"Teljesen megdöbbentő új felfedezést teszek. Meghalni könnyű. Visszajönni az életbe - na az a szívás."
Ezidáig kétszer olvastam el Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozatát, ami az egyik nagy kedvencem lett. Mind a világ, mind a szereplők a szívem csücskei, ezért is örültem annyira, hogy itthon magyarul is megjelenik az Iced. Amint lehetőségem adódott mindjárt bele is kezdtem az olvasásába, de hogy őszinte legyek egy kisebb csalódás ért a végére.
"A vén boszorkány állandóan pszichoanalizált engem (ő volt a pszicho, engem meg analizált)."
Rengeteg ömlengő értékelést olvastam róla, sokan dicsérték, hogy mennyire fantasztikus ez az új Moning könyv, de olvasás közben én ebből semmit sem éreztem. A történet még érdekes is lenne, de a főszereplő konkrétan az őrületbe kergetett engem, ráadásul az elbeszélő stílusától a falra másztam volna, de azt a végére azért még meg tudtam szokni. Nem hiszem, hogy túl sokat vártam volna Moningtól, mégis úgy raktam le a könyvet, hogy nem laktam jól és éhes maradtam a végére, úgyhogy szükségem volt egy kis desszertre. A történet kezdetben lassan csordogált, haladtunk ugyan valamerre és néha kaptunk egy-egy elejtett részletet, amiből amiből kikövetkeztethető volt, hogy azért itt még izgalmasabb dolgok is lesznek, de igazából csak az utolsó száz oldal volt érdekes számomra. Sőt, egy-egy részt simán is ki is hagyhatott volna az írónő, mert teljesen feleslegesnek éreztem.
Azért ne csak a negatív oldalt nézzük, hiszen azért van itt pár dolog ami a másik oldalt erősíti. Ami maradt az a humor, enélkül már el se tudnék képzelni egy Moning kötetet sem, illetve Ryodan személyisége egy erős pont a történetben. És ha már szereplőknél tartunk, akkor meg kell említenem, hogy Danit – aki a könyv narrátora – nem sikerült megkedvelnem még a könyv végére sem. Lehet, hogy egy tizennégy éves így viselkedik, de hogy engem roppantmód frusztrált a belőle áradó önteltség, az is biztos. Nem hiszem el, hogy ez másoknak nem volt antipatikus. Szerencsére azért akadnak a kötetben olyan szereplők, akiket meg lehet kedvelni és később még érdekesebbek lehetnek, mégpedig Ryodan és Táncos. Ryodan humora verhetetlen (IMÁDOM!), Táncos pedig eléggé titokzatos és ez az ami vonzó benne.
Szerencsére azért az ötletességben nincs hiány, az írónő még mindig eszméletlen dolgokat talál ki, és befejezésnek is olyat rittyentett hogy az mindjárt a folytatásért kiált, így azért vannak dolgok amik nem változtak. Ha most nem is lett a szívem csücske az Iced, azért bízom benne, hogy a folytatásokban már nem fogok csalódni és Dani karaktere még fejlődni fog.
"Ha elgyengülsz, én erős leszek. Ha elveszel, leszek a hazafele vezető utad. Ha elcsüggedsz, felvidítalak. Az idők végezetéig szeretni foglak."
Összességében egy hármasra értékelném, hiszen azért a humor ott van és Ryodan egyszerűen fantasztikus, no meg a befejezés is arra késztet, hogy tovább olvassam. Remélem nem vettem el senkinek sem a kedvét az olvasástól, hiszen sokkal többen vannak azok, akik odáig meg vissza voltak érte, úgyhogy mindenki szűrje le magának a megfelelő következtetést.
Értékelés: 5/3
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése