2011. január 31., hétfő

Sinead Moriarty: Babablues

           4 comments   
"Azt mondják, egy nő két dologért képes mindent megtenni: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen gyereke. Emma az előbbin dolgozik. Azt hiszi, egyszerű lesz, csak akarni kell. Valamiért azonban mégsem megy olyan könnyen. Vége tehát a dorbézolásnak és a spontán szexnek, jön a zöld tea és a kézenállás házasélet után. Meg a jóga, meg a termékenységi tesztek. Ha természetes úton nem megy, segít a modern orvostudomány. Emma szerencsére mindvégig egészséges humorral viseli a megpróbáltatásokat, de mielőtt a hormonkezeléstől és a szorongástól végképp megőrülne, valamint környezetét is halálra gyötörné, barátkozni kezd az örökbefogadás gondolatával."

A rengeteg krimi után rettenetesen jól esett egy olyan könyvet a kezembe venni, ami sokszor megnevettetett. Annyira jó kedvem lett tőle, hogy vasárnap szinte egész nap mosolyogtam, annak ellenére hogy a könyv témája szívszorító. Ahhoz, hogy ilyen könnyedén vegyünk egy komoly témát, úgy kell megírni ahogy azt Moriarty tette, szellemesen és viccesen, hogy mi is képesek legyünk a saját hülyeségeinken nevetni, főleg akkor, ha jártunk már hasonló cipőben. Itt halkan megjegyzem, hogy én bizony egy-egy szituációban magamra ismertem. :D

A könyvvel nagyon gyorsan haladtam, hiszen egy nap alatt már be is faltam minden egyes sorát. A szereplőket nagyon hamar megszerettem, hiszen mindannyian humorral próbálnak túljutni a problémáikon. Ott van Emma, aki minden erejével azon küzd, hogy kisbabája lehessen, miközben barátnőije, Lucy szeretné élete szerelmét megtalálni, valamint Jess, aki az anyaság minden egyes örömét és szomorúságát próbálja meg egyedül feldolgozni. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy egyik sem túl egyszerű, főleg ha az ember teljesen magára van utalva.

Sajnos mostanában egyre több nőnek kell szembesülnie azzal, hogy valami oknál fogva nem tud teherbe esni, emiatt sokan orvoshoz vagy más módszerekhez fordulnak. Az írónő remekül egyensúlyoz a humor és komolyság határán, így ahol kell ott az ember mosolyog, vagy éppenséggel egy könnycsepp gördül ki a szeméből. Ez a könyv remek példája lehet annak, hogy a komoly dolgokat is néha lazábban kell kezelnünk. :)

Most, hogy már én is kismama vagyok már csak nevetek a sok őrültségen, amit elkövettem, így külön öröm volt számomra, hogy a kezembe került ez a könyv. Úgy gondolom, hogy minden leendő anyukának, kismamának érdemes legalább egyszer elolvasni ezt a könyvet, hogy lássák nincsenek egyedül és néha igenis képesek vagyunk önmagunkból kifordulni, még ha nem is vesszük észre. :)
Értékelés: 5/5***
Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Olvassok: ITT

2011. január 29., szombat

Matti Rönkä: A határjáró

           No comments   
"Ez a sajátos világú krimi napjaink Helsinkijében játszódik, ahol az alvilágot a szovjet utódállamokból érkező bűnözők uralják. Nem piti alakok, legális fedőtevékenység mögé bújva folytatják üzelmeiket. Az egyik keresztapa egy Oroszországból áttelepült finn származású férfi, Viktor Kärppä kisebb-nagyobb szolgálatait is igénybe veszi. Ártalmatlannak tűnő ügyek ezek, de a rendőrség figyelmét nem kerülik el. Kärppä, aki magándetektívként dolgozik, nem csak kényelmetlen üzletfeleitől, de a múltjától is szeretne elszakadni, amire igencsak jó oka van. Ebbeli fáradozását egyáltalán nem segíti elő, amikor egy férfi eltűnt feleségének felkutatásával bízza meg."

