Lugosi Viktória: Dafke

Nem szokásom újévi fogadalmat tenni, mert badarságnak tartom, de most az egyszer kivételt tettem. A fogadalom: hogy sokkal, de sokkal több magyar írótól fogok könyvet olvasni, hogy általam ti is jobban megismerjétek őket. Az első áldozatom Lugosi Viktória írónő, akinek két könyve jelent meg az Ulpius kiadó gondozásában. A címük kiadási sorrendben: Ajvé és Dafke. Én elsőnek az utóbbit választottam:

"Egy ember, aki nincs.
És két másik, aki érte küzd.
Várhatnak-e segítséget?
Orvostól? Természettől? Istentől?
Egy regény a reményről, az elvérzésről, a beletörődésről és a föl nem adásról. Egy család, hat együtt töltött év. Egy történet a szeretetről."

A részemről igazán nagy bátorságra vall, hogy a meddőségről kezdtem el olvasni, mert én igenis félek tőle. Habár mi még egy kicsit messze vagyunk a gyerekvállalástól, azért a háttérben ott motoszkál a kérdés: Mi van akkor ha én is az vagyok? Kicsit utána járva a dolgoknak sajnálattal olvastam, hogy Magyarországon minden ötödik pár szenved hasonló problémával, ami nem hangzik túl fényesen. Ráadásul egy kicsit el is szomorodtam, a tegnapi nap folyamán, ugyanis találtam egy internetes naplót, ahol a blogger a meddőséggel való küzdelmét fogalmazza meg, szinte napról-napra.

Az írónő is naplószerűen írja le a pár megpróbáltatásait, hol humorosan, hol teljes komolysággal, de azért egy regény teljesen más, mint a való élet. És hogy miért? Mert ott a szerző úgy fejezi be ahogy akarja, de a valóságot maga az élet formálja és kitudja mi lesz a vége. De egy valamit nem szabad elfelejteni - és ez a regény központi témája is, - hogy soha ne adjuk fel, addig amíg a remény egy kis szikrája is meg van bennünk.

A regény érdekes, valós és pont ettől megrázó is. Az írónő igyekezett egy kis humort is belecsempészni a történetbe, amin lehet hogy felderülünk de ezt nem fogjuk tudni teljes átéléssel megtenni, mert ott van az a nyomasztó érzés, hogy vajon mi lesz ha nem sikerül nekik. És pont ettől jó ez az egész, mert megszeretjük a szereplőket és utána mi is izgulunk, és mi is együtt akarjuk velük ezt az egészet. :) És hogy mi a legnagyobb sikere a könyvnek? Hogy amikor már kiolvastuk akkor is képesek vagyunk napokig gondolkodni rajta és feltenni magunknak egy rakat kérdést.

Szerintem az írónő remekül választotta meg a könyv témáját, mert sajnálatos módon a mai világban már szinte mindennapos. És amikor olvassuk tudjuk, hogy ez velünk is megtörténhet és pont ettől olyan életszagú ez az egész. De miután kiolvastuk halkan meg köszönjük neki, mert megkaptuk azt amire vágytunk: a reményt és ez mindennél többet jelent!

U.I.: Egyébként a cím is remekül el van találva, ugyanis a Dafke annyit jelent "csak azért is"!

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták: