2011. január 26., szerda

Sóvári Mónika: Szerelmem, Sanghaj

"Búcsúzóul, visszanéztem Sanghajra. Semmit sem változott, mióta idejöttem. Az emberek tömött sorokban lépkedtek a járdán, mellettük ócska biciklik hömpölyögtek, az autók megmerevedtek a dugóban. A szag is a régi volt: büdös, keserűen fanyar és ételszagú, de immár otthonos. Én változtam meg három év alatt, nem Sanghaj. Lehet valaki szerelmes egy városba? Erre a kérdésre még adható nemleges válasz. Lehet valaki szerelmes Sanghajba? Nos, aki elolvassa Sóvári Mónika első, élénk és vibráló színekkel festett, minden fejezetében magával ragadó regényét, már biztos abban, hogy erre a kérdésre az egyetlen helyes válasz: IGEN!"

A Szerelmem, Shanghaj egy önéletrajzi ihletésű könyv, melyben megtudhatjuk, hogyan sikerült Sóvári Mónikának beilleszkednie egy idegen országban. A szerző remek humorral és öniróniával adja vissza nekünk a városban töltött mindennapjait.

A kiadó ötletes borítóval látta el a könyvet, hiszen az olvasó a könyv kinyitásával valóban átlép egy shanghaji kapun, ami után elénk tárul egy vadidegen ország a vadidegen kultúrájával és lakosaival.
A könyv megmutatta, hogy nem elég csak átutazóban lennünk, igenis ott kell tölteni hónapokat, hogy megismerjünk és megérthessünk egy másik kultúrát. A szerző olyan jól tárja elénk az illatokat, a színeket, a tájakat, hogy szinte mi is vele együtt létezünk Sanghajban. Az író kíváncsi, próbálja megérteni az idegen kultúrát, az ebből eredő érzéseket tárja elénk ebben a könyvben. Nem fogja vissza magát, minden oldalról körbejárja és megvizsgálja a dolgokat - legyen az rossz vagy jó - és bizony kifejti a véleményét a maga szókimondó stílusában.

"Láttuk a nyüzsgő piacokat, régi házakat, gyönyörű parkokat és párás ködbe vesző felhőkarcolókat. Mire a hatalmas kovácsoltvas kapun át behajtottunk a lakóparkba, már eggyé váltunk, nem is tudtam, hol végződőm én, és hol kezdődik Ő.Minek is tagadjam, beleszerettem Sanghajba.”

Mindig is tudtam, hogy nekem egyszer el kell jutnom Kínába, többek között ezért is választottam ezt a könyvet, valahogyan éreztem, hogy kendőzetlenül fogom megismerni az ottani embereket, az ottani kultúrát még ha csak más szemén keresztül is. Örülök, hogy szembe jött velem ez a regény, remélem másnak is akkora élmény lesz, mint nekem. :)



Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

Related Posts:

  • Cantucci keksz Most egy könyves bejegyzésnek kellene jönnie, de arra következtetésre jutottam, hogy néha nem árt egy kis változatosság, ezért egy - egy különleges… Read More
  • Jön! Jön! JÖN! Mióta olvastam Erica Bauermeister: Ízek életre - halálra című könyvét, azóta vártam már hogy újabb könyve jelenjen meg az írónőnek és végre telje… Read More
  • Jennifer L. Armentrout: Obszidián "Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szak… Read More
  • Mit olvasok? 2. rész Aham, merthogy kiolvastam az Obszidiánt és természetesen már bele is kezdtem a következőbe, nehogy véletlenül unatkozzak. Nem mintha unatkoznék két … Read More
  • Julie James: A hamis partner "A SORS KÉT ELLENSÉGET EGYMÁS KARJAIBA SODOR. Cameron Lynde helyettes államügyész a sok ezer chicagói szállodai szoba közül pont azt az egyet v… Read More

0 megjegyzés: