Nagy rajongója lettem Julia Quinnek mióta elolvastam a sorozat első részét és azóta szépen lassan, de meg lesz az összes könyve az írónőnek. Ha esetleg valaki még nem olvasta viszont szereti a szórakoztató, humoros romantikus regényeket, akkor mindenképpen érdemes egy próbát tennie ezzel, mert kiváló a maga nemében.
"Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái
számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül
adnák?
LADY WHISTLEDOWN TÁRSASÁGI LAPJA,
1813. ÁPRILIS
Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb
barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük
titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a
lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne
pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas
kérőket kaphat.
Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz
arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya
talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy
Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A
lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű
szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és
semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni."
"1814 is eseménydús szezonnak ígérkezik, de e sorok írójának véleménye
szerint ez nem igaz Anthony Bridgertonra, London legkívántabb
agglegényére, aki ez idáig semmi jelét nem mutatta házasulási
szándékának. És az igazat megvallva, miért is mutatná? Nála jobban senki
nem játssza a tökéletes élvhajhászt.
Lady Whistledown társasági lapja, 1814. április
De a pletykalap szerzője ezúttal téved. Anthony Bridgerton nemcsak
hogy elszánta magát a nősülésre, de már ki is választotta magának a
feleségjelöltet. Az egyetlen akadály a hölgy nővére, Kate Sheffield, a
legalkalmatlankodóbb nőszemély, aki valaha londoni bálterembe tette a
lábát. A tüzes intrikus megőrjíti Anthonyt elszántságával, hogy
megakadályozza a házasságot. De amikor Anthony Bridgerton éjszakánként
lehunyja a szemét, Kate igen erotikus álmokban jelenik meg nekiÉ A
közvélekedéssel ellentétben Kate biztosra veszi, hogy nem a megjavult
szoknyavadászokból lesz a legjobb férj; Anthony Bridgerton pedig a
legnagyobb élvhajhász. Kate elszántan védelmezi a férfitól húgát, de
fél, hogy éppen az ő szíve sebezhető. Amikor Anthony ajka az ajkához ér,
hirtelen attól tart, ő maga sem képes ellenállni ennek a megvetendő
élvhajhásznak."
"Vajon a hölgy elfogadja, mielőtt éjfélt üt az óra? Sophie Beckett nem is
álmodta volna, hogy bejuthat Lady Bridgerton álarcosbáljára, és ott a
mesebeli herceg várja! Bár gróf leánya, Sophie-t gonosz nevelőanyja
szolgálósorba kényszerítette. De ezen a bálon a fess és elképesztően
szép Benedict Bridgerton ölelésében keringőzve hercegnőnek érzi magát.
Sajnos azonban a varázslatnak éjfélkor véget kell érnie.
Ki ez a páratlan hölgy? A varázslatos báli éjszaka óta Benedict
Bridgerton másra sem tud gondolni, mint a ragyogó jelenségre, aki
ezüstszín ruhában jelent meg a bálon, és aki miatt vakká vált más nők
szépsége iránt… talán csak egy szép, és furcsán ismerős szobalány iránt
érez vonzalmat, akit a legkínosabb helyzetből szabadít ki. Megfogadta,
hogy megkeresi a titokzatos ezüstruhás hölgyet, de a szép és kedves
szobalány közelségében ez a fogadalma gyengének bizonyult. Ha neki adja
szívét, vajon eljátssza-e esélyét a mesébe illő szerelemre?"
Hogy miért nem akarok én erről a három regényről külön bejegyzéseket írni? Mert szinte mindegyikről ugyanazt tudnám csak mondani. A Bridgerton sorozat a XIX. század első felében játszódik Angliában, amit Julia Quinn kiválóan elénk is tár, a sorozat korhűen tükrözi a korabeli viszonyokat. Mindegyiknek hasonló a felépítése, ugyanolyan szórakoztatóak, humorosak és igazán romantikusak, amit a hozzám hasonló olvasók minden bizonnyal értékelni fognak majd. Imádom a konfliktushelyzetek tálalását, ahogyan a szereplőket különböző helyzetekbe sodorja. Nem hiszem, hogy nagy meglepetéssel szolgálnék azzal ha elárulnám, hogy minden történet heppienddel végződik, de mint tudjuk ezekben a könyvekben nem is ez a lényeg.
