"És te hogyan döntenél?
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?"
Két kedves barátném unszolására vettem kezembe a könyvet, mert egyébként azt sem tudtam, hogy ez a regény létezik. Most talán sokan meglepődtök, de valóban elkerülte a figyelmemet és talán pont ezért most sokkal nagyobb hatással volt rám. Se a fülszöveg, se az értékelések közelében nem jártam, így teljesen szűzként kezdtem neki, mondhatni így volt tökéletes.
A történetről nem szeretnék semmit sem elmondani - szerencsére a fülszöveg sem árul el túl sokat róla - mert ezt a regényt csak úgy szabad kézbe venni ha számodra is ismeretlen. Eleinte fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni, merre halad a történet, amíg be nem következett egy fontos esemény. Ekkor úgy éreztem magam mintha egy pillanatra megállt volna minden körülöttem. Annyira döbbenetes volt az események ilyen fordulata, hogy nem csak az idő, de a lélegzetem is elállt és teljesen belefeledkeztem a regénybe. Ennek a regénynek minden egyes oldala gyönyörű.
Hiába volt szomorú a történet, mégis sikerült olyan köntösbe bújtatnia a szerzőnek, hogy azért nem szakadt bele a szívem teljesen. Egyszerre fájdalmas és kellemes, érdekfeszítő és olvasmányos, egyszóval minden olyan elem meg van benne, amitől számomra kiváló volt a regény. Rengeteg kérdés fogalmazódik meg az olvasóban amin mindenképpen érdemes elgondolkodni és megválaszolni saját magunknak. Mi vajon hogyan döntenénk, ha hasonló helyzetbe kerülnénk?
Szerettem, mert ugyan életszagú volt, mégis elvarázsolt elejétől a végéig és még a romantikus énem is megkapta a maga jussát. A hangulata olyan volt számomra mint a napsütés amibe jó volt beburkolózni, miközben tudtam hogy hamarosan újra be fog borulni és a szívem újra sírni fog. De ez nem az a fajta szomorúság volt, ami beleránt a mélybe és képtelen vagy onnan kiszállni, hanem az a fajta amitől hitet és reményt kapsz. Zseniális.
Szerettem, mert ugyan életszagú volt, mégis elvarázsolt elejétől a végéig és még a romantikus énem is megkapta a maga jussát. A hangulata olyan volt számomra mint a napsütés amibe jó volt beburkolózni, miközben tudtam hogy hamarosan újra be fog borulni és a szívem újra sírni fog. De ez nem az a fajta szomorúság volt, ami beleránt a mélybe és képtelen vagy onnan kiszállni, hanem az a fajta amitől hitet és reményt kapsz. Zseniális.
Gayle Forman olyan könnyedséggel írta meg a könyvet, olyan sodró a lendülete, hogy az ember észre sem veszi hogy egyszer csak vége lett a történetnek. Legszívesebben most azonnal újraolvasnám.
A karakterek élnek, akik ugyanúgy lehetnek az én életem szereplői vagy bármelyik másik olvasóé. Pontosan ez adja meg az egész olvasmány sava borsát, hogy a szereplők valóságosak, szerethetőek és emberiek. Mia, akin keresztül megismerhettem a történetet - mivel a regény első szám első személyben íródik - már az elején eggyé vált velem. Vele együtt nevettem, sírtam és éreztem. De Mia mellett ott volt Adam akivel viszont azonnal szerelembe estem és többet és többet akartam belőle, de csak néha bukkant fel a könyvben.
Első pillanattól kezdve tudtam, hogy a Ha maradnék szerelem lesz és már most érzem, hogy hiányzik minden egyes sora. Ez a történet olyan, amit biztos hogy nem egyszer, hanem akár többször is el szeretnék majd olvasni. Egyszerűen magával ragadó és felejthetetlen. Még többet akarok belőle! Az az egy szerencsém van, hogy van folytatása a történetnek, még pedig Hová tűntél? címmel.
"Tavaly magammal vittem a csellómat a kis házba, mert semmivel sem akartam a szükségesnél több gyakorlást kihagyni. Kamara zenekari koncertre készültem. Mivel nem volt tele a repülő, az utaskísérők nem bánták, ha a mellettem üresen maradt ülésen szállítom a hangszeremet, pont úgy, ahogy a profik szokták. Teddy ezt végtelenül mulatságosnak találta, és megpróbálta pereccel etetni a csellómat."
Gayle Forman zseniálisat írt és a legjobb, hogy hamarosan a filmvásznon is viszontláthatjuk a történetet, hiszen nemrég filmet is forgattak belőle. Sőt, nemsokára a könyvesboltok polcain találhatjuk új könyvét Csak egy nap címmel, amit én is tervezek elolvasni.
Értékelés: 5/5*** (abszolút kedvenc)
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése