2014. szeptember 30., kedd

Jönnek a polcomra

Most olyan könyveket hoztam nektek egy csokorba összegyűjtve, amik még nem jelentek meg, de már úton vannak hozzám, hogy elfoglalják a méltó helyüket a polcomon. Illetve a vállamon a kisördög arra számít, hogy talán ezzel a bejegyzésemmel másokat is kísértbe viszek. :) Szemezgessetek!

Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete

"A. J. Fikry, a kiégett könyvesboltos nehéz éveket tudhat maga mögött: meghalt a felesége; az üzlete rosszabbul megy, mint valaha; ráadásul ellopták tőle legnagyobb értékét is, egy Poe verseket tartalmazó ritka kötetet. Idővel elfordul az emberektől, és még a könyvei sem nyújtanak számára vigaszt, mert a rohamosan változó világra emlékeztetik. Egy váratlan esemény folytán viszont kénytelen lesz újrakezdeni az életét, mert egy kislányról is gondoskodnia kell. A mogorva és életunt férfi hamarosan más szemmel néz a világra, igaz barátokra lel, újra szerelmes lesz, a könyvesboltja pedig a kisváros nyüzsgő központjává alakul át.

Gabrielle Zevin jó humorérzékkel megírt, varázslatos regénye tisztelgés a könyvek világa előtt, szerelmeslevél arról, miért szeretünk olvasni és miért zárunk bizonyos embereket a szívünkbe. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akiknek a könyvek a legjobb barátai és azoknak, akik hisznek abban, hogy „senki sem különálló sziget”."


Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

"The Season of the Witch – valaki ezt a számot küldi az észak-izlandi város színkörének. A színkör vezéralakját másnap sehol sem találják… A rejtély megoldása Einarra, az alkoholizmusából frissen kigyógyult újságíróra vár, aki nemrég érkezett a fővárosból. A háta közepére sem kívánja az északi kiküldetést, melynek célja, hogy tudósítson a vidéki ügyekről. Először úgy tűnik, nincs miről írni, a legnagyobb port az kavarja, hogy a helyi édességgyár vezetőjének felesége balesetet szenved a céges kalandtúrán, és nem sokára életét veszti. Ám ekkor az áldozat idősek otthonában élő anyja felhívja Einart, hogy elmondja, bizonyos benne: gyilkosság történt. Csak a vénasszony képzelődik? És lehet-e ennek köze a fiú eltűnéséhez? Einar szembeszegül a rendőrséggel, a helyi kiskirályokkal és nem utolsósorban saját kollégáival, hogy pontot tehessen az ügy végére."

Louise Walters: Levelek a bőröndből

"Ki lehetett az a férfi a II. világháború viharaiban, akinek a kedvéért szerelme nemcsak a vezetéknevét, hanem keresztnevét is megváltoztatta? 
Roberta Pietrykowski, a 30-as éveiben járó antikvárius minden társaságból kilóg, így aztán nem jár társaságba. Egyetlen öröme, hogy munkahelyén, az Old and New Bookstore polcain sorakozó könyvek titkait lesi: régi képeslapok és levelek után kutat. Családjának féltett titka kerül elő, amikor édesapja egy bőröndöt hoz be a boltba, tele könyvekkel. A bőrönd belsejében a Mrs. D. Sinclair név olvasható, Roberta nagymamájának gyöngybetűivel írva. Ki lehet Mrs. Sinclair? Ki lehet a titokzatos Jan, ha nem Roberta nagyapja? Miért nem találja meg Roberta a nagyszülei házassági kivonatát?"

Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

"Antoine-nak, a lelkes könyvkereskedőnek és meggyőződéses romantikusnak tíz telefonszáma és mindössze huszonnégy órája van, hogy újra megtalálja álmai asszonyát. Antoine, a harminckét esztendős könyvkereskedő, aki hisz abban, hogy a regények a való életben is megtörténhetnek, kedvenc kávézójában egy nap megpillantja álmai asszonyát, aki mintha csak az égből pottyant volna oda. Antoine hezitál, nem tudja, hogyan szólítsa meg a nőt. Ám ekkor odalép egy másik férfi, és ezzel Antoine elszalasztotta a lehetőséget. Vagy mégsem? Kifelé menet az elbűvölő mosolyú, titokzatos nő leejt elé egy kártyát, rajta egy keresztnév, egy telefonszám és egy mondat: „Szívesen találkoznék magával.” Antoine elmondhatatlanul boldog. Kisvártatva kétségbe esik. A becses telefonszám egy ostoba baleset következtében hiányos lesz. Antoine azonban minden nyomon elindul. A szépséges ismeretlen kalandos keresése során a legkülönbözőbb emberekkel találkozik, Párizs legnyüzsgőbb és legcsendesebb pontjain. Az idő Antoine ellen dolgozik. A barátai bolondnak tartják. A szíve nagy szaltókat ugrik, egyiket a másik után. De Antoine nem adja fel…

„Ritkán írnak ilyen lélegzetelállító tempóban a világ legszebb dolgáról. Az olvasó happy endre vágyik és reménykedik, hogy a könyv soha nem ér véget.”"

Jaenette Walls: Az Ezüst Csillag

"Egy szívszorító és felszabadító erejű regény egy bátor lányról, aki szembeszállt a felnőttek világában uralkodó igazságtalansággal. Az Ezüst csillag a képzelőerő és történetmesélés diadala. 
1970-et írunk, a helyszín egy kaliforniai kisváros. Jesn tizenkét éves, a nővére, Liz tizenöt, amikor művészi hajlamokkal megáldott édesanyjuk, Charlotte – aki bármerre is lakott életében, valami kivetnivalót mindenhol talált – hátrahagyva őket és egy-két hónapra elegendő költőpénzt, elindul, hogy megtalálja önmagát. Egyik nap Bean az iskolából hazatérve egy rendőrautót pillant meg a házuk előtt, ezért Lizzel úgy döntenek, inkább buszra szállnak, és Virginába utaznak nagybátyjukhoz, Tinsley-hez. 
Bár a nagybácsi befogadja őket, de kevés a pénzük, így Jean nővérével együtt irodai munkát és gyermekfelügyeletet vállal Jerry Maddoxnál, a helyi gyár tagbaszakadt munkafelügyelőjénél. Hamar kiderül azonban, hogy a férfi agresszív és hatalommániás. Az alkalmazottai rettegnek tőle, senki nem mer szembeszállni vele. Liz azonban egy nap már nem bírja a megaláztatást. De mit tehet egy törékeny lány egy befolyásos üzletemberrel szemben? És lesz-e aki mellé áll ebben a küzdelemben?"

Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

"„- Irtó ronda ez a ruha rajtad… A nagymamám varrta nekem. Szépen tud varrni, de már nem lát. – Azzal a szájába tömött egy másik karamellát, és hozzátette: – De nem ez a legrondább. Azt majd holnap veszem fel.” 
Ezzel a párbeszéddel indul két kislány életre szóló barátsága az ötvenes években, és hamarosan elválaszthatatlan társuk lesz egy harmadik is, akivel a poros amerikai kisváros közismert trióját alkotják. Évtizedekkel később még mindig törzsasztaluk van Earl mindenki által kedvelt, Amennyi beléd fér nevű vendéglőjében. 
Itt ebédel – családostul – a vasárnapi istentiszteletek után a három, immár középkorú barátnő is: a különös képességekkel bíró Odette, Clarice, a háziasszonyok gyöngye és a gyönyörű Barbara Jean. Már mindhárman megtalálták lelki nyugalmukat, de nem akármilyen éveken vannak túl. Hogy mi történt velük és Amerikával a megelőző évtizedekben, azt fergeteges humorral beszéli el a szerző, aki úgy mesél emberi gyarlóságokról és érzelmekről, hogy közben minden figurát megért és szeret. Edward Kelsey Moore, a chicagói csellista-író könnyes-vidám regénye kiváló szórakozást ígér."

Dani Atkins: Összetörve

"Mit tennél, ha kapnál az élettől egy második esélyt? Rachel élete tökéletes. Jóképű párja, nagyszerű barátai vannak, és néhány héten belül egyetemre megy. Sosem volt még ilyen boldog. De egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt kifordul a sarkaiból a világ. Öt évvel később Rachel még mindig nem tette túl magát a tragédián, amely mindent megváltoztatott. Hosszú idő után először tér vissza a szülővárosába, és nem tud szabadulni a gondolattól: mi lett volna, ha. Aztán egy esés következtében kórházba kerül. Miután felébred, azzal szembesül, talán mégis valóságos az élet, amiről álmodott. Képtelen megbízni a saját emlékeiben, ezért egyre mélyebbre merül ebben az új világban, ahol az elveszített férfi életben van, de ő mégis valaki más menyasszonya… Az Összetörve szívet melengető mese a szerelemről és a második esélyekről. A végén az olvasó is elgondolkodik majd, vajon két merőben eltérő szál vezethet-e ugyanahhoz a boldog befejezéshez."

Jackie Bouchard: Megmentőm, Maybe

Jane egyszerre veszíti el a férjét és imádott kutyáját, ráadásul ugyanabban a végzetes betegségben, de bármilyen gyalázatos is (mondaná az anyósa), a kutyáját sokkal jobban gyászolja. Miután végigszenvedi a temetési szertartásokat (egyiket amiatt, mert kényelmetlen a magas sarkú cipő, a másikat amiatt, mert a kisállattemetőből hazafelé a beagle már nem fog ott ülni mellette az anyósülésen), és elcseni férje hamvainak egy részét, hogy majd a tengerbe szórja őket egy hawaii szigeten, elhatározza, hogy visszaköltözik szülővárosába, San Diegóba, ahol várja őt az óceán és a legjobb barátai. Azonban a sors úgy hozza, hogy ideiglenesen nagybátyja isten háta mögötti panziójában kell dolgoznia, amit tiszta szívből utál (kivéve a sütést). És bár szilárdan elhatározza, hogy nem kell több kutya, a sors ismét helyette dönt, és egy különleges kóbor kutyát, Maybet sodorja az útjába.

A mázli, hogy ezek nem egyszerre fognak megérkezni, így lesz időm lélekben is felkészülni.:D

2014. szeptember 27., szombat

Fahéjas teasütemény

Igaz nem a francia süteményes könyvből készítettem eme finomságot, hanem egy teljesen más angol forrást vettem alapul, mégpedig David Gillespie The No Sugar Recipe Book című könyvét, amiben olyan sütemények vannak amiket nem cukorral kell sütni. Na már most én akkor is cukorral csináltam, úgyhogy David Gillespie így járt. 

A szerzőnek állítólag ez a kedvenc Ausztrál süteménye, mert állítása szerint mindenkinek mosolyt csal az arcára. Az enyémre csalt, úgyhogy lehet hogy van benne valami. :D

Hozzávalók:

Tészta:
200 g vaj
205 g cukor
2 teáskanál vaníliakivonat
3 tojás
225 g finomliszt
1 teáskanál sütőpor
1 1/2 teáskanál fahéj
125 ml tejszín

Tetejére:
1 1/2 teáskanál cukor
1 teáskanál fahéj
50 g vaj


Lépések:

1. Előmelegítem a sütőt 160 fokra.
2. A cukrot és a vaníliakivonatot a vajjal addig kevergetem, amíg krémes nem lesz.
3. Hozzáadom a tojást, majd az így kapott masszához öntöm a lisztet, a sütőport, a fahéjat és a tejszínt. 
4. Az elkészült tésztát egy sütőpapírral bélelt 18 centis tortaformába öntöm és azután 1 órán keresztül sütőm, amíg szép barna nem lesz.
5. Miután elkészült a sütemény, akkor egy ecsettel elkenem rajta a vajat és a tetejét megszórom fahéjas cukorral.

