2011. szeptember 26., hétfő

Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

"Diana Bishop, az alkímia történetével foglalkozó fiatal történész - aki akarata ellenére lett boszorkány, és azért választotta a tudományos pályát, mert így kíván megszabadulni e terhes örökségtől - az oxfordi Bodley könyvtárban ráakad egy titokzatos, elveszettnek vélt könyvre, az Ashmole 782 névre hallgató kéziratra. A Diana körül gyülekező túlvilági teremtmények központi figurája egy ezerötszáz éves vámpír, Matthew Clairmont, aki mellesleg az oxfordi egyetem professzora és az Angol Tudományos Akadémia tagja. Ők ketten elhatározzák, hogy megfejtik az eltűnt kézirat titkát. "

Vannak könyvek amik akarják, hogy megvegyük. Vannak könyvek amik akarják, hogy egyből elolvassuk. Deborah Harkness regénye számomra pontosan ilyen volt, ezért abban a pillanatban ahogy megjelent, már másnap mentem is érte.

A történet igazán combosra sikeredett, mivel közel 700 oldalon keresztül merülhetünk el ebben a különös világban, ahol vámpírok, démonok és boszorkányok élnek. De én valahogy nem éreztem a könyv tömörségét, számomra érdekes és olvasmányos volt. Nem mondom, hogy nem voltak hibái a történetnek, de sokkal több pozitívumot tudok felsorolni, mint negatívumot. Ahogy elnéztem a többi könyvesbloggert - ugyanis a molyon nyomon követem a többieket - sokan fogják az ellenkezőjét írni annak, amit én most elregélek nektek. :)

Mindjárt az első oldalakon magával sodort ez a különös történet, ezért igyekeztem minden alkalmat kihasználni, hogy hamar a végére jussak. Igazán összetett, hiszen a mágián kívül találkozunk még benne történelemmel, tudománnyal, genetikával és romantikával. Az utóbbit igazán elhanyagolhatna volna az írónő, mivel egyáltalán nem illett bele a történetbe. Sokkal érdekesebb volt a rejtély megfejtése, mint arról olvasni hogyan csöpögnek benne a főszereplők (ami néhol nevetségesre sikeredett). Ezenkívül izgalmas, fordulatos, helyenként egy kis meglepetéssel fűszerezve. És ha ez még mindig nem lenne elég ott van a jógázó vámpír, vagy a szereplők bor iránti szeretete, ami első olvasásra furcsa lehet, de aztán rájössz hogy ez is beleillik a történetbe.

Diana Bishop olyan boszorkány, aki nem hajlandó használni a képességét, ám az mégis fel-feltör benne. Számomra érdekes volt, ahogy megpróbál ellenszegülni a saját erejével, miközben az megpróbál kiszabadulni belőle. Furcsának hathat, de számomra viccesek voltak azok a jelenetek, amikor a mágia különböző formában jelent meg, pedig Diana nem hogy nem akarta, de nem is tudta, hogy ilyenre is képes. Na és itt van nekünk Matthew, az 1500 éves vámpír, aki különös módon vonzódik a jógához és a borhoz. Ő az a férfi, aki majd segíteni fog a boszorkány hősnőnknek, hogy megtalálja önmagát. Bár eleinte csak barátként kezelik egymást később szerelem lesz ebből. Ez az a pont, amire én csak a szememet forgattam és azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy miért? Ezért az egy dologért kár, mert ha ez nem lett volna számomra tökéletes lett volna az egész történet.

A regény utolsó sorait olvasva rájöttem, hogy ennek a könyvnek lesz még folytatása, amit most sajnálattal vettem észre. Hogy mikor jelenik meg a következő rész, arról halvány lila gőzöm sincs, de remélem minél hamarabb. Vagy legalábbis bízom benne, hogy nem lesz úgy elodázva, mint Patrick Rothfuss A szél neve című könyve.

Deborah Harkness könyve igazi bestseller lehet, de hát miért is ne lenne másképp, hiszen a regény tele van megnyerő elemekkel: Oxford, rejtett titkok, titkos társaságok, mágia és még sorolhatnám, de ennek ellenére mégis úgy érzem sokan lesznek azok, akik másképp fognak erről vélekedni. :)

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:

2 megjegyzés:

Joeymano írta...

Most akkor tetszett? :)

Christina alias Pöfivonat írta...

Joeymano: igen tetszett, de ettől függetlenül egy-két dologtól kiakadtam. :)