Saskia Sarginson: Ikrek

"Isolte és Viola ikrek. Gyermekkorukban elválaszthatatlanok voltak, felnőttként mégis nagyon különböznek egymástól: Isolte sikeres újságíró egy divatmagazinnál, Londonban él, a barátja fotós; Viola pedig eltökélt boldogtalanságában az egész életét beárnyékoló táplálkozási zavarral küzd.

Mi történt oly sok évvel ezelőtt, ami ilyen messze ágazó ösvényekre terelte az ikrek életét? Miközben mindketten elkezdik felfejteni annak a réges-régi, félig elfeledett nyárnak a tovagyűrűző tragédiáit, a múlt rémisztő titkai visszatérnek és azzal fenyegetnek, hogy ellehetetlenítik az életüket…

Mágikus tájak, vadregényes gyermekkori kalandok és egy szörnyűség, amely fokozatosan lopózik elő a múlt árnyai közül. Az Ikrek részben szerelmi történet, részben lélektani feszültséggel teli krimi."

Valójában már jó pár napja annak, hogy kiolvastam Saskia Sarginson regényét, de ez nem változtat azon a tényen, hogy még mindig tudom egyértelműen megfogalmazni milyen érzés volt ezt a történetet olvasni,  mert engem egy kissé felkavart, főleg a vége. 

A történet elsősorban két nő visszaemlékezéséről szól, mert mindkettejük múltját egy életüket meghatározó tragédia árnyékolja be. A múlt és jelen váltakozásával bontakozik ki az ikrek drámája, amit hol Viola, hol pedig Isolten tolmácsolásán keresztül ismerhetünk meg. Kezdetben nehezen barátkoztam meg a két szemszög váltakozásával, valamint az sem könnyítette meg számomra a helyzetet, hogy a múltban is oda-vissza ugráltunk párszor, de végül - ha nem is könnyen - sikerült felvennem a tempót. Viszont abban a pillanatban amikor felvettem a fonalat a szereplőkkel, letehetetlenné vált az egész könyv és a kezdeti nehézségek ellenére sikerült megszeretnem a történetet. Végül már csak egyetlen kérdés motoszkált bennem, hogy mi lehetett az a tragédia, ami így megpecsételte az Ikrek sorsát?

A regény legnagyobb erőssége nem is igazán a történetben, hanem a hangulatában van. Az első sortól az utolsóig egyfajta melankólia kerített hatalmába, amitől lehetetlenség volt szabadulni. Sőt, ahogy haladtunk a végkifejlet felé a melankólia mellé még egyfajta komorság is társult és ezért azon kaptam magam, hogy nem akarom tudni mi lesz a vége. Féltem és reméltem, hogy nem az lesz a befejezés ami időközben megfogalmazódott bennem, de már nem táncolhattam vissza. A kezdeti nehézségek ellenére is úgy érzem, hogy Saskia Sarginson kitűnően építette fel a regényét, hiszen a lassú kezdetek után egy nagyon erős befejezést kaptam, ami egyszerre volt megdöbbentő és szomorú. 

Bár lassú sodrású a regény, mégis olvastatja magát pontosan azért, mert húzza az olvasót a befejezés, tudni akarjuk a kérdéseinkre a választ. Hiszen nem csak a tragédia a kulcspontja a történetnek, hanem az is hogy az ikrek megkapják-e a feloldozást, illetve sikerül-e újra megtalálniuk az egymáshoz vezető utat. Mindketten roppant különlegesek és különbözőek - az író remekül mutatja be a lelki világukat -  míg az egyikük megroppant a tragédia súlya alatt, addig a másikuk ha nem is könnyedén, de túllépett rajta. Erős személyisége van mindkét lánynak, de mégis érezhető hogy ketten együtt alkotják a tökéletes párost. Bár régen elfordultak egymástól mégis képtelenek voltak teljesen elszakadni, ezért minden gondolatukkal azon voltak, hogyan újra egységet alkossanak.

Saskia Sarginson olvasmányos, melankolikus története  magával ragadó volt, de én elsősorban inkább családregénynek mondanám mint kriminek, mert sokkal jobban illik rá ez a műfaj. Ezt mindenképpen szeretném kihangsúlyozni, mert félrevezető lehet, azoknak akik pont egy ehhez hasonló könyvet keresnének, de a besorolás félrevezeti. A lényeg, hogy ez családregény és másodsorban krimi, bár annak nem is igazán tudom nevezni, úgyhogy hajrá a műfaj kedvelőinek, mert ez az ő regényük.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

Szilvamag: ITT

 

Read More

Gayle Forman: Ha maradnék

"És te hogyan döntenél?

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit. 

Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted. 

Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz. 

Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?"

 

Két kedves barátném unszolására vettem kezembe a könyvet, mert egyébként azt sem tudtam, hogy ez a regény létezik. Most talán sokan meglepődtök, de valóban elkerülte a figyelmemet és talán pont ezért most sokkal nagyobb hatással volt rám. Se a fülszöveg, se az értékelések közelében nem jártam, így teljesen szűzként kezdtem neki, mondhatni így volt tökéletes.

"Így, hat hónap elteltével éppen csak kezdtem hozzászokni, hogy mi vagyunk az iskola furcsa párosa. Úgy neveztek bennünket, hogy a Királycsávó meg a Kockalány."

A történetről nem szeretnék semmit sem elmondani - szerencsére a fülszöveg sem árul el túl sokat róla - mert ezt a regényt csak úgy szabad kézbe venni ha számodra is ismeretlen. Eleinte fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni, merre halad a történet, amíg be nem következett egy fontos esemény. Ekkor úgy éreztem magam mintha egy pillanatra megállt volna minden körülöttem. Annyira döbbenetes volt az események ilyen fordulata, hogy nem csak az idő, de a lélegzetem is elállt és teljesen belefeledkeztem a regénybe. Ennek a regénynek minden egyes oldala gyönyörű.

Hiába volt szomorú a történet, mégis sikerült olyan köntösbe bújtatnia a szerzőnek, hogy azért nem szakadt bele a szívem teljesen. Egyszerre fájdalmas és kellemes, érdekfeszítő és olvasmányos, egyszóval minden olyan elem meg van benne, amitől számomra kiváló volt a regény. Rengeteg kérdés fogalmazódik meg az olvasóban amin mindenképpen érdemes elgondolkodni és megválaszolni saját magunknak. Mi vajon hogyan döntenénk, ha hasonló helyzetbe kerülnénk?
Szerettem, mert ugyan életszagú volt, mégis elvarázsolt elejétől a végéig és még a romantikus énem is megkapta a maga jussát. A hangulata olyan volt számomra mint a napsütés amibe jó volt beburkolózni, miközben tudtam hogy hamarosan újra be fog borulni és a szívem újra sírni fog. De ez nem az a fajta szomorúság volt, ami beleránt a mélybe és képtelen vagy onnan kiszállni, hanem az a fajta amitől hitet és reményt kapsz. Zseniális.

Gayle Forman olyan könnyedséggel írta meg a könyvet, olyan sodró a lendülete, hogy az ember észre sem veszi hogy egyszer csak vége lett a történetnek. Legszívesebben most azonnal újraolvasnám.

A karakterek élnek, akik ugyanúgy lehetnek az én életem szereplői vagy bármelyik másik olvasóé. Pontosan ez adja meg az egész olvasmány sava borsát, hogy a szereplők valóságosak, szerethetőek és emberiek. Mia, akin keresztül megismerhettem a történetet - mivel a regény első szám első személyben íródik - már az elején eggyé vált velem. Vele együtt nevettem, sírtam és éreztem. De Mia mellett ott volt Adam akivel viszont azonnal szerelembe estem és többet és többet akartam belőle, de csak néha bukkant fel a könyvben.

Első pillanattól kezdve tudtam, hogy a Ha maradnék szerelem lesz és már most érzem, hogy hiányzik minden egyes sora. Ez a történet olyan, amit biztos hogy nem egyszer, hanem akár többször is el szeretnék majd olvasni. Egyszerűen magával ragadó és felejthetetlen. Még többet akarok belőle! Az az egy szerencsém van, hogy van folytatása a történetnek, még pedig Hová tűntél? címmel.  

"Tavaly magammal vittem a csellómat a kis házba, mert semmivel sem akartam a szükségesnél több gyakorlást kihagyni. Kamara zenekari koncertre készültem. Mivel nem volt tele a repülő, az utaskísérők nem bánták, ha a mellettem üresen maradt ülésen szállítom a hangszeremet, pont úgy, ahogy a profik szokták. Teddy ezt végtelenül mulatságosnak találta, és megpróbálta pereccel etetni a csellómat."

Gayle Forman zseniálisat írt és a legjobb, hogy hamarosan a filmvásznon is viszontláthatjuk a történetet, hiszen nemrég filmet is forgattak belőle. Sőt, nemsokára a könyvesboltok polcain találhatjuk új könyvét Csak egy nap címmel, amit én is tervezek elolvasni.

Értékelés: 5/5*** (abszolút kedvenc)

Mások is olvasták:

Roni olvas: ITT
Lobo: ITT
Szilvamag: ITT
Miamona: ITT
Titti: ITT
Gretty: ITT

Read More

Mike Grinti - Rachel Grinti: Karmok

"Ebben a modern tündérmesében, amely ellenállhatatlan, akár a macskamenta, egy lány fölfedezi, hogy létezik olyan mágia, ami mélyen a húsba vág…

Emma nővérének nyoma veszett. A szüleik az összes megtakarított pénzüket elköltötték a felkutatására. Most pedig a családnak nincs más választása, mint hogy kiköltözzön egy rozzant lakókocsi-parkba, amely egy erdő szélén áll, csavargó hárpiák, boszorkányok és trollok szomszédságában. Emma nem tudja, látja-e még valaha Helenát, és érezheti-e még boldognak magát ebben az életben.

Azután barátságot köt…

…egy sima modorú, mocskos bundájú, fekete kandúrral, aki a Jack névre hallgat – és akiről kiderül, hogy van egy terve Emma nővérének kiszabadítására. Cserébe mindössze egyetlen aprócska szívességet kér…"

A mai napig szeretek elmerülni a fiatalabbaknak szóló könyvekben, egyrészt azért mert felidézik a gyerekkoromat, másrészt ha a gyerekeim majd nagyobbak lesznek, akkor legalább lesz mit ajánlanom nekik olvasásra. Pontosan ezért örülök annyira, hogy lehetőségem volt elolvasni a Karmokat, mert szerintem fantasztikus olvasmány nagyoknak és kicsiknek egyaránt. 

A Karmokban egy teljesen új világ nyílik meg előttünk, ahol Szerzetek és emberek élnek egy helyen. A Szerzetek csoportjába tartoznak a tündérek, trollok, boszorkányok és minden olyan más élőlény ami különleges képességgel rendelkezik. Miután Emma családja arra áldozta minden vagyonát, hogy a nagyobbik lányukat Helenát megtalálják, ezért kénytelenek az erdő szélén lévő lakókocsik egyikébe költözni. A költözésük napján Emma a szobájában egy macskára bukkan, akivel hamarosan barátságot köt és együtt próbálják meg felfedezni Helena holléttét. Emma és Jack (a macska) különböző kalandokba keverednek, de végig ott marad a kérdés, hogy vajon sikerül-e megtalálnia az eltűnt testvért? A könyv annak ellenére, hogy ifjúsági regény, hihetetlen élvezhető volt még számomra is. A történet előrehaladtával egyre érdekesebb dolgok bukkantak fel, ami a mai gyerekeket biztosan magával fogja ragadni. Fantasztikus ahogy az író a XXI. századot ötvözte ezzel az új kitalált világgal és minden oldalon újdonságra bukkanhatunk. Bár tény, hogy meglévő elemekkel játszik a szerzőpáros, mégsem éreztem úgy, hogy egy kliséhalomból lett volna összegyúrva a történet. Élvezetes volt minden oldala. 

A hangulata és a regény világa mind mesébe illő, egyszerre érdekfeszítő és olvasmányos. Bár rövidke a történet - hiszen mindösszesen kétszáz oldal-  de ez a kétszáz oldal rengeteg kalandban bővelkedik. Humoros, varázslatos, egyszóval bárkinek szívesen ajánlom. 

Emma pontosan úgy viselkedik, ahogy a vele egykorúaktól elvárnánk. Kíváncsi és nyitott minden újdonságra, emiatt hajlamos édesanyja intelmei ellenére is belekeveredni különböző kalamajkákba, aminek hamarosan következményei is lesznek. Megvallom nagyon szimpatikus volt számomra Emma személyisége, mert ugyan tizenkét éves, mégis igazi tökös csajként viselkedik, akinek egyetlen célja van hogy megtalálja eltűnt nővérét. Mindegyik szereplő él és mozog, különösen tetszettek a kémpatkányok, illetve Chloe - aki egy hárpia - személyisége, bár sajnáltam hogy belőle keveset kaptunk a történet során. El tudom képzelni, hogy valamikor a későbbiek folyamán esetleg lesz a könyvnek folytatása, mert ugyan kerek egészet alkot a történet, mégis bármikor lehetne folytatni. 

A szerzőpáros története nem az én korosztályomnak szól mégis élvezetes volt, hiszen arra a pár napra amíg olvastam teljesen lekötötte a figyelmemet és még az utolsó oldalakat is végigizgultam. Ajánlom minden gyermeki lelkű felnőttnek és természetesen az ifjúságnak is, mert a Karmok pontosan nekik való.

A regényhez készült egy internetes oldal CragWiki néven, ez egyelőre gyerekcipőben jár, de érdemes belekukkantani. 

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

Pupilla: ITT

Read More

Shannon Hale: Austenland

"Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót."

Itt a tavasz és itt van vele az az igazi napsütéses jó idő, amikor az ember semmi mást nem csinálna, csak lógatná a lábát miközben a nap melengeti az arcát. Bár nem tehetem meg hogy egész nap kint sütkérezzek, azért egy-két órára egy jó kis regénnyel szívesen kiülök a kertbe. Ehhez a remek elfoglaltsághoz az Austenland című regényt választottam társamul. 

"Általánosan elismert igazság, hogy egy harmincvalahány éves nő, akinek kielégítő állása van, és mesés frizurája, nem sok mindenben szenvedhet hiányt. Így Jane Hayesről, aki eléggé csinos és eléggé eszes volt, úgy gondolták, nincs igazán miért panaszkodnia. Igaz, nem volt férje, de erre mostanában már nincs is szükség."

Ilyenkor tavasszal én magam is kivirágzok, ezért automatikusan olyan regényekhez nyúlok, amik felvidítanak, szórakoztatnak akkor is ha csak pár óráról van szó. Az Austenland kiváló választás volt, mert szabadnak és könnyednek éreztem magamat arra az időre amíg a könyvet olvastam. És amíg olvastam úgy éreztem, hogy nincsenek problémák és gondok csupán én meg a könyv, illetve az a pár szabad óra amit kettesben tölhettünk. Shannon Hale regénye bár nem váltja meg a világot, mégis olvasmányos volt és humoros, pont olyan amire számítottam, ezért egy percig sem okozott csalódást. Néha bennem is felmerül az ötlet, hogy milyen jó lenne egy rövid időre visszarepülni az időben, amikor a nők igazán nők voltak, a férfiak pedig úriemberek. Megtapasztalni azokat a szokásokat, élményeket, úgy viselkedni ahogy ők viselkedtek, bele bújni valaki másnak a bőrébe egy napra vagy akár egy egész hétre és a szerző pontosan ennek az élményét adja vissza, meseszerűen. 

Az Austenland valójában felnőtteknek írt mese, ami egyszerre bájos és könnyed, egy kis humorral megfűszerezve. Pont olyan olvasmány, ami gyógyír a női léleknek. A történet ugyan kiszámítható, de mégis van benne egy kis sejtelmesség, hiszen az írónő nem csak a főszereplőt, de az olvasót is becsapja azzal, hogy nem árulja el ki az aki a történet során valóban megjátssza magát vagy önmagát adja. És pontosan ez lesz a könyv pikantériája, amire csak a befejezésben kapjuk meg a választ.

Jane bohókás és vicces, olyan álmokkal amikről ő maga is tudja, hogy nem valósulhatnak meg, ennek ellenére mégsem hagy fel azzal a reménnyel, hogy egyszer megtalálja a maga Mr. Darcyját. Pont ezért indul útnak arra a helyre, ahol pár napra visszarepülhet a XIX. század elejére. Itt ezen a helyen olyan emberekkel és életstílussal találkozik, ami arra a korra jellemző volt. Nehezen bár, de azért sikerül beilleszkednie ebbe az új helyzetbe, ahonnan végül nehéz szívvel kell majd távoznia. Hősnőnk bájos és kedves, olyan aki képes megmulattatni az olvasót és pont emiatt könnyen a szívünkbe zárhatjuk. A főhősünk, Mr. Nobley pedig titokzatos, sejtelmes, határozott férfi, akit valahol mélyen megsebeztek, ezért nehezebben nyílik meg társaságban. Bár elsőre nem kedveltem meg a zárkózottsága miatt, azért a végére engem is sikerült elvarázsolnia elbűvölő szavaival. 

"Gyorsan világossá vált, hogy Miss Heartwright nem érdeklődik a korábbi ismerőse iránt, úgyhogy Jane East kapitányt is hozzáadta azon férfiak listájához, akikre rebegtette a szempilláját. Feltételezte, hogy mostantól fogva Mr Nobley elérhetetlen, legalábbis úgy tűnt, ő Miss Heartwright nagy kedvence. Viszont, miután Miss Charming látogatást tett Mrs Wattlesbrook panaszirodáján, bizonyára előjogot kapott, hogy tetszése szerint válasszon a férfiakból. Még az is lehet, hogy a két hölgy majd megküzd Nobleyért. Pembrook Park epedve várt egy kiadós női iszapbirkózást."

Shannon Hale története azokra a napokra való, amikor egy aprócska humorra vagy romantikára vágyik az olvasó, ezt pedig meg is kapja ebben a könyvben. A legjobb hogy bármikor elő lehet kapni újra és újra, mint egy igazi Jane Austen regényt, mert lehetetlenség megunni.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

Lobo: ITT 

 

Read More

Michel Bussi: Emilie vagy Lyse-Rose?

"Kicsoda valójában a százhatvannyolc emberéletet követelő repülőszerencsétlenség egyetlen túlélője, a három hónapos csecsemő, akit a média Szitakötőnek nevezett el 1980 karácsonyán? Két család harcol érte foggal-körömmel, az egyik dúsgazdag, a másik szegény. 

Tizennyolc évvel később mozgásba lendülnek az események: egy nagyvonalúan megfizetett magándetektív azt állítja, rájött az ügy végső megoldására. De golyót repít a fejébe. Vagy meggyilkolták? Éveken át írott füzetében részletesen összefoglalja az egész nyomozást. Párizsban, Normandiában, a Jura hegységben és Törökországban bonyolódik az izgalmas történet, míg végül lehull minden álarc. Kik keresztezik Szitakötő útját? Miért történik körülötte annyi rejtélyes haláleset, gyilkosság, öngyilkosság? 

Michel Bussi hatodik, nagy sikerű, számos díjjal kitüntetett krimije tavaly jelent meg hazájában, máig 275 000 eladott példánnyal büszkélkedhet, és hamarosan film is készül belőle, eddig tizenkilenc nyelvre fordították már le."

Ha röviden kéne valamit megjegyeznem a könyvről, akkor csak annyit mondanék, hogy szerelmes vagyok az íróba és a történetbe, de nyilván ennél azért sokkal többet vártok tőlem, aminek igyekszem is megfelelni.

Minden 1980. december 23.-án kezdődött egy repülőszerencsétlenséggel, melynek egyetlen tűlelője egy három hónapos csecsemő. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy két család is meg van arról győződve hogy az ő unokájuk maradt életben. Vajon ki élte túl, a dúsgazdag Carville család Lyse-Rose-a vagy a Normandiában élő szegény Vitral család Emilie-je? A kérdés ugyan roppant egyszerű, de ha a dolgok mélyére ásunk rá kell jönnünk arra, hogy valójában csak a felszínt sikerült megkapargatnunk, mert a rejtély kulcsa ennél sokkal mélyebben van elásva. Elképesztő aprólékossal van kidolgozva ez a könyv, nem lehet találni benne egyetlen olyan részletet, kérdést amire ne kapnánk meg a logikus választ. Hihetetlen módon van felépítve az egész történet, olyan csavarok vannak benne ami miatt egy idő után az olvasó már feladja, hogy kitalálja a befejezést. Imádom az ilyen történeteket, az egész könyv remek úgy ahogy van.

