Jane Austen: Büszkeség és balítélet

A történet a Bennet családról szól, vagyis inkább arról az öt lányról akiket ki kell házasítani. Természetesen nem mindegy milyen férfi fogja elvenni ezeket a lányokat, úgyhogy általános az öröm, amikor a szomszédos birtokra költözik egy igen tehetős férfi, név szerint Mr. Bingley. A férfival való találkozás el is éri a kívánt hatást, ugyanis mindjárt szemet vet a legidősebb leányzóra, azaz Janere. No de ettől a pillanattól kezdve minden jól össze is kutyulódik, úgyhogy van min töprengenie a Bennet családnak. :)

Vannak olyan könyvek amiket el akarunk olvasni és vannak olyanok amiket el KELL olvasni. Mióta kiolvastam Jane Austen regényét rájöttem, hogy nem csak a XXI. században íródott könyvek lehetnek jók, hanem igenis vissza lehet nyúlni akár a XIX. századig, ott is találunk remek könyveket.

Eddig az volt rám a jellemző, hogy inkább a szórakoztató irodalmat kerestem (főleg chick-litet) és nem voltam elég bátor hogy akár szélesebb körben is gondolkodjak. Végül nekiálltam a blogírásnak és belekerültem egy olyan körbe, ahol megmutatták nekem, lehet mást is olvasni és legyek bátrabb. Akár mondhatnám azt is, hogy felnyitottátok a szememet, de azt hiszem ez egy picit nyálasan hangzana. :D A lényeg hogy minden megváltozott, de legfőképpen ÉN és pont emiatt került többek között a kezembe Jane Austen regénye is. És hogy mindezt miért is mondtam el? Hogy lássátok mennyit köszönhetek nektek! :)

Jane Austen remek író, engem teljes mértékben lenyűgözött. Nagyszerű a jellemábrázolása, ugyanis pontosan azt éri el hogy akit utálni kell azt utálni is fogunk és akit szeretni kell azt tényleg szeretni is fogjuk. A remekbe szabott történetet feldobja a szellemes párbeszédei és annak ellenére tudjuk hogy mi lesz a vége mégsem bírjuk letenni.

Íme az egyik kedvenc párbeszédem a sok közül:

"– Hogy lehet ilyen kíméletlen a lányaihoz, Mr Bennet? Örömét leli, ha bosszant engem. Nincs tekintettel a gyönge idegeimre.
– Téved, kedvesem, nagyon is tisztelem az idegeit. Voltaképpen régi barátaim. Idestova húsz éve örökösen rájuk hivatkozik."

Imádtam Elizabethet és Mr. Darcyt, azt hiszem a köztük lévő párbeszédek nagyon felüdítettek engem, élvezet volt olvasni őket. Mindemellett muszáj megemlítenem az idegesítő Mrs. Bennetet, akinél szó szerint kinyílt a bicska a zsebemben. Na meg persze ott van Mr. Collins és Lady Catherine, akiket szívem szerint lepuffantottam volna, de hát ugyebár ezt nem lehet.

Na de ez nem is lényeges, inkább beszélgessünk arról mi legyen a következő könyv amit elolvasok tőle? :)

U.I.: Annyira fanatikus lettem, hogy képes voltam rábeszélni a Zuramat, hogy nézze meg velem a sorozatot is. :) Megsúgom azóta ő is függővé vált. :D:D

Értékelés: 10/10*** (kedvenc lett)

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Joeymano: ITT
Lobo: ITT
Nani&Zitus: ITT

Read More

Felhívás: "A 10 legjobb magyar szerző"

Az előző bejegyzésemben olvashattátok Európa 10 legjobb szerzőjét, amiből mindjárt jött is a következő ötlet, hogy esetleg a TI segítségetekkel létrehozhatnánk Magyarország legjobb íróit is. A listát megjegyzésben kérném feltüntetni, amit én és Joeymano fogunk összesíteni és külön bejegyzésben fogjuk megjeleníteni az eredményt.

Kikötések:

- lehetőleg 10 írót jelöljetek meg, annál több ne legyen, mert azokat nem fogjuk beszámítani
- kizárólag olyan írókat kérünk, akinek jelent meg új könyve ebben az évtizedben
- a határidő: 2010. február 05 24:00.

Amennyiben tetszik az ötlet kérlek terjeszd az igét (pl.: saját blogon), hogy még több szavazat bejöhessen. Természetesen nem kötelező ez csak egy játék. :) Ha valakinek kérdése van az alábbi címen fel teheti: csanadik kukac gmail pont com!

A lista szerkesztője: Joeymano és szerény személyem. :D

Read More

A 10 legjobb bestseller szerző

A Kolónia oldalán találkoztam egy aprócska bejegyzéssel, melynek címe "A 10 legjobb bestseller szerző", ugyanis a The bookseller megjelentette a tavalyi év 10 legjobb európai szerzőjét. A rangsor összeállításában nagy segítségükre volt a hét legnagyobb könyvekkel foglalkozó magazin: a német Buchreport, a francia Livres Hebdo, az olasz Informazioni Italiani, a holland Boekblad, a spanyol El kulturális, a svéd Svensk Bokhandel, és az angol The Bookseller.

Íme a lista:

1. Stieg Larsson (Millennium trilógia)
2. Stephenie Meyer (Twilight saga és A burok)
3. Dan Brown (Az elveszett jelkép című regényével lett a harmadik)
4. Paolo Giordano
5. Carlos Ruiz Zafón (Angyali játszma és Szél árnyéka)

6. Camilla Läckberg (Jéghercegnő)

7. Herman Koch

8. Tatiana de Rosnay

9. Henning Mankell (Tűzfal)

10. John Grisham (Regényei)

Az elemzést és az összeállítást a Rüdiger Wischenbart Content and Consulting készítette.

U.I.: Amelyik írónál nem találtok linket, attól még nem jelent meg könyv Magyarországon.

Read More

OFF! Kérés

Szeretném azon olvasók segítségét kérni, akik jártasak a XIX. századi irodalomban. :) Mivel erőteljesen belebonyolódtam Austen művébe, ezért úgy gondoltam megpróbálkozom még ehhez hasonló íróval/írónővel, de mivel tapasztalatlan kis tyúk vagyok (most olvasok először ilyen irodalmat (pirul)), ezért nem tudom merre hogyan tovább. Ha kapnék egy kis útmutatót az nagyon szuper lenne. :)

Read More

Lugosi Viktória: Dafke

Nem szokásom újévi fogadalmat tenni, mert badarságnak tartom, de most az egyszer kivételt tettem. A fogadalom: hogy sokkal, de sokkal több magyar írótól fogok könyvet olvasni, hogy általam ti is jobban megismerjétek őket. Az első áldozatom Lugosi Viktória írónő, akinek két könyve jelent meg az Ulpius kiadó gondozásában. A címük kiadási sorrendben: Ajvé és Dafke. Én elsőnek az utóbbit választottam:

"Egy ember, aki nincs.
És két másik, aki érte küzd.
Várhatnak-e segítséget?
Orvostól? Természettől? Istentől?
Egy regény a reményről, az elvérzésről, a beletörődésről és a föl nem adásról. Egy család, hat együtt töltött év. Egy történet a szeretetről."

A részemről igazán nagy bátorságra vall, hogy a meddőségről kezdtem el olvasni, mert én igenis félek tőle. Habár mi még egy kicsit messze vagyunk a gyerekvállalástól, azért a háttérben ott motoszkál a kérdés: Mi van akkor ha én is az vagyok? Kicsit utána járva a dolgoknak sajnálattal olvastam, hogy Magyarországon minden ötödik pár szenved hasonló problémával, ami nem hangzik túl fényesen. Ráadásul egy kicsit el is szomorodtam, a tegnapi nap folyamán, ugyanis találtam egy internetes naplót, ahol a blogger a meddőséggel való küzdelmét fogalmazza meg, szinte napról-napra.

Az írónő is naplószerűen írja le a pár megpróbáltatásait, hol humorosan, hol teljes komolysággal, de azért egy regény teljesen más, mint a való élet. És hogy miért? Mert ott a szerző úgy fejezi be ahogy akarja, de a valóságot maga az élet formálja és kitudja mi lesz a vége. De egy valamit nem szabad elfelejteni - és ez a regény központi témája is, - hogy soha ne adjuk fel, addig amíg a remény egy kis szikrája is meg van bennünk.

A regény érdekes, valós és pont ettől megrázó is. Az írónő igyekezett egy kis humort is belecsempészni a történetbe, amin lehet hogy felderülünk de ezt nem fogjuk tudni teljes átéléssel megtenni, mert ott van az a nyomasztó érzés, hogy vajon mi lesz ha nem sikerül nekik. És pont ettől jó ez az egész, mert megszeretjük a szereplőket és utána mi is izgulunk, és mi is együtt akarjuk velük ezt az egészet. :) És hogy mi a legnagyobb sikere a könyvnek? Hogy amikor már kiolvastuk akkor is képesek vagyunk napokig gondolkodni rajta és feltenni magunknak egy rakat kérdést.

Szerintem az írónő remekül választotta meg a könyv témáját, mert sajnálatos módon a mai világban már szinte mindennapos. És amikor olvassuk tudjuk, hogy ez velünk is megtörténhet és pont ettől olyan életszagú ez az egész. De miután kiolvastuk halkan meg köszönjük neki, mert megkaptuk azt amire vágytunk: a reményt és ez mindennél többet jelent!

U.I.: Egyébként a cím is remekül el van találva, ugyanis a Dafke annyit jelent "csak azért is"!

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:

Read More

Lisa Lutz: Spellman nyomozóiroda

A tizenéves kora óta megfigyeléseken részt vevő, egykori lázadóból mára tehetséges magánnyomozóvá előlépő Izzy életében eljön az a nap, amikor elege lesz a nyomozásból.

Így egyik reggel úgy kel fel az ágyból, hogy mától nem folytatja tovább és kilép a családi vállalkozásból, de a szülők egy feltétellel engedik el, ha megoldja az egyik legnehezebb ügyet. Miközben Izzy minden erejét megfeszítve dolgozik rajta, addig a kishúga egyik pillanatra a másikra eltűnik...

Jó estét kedves olvasóink, ebben a pár sorban a mai híreket olvashatják:
A mai napon a blogtársadalom egyik tagja kiolvasta a Spellman nyomozóiroda című könyvet és most szeretne beszélni róla. Úgyhogy most kapcsoljuk Christinát, aki tűkön ülve várja már hogy megszólalhasson (egyébként halkan megjegyzem, hogy ma egész nap be sem állt a szája :)):

"Ki kell hogy ábrándítsam azokat az olvasókat, akik azt hiszik hogy egy szingliregényt fognak a kezükben, mert NEM.

Mindjárt a legelején el szeretném mondani, hogy a fordítás remek lett, ezért bizton állíthatom hogy nem fogtok kifacsart, értelmetlen mondatokkal találkozni. Mindemellett a külcsín is megér annyit, hogy egy pár szót említsek róla, hiszen remekül olvasható, tagolt és még a betűmérete is nagyon jól el volt találva, úgyhogy csillagos ötös a kiadónak.

A szerző az abszurditás és a normalitás határán mozogva csal oldalról oldalra mosolyt az arcunkra, feledtetve ezzel a BKV sztrájkkal átszőtt gondterhelt hétköznapokat. :) A történet egyes szám első személyben játszódik, így négyszázhetven oldal erejéig bújhatunk bele a Spellman szülők legidősebb lányának bőrébe. A főszereplők nagyon szerethetőek és kidolgozottak, akár családtagnak is vallhatjuk magunkat a könyv végére, mivel rengeteg információt megismerhetünk róluk. :D Szívemhez legközelebb Rae állt aki nagyon bohókás, vicces és komoly rábeszélőkészséggel megáldott kislány.

Részlet a könyvből:

"Isabel, Kor: 8

Az egyik billegős széken ülök, féloldalt támaszkodva. Albert fel-alá járkál. Megvárja még fészkelődni kezdek, és akkor beszélni kezd.

-Isabel belopóztál bátyád szobájába tegnap este, hogy levágd a haját?
-Nem – mondom.
Hosszú szünet.
-Biztos vagy benne? Talán egy kis időre lenne szükséged, hogy felfrissítsd a memóriádat.
Albert leül az asztal másik oldalára, és egyenesen a szemembe néz. Gyorsan elkapom a tekintetemet, de igyekszem megőrizni a hidegvéremet.
-Nem tudok semmiféle hajvágásról – mondom.
Albert egy ollót tesz az asztalra.
-Ez ismerős?
-Ez bárkié lehet.
-De ezt a te szobádban találtuk.
-Valaki rám akarja kenni.
Egy hét büntetést kaptam."

Úgy gondolom, hogy Lisa Lutz képes olyan könyveket írni, ami elszórakoztatja, megnevetteti és elfeledteti az emberrel a szürke hétköznapokat."

Értékelés:10/10

Mások is olvasták:

Read More

Kern Ágnes: Az almárium, a vánkos meg a baracklekvár

A tartalmi összefoglaló elmarad az elején, mert a könyv egy novellás kötet és nagyon nehéz lenne megfogni a lényeget. :) Remélem megértitek. :)

Először is szeretnék elnézést kérni Kern Ágitól, hogy csak most írok bejegyzést a novellás kötetéről (remélem elnézi:)), de voltak benne olyan történetek amit többször is el kellett olvasnom, ugyanis nagyon magával ragadóak voltak. Másodszor pedig kicsit furcsállva fogtam a kezembe mikor meghozta a posta, mivel soha az életemben nem olvastam novellás könyvet. Így nagy kérdőjellel mászkáltam a lakásban, hogy akkor most hogyan kellene ennek neki állnom: először is olvassam el egyben, vagy inkább külön-külön úgymond "minden napra egy mese" legyen. Szóval nagy dilemmában voltam, de aztán megszületett az eredmény! :)

Elsősorban a borító, ami nagyon gusztusosra sikeredett, szó szerint megfordul a nyál az ember szájában. Tessék máris éhes lettem. :D A történetek meg kifejezetten meghozták a kedvemet egy jó kis evéshez. A kedvenc történetem a "Sütőtök" című volt, ha jól emlékszem azt olvastam el a legtöbbször, de lehet hogy "A varázspulcsi" volt, már nem nagyon emlékszem. Mindenesetre mindegyik maradandó élményt okozott.

Összességében élvezetes, érdekes olvasmány, amit kifejezetten jó volt a karácsonyi szünetben olvasgatni. :)

Köszönöm, hogy elolvashattam! :)

Ha te is szeretnéd a kezedbe kapni, akkor ITT megrendelheted!

Értékelés: 10/9

Mások is olvasták:
Joeymano: ITT
Nima: ITT
Könyvmolyok: ITT
Amadea: ITT
Csenga: ITT

Read More

Kondor Vilmos: Budapest Noir

A cselekmény egy rejtélyes körülmények között megölt zsidó nő halála körül játszódik. A gyilkosság helyszínén az Est című hetilap újságírója Gordon Zsigmond jelenik meg, aki mindjárt bele is veti magát a nyomozásba. Gordont nem csak a szimata, de a kíváncsisága is hajtja a gyilkos felé. Az újságíró az elején még nem is sejti mibe ártotta bele magát, hiszen ő csak egy dolgot akar mégpedig a nő gyilkosát...

Ezen a kellemesen esős szombat délután nem akadt más programom, mint hogy olvasgassak. Mindjárt kaptam is az alkalmon és kiolvastam Kondor Vilmos első regényét, ami a férjem szerint igazán borongós hangulatúra sikeredett. :) Rengeteget áradozott róla, gondoltam akkor megér annyit, hogy én is elolvassam. Nem igaz? :)

A regény először is letehetetlen, másodszor pedig rövid, hiszen mindösszesen százkilencvenkét oldal, így adott volt minden, hogy még a mai nap folyamán ki is olvassam. Ebben a közel kétszáz oldalban viszont annyi információ van az 1940-es évekről, hogy még egy kicsit sok is volt. Néhol zúgott a fejem a rengeteg történelmi kitekintéstől, amitől kicsit úgy éreztem magam mintha történelem órán ülnék. Persze nem azt mondom, hogy nem kell, de azért egy icipicit visszafoghatta volna magát a szerző. Mindemellett ez azt is jelenti, hogy az író eszméletlen mennyiségű információt összeszedett az akkori Magyarországról, ezért megérdemel egy piros pontot.

