"Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett
érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a
rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a
felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása,
mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő
mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De
lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett
nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek
szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra
maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt,
semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen
muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló
világban."
A gyönyörű borító és a sok dicsérő kritika arra sarkalt, hogy a saját kis magánkönyvtáramban is helyet találjak a Csodák kora című könyvnek. Joeymano jóvoltából karácsonykor kézhez is kaptam, így már csak némi idő kérdése volt, hogy elolvashassam.
Sok mindenre számítottam ezzel a könyvvel kapcsolatban, de arra pont nem amivel végül szembesültem. Úgy gondoltam, hogy biztosan lehúz majd mélyre, szomorú leszek, esetleg könnyeket is hullajtok majd, de ehelyett csak egy "egyszerű" könyvet kaptam. Nem tehetek róla, de engem nem hogy nem kötött le, de egyáltalán nem is csigázott fel a vége. Ha nem ajándékba kaptam volna, akkor lehet hogy félbe is hagyom, de ez az egy dolog tartotta bennem a lelket, így végig olvastam. A könyv legnagyobb problémája, hogy képtelen lekötni az olvasót, hihetetlen fantázia van a történetben, de szerintem az író ne maknázta ki teljesen a benne rejlő lehetőséget. Egyedül a befejezés volt számomra ütős, ekkor éreztem, hogy összetörik és darabokra hullik a lelkem. Ennyi. Ez volt minden, amit képes volt kiváltani belőlem a könyv.
Amit mindenképpen kiemelnék az a kidolgozott háttér - bár itt is felfedezni véltem hiányosságokat -, ez a legnagyobb erőssége a történetnek. Egy világ, ahol a Föld lassabban kezd forogni, és ennek felmérhetetlenül súlyos következményei lesznek. Hogyan vagyunk képesek mi emberek feldolgozni ezt? Képes lesz-e a biológiai óránk képes mindehhez alkalmazkodni? Mivé lesz az ember, ha megváltozik a környezetünk? Számos hasonló kérdés merül fel, ami szerintem előbb-utóbb minden ember fejében legalább egyszer megfordul. Ebben a könyvben többé-kevésbé meg is kaphatjuk a választ, sőt magunk is elgondolkodunk, hogy mit tennénk egy hasonló helyzetben. Talán elkezdjük magunk körül értékelni a dolgokat, kicsit más szemmel nézzük a világot, de biztos, hogy mindenképpen elgondolkodunk rajta. Én eddig is óvtam, vigyáztam a környezetemet és ez ezután sem fog változni.
 |
| A szerző |
A szereplőkkel nem tudtam azonosulni, habár érdekes volt olvasni, ahogy napról-napra megváltoznak az emberek, átalakulnak a köztük levő kötelékek, mégis csak külső szemlélőként tudtam nézni ezeket az eseményeket. Nem vagyok benne biztos, hogy a való életben is hasonlóképpen alakulnának az emberi sorsok, ám mindenképpen elgondolkodtató, hogy mit vált ki az emberekből a változás.
Egyszer megérte elolvasni, de a katarktikus hatás nálam elmaradt. Lehet túl sokat vártam, talán máskor kellett volna elolvasnom, nem tudom, de ez most nálam alulmaradt. Mégis úgy gondolom, hogy érdemes egyszer nekikezdeni, hogy elgondolkodjunk azon hova tartunk éppen, mert nem biztos, hogy az életünk sokáig így marad.
Értékelés: 5/2,5
Mások is olvasták:
Lobo: ITT
Shanara: ITT
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése