2010. január 27., szerda

Felhívás: "A 10 legjobb magyar szerző"

Az előző bejegyzésemben olvashattátok Európa 10 legjobb szerzőjét, amiből mindjárt jött is a következő ötlet, hogy esetleg a TI segítségetekkel létrehozhatnánk Magyarország legjobb íróit is. A listát megjegyzésben kérném feltüntetni, amit én és Joeymano fogunk összesíteni és külön bejegyzésben fogjuk megjeleníteni az eredményt.

Kikötések:

- lehetőleg 10 írót jelöljetek meg, annál több ne legyen, mert azokat nem fogjuk beszámítani
- kizárólag olyan írókat kérünk, akinek jelent meg új könyve ebben az évtizedben
- a határidő: 2010. február 05 24:00.

Amennyiben tetszik az ötlet kérlek terjeszd az igét (pl.: saját blogon), hogy még több szavazat bejöhessen. Természetesen nem kötelező ez csak egy játék. :) Ha valakinek kérdése van az alábbi címen fel teheti: csanadik kukac gmail pont com!

A lista szerkesztője: Joeymano és szerény személyem. :D

A 10 legjobb bestseller szerző

A Kolónia oldalán találkoztam egy aprócska bejegyzéssel, melynek címe "A 10 legjobb bestseller szerző", ugyanis a The bookseller megjelentette a tavalyi év 10 legjobb európai szerzőjét. A rangsor összeállításában nagy segítségükre volt a hét legnagyobb könyvekkel foglalkozó magazin: a német Buchreport, a francia Livres Hebdo, az olasz Informazioni Italiani, a holland Boekblad, a spanyol El kulturális, a svéd Svensk Bokhandel, és az angol The Bookseller.

Íme a lista:

1. Stieg Larsson (Millennium trilógia)
2. Stephenie Meyer (Twilight saga és A burok)
3. Dan Brown (Az elveszett jelkép című regényével lett a harmadik)
4. Paolo Giordano
5. Carlos Ruiz Zafón (Angyali játszma és Szél árnyéka)

6. Camilla Läckberg (Jéghercegnő)

7. Herman Koch

8. Tatiana de Rosnay

9. Henning Mankell (Tűzfal)

10. John Grisham (Regényei)

Az elemzést és az összeállítást a Rüdiger Wischenbart Content and Consulting készítette.

U.I.: Amelyik írónál nem találtok linket, attól még nem jelent meg könyv Magyarországon.

2010. január 26., kedd

OFF! Kérés

Szeretném azon olvasók segítségét kérni, akik jártasak a XIX. századi irodalomban. :) Mivel erőteljesen belebonyolódtam Austen művébe, ezért úgy gondoltam megpróbálkozom még ehhez hasonló íróval/írónővel, de mivel tapasztalatlan kis tyúk vagyok (most olvasok először ilyen irodalmat (pirul)), ezért nem tudom merre hogyan tovább. Ha kapnék egy kis útmutatót az nagyon szuper lenne. :)

2010. január 21., csütörtök

Lugosi Viktória: Dafke

Nem szokásom újévi fogadalmat tenni, mert badarságnak tartom, de most az egyszer kivételt tettem. A fogadalom: hogy sokkal, de sokkal több magyar írótól fogok könyvet olvasni, hogy általam ti is jobban megismerjétek őket. Az első áldozatom Lugosi Viktória írónő, akinek két könyve jelent meg az Ulpius kiadó gondozásában. A címük kiadási sorrendben: Ajvé és Dafke. Én elsőnek az utóbbit választottam:

"Egy ember, aki nincs.
És két másik, aki érte küzd.
Várhatnak-e segítséget?
Orvostól? Természettől? Istentől?
Egy regény a reményről, az elvérzésről, a beletörődésről és a föl nem adásról. Egy család, hat együtt töltött év. Egy történet a szeretetről."

A részemről igazán nagy bátorságra vall, hogy a meddőségről kezdtem el olvasni, mert én igenis félek tőle. Habár mi még egy kicsit messze vagyunk a gyerekvállalástól, azért a háttérben ott motoszkál a kérdés: Mi van akkor ha én is az vagyok? Kicsit utána járva a dolgoknak sajnálattal olvastam, hogy Magyarországon minden ötödik pár szenved hasonló problémával, ami nem hangzik túl fényesen. Ráadásul egy kicsit el is szomorodtam, a tegnapi nap folyamán, ugyanis találtam egy internetes naplót, ahol a blogger a meddőséggel való küzdelmét fogalmazza meg, szinte napról-napra.

Az írónő is naplószerűen írja le a pár megpróbáltatásait, hol humorosan, hol teljes komolysággal, de azért egy regény teljesen más, mint a való élet. És hogy miért? Mert ott a szerző úgy fejezi be ahogy akarja, de a valóságot maga az élet formálja és kitudja mi lesz a vége. De egy valamit nem szabad elfelejteni - és ez a regény központi témája is, - hogy soha ne adjuk fel, addig amíg a remény egy kis szikrája is meg van bennünk.