A történet végig érdekfeszítő, ha tehettem volna akkor egy lélegzetvétellel kiolvasom, mert az első oldaltól kezdve túl akartam lenni rajta, annyira felpiszkálta a kíváncsiságomat már a legelején. Ez a könyv nem hemzseg a horrorjelenetektől és a gyilkosságoktól, ám ettől függetlenül is megdolgoztatja az agyat ami csak azon jár folyamatosan, hogy akkor most ki is Szitakötő valójában.
Ez egy klasszikus krimi a javából a legjobb értelemben véve. Amit nagyon élveztem, hogy a cselekményt több oldalról is megismerhettem, hiszen nem csak a magándetektív, hanem az összes szereplő szemszögéből láthattam az eseményeket. A naplórészletek, illetve a múlt és jelen eseményeinek váltakozásával tartja fenn és tartja össze a történetet, amiben rengeteg cselszövés és intrika fokozza az egyébként sem unalmas eseményeket. 

Egyértelmű, hogy a szövevényes cselekmény a legnagyobb erőssége a könyvnek, de mindez nem működhetne erős személyiségű karakterek nélkül. A mellékszereplők mellett van pár erősebb jellem, akik nem csupán maximálisan hihetőek, hanem teljesen életszerűen viselkednek a regény olvasása során.  A szereplők a tőlük elvárható módon cselekednek, mindegyikükön érezhető, hogy okkal van helye a történetben.  Az író legjobb húzása szerintem, hogy hagyja az olvasót együtt gondolkodni a szereplőkkel, így sokkal közelebb kerülünk hozzájuk. Emiatt a nyomozás során nem csupán egy pillanatra, hanem végig benne élhet az olvasó a cselekményben, amitől sokkal átélhetőbbé válik az egész történet.

Na szóval Michel Bussi regénye elsöprő gyorsasággal vett le a lábamról, kiváló a maga műfajában. Zseniális. A történet előrehaladtával újabb és újabb kérdések merülnek fel, ezekre pedig mindig maradéktalanul meg is kapjuk a választ.

Van valakinek még bármi kérdése? Ugye, hogy nincsen. És akkor még mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy melegen ajánlom minden olvasómnak, senki ne habozzon megvenni. És ha már megvetted, akkor érdemes rögtön egy-két napot rászánni, mert a történet azonnal odaszegez majd az ágyadhoz. 

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:

Szilvamag: ITT

Read More

Megjelenésükre várva!

Nyakunkon a Könyvfesztivál és már érezhető, hogy a kiadók is készülnek rá teljes mellbedobással, bár nagy valószínűséggel idén nem fogok kimenni, azért rajta tartom a szememet az új megjelenéseken. :) És akkor nézzük mik azok az új regények, amik felcsillantották a szememet:

Mary Robinette Kowal: Üvegbúbáj (Bűbájoló történet 2.)

1815 – Miután Napóleont megfosztották trónjától és Elba szigetére száműzték, már a brit alattvalóknak is biztonságos a kontinensre utazniuk. A friss házas Jane és Vincent elfogadja a férfi régi barátjának és kollégájának meghívását. Monsieur Chastainnél és családjánál szállnak meg a festői belga kisvárosban, Binchében. 

Miközben a két férfi az új bűbájolási technikákkal ismerteti meg egymást, Jane csak elméletben fejlesztheti tovább legújabb ötletét, mert állapota egy ideig nem teszi lehetővé, hogy tényleges bűbájolást végezzen, pedig mielőbb szeretné kipróbálni, lehetséges-e üvegbe zárni, s ily módon raktározni és szállítani a bűbájt. 

A kellemesen csordogáló napok nyugalmát riasztó hír zavarja meg: Napóleon visszatért! Partra szállt Franciaországban, és már Belgium felé tart. Vincent azonnal haza akarja küldeni a feleségét, azt viszont nem hajlandó elárulni, hogy ő miért akar mindenáron maradni. Ám Jane-nek hamarosan nem csak amiatt kell aggódnia, hogy kettejük között megrendült a bizalom: francia katonák szállják meg a házat, és elhurcolják Vincentet. 

Moskát Anita: Bábel fiai

Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot. 

Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek. 

A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.

Robert Galbraith: Kakukkszó

Amikor egy zűrös életű modell lezuhan londoni lakása erkélyéről és meghal, mindenki azt gondolja, öngyilkos lett. A bátyjának azonban kétségei támadnak, és felfogadja Cormoran Strike magánnyomozót, hogy nézzen rá az ügyre.

Strike háborús veterán, aki megsérült Afganisztánban, ráadásul az élete is romokban van. Az ügy pénzügyi mentőövet dob neki, de ennek megvan az ára – minél mélyebben ássa bele magát a fiatal modell életébe, annál sötétebbnek tűnnek a dolgok, és ő maga is annál szörnyűbb veszélynek teszi ki magát…

A Kakukkszó J.K. Rowling Robert Galbraith írói álnéven írt nagysikerű első bűnügyi regénye.

Viven Shotwell: Mozart múzsája

London az 1700-as évek végén. Egy fiatal lány titokban énekórákat vesz egy híres kasztrálttól. Miután felvértezte magát tudással, hátrahagyja a biztonságot jelentő otthont, hogy Velence és Nápoly színpadain versenyre keljen a kor legjobbjaival. Tizenhat évesen részegítő világba csöppen; nemesek és méregkeverők közé, ahol a hírnév és gazdagság együtt jár, de nagy árat kell fizetni érte. Anna a szerelmi csalódásba is hamar belekóstol. 

Pár év múlva a zseniális szoprán híre eljut Bécsig, a császár udvarába. Itt találkozik az egykori csodagyerek Mozarttal, akiben intelligenciában és tehetségben is párjára lel. Minthogy a konvenciók és friss házasságaik mindkettőjüket kötik, nyíltan nem közeledhetnek egymás felé. Ahogy magánéletük fokozatosan megromlik, Anna és Mozart egyre inkább egymásban találják meg a fényt, az inspirációt, a boldogságot…de vajon meddig mehet el egy nő abban a világban, amelyet férfiak kottáznak? 

Elsöprő szerelmem és pontos korrajz az operaszínpadok kevéssé ismert világáról. A Mozart múzsája két különleges csillag találkozását és rövid együttállását örökíti meg. A világ legnagyobb zeneszerzője és a fiatal szoprán története időtlen, felkavaró és megható egyszerre, akár Mozart zenéje.

Anthony Ryan: A vér éneke

Vaelin Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.

A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.

Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.

Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?

Robert Merle: Az utolsó nyár Primerolban

"...Másnap az állomás bougainvillea-bokra mellett vártam a tízórai Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfőtt, a legviseltesebb öltönyömben, kezemben a kis fekete bőrönddel egy voltam a mozgósítottak közül. A világos vonatfülkében halálos csendben ült a sok barnára sült, fényes, fekete hajú fiatalember. Nekem is szorítottak helyet. Lenyújtottam a kezem, Louve a peronon állva megcsókolta, gyönyörű szemében könnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva futott még pár lépésnyit. Aztán felharsant a Micheline furán vidám kürthangja, és eltűnt a bougainvillea lila virága.

Beléptem hát a történelem sűrűjébe" - ér véget (szakad félbe?) a szöveg, melyet Robert Merle több mint fél évszázadon keresztül titokban tartott, s amelyről, Merle legelső irodalmi alkotásáról tehát, sokmilliós olvasótábora így 2004-ben bekövetkezett haláláig mit sem tudhatott.

A megkapó atmoszférájú kisregény a háború, a német hadifogság poklából visszatekintő, irodalmi igényű visszaemlékezés a máris messzi múltba hulló utolsó békeév, 1939 baljóslatúságában is nagyszerű nyarára. A későbbi nagy Merle-regények alaphelyzete ez: a személyt pusztán eszközévé tárgyiasítani akaró történelem, és a vele való egyenlőtlen küzdelemben őrlődő - edződő? - ember meséje.

Read More