A Mindörökké folytatásában Ever és Damen szerelme beteljesedni látszik, de valami mindig közéjük áll. Persze nem csak ez jelenti a problémát közöttük, hanem az újonnan felbukkant osztálytárs is, na meg azok a fura dolgok amik az iskolában történnek. Vajon ki lehet ő valójában? Egy gonosz? Vagy csak egy barát?"Ketyeg az óra.
Három... kettő... egy... szerelem?
Visszaszámlálás
Három... kettő... egy... Kit szeretsz jobban?"
Nem, nem és nem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy lehetett valamit ennyire elszúrni. Kérlek csípjetek meg, hogy nem álmodok. Sajnos mélységesen csalódtam a regényben pedig annyira jó volt az első rész, sőt, azt hittem ennél csak jobb lesz.
Kezdjük azzal, hogy se füle se farka az egész történetnek. Sajnos, a regény egyharmadáig a főszereplő csaj csak szenved és szenved, mint az Alkonyat sorozat második részében Bella. Az van, hogy amíg az első kötet egy igazi csattanóval zárult le és emiatt lehetetlenség lett volna összehasonlítani a Twilight sorozattal, addig sajnos a második részben hihetetlen sok hasonlóságot véltem felfedezni. Pedig igyekeztem nem erre koncentrálni, esküszöm. De ez még talán nem is lenne akkora probléma a végéhez képest, ami igazán nevetségesre sikeredett. :( Úgy érzem az írónő kicsit siethetett a könyv befejezésével kapcsolatban, amit jobban átgondolhatott volna.
Így történt tehát, hogy a Halhatatlanok iránti mutatóm hihetetlen gyorsasággal kezdett a nullához konvergálni. Most már csak arra leszek kíváncsi mi lesz a harmadik részben, amit kevesebb lelkesedéssel fogok várni. :(
Értékelés: 10/4
Mások is olvasták:Nita: ITT
2 megjegyzés:
Én is azt írtam róla a blogomban, hogy kevésbé jó, mint az előző. Ennek ellenére én is várom a harmadik részt, hátha, hátha...
Először is beteszem a blog bejegyzésedet a mások is olvasták ponthoz. :D
Én is valami hasonlóban bízok...
Megjegyzés küldése