Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

"Eva soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával."

Soha nem gondoltam volna hogy ez a regény egyszer eljut hozzám, mivel egyszer sem akadt a kezembe, sőt még az interneten se bukkantam rá. Valahogy mindig elbújt a könyvesboltok polcainak mélyén, mintha szándékosan került volna engem, hogy egyszer csak váratlanul a kezembe akadjon. Pedig az ilyen témájú könyvek mindig is vonzottak, de ez az egy elkerülte a figyelmemet.

A történet nem túl egyszerű, hiszen egy olyan anyáról szól akinek szembe kell néznie a fia tetteivel, az életével és a családjával. Ez a könyv egyfajta önvallomás. Nehéz és súlyos. Bátorságra vall, hogy képes volt szembe nézni a gondokkal, és ennyire őszintén leírni a problémákat. Ha azt írnám, hogy nem éltem bele magam ebbe a helyzetbe, akkor hazudnék nektek és magamnak is. Sokszor elképzeltem magam ugyanebben a szituációban, mivel én magam is anya vagyok. Most még egyfajta rózsaszín köd vesz körül, hogy majd az én gyerekem okos és szép lesz. De ilyenkor jön rá az ember, hogy a köd mögött ott van a valóság is, még ha egy kicsit megrázó is. Habár eleinte nem volt ínyemre a regény, mert száraznak és ettől unalmasnak éreztem, de a fejezetek végén mindig kaptunk egy kis morzsát abból, hogy valójában miről is szól ez az egész. Emiatt folytattam és folytattam, a végén már nem bírtam letenni, egyszerűen muszáj volt végigolvasnom, hogy megtudjam (még ha tudtam is, hogy mi lesz a vége) mi lesz a befejezés. Hátborzongató és egyben lebilincselő. Annyira őszinte és hiteles a történet, hogy többször is megfordult a fejemben, hogy vajon az írónő nem saját életéből merítette-e az ötletet.

Nincs igazán sok szereplője a történetnek, de az a kevés is bőven elég. Teljes mértékben sikerült átéreznem Eva helyzetét, de ebben nagy segítségemre volt az írónő. Hétköznapi és esendő. A férje viszont egy vakegér, aki nem képes a fától az erdőt meglátni. Rengeteg indulat keringet bennem miatta, legszívesebben felpofoztam volna. Szegény Eva megpróbált mindent megtenni, hogy felnyissa Franklin szemét, de ő csak hajtogatta a butaságait. Áááá, még most is forr bennem a düh miatta.

Összefoglalva ezt az egész maszlagot, muszáj legalább egyszer mindenkinek elolvasnia. Hogy miért? Mert ez a könyv maga az élet. Lionel Shriver regénye nem kislányoknak való, őszinte, megrázó könyv anyáról és fiáról. Olyan, amit soha az életben nem fogsz elfelejteni, annyira felkavaró lesz.

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:
Katamano: ITT

Read More

Anne McCaffrey: Sárkányröpte és Sárkányhajsza

"Benden Sárkányfészek lovasainak szemében Lessza nem más, mint egy rongyos szolgáló. Fél életében azokat szolgálta, akik elárulták az apját és elbitorolták földjeit. Most azonban eljött az idő, hogy Lessza ledobja az álcát, és visszaszerezze, ami jogosan az övé.

Minden megváltozik azonban, amikor találkozik a sárkánykirálynővel. A közöttük kialakuló kötelék örökre megváltoztatja mindkettejüket, és védelmet nyújt, amikor évszázadok óta először a világukra tör a külvilági fenyegetés, amely esőként záporoz a földre, és mindent felemészt, amihez csak hozzáér. Valaha a sárkányok és lovasaik óvták a Pernt a gyilkos szálaktól, de manapság alig maroknyian vannak csupán. Lesszának saját és sárkánya életét kell kockára tennie, ha meg akarja menteni a világát."

"Újabb fordulat telt el, és ismét halálos, ezüstös szálak hullanak az égbõl. A merész sárkánylovasok újra felszállnak, sárkányaik tüzet okádva csapnak le, hogy elpusztítsák a csillámló fenyegetést, még mielőtt földet érne és elemésztene mindent. F’lar, a bendeni sárkányvezér azonban tudja: más módot kell találnia, hogy megvédje Pern világát – még mielőtt a lázongó múltlakók még nagyobb viszályt szítanának, és testvére, F’nor elindulna a bolygó történelmének legveszedelmesebb vállalkozására."

Sárkányok mindig is voltak és mindig is lesznek. Sajnálatos módon a hazai könyvpiacon igen kevés olyan fantasy könyv van, amelyben megtalálhatóak a sárkányok, pedig mennyi jó regény van ebben a témában. A Delta Vision gondozásában kiadott Anne McCaffrey sorozat viszont bitang jó, olyannyira hogy végén te magad is egy sárkányra áhítozol.

A világ amelyről a regény szól, különleges és érdekes. Ki hallott már olyanról, hogy bizonyos időközönként a Rőtcsillagról (bolygó) szálak hullanak azért, hogy egy másik planétán lévő élőlényeket elpusztítson. És a szálak elpusztításában senki más nem tud segíteni, mint a sárkányok. Sárkányok, akik nem csak zöld, hanem kék, barna, bronz és arany színben is megtalálhatóak. Egyszóval olyan világ tárulkozik ki előttünk, amelybe érdemes belecsöppenni. Anne McCaffrey stílusa olvasmányos, gördülékeny és magával ragadó. Arról nem is beszélve, hogy a történet izgalmas, letehetetlen és fordulatokban gazdag.

A Sárkányröpte és a Sárkányhajsza között óriási különbség van. Míg az egyik egy kicsit lassabb mederben folyik, addig a másikban szinte száguldunk. Az első kötetben megismerkedünk a bolygóval, az emberekkel a sárkányokkal és a közöttük lévő kapcsolattal. Ezzel ellentétben a második kötetben sokkal több fordulat történik, az írónő több figyelmet szentel a politikának és az emberi kapcsolatoknak is. Ebben a kötetben már megjelenik egy kis árnyalt romantika is, így azoknak sem kell visszarettenniük, akik esetleg ezt nem bírják. Viszont ami szemet szúrt, hogy a Sárkányhajszában rengeteg név szerepel a Sárkányröptével ellentétben, ami enyhén frusztráló volt. Iszonyatosan tartani kellett a tempót különben hajlamos az ember elveszíteni a fonalat emiatt. Hiányoltam egyfajta összefoglalót a könyv végén, melyben megtalálható az összes alag (település) és az uralkodóik, sokat segített volna az eligazodásban.

Rengeteg szereplő vonul fel a történetben, ezért én csak kettőt emelnék ki belőle. Lessza és párja F'nor, ők ketten vezetik a történet fonalát. Ők azok, akik megmentenek településeket, embereket, sárkányokat és uralkodókat. Olyan szereplők, akikben nincsen semmi rossz, soha nem követnek el hibákat, mindenben igyekeznek a legjobbat kihozni. Ez így kicsit hamisnak tűnhet, hiszen olyannyira tökéletesek, hogy az már hiteltelenné válhat, ám ebben a sorozatban mégis szerethetőek. Lehet, hogy valahol, valamilyen más történetben ez erőltetettnek hat, de itt passzol a történethez. Együtt izgulunk, harcolunk és drukkolunk velük.

Összességében ez egy igazi fantasy, igazi fantasy rajongóknak. Kötelező darab. Habár nincsen benne mágia, de a sárkányok varázslatos világa is képes magával ragadni az olvasót.

Anne McCaffrey világa olyan olvasóknak való, akik egy lenyűgöző, élvezetes, fordulatokban gazdag történetre vágynak.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

Lobo: ITT és ITT

Read More

Emily Giffin: Szerelem kölcsönbe

"Rachel tehetséges, fiatal ügyvédnő, New York egyik legjobb jogi cégénél dolgozik. Karrierje sikeres, de szerelmi élete nem alakul valami rózsásan: közeledik a harmadik X-hez, de még mindig szingli. Korábbi nagy szerelme, Dex éppen arra készül, hogy elvegye a legjobb barátnőjét, Darcyt. Rachel megbízható barát, sosem ártott másoknak, így esze ágában sincs keresztbe tenni a házasulandó párnak, azonban amikor harmincadik születésnapján egy kicsit többet iszik a kelleténél, bevallja Dexnek, mit érez iránta. Döbbenten állapítják meg, hogy a férfi is szereti őt. Közeledik az esküvő napja, és Rachel egyre erősebben érzi, választania kell, el kell döntenie, hogy a lelkiismeretére hallgat, vagy inkább a szívére. Megérti, hogy a jó és a rossz között sok esetben nincs világos határvonal, és az embernek időnként mindent kockára kell tennie azért, hogy önmaga lehessen."

Annyira jó lett volna valami könnyed olvasmányt olvasni Deborah Harkness regénye után. Az a tömény 700 oldal eléggé lefoglalt jó pár napra, ezért azt gondoltam, hogy ha romantikus könyvet olvasok, akkor sikerül elszakadnom a boszorkányok világából. Ám ahelyett, hogy kikapcsolt volna, jól felbosszantott.