2014. szeptember 24., szerda

John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

"A férfiak gyakran megfeledkeznek a bevásárlásról. Meg a házassági évfordulójukról. Mindez nem újság. Az is előfordul, hogy elfelejtenek elmenni a gyerekért az óvodába. Na és? Az azonban korántsem hétköznapi fordulat, hogy valaki teljesen elfelejti a feleségét. E regény főhősével pontosan ez történik: egy esős őszi délután a metrón egyszer csak rájön: fogalma sincs, merre tart és mi okból, sőt azt sem tudja, ki is ő, hogy hívják, mivel foglalkozik és hol lakik. Nincs egyszerű dolga, amikor nekilát mindezt kideríteni: először lerázzák, másodszor hülyének nézik, végül a kórházban, ahol szóba állnak vele, természetesen az adataira kíváncsiak… Nagy sokára előkerül egy barátja, aki segít felidézni egy-egy emlékfoszlányt, és kis időre befogadja amnéziás hősünket. Ő hazafelé egy gyönyörű, vörös hajú nőt pillant meg az utcán, akiről megtudja, hogy a felesége. Csak sajnos épp válófélben vannak… A neves angol humorista abszurd helyzetre építő romantikus regénye üdítően szórakoztató történet arról, hogy a szerelem mindig megérdemel egy második esélyt."

Hosszú, hosszú ideje már annak, hogy utoljára bejegyzést írtam, de talán most már megtörni látszik a jég, ami mostanában körülvesz. Sajnos se az olvasáshoz, se a bejegyzés írásához nem volt kedvem az elmúlt időszakban, de úgy néz ki, hogy szépen lassan visszatér minden a régi kerékvágásba. Az egyik ok, amiért újra nekiveselkedek az írásnak az a címben szereplő könyv. Ugyanis John O' Farrell története volt az első, ami képes volt lekötni és elszórakoztatni a sokáig tartó olvasási válságom alatt. Na már most ha egy könyv ilyen eredményt ért el nálam, akkor arról beszélni kell, nem igaz? Úgyhogy nézzük csak miért is szerettem annyira.  

John O'Farrell
A történetet - nem meglepő módon - férfi szemszögből ismerhetjük meg, egy olyan férfiét aki egy nap elfelejt mindent, minden olyan emléket ami a feleségéhez és családjához köthető, sőt, arra sem emlékszik, hogy ő maga pontosan kicsoda. A metróban ülve azon kapja magát, hogy fogalma sincs merre tart és mit csinált, csak bolyong az utcákon míg el nem megy a legközelebbi kórházig hogy segítséget kérjen, hátha valaki felismeri vagy keresni nem kezdi. Végül hosszú idő után a legjobb barátja érkezik a segítségére, aki segít eligazodni az elvesztett emlékek útvesztőjében. Sajnos azonban az igazság sokkal szomorúbb, mint amire számított, hiszen a házassága romokban áll és éppen egy válás küszöbén van, ezért egy utolsó szalmaszálba kapaszkodva próbálja megmenteni az életét és megtalálni az elhagyott emlékeit. 