 |
| Forrás: deviantart.com (bechedor79) |
A Bridgerton sorozatban nyolc testvér szerelmi élete elevenedik meg előttünk és mindegyik külön kötetet kapott. Természetesen mindez nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondolnánk, hiszen az írónő alaposan megspékelte őket mindenféle csavarral, hogy ne legyen a főhőseinknek túlságosan egyszerű elnyerniük szívük választottját. Amit mindegyik kötetről elmondhatok, hogy olvasmányos, gördülékeny és képes odaszegezni az olvasót a székhez. Külön élvezetes, ha az ember borongós időben egy pohár teával és takaróval olvassa, mert az még inkább beszippantja az olvasót a XIX. századba. Szeretek az akkori Angliáról olvasni, szeretek abban a korban járni, ha tehetném akkor meg is látogatnám azt a korszakot, hogy ne csak a képzeletemben járhassak arra. Egyetlen egy dolog lepett meg az első kötetben, mégpedig az erotikus jelenetek, de aztán a harmadik részhez érve már hozzászoktam ehhez, ráadásul az írónő igazán kifinomultan tárja mindezt az olvasó elé.
Annak ellenére, hogy a három történet felépítése nagyjából egyforma, mégis meglepően különböznek egymástól. Az első rész tele volt számomra meglepetéssel, nem tudtam mire számíthatok, nem tudtam mit várjak az írónőtől, emiatt az újdonság varázsával hatott rám. A második rész elolvasásával sokáig vártam, mert nem akartam egyszerre behabzsolni az egészet, hiszen ezeket a könyveket nem szabad egyszerre kiélvezni, mert az utolsó rész végéhez érve elveszhet a sorozat varázsa. De hiába vártam sokat, a második rész annyira már nem nyűgözött le, mint az első, ennek pedig egyszerű oka van, hogy a történet alakulásának tekintetében számos egyezőséget találtam az első és második kötet között. De még ez sem szegte kedvemet, mert ettől függetlenül mégis remekül szórakoztam.
A harmadik részről muszáj vagyok egy kicsit többet írni, egyrészt azért mert eddig ez a kedvencem, másrészt mert tényleg kitűnik az előző részekhez képest. A szereplők sorsa már nem olyan egyszerűen alakul, mint ahogyan azt már az első két kötetben megszokhattuk, itt már sokkal több kell ahhoz, hogy a szerelmes szívek elnyerjék a méltó jutalmukat. A Hamupipőkés kezdés elsőre egy kicsit elriasztott, féltem, hogy az írónő nem lesz képes újat mutatni, de a végeredmény olyan jó lett, hogy azonnal a kedvencemmé vált. Nem csupán csavarosabb és fordulatosabb, mint az előző kötetetek, de itt már szembetűnnek a társadalmi különbségek is, mely akadályokat akkoriban igencsak nehéz volt leküzdeni. De pont emiatt a különbség miatt sikerült Julia Quinnek olyannyira feldobnia a harmadik részt, hogy majdnem lerágtam a körmeimet izgalmamban.
Rengeteg szereplővel ismerkedhetünk meg, köztük természetesen a Bridgerton testvérekkel, de nekem mégiscsak az édesanyjuk, Violet lett a kedvencem. Számomra ő testesíti meg az igazi anyatípust, aki végtelenül kedves, aranyos, türelmes, amikor kell képes meghallgatni a gyermekeit és még humora is van. Remélem az utolsó kötetek végére nem fog megváltozni.
A lényeg, hogy minden részben újabb és újabb meglepetésekkel bővelkednek a kötetetek, hiába ugyanaz a végük, mégsem lehet őket megunni. Egy dologban mind egyeznek, az olvasásuk közben megnevettetnek minket miközben remekül szórakozunk. Julia Quinn regényei gyógyír jelentenek a testnek és léleknek. Alaposan megmozgatja a rekeszizmokat, ezért tömegközlekedésen, nyilvános helyen óvakodjunk az olvasásától.
Értékelés: 5/5