A történet egy harmincéves nőről szól (Rachel) aki egyik pillanatról a másikra hirtelen rájön, hogy szerelmes a barátnője vőlegényébe. Miközben ők az esküvőjüket szervezik, addig Rachel és A vőlegény folyamatosan összejárnak, persze nem azért, hogy bélyeggyűjteményt nézegessenek. Ezzel idáig nincs is probléma, de kérdem én hol érdekel engem, hogy a csaj mennyire szenved? A könyv első 30 oldalán azt kell olvasnunk, hogy Rachelnek milyen élete volt, majd a következő 400 oldalon milyen élete van. Azaz neki semmi nem sikerül és mindig csak a második a barátnője után és ezt hol valamelyik barátjával beszéli meg, hol pedig velünk az olvasóval. De efölött még talán képes vagyok szemet hunyni, ha legalább a történet vicces lenne vagy érdekfeszítő, de NEM. Egyik sem. Kérdem én: miért nem lehetett ezt megírni ennél szórakoztatóbban? Nem lenne ez rossz, ha egy kicsit feldobta volna a történetet egy kis színnel, konfettivel. Roppant szomorú vagyok, hogy erre pénzt és időt szakítottam.

De ez még semmi, hisz itt van nekünk Rachel a főszereplő, aki idegesítő és nyámnyila. Brr. Nem képes kiállni önmagáért, folyamatosan azt hangoztatja, hogy ő mindig csak a második és második. De ha így érzi akkor miért nem szól be a barátnőjének, miért nem tesz azért hogy ne csak második legyen a ranglétrán. Nem értem. Aztán ott van a munkahely, amit szintén utál, de akkor miért nem próbál változtatni. Azt hiszem Rachel mazochista, vagy legalábbis szeret szenvedni különböző formákban. Hát ez szuper. De legalább A vőlegényt képes magának megszerezni. Remek!

Összességében rém unalmas könyv volt, és higgyétek el ebben a műfajban van ennél sokkal, de sokkal jobb is. Úgyhogy lehetőleg ezt kerüljétek el messzire vagy csak a filmet nézzétek meg, mert ott legalább bele lehet pörgetni, nem úgy mint a könyvben. Ezen kívül még egy Emily Giffin könyv van a polcomon, ha az is ilyen lesz akkor a tűzbe dobom őket, az egyszer biztos.

Értékelés: 5/2

Most biztos azon gondolkodtok mire föl a kettes értékelés. Azért mert annyira gonosz nem vagyok, hogy egyest adjak neki. :)

Mások is olvasták:

Read More

Gondolatébresztő 2. fejezet

Avagy, hogyan menjünk könyvesboltba egy csöppséggel...

Gondolom számtalanszor megfordult a fejedben, miközben otthon ringatod következményed popsiját, hogy milyen jó lenne elszaladni valamelyik üzletbe, mondjuk egy könyvesboltba. Megsúgom neked, nincs lehetetlen. Te is ugyanúgy megteheted mint bárki más, csak komoly előkészületek szükségesek. A legeslegfontosabb az etetés: enélkül el ne merj indulni, különben egy bőgő csomaggal kell rohangálnod valamelyik áruházban, amely komoly következményekkel járhat.
Cumi: ami mindjárt második a fontossági sorrendben. Arra az esetre, ha a babád úgy döntene hogy elkezd nyafizni, vagy sírni, ilyenkor jól jönni a cumi, amit a szájába lehet adni.
Pelus csere: habár nem garantált, hogy útközben nem fog becsinálni, de azért érdemes egyet megejteni otthon indulás előtt. Illetve fontos, hogy magaddal is vigyél legalább kettő darab pelenkát, végszükség esetére.
Textilpelenka: na ennek a szerepe igencsak fontos lesz az út során, mert előfordulhat hogy csemetéd szájából bőséges mennyiségben és esztétikusan távozik nyál. És tudom, hogy mindent meg fogsz tenni azért hogy szép legyél ezért kerüljük el, hogy a ruhádon mindenféle foltok jelenjenek meg.
Hordozóeszköz: érdemes kenguruban vagy kendőben cipelni gyermeked. Egyrészt sokkal kényelmesebb, másrészt kisebb helyen is elfértek a közlekedési eszközön. Nem hiszem, hogy lelkileg felkészültél volna egy 15 kilós babakocsi ide-oda cipelésében, ráadásul biztos hogy valamelyik utas lábán átfogsz menni minimum háromszor.