A regény érdekes, valós és pont ettől megrázó is. Az írónő igyekezett egy kis humort is belecsempészni a történetbe, amin lehet hogy felderülünk de ezt nem fogjuk tudni teljes átéléssel megtenni, mert ott van az a nyomasztó érzés, hogy vajon mi lesz ha nem sikerül nekik. És pont ettől jó ez az egész, mert megszeretjük a szereplőket és utána mi is izgulunk, és mi is együtt akarjuk velük ezt az egészet. :) És hogy mi a legnagyobb sikere a könyvnek? Hogy amikor már kiolvastuk akkor is képesek vagyunk napokig gondolkodni rajta és feltenni magunknak egy rakat kérdést.

Szerintem az írónő remekül választotta meg a könyv témáját, mert sajnálatos módon a mai világban már szinte mindennapos. És amikor olvassuk tudjuk, hogy ez velünk is megtörténhet és pont ettől olyan életszagú ez az egész. De miután kiolvastuk halkan meg köszönjük neki, mert megkaptuk azt amire vágytunk: a reményt és ez mindennél többet jelent!

U.I.: Egyébként a cím is remekül el van találva, ugyanis a Dafke annyit jelent "csak azért is"!

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:

2010. január 14., csütörtök

Lisa Lutz: Spellman nyomozóiroda

A tizenéves kora óta megfigyeléseken részt vevő, egykori lázadóból mára tehetséges magánnyomozóvá előlépő Izzy életében eljön az a nap, amikor elege lesz a nyomozásból.

Így egyik reggel úgy kel fel az ágyból, hogy mától nem folytatja tovább és kilép a családi vállalkozásból, de a szülők egy feltétellel engedik el, ha megoldja az egyik legnehezebb ügyet
. Miközben Izzy minden erejét megfeszítve dolgozik rajta, addig a kishúga egyik pillanatra a másikra eltűnik...

Jó estét kedves olvasóink, ebben a pár sorban a mai híreket olvashatják:
A mai napon a blogtársadalom egyik tagja kiolvasta a Spellman nyomozóiroda című könyvet és most szeretne beszélni róla. Úgyhogy most kapcsoljuk Christinát, aki tűkön ülve várja már hogy megszólalhasson (egyébként halkan megjegyzem, hogy ma egész nap be sem állt a szája :)):

"Ki kell hogy ábrándítsam azokat az olvasókat, akik azt hiszik hogy egy szingliregényt fognak a kezükben, mert NEM.

Mindjárt a legelején el szeretném mondani, hogy a fordítás remek lett, ezért bizton állíthatom hogy nem fogtok kifacsart, értelmetlen mondatokkal találkozni. Mindemellett a külcsín is megér annyit, hogy egy pár szót említsek róla, hiszen remekül olvasható, tagolt és még a betűmérete is nagyon jól el volt találva, úgyhogy csillagos ötös a kiadónak.

A szerző az abszurditás és a normalitás határán mozogva csal oldalról oldalra mosolyt az arcunkra, feledtetve ezzel a BKV sztrájkkal átszőtt gondterhelt hétköznapokat. :)
A történet egyes szám első személyben játszódik, így négyszázhetven oldal erejéig bújhatunk bele a Spellman szülők legidősebb lányának bőrébe. A főszereplők nagyon szerethetőek és kidolgozottak, akár családtagnak is vallhatjuk magunkat a könyv végére, mivel rengeteg információt megismerhetünk róluk. :D Szívemhez legközelebb Rae állt aki nagyon bohókás, vicces és komoly rábeszélőkészséggel megáldott kislány.

Részlet a könyvből:

"Isabel, Kor: 8

Az egyik billegős széken ülök, féloldalt támaszkodva. Albert fel-alá járkál. Megvárja még fészkelődni kezdek, és akkor beszélni kezd.

-Isabel belopóztál bátyád szobájába tegnap este, hogy levágd a haját?
-Nem – mondom.
Hosszú szünet.
-Biztos vagy benne? Talán egy kis időre lenne szükséged, hogy felfrissítsd a memóriádat.
Albert leül az asztal másik oldalára, és egyenesen a szemembe néz. Gyorsan elkapom a tekintetemet, de igyekszem megőrizni a hidegvéremet.
-Nem tudok semmiféle hajvágásról – mondom.
Albert egy ollót tesz az asztalra.
-Ez ismerős?
-Ez bárkié lehet.
-De ezt a te szobádban találtuk.
-Valaki rám akarja kenni.
Egy hét büntetést kaptam."

Úgy gondolom, hogy Lisa Lutz képes olyan könyveket írni, ami elszórakoztatja, megnevetteti és elfeledteti az emberrel a szürke hétköznapokat."

Értékelés:10/10

Mások is olvasták: