerzőnő elképzelte. Meglepő egyébként, hogy abszolúte, de nem lehet észrevenni, hogy honnan van Jane Austen és honnan van Merryn Williams. Egyébként erre a kis apróságra nem is igazán figyeltem.
Értékelés: 10/7
4 megjegyzés:
Szerintem ezt felejtsd el, és olvass el egy rendes Jane Austen-müvet, egészen más élmény lesz, tényleg :-)
Még annyi, hogy Merry Williams nem Jane Austen testvére volt (ö ugyanis egy ma élő személy), hanem "állitólag" úgy folytatta a félbehagyott történetet, ahogy annak idején Jane Austen elmesélte Cassandra nevü növérének.
Hát én ezután a könyve után nem, mertem nagyon belekezdeni másikba, pedig van a polcomon. :S Melyiket tudnád ajánlani?
Egyébként köszönöm a javítást. :)
Nekem a Meggyözö érvek cimü a kedvencem, de elsönek inkább a Büszkeség és balitéletet vagy az Emmát ajánlanám.
Próbálkozz meg azokkal, nagyon fognak tetszeni :-)
Ja, és bár azok sokkal hosszabbak, mint ez, arra ne számits, hogy a "néhány oldalon még tudtam volna élvezni"-érzés elmúlik. Jane Austenböl az ember mindig többet akar... sokkal többet! :-)
Megjegyzés küldése