Ez a bejegyzés Lukács Eszter válogatott élete című könyvről fog szólni. Igaz, hogy jelenleg a Burok van kitéve, mint olvasás alatt lévő olvasmány, de egy kicsit nehézkes, ezért választottam egy számomra könnyebb műfajt. :) Az olvasmány Lukács Eszter életéről és családjáról szól, amit naplószerű formában tár elénk. Ez a mű egy anya szemszögéből mutatja be a valóságot. Azt hiszem valami ilyesmi lehet az, amikor megpróbálsz felnevelni két gyereket miközben a munkahelyeden is teljesítened kell, na és mindeközben próbálj meg nem megfeledkezni a férjedről sem. Huhh. Hát nem hiszem, hogy egyszerű.
A mű szerkezete valahogy nekem nem jött be, hiányzott az eleje meg a vége. Én olvastam anno a Bridget Jones könyvet is és hát az valahogy szerkezetileg más volt. Nem akarok túl kukacoskodó lenni, de könyörgöm azért valami bevezető illett volna!!
Persze mindemellett élvezettel olvastam a könyvet és csak úgy faltam a betűket. Ráadásul hogyha nem kellett volna állandóan dolgoznom, akkor biztos hogy egy nap alatt kiolvastam volna. A gyerekneveléstől még ez sem vette el a kedvemet, pedig aztán ebben van minden földi jó ami elrettentethett volna. :)
Azért egy valamire kíváncsi vagyok, de azt most nem írom le mert akkor lelőném a poént. :) Előbb olvassa el mindenki akit érdekel és próbálja meg kideríteni, hogy miért maradt kérdőjel a fejemben. De azt hiszem az írónő is ezt akarta elérni, hogy nyitva hagyja a végét. Igaz most ellentmondásba kerültem önmagammal, hisz az elején pont azt rebesgettem, hogy milyen gáz hogy nincs vége, most meg arról beszélek hogy emiatt hagyott bennem kérdéseket.
Egyébként pedig ne számítsatok egy Bűn és bűnhődésre vagy bármi ehhez hasonló nehéz műre, mert ez nem az. De ha valami könnyedre vágytok, akkor olvassátok bátran. :) Jah és még valami: azoknak az anyukáknak kifejezetten ajánlom, akik hasonló cipőben járnak, mert szerintem biztos egy kis lelki nyugalomra találnak benne. Ettől legalább nem érzik úgy, hogy egyedül lennének a problémáikkal, mint például a súlyfelesleg. :)
Egy kis ízelítő a könyvből. (Vigyázat SPOILER veszély!):
"19.58 Réka még mindig a kádban ázódik, amikor hazaérünk.
-Anya! Tudsz játszani fekete-fehér-igen-nemet?
-Tudok.
-Akkor kérdezz!
-Oké. Jó volt ma az oviban?
-Ööö... aha!
-Sokat játszottatok?
-Ööö... ühüm!
-Udvaron is voltatok?
-Ja.
-Szeretnéd, ha ma hajat mosnánk?
-Nem!
-Vesztettél!
-De anya, ez nem igazság, csaltál, így nem lehet játszani.
Április 30. kedd
16.03 Hol fogok most megint találni valakit, aki vigyázz erre a hét-tenger-ördöge Kislucára?
-Luca, légy szíves, edd meg az uzsonnát!
-Nem uzsonnát!
-Vedd fől a földről a vajas kenyeret!
-Nem vajas kenyeret!
-Kisluca dackorszakban vagy?
-Nem dackorszakban!"
Ehhez hasonló beszólásokkal találkozhatunk, hogyha vesszük a bátorságot és megvesszük potom 400 forintért. :) Én néha majdnem felröhögtem a buszon, vagy az utcán (ugyanis hajlamos vagyok még sétálás közben is olvasni. :)), de visszatartottam magam, mert azt hiszem igencsak érdekesen néztek volna rám az emberek. :D
Értékelés: 10/7
Mások is olvasták:
Betűvető: ITT
2 megjegyzés:
Én is ahogy Te egy keményebb könyv mellett olvastam ezt a kis napló féleséget:)
Egyébként én is épp a Burokkal birkózom-na és persze mellette van egy laza könyv is pihenés képpen.
Akkor ezek szerint nem csak nekem nehéz. Igaz még csak a 70 oldalnál tartok, de most meg belekezdtem a Újholdba. :D muszáj volt.
Megjegyzés küldése