Elképzelésem sem volt arról, hogy merre fognak haladni majd az események, hiszen egy válságban lévő férfi és egy amnézia érdekes dolgokat ígérhet, ezért hagytam sodorni magamat a cselekménnyel. A szerző nagyon jól kihasználta az emlékezetvesztéssel járó lehetőségeket és egy kellemes, szórakoztató és humoros történetet rakott össze. Mindezek mellett egyfajta tükröt is állít a házasságnak, amivel rengeteg olyan dolgot mutat meg, ami a valós életben, esetleg a saját házasságukban is megmutatkozik. Döbbenetes, mennyi hasonlóságot véltem felfedezni a könyv és a saját életem között, ami hol megmosolyogtatott hol pedig elgondolkodtatott, mindenesetre ijesztő volt ez a hasonlóság. Bár az író humorosnak szánta a regényét én úgy vélem, hogy azért a felszín alatt komoly mondanivalója is van a történetnek: válás, családi problémák, gyerekek elhelyezése és minden olyan kérdés ami ezzel a kérdéskörrel jár, valamint mi az a pont amikor egy házasság még megmenthető vagy hagyni kell veszni. 

A könyv titka maga Vaughan, a főhősünk, aki első perctől kezdve elvarázsolt a személyiségével. Ízig-vérig férfi, akinek vannak hibái, problémái, ugyanakkor annyira esendő és szerethető, hogy mindezeket meg lehet neki bocsájtani. Tetszett az a fajta akaratosság, ahogy a házassága megmentéséhez állt, ahogy próbálta megoldani azt a számtalant kérdést ami felmerült benne, illetve azt ahogy próbált rájönni arra, hogy ő hol rontotta el. Mellette a történet már másodlagos lett, hiszen onnantól kezdve, hogy kezdtem őt egyre jobban megismerni, már csak azon járt az agyam, hogy a szerző kerekítsen a végére egy jó kis heppiendet, mert Vaughan megérdemelte. No, nem mintha tökéletesen meg lennék elégedve a befejezéssel, hiszen egy hatalmas kanyarral majdnem sikerült a szerzőnek elrontania, de szerencsére még időben észrevette és kijavította ezt az aprócska nüanszot. Sajnos ezzel a ballépéssel így is elérte nálam, hogy ne adjak neki maximális pontot, mert ennél azért lehetett volna egy hajszálnyival jobb befejezést alkotni. 

A férj, aki elfelejtette a feleségét nem az a fajta könyv, amin könnyesre ne vetjük magunkat, inkább olyan ami csendesen belopja magát a szívünkbe, néhol elmosolyogtat ugyan, de elsősorban nem ez marad majd meg belőle. Szívet melengető olvasmány, kicsit kiszámítható befejezéssel ugyan, de a főszereplő úgyis kárpótol bennünket mindenért, miatta érdemes elolvasni. Ajánlom minden női olvasómnak.   

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2014. szeptember 2., kedd

Havi zárás meg a többiek

Lassan két hete, hogy elkapott a könyvmolyok által rettegett betegség, amikor az embernek semmihez nincs kedve, még egy darab történet sem tudja lekötni a figyelmemet, sőt mondhatni könyv undorom van. Hallatlan! De ez nem jelenti azt, hogy augusztusban ne szereztem volna be könyvet, amiben a legjobb hogy majdnem az összes ajándék volt. :)


A felső sorban látható gyönyörűségeket a Szandi akciójában vásároltam, amiből végül ajándék lett, így olcsón megúsztam. :D A Francia Kaland, Leiner Laura, Kate Morton és Rebecca Shaw regényei pedig rukkolás szerzemények, mivel az utóbbi időben újra rákaptam az ízére és egyáltalán nem bánom. A két Julia Quinn szintén ajándék volt. Gaura Ágnest és Az ellenállást pedig a megmaradt Delta Vision könyvrohamban vásároltam, amiért csak be kellett szaladnom a boltba. 

Viszont egy darab angol regény, azért becsusszant az ehavi költségvetésbe, mégpedig Ciara Geraghty írónőtől Lifesaving for Beginners, ami fülszöveg alapján nagyon ígéretesnek tűnik.



Most már csak abban bízom, hogy hamar túl lendülök a könyv undoron és újra belevethetem magam a történetek tengerébe. :)