A karakterek nagyon szimpatikusak és mindjárt lett is két kedvencem: Krisztina a művész, akinek eszméletlen jó beszólásai vannak és Mór a tata, aki állandóan lekvárt főz (haláli az öreg). :) Mindemellett Gordon Zsigmond személyleírását hiányoltam - aki nem mellesleg a főszereplő is -, így a kedves olvasó fantáziájára lett bízva, hogy hogyan is képzeli el őt.

Mint ahogy említettem a legelején a regény letehetetlen, a tartalma élvezetes, érdekes és izgalmas is egyben, amit a korhű nyelvezet még eredetibbé tesz. Szóval kíváncsi vagyok a folytatásra...de hogy mikor kerül a polcra, azt csak a pénztárcám tudja megmondani. :)

"– Maga olyan faragatlan néha, hogy nem is értem, miért engedem be az ágyamba.
– A maga ágyába? Azt a modern szörnyeteget tőlem kapta.
– De én alszom benne. És maga, ha éppen nem felejtkezik el rólam."

U.I.: Egy utolsó olvasás azért ráfért volna a szövegre, így az író nem követte volna el azt a hibát, hogy az egyik oldalán még négy hónapos a következő oldalon meg már három hónapos terhes a nő. Mondjuk ez az apró hiba azért eltörpült benne. :)

Értékelés: 10/8

Mások is olvasták:
Könyvesblog: ITT
Könyvismertetések: ITT

Read More

Libba Bray: Lázadó angyalok

A három grácia a karácsonyi szünetre készülődik éppen, ami mind hármójuk életét meghatározza. Különösen Gemmáét aki először ismerkedik meg az igazi Londonnal. De az új tanárnő, aki Miss Moore helyett érkezik, befeketíti a békés, készülődéssel teli hétköznapokat. Mindemellett Gemma komoly feladatot kap: meg kell kötnie minél előbb a varázslatot a birodalomban, különben...

Mindjárt az elején leszögezném, hogy egy olyan regénnyel állunk szemben ami magasan felülmúlja az első kötetet. Hogy miért? Mert sokkal összeszedettebb mint a Rettentő gyönyörűség, amitől sokkal gördülékenyebb lesz a történet. Rengeteg kérdésre mindjárt az elején meg is kapjuk a választ, ami az előző résznél elmaradt és én hiányoltam is. Úgy gondolom, hogy bizonyos dolgokat nyugodtan felvázolhatott volna az írónő az első kötetben, amitől ugyanúgy megmaradt volna mind a két részben az izgalom. Mindezek után picit keserű szájízzel gondolok vissza a Rettentő gyönyörűségre, de ettől még ugyanúgy szeretni fogom azt is.

Na de tekintsünk is el a kötetek összehasonlításától, mert nagyon afelé hajlik ez a bejegyzés és nem is ez volt az eredeti szándékom. :) A Lázadó angyalokban az írónő nagyon jól mozgatja a szálakat, pont ott fed fel dolgokat és pont ott hagy nyitott kérdéseket ahol kell, amitől teljes mértékben tetőfokára hág az izgalom. Egy igazi thrillerrel állunk szemben. Hehehe! :D A regény okozott egy pár olyan pillanatot amikor szó szerint összeugrott a gyomrom és igazán izgultam a lányokért. Igaz, egy-két dologra rájöttem a történetben - amit most nem szeretnék bővebben kifejteni, mert az lenne aztán a spoiler! -, ami csak fokozta az izgalmakat hisz' majd meghaltam kíváncsiságomban, hogy vajon nekem van-e igazam. :)

Tetszett Gemma felnőtté válása a történetben ugyanis a valóság többször is arcul csapja, amitől sokkal érettebb lesz a gondolkodása és a végére már majdnem kész nővé válik. Ann és Felicity ebben a kötetben sem nagyon változnak úgyhogy róluk nem sokat tudok mondani, habár kezdem Feet megszeretni. :) Ez már azért valami. :D Egyébként a kötet okozott nekem egy pár álmatlan éjszakát, ugyanis álmomban repülő átlátszó ragasztók támadtak meg és nem tudtam kinyitni a birodalmak közötti átjárót. :D Tudom, hogy ez így eléggé viccesen hangzik, de sajnos én nem nevettem rajta. :)

Összességében egy izgalmakban bővelkedő regénnyel állunk szemben, úgyhogy aki még eddig nem vette meg, az most tegye meg. :)

Értékelés: 10/10*

Mások is olvasták:
Joeymano: ITT
Gigi: ITT
Csenga: ITT

Read More

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség

Gemma Doyle éli a tizenhat éves lányok mindennapjait Indiában. Persze azért ez nem olyan egyszerű, mert ő többre vágyik és szíve Londonba húzza, ahol bálokba járhatna, ismerkedhetne és lányiskolába járhatna. De egy nap minden megváltozik, amikor átéli első látomását és rejtélyes módon elveszti édesanyját. Mindezek után hazakerül Angliába és beíratják őt a Spence Akadémiára, ahol a látomások csak tovább nehezítik az amúgy sem könnyű dolgát, hisz be kell illeszkednie egy iskolába ahol csak lányok vannak...

Ez volt az a könyv amire azt mondtam az elején, hogy NA NE! köszönöm szépen ebből nem kérek, de aztán a sok pozitív bejegyzés amit a blogtársaim írtak mégis meghozta a kedvemet. :)

Mindjárt az első fejezet legfelső sarkán egy dátum virít rám: 1895. Nagyszerű, gondoltam magamban, ha már a XIX. századig repülünk vissza akkor ez a regény annyira rossz nem lehet. :) És valóban így is lett, ugyanis az első betűtől az utolsóig beszippantott és nem eresztett, pedig azért rengeteg kérdés maradt a végére. Többször is felmerült bennem a gondolat, hogy Gemma miért barátkozik olyan lányokkal, mint Felicity, vagy Pippa, habár tudom hogy erre sosem kapom meg a választ, mégis a kérdés ott lebeg a fejem felett. Ugyanis engem marhára frusztrált mindkettő viselkedése és valahogy bennem nem is keltett egyik sem bizalmat annyira, hogy a barátjukká váljak, habár az is igaz hogy nem én vagyok a főszereplő és nem is én írtam a könyvet. :) Pontosan ezekből a gondolatokból, kérdésekből látszik hogy a szerző igyekezett a részletekre odafigyelni különben nem indultak volna meg bennem ezek az érzések. Mindenképpen figyelemre méltó ahogy az írónő leírja a lányok civódásait, veszekedéseit, féltékenykedéseit és az arra a korra jellemző társadalmi elvárásokat, habár azért itt - ott éreztem a mai korra jellemző vonásokat is.

Kidolgozatlannak vélem Kartik szerepét a regényben, ugyanis nem tudtam eldönteni hogy őt most utálnom kellene vagy szeretnem. De nem csak ez keltett bennem zavart, hanem ez az egész varázslós dolog is. Nem vagyok hozzászokva hogy az emberekből csak úgy távozzon a mágia, ha az ott van akkor annak ott is kell maradnia. Slussz passz ebben az ügyben nem vitatkozom. Ja, mielőtt elfelejtem: a cím! Tudom, hogy ez egy rettentő idegesítő szokásom, de szeretem tudni hogy egy regénynek miért az lesz a címe ami. És hát itt mostan nem értem miért lett "Rettentő gyönyörűség", ráadásul az angol cím is teljesen más. :S (Fejvakarás) Habár ezt a két szót felfedeztem egymás mellett egy mondatban, de nem gondolnám hogy a kiadónak ezért esett erre a címre a választása. Vagy igen?

Mégis mindezektől függetlenül lebilincselőnek találom a regényt és bízom benne hogy a folytatás sem marad alul az első részhez képest, úgyhogy most nagy izgalommal várom a folytatást, ami egyébként itt fekszik mellettem. ;)

Értékelés: 10/9

Mások is olvasták:
Nima: ITT
Amadea: ITT
Lobo: ITT
Csenga: ITT
Joeymano: ITT
Jane Eyre: ITT
Könyvfalók: ITT

Read More

Patrick Rothfuss: A szél neve

Vigyázzanak a kedves olvasók, mert most a 2009-es év nyertesét fogom nektek bemutatni, és ugyan már 2010-et írunk, ez még az előző évhez tartozik. Mindenki felkészült a nagy utazásra? Ha igen akkor a biztonsági öveket kérem becsatolni, kényelmesen elhelyezkedni és olvasni. :)

A történet az Utcakő Fogadóban játszódik melyet egy Kvothe nevezetű kocsmáros vezet. Mindjárt az elején kapunk egy kis bevezetőt arról, hogy ebben a világban vannak csúnya, gonosz démonok akiket el kell páholni. :) Kvothe életét azonban nem a démonok fogják meghatározni, hanem a Krónikás eljövetele, aki egy nagy-hatalmú varázstudó, mellesleg pedig történetíró. Attól a pillanattól kezdve amikor a főhősünk beleegyezik, hogy elmeséli a történetét a Krónikásnak, átváltunk Kvothe szemszögébe. A főhős gyermekkora varázslatosan telik addig a pillanatig amíg tizenkét évesen el nem veszíti a szüleit és a társulat többi tagjait egy gonosz erő által...

Patrick Rothfuss egy igazán lebilincselő regénnyel állt elő. A történet annyira hiteles, hogy néha elgondolkoztam azon, hogy hol van a valóság és hol van a kitaláció. Ráadásul a szereplők is nagyon jól ki vannak dolgozva, főleg a főszereplő Kvothe akinek a részletes fejlődéstörténetét ismerhetjük meg a regényben. Kvothe igazán tehetséges zenész aki rendkívül gyorsan tanul, ezért osztálytársai folyamatosan irigykednek rá. Igaz, ez kicsit engem is frusztrált, hogyan lehet valaki ennyire okos, de a történet mellett ez annyira eltörpült, hogy a végén már nem is figyeltem fel rá. Hősünket egyre több csapás éri a történet során, ráadásul még anyagi gondokkal is küszködik így néhol már inkább drukkoltam érte. :)

A leírások és a jellemzések annyira fantasztikusra sikeredtek, hogy például amikor Kvothe zenélt akkor szinte már hallottam a dallamot a fülembe. Íme egy példa:
"Bizonyos értelemben akkor kezdődött, amikor meghallottam az énekét. A hangja összefonódott, ötvöződött az enyémmel. A hangja olyan volt, mint a lelke: vad, akár a tűz, éles akár az üvegszilánk, édes és tiszta, akár a lóhere."

Lehet hogy ez badarságnak hangzik, de annyira jól ír a szerző, hogy egyszerűen látjuk, érzékeljük, szagoljuk és halljuk ami a könyvben történik. Mindezt tetézi ügyessége, mivel úgy játszik az egész történettel, mintha épp valami dalt komponálna. Lebilincselő. Szerintem erre Joeymano azt fogja mondani, hogy túlságosan beleélem magam a történetbe, és nem tagadom valóban így van, de pont ezt élvezem az egészben. :) Annál jobb szerintem nincsen amikor annyira ki tudod magad körül zárni a világot, hogy csak a könyvre fókuszálsz és azt látod filmként a fejedben. Bízom benne, hogy aki a bejegyzésem hatására megveszi ezt a könyvet és elolvassa, az át fogja érezni amit én érzek.

Még mit is mondhatnék a végére? Nem is tudom, csak azt tudom hogy nagyon nehéz egy ilyen terjedelmű műről pár soros bejegyzést írni. Azért bízom benne, hogy így is sikerült valamennyire érzékeltetnem veletek mennyire lebilincselő és varázslatos ez a mű.

U.I.: Aki megvásárolja készüljön fel rá, hogy egy trilógia első részét fogja a kezében. :)

Értékelés:10/10****

Mások is olvasták:

Read More