Ha úgy érzed, hogy mindent megtettél azért, hogy elindulhassál, akkor érdemes lesz lelkileg is felkészülnöd, hiszen hosszú útnak nézel elébe. Mert természetesen mindenki a te csemetédben fog gyönyörködni. Megnézik milyen cuki az orra, a keze, azon fognak sápítozni milyen pici a lába vagy csodálkozva merednek a hosszú hajára. Szóval nem lesz egy rövid menet. De ha bejutottál a könyvesboltba, akkor ezt a sok borzalmat máris el fogod felejteni, hiszen végre egy üzletben vagy, ahol emberek vannak. Emberek, akik hozzád beszélnek, nem gügyögnek, nem sípitoznak, nem áhítoznak, hanem beszélnek. Hozzád, emberi nyelven. Ugye milyen jó érzés?

Read More

Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

"Diana Bishop, az alkímia történetével foglalkozó fiatal történész - aki akarata ellenére lett boszorkány, és azért választotta a tudományos pályát, mert így kíván megszabadulni e terhes örökségtől - az oxfordi Bodley könyvtárban ráakad egy titokzatos, elveszettnek vélt könyvre, az Ashmole 782 névre hallgató kéziratra. A Diana körül gyülekező túlvilági teremtmények központi figurája egy ezerötszáz éves vámpír, Matthew Clairmont, aki mellesleg az oxfordi egyetem professzora és az Angol Tudományos Akadémia tagja. Ők ketten elhatározzák, hogy megfejtik az eltűnt kézirat titkát. "

Vannak könyvek amik akarják, hogy megvegyük. Vannak könyvek amik akarják, hogy egyből elolvassuk. Deborah Harkness regénye számomra pontosan ilyen volt, ezért abban a pillanatban ahogy megjelent, már másnap mentem is érte.

A történet igazán combosra sikeredett, mivel közel 700 oldalon keresztül merülhetünk el ebben a különös világban, ahol vámpírok, démonok és boszorkányok élnek. De én valahogy nem éreztem a könyv tömörségét, számomra érdekes és olvasmányos volt. Nem mondom, hogy nem voltak hibái a történetnek, de sokkal több pozitívumot tudok felsorolni, mint negatívumot. Ahogy elnéztem a többi könyvesbloggert - ugyanis a molyon nyomon követem a többieket - sokan fogják az ellenkezőjét írni annak, amit én most elregélek nektek. :)

Mindjárt az első oldalakon magával sodort ez a különös történet, ezért igyekeztem minden alkalmat kihasználni, hogy hamar a végére jussak. Igazán összetett, hiszen a mágián kívül találkozunk még benne történelemmel, tudománnyal, genetikával és romantikával. Az utóbbit igazán elhanyagolhatna volna az írónő, mivel egyáltalán nem illett bele a történetbe. Sokkal érdekesebb volt a rejtély megfejtése, mint arról olvasni hogyan csöpögnek benne a főszereplők (ami néhol nevetségesre sikeredett). Ezenkívül izgalmas, fordulatos, helyenként egy kis meglepetéssel fűszerezve. És ha ez még mindig nem lenne elég ott van a jógázó vámpír, vagy a szereplők bor iránti szeretete, ami első olvasásra furcsa lehet, de aztán rájössz hogy ez is beleillik a történetbe.

Diana Bishop olyan boszorkány, aki nem hajlandó használni a képességét, ám az mégis fel-feltör benne. Számomra érdekes volt, ahogy megpróbál ellenszegülni a saját erejével, miközben az megpróbál kiszabadulni belőle. Furcsának hathat, de számomra viccesek voltak azok a jelenetek, amikor a mágia különböző formában jelent meg, pedig Diana nem hogy nem akarta, de nem is tudta, hogy ilyenre is képes. Na és itt van nekünk Matthew, az 1500 éves vámpír, aki különös módon vonzódik a jógához és a borhoz. Ő az a férfi, aki majd segíteni fog a boszorkány hősnőnknek, hogy megtalálja önmagát. Bár eleinte csak barátként kezelik egymást később szerelem lesz ebből. Ez az a pont, amire én csak a szememet forgattam és azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy miért? Ezért az egy dologért kár, mert ha ez nem lett volna számomra tökéletes lett volna az egész történet.

A regény utolsó sorait olvasva rájöttem, hogy ennek a könyvnek lesz még folytatása, amit most sajnálattal vettem észre. Hogy mikor jelenik meg a következő rész, arról halvány lila gőzöm sincs, de remélem minél hamarabb. Vagy legalábbis bízom benne, hogy nem lesz úgy elodázva, mint Patrick Rothfuss A szél neve című könyve.

Deborah Harkness könyve igazi bestseller lehet, de hát miért is ne lenne másképp, hiszen a regény tele van megnyerő elemekkel: Oxford, rejtett titkok, titkos társaságok, mágia és még sorolhatnám, de ennek ellenére mégis úgy érzem sokan lesznek azok, akik másképp fognak erről vélekedni. :)

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:

Read More