2008. november 23., vasárnap

Susan Elizabeth Phillips: Várom a párom

Már vagy két napja sikeresen kiolvastam ezt a könyvet, de valahogy sose jutottam el odáig, hogy megírjam ezt a bejegyezést, úgyhogy most gyorsan meg is teszem. Susan Elizabeth Phillips -től most először olvastam könyvet és úgy vélem, hogy nagyon jó választás volt először ezt a művét a kezembe venni.

Történet:

Annabelle harmincas évei elején jár, egyetlen pénzkereseti lehetősége az a nagymamája által örökölt házasságközvetítői vállalkozás. Ezt az üzletet próbálja meg fellendíteni azzal, hogy megszerzi magának a gazdag és sikeres sportmenedzsert Heath Championt. Champion vagyonos, jóképű és munkamániás, de akkor minek neki egy házasságközvetítő? Főleg Annebelle Granger, aki igazán kétbalkezes tud lenni néha, amitől viszont még jobban szerethető.

Természetesen képbe jön egy másik házasságközvetítő is mégpedig a a nádszálvékony Portia Powers, aki arra tette fel az életét, hogy megtalálja mindenki számára a megfelelő partnert. Ő mindig tudja mit akar, mindig meg vannak a céljai és ebben még
egy olyan feltörekvő amatőr, mint Annabelle Granger, sem Bodie, Heath Champion ijesztő külsejű testőre nem akadályozhatja meg abban, hogy megszerezze, amit akar...

Amikor Annabelle megígérte a sikeres Heathnek, hogy mindent megtesz az ő boldogságáért, akkor azt tényleg úgy is gondolta? Ha nem vigyázz, akár még ő is áldozata lehet ennek a két gyönyörű zöld szempárnak, amit Heath birtokol.

Igazán kellemes kis olvasmány, mindenegyes oldalát nagyon élveztem annak ellenére, hogy a kiadóhoz lenne egy-két keresetlen szavam. Először is tele van helyesírási hibával, ami hagy némi kivánni valót maga után. Nem értem, hogy lehet így kiadni egy könyvet, az még oké hogy előfordul néhányszor benne, hogy egy-egy szóból kihagynak egy-két betűt, de az már nem oké, hogy egy egész mondatot elrontanak azzal, hogy nem ismerik a magyar nyelvtani mondatszerkezeteket. Ez felháborító. Igazán jobban odafigyelhetnének ezekre, mert ez kicsit csökkenti a könyv színvonalát. Szomorú.

Ettől függetlenül letehetetlen a könyv, olvastam buszon, fürdés közben, alvás előtt, evés közben, szóval mindenféle szituációban és helyzetben. :) Amikor végeztem a könyv olvasással még el is szomorodtam és szívesen olvastam volna még a történetüket egy-két oldalon keresztül. Számomra kicsit meseszerű volt az egész nem nagyon tudtam elhinni, hogy akár a való életben előfordulhat ilyen, de hát kitudja. :) Ha valakinek van hasonló története az nyugodtan írja meg nekem.

Ezután a könyv után, azt hiszem meg fogom venni az írónőnek a többi könyvét is, mert érdemes.

Értékelés: 10/10

1 megjegyzés:

Delfike írta...

Meg van már nekem is,de előtte még a "Törékeny szív" című regény kell befejeznem az írónőtől.