Matti Rönkä egy igazán feszes tempójú, humoros krimit rakott le az asztalra, ami egy elsőkönyves írótól kezdésnek egyáltalán nem is olyan rossz. A szerző hivatására nézve zsurnaliszta, ami szerintem érződik a regényen, tényszerű és sallangoktól mentes.

A történet nem az a klasszikus egy-két szálon futó detektívsztori, hiszen a főszereplőnek nem csak egy ügyet kell felgöngyölítenie, hanem más megbízásokat is el kell vállalnia a különböző nációjú megrendelőktől. Engem személy szerint ez idegesített a legjobban, hogy túl szerteágazó volt a történet, valahogy jobban szeretem ha egy könyvben a nyomozásé a főszerep. Szeretem, ha elmerülhetek az ügy felgöngyölítésében, ezáltal is megdolgoztatva az agytekervényeimet. Ráadásul a megoldás is annyira egyszerűre sikeredett, ahelyett hogy jól meglepődtem volna, majdhogynem fel is nevettem.

A sokszálú történetet a helyszín csak feldobja, ugyanis megismerhetjük az orosz-finn-észt határkörzetet, amiről én még sok mindent nem olvashattam. A főszereplő éppenséggel nem egy szentéletű egyén, hiszen vannak ám a kapcsolatai az alvilággal is. Néha bizony a jó és a rossz közötti határmezsgyén mozog, így számomra a cím két értelmet is nyert ezzel. Ha elképzeljük magunk elé egy egyszerű fickót láthatunk, ám ha még mélyebbre ásunk akkor sok titkot megismerhetünk.

Jó - jó, de ebből ki lehetett volna hozni egy sokkal jobbat is. Egy kicsit több odafigyeléssel és egy kicsit több ráfordítással egy hatalmas sztorit kaphattunk volna. De hát mint tudjuk a "remény hal meg utoljára", így lehet hogy a szerző következő könyve már meghozza a várva várt sikert a számára.

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:

2011. január 28., péntek

2011. január 26., szerda

Sóvári Mónika: Szerelmem, Sanghaj

           No comments   
"Búcsúzóul, visszanéztem Sanghajra. Semmit sem változott, mióta idejöttem. Az emberek tömött sorokban lépkedtek a járdán, mellettük ócska biciklik hömpölyögtek, az autók megmerevedtek a dugóban. A szag is a régi volt: büdös, keserűen fanyar és ételszagú, de immár otthonos. Én változtam meg három év alatt, nem Sanghaj. Lehet valaki szerelmes egy városba? Erre a kérdésre még adható nemleges válasz. Lehet valaki szerelmes Sanghajba? Nos, aki elolvassa Sóvári Mónika első, élénk és vibráló színekkel festett, minden fejezetében magával ragadó regényét, már biztos abban, hogy erre a kérdésre az egyetlen helyes válasz: IGEN!"

A Szerelmem, Shanghaj egy önéletrajzi ihletésű könyv, melyben megtudhatjuk, hogyan sikerült Sóvári Mónikának beilleszkednie egy idegen országban. A szerző remek humorral és öniróniával adja vissza nekünk a városban töltött mindennapjait.

A kiadó ötletes borítóval látta el a könyvet, hiszen az olvasó a könyv kinyitásával valóban átlép egy shanghaji kapun, ami után elénk tárul egy vadidegen ország a vadidegen kultúrájával és lakosaival. A könyv megmutatta, hogy nem elég csak átutazóban lennünk, igenis ott kell tölteni hónapokat, hogy megismerjünk és megérthessünk egy másik kultúrát. A szerző olyan jól tárja elénk az illatokat, a színeket, a tájakat, hogy szinte mi is vele együtt létezünk Sanghajban. Az író kíváncsi, próbálja megérteni az idegen kultúrát, az ebből eredő érzéseket tárja elénk ebben a könyvben. Nem fogja vissza magát, minden oldalról körbejárja és megvizsgálja a dolgokat - legyen az rossz vagy jó - és bizony kifejti a véleményét a maga szókimondó stílusában.

"Láttuk a nyüzsgő piacokat, régi házakat, gyönyörű parkokat és párás ködbe vesző felhőkarcolókat. Mire a hatalmas kovácsoltvas kapun át behajtottunk a lakóparkba, már eggyé váltunk, nem is tudtam, hol végződőm én, és hol kezdődik Ő.Minek is tagadjam, beleszerettem Sanghajba.”

Mindig is tudtam, hogy nekem egyszer el kell jutnom Kínába, többek között ezért is választottam ezt a könyvet, valahogyan éreztem, hogy kendőzetlenül fogom megismerni az ottani embereket, az ottani kultúrát még ha csak más szemén keresztül is. Örülök, hogy szembe jött velem ez a regény, remélem másnak is akkora élmény lesz, mint nekem. :)


Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2011. január 23., vasárnap

Camilla Läckberg: A prédikátor

           2 comments   
"A helyszín ezúttal is Fjällbacka, ez a szép fekvésű, csendes városka, ahol húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt két fiatal lány. Véletlen-e csupán, hogy csontjaik most épp azon a helyen kerülnek elő, ahol egy játszadozó kisfiú egy nő ruhátlan holttestére bukkan? Az eset mélyen megrázza a városka lakóit. Patrik Hedström nyomozó figyelmének középpontjába egy különös család kerül. A Hultok között összeférhetetlen alakok, vallási fanatikusok de bűnözők is akadnak. A gyanúsítottak listája hosszú, ám az idő kevés. Vajon melyik sötét családi titok vezet el a tetteshez?"

Egy újabb svéd krimit sikerült a kezembe vennem, és azt kell hogy mondjam nem hiába. Ezek a svédek aztán tudnak valamit. :) Nem csak hogy kezdem megszeretni őket, hanem egyszerűen elkezdtem rajongani az Animus kiadó által kiadott skandináv sorozatokért. :)

A borítón lévő felirat szerint egy krimit tart a kezében a kedves olvasó, de ez ne tévesszen meg senkit sem. Ugyanis ez olyan mint egy kettő az egyben kávé, egyszerre krimi és családregény, ez a két irány pedig remekül harmonizál egymással. Ráadásul mindez végig remekül működik, mondhatni a legvégére ezt a két műfajt szépen össze is házasítja az írónő. Fantasztikus. Azt hiszem pont ezért kezdem megszeretni a skandináv írókat, mert nem egyszerűen egy bűnügyi regényt alkotnak meg, hanem annál sokkal többet.

Nem csak egy remek történetet kapunk, hanem betekintést nyerhetünk Svédország világába, ahol nem csak fagyos hideg van, hanem akár olyan meleg amitől az ember izzad mint egy ló és nem bír öt percig megmaradni a napon. Ugye milyen hihetetlen így első hallásra. :) Szerencsés vagyok, mert jártam már ebben az északi országban, így könnyebben el tudtam képzelni a történet helyszíneit. Az se keseredjen el, aki még soha nem járt ezen a gyönyörű helyen, mert a szerző remekül festi le ezt is az olvasónak, így könnyen magunk elé tudjuk képzelni. A fantáziánk amúgy is határtalan, nem igaz?

Rengeteg szereplővel ismerkedhetünk meg a történet során, folyamatosan bővítve ezzel a potenciális gonosztevők listáját. Az agytekervényeink csak úgy kattognak mivel folyamatosan azt keressük, vajon ki lehetett olyan alávaló, hogy elkövette azokat a gyilkosságokat. Mindenki megkapja a maga kis mellékszálát is, bepillantást engedve ezzel a magánszférájába, mellesleg színesebbé téve a regényt ezzel.

Camilla Läckberg elsősorban azokat az olvasókat célozta meg, akik valamivel többet várnak egy krimitől és nem akarnak leragadni a CSI típusú könyveknél. Ugyanis itt nem csak egy bűntény pörgős felfedezése történik, hanem egy család évszázados múltja bontakozik ki előttünk, meglepetésekkel és fordulatokkal megfűszerezve.

U.I.: Szerintetek mi legyen a következő skandináv krimi, amivel meg kéne próbálkoznom?

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)