2008. március 31., hétfő

Taio Cruz: Departure

Mai nap folyamán egy kis kitérőt teszünk a zenei világban, ugyanis most nem az általam felsorolt lemez listából írom a bejegyzésemet, hanem egy friss újdonságról, még pedig Taio Cruzról. Ezt a kis kitérőt azért kell megtennem, mert egyszerűen fantasztikusra sikerült ez a korong és ez feltétlenül meg kell tudnia az egész világnak.


A fiatalemberről úgy vélem nem sokan hallottak, ezért íme egy rövid ismertető.
Taio Cruz 1982-ben született mégpedig nigériai és brazil szülök gyermekeként és jelenleg Angliában él és tevékenykedik. A debütáló száma az "I just Wanna know" 2006-ban jelent meg, az első albuma a Departure (jelentése: távozás, elutazás) kicsit később 2008. március 17.-én került a lemezboltok polcára.


Eme lemezzel különböző hírességek foglalkoztak többek között Omar, Nitin Shawney, Wookie és Will Young is. Műfaját tekintve pop és r'n'b keveréke, habár én inkább az utóbbi erősségét érzem a zenéiben. A lemez kétféle változatban jelent meg, az egyik simán csak egy lemezt tartalmaz, még az exkluzív verzió 2 korongból áll, melyből az egyik egy úgy nevezett mixtape cd.

Az általam kedvelt albumukból mindig kiszoktam válogatni a kedvenceimet, azokat amiket úgy érzem érdemes akár többször is meghallgatni, mert annyira jók és élvezhetőek. Ezen a lemezen szinte mindegyik szám élvezhető és hallgatható. Nem volt olyan érzésem, hogy úristen én ezt képtelen vagyok végig hallgatni. Természetesen itt is vannak kedvencek, amiket pár sorral lejjebb fel is fogok sorolni, csak egy kis türelmeteket kérem.

Következő dalokat emelném ki:

- "I just wanna know" (habár ez magától értetődik, hisz végül is ezért hallgattam meg az albumot.) :) )
- "Moving On" (a másik nagy kedvenc, sőt talán mondhatnám akár, hogy favorit)
- "I can't say to go" (No comment)

Na de most már ne pazaroljuk a szót arra, hogy melyek a kedvenc számaim, akik szeretik az r'n'b, azoknak érdemes meghallgatniuk. Mindenki döntse el maga, hogy tetszett-e neki az album a vagy sem. :D


Értékelés: 9/10

2008. március 17., hétfő

Stefanie Heinzmann: Masterplan

Kicsit megkésve bár (az egyéb elfoglaltságaim miatt sürgősen Bécsbe kellett utaznom :D), de ime lássátok az első album értékelését, mégpedig Stefanie Heinzmann előadásában a Masterplan című korongot.

Gondolom kevesen hallotattok Stefanie-ról, ezért ime egy kis leírás róla: 1989-ben született Svájcban. A kislány (vagy nagylány) 2005-ben kezdte pályafutását egy Bigfisch nevezetű rock bandában. Az első önálló száma a "
My Man Is a Mean Man", melynek producere a svéd származású Gustav Jonsson volt. Ezzel a számmal, már az első hét után vezette a svájci toplisták és a későbbiekben meghódította, mind az ausztriai mind a német toplistákat is.

Az első albuma 2008. március 7.-én jelent meg.



Stílusát tekintve pop, de én azért nem teljesen értek ezzel egyet, mivel véleményem szerint megtalálható benne a jazz, a soul valamint funk műfaj keveréke is. A korongon 14 darab szám található, mindegyik más más stílusban játszódik.

Első hallásra kicsit nehezen feldogozható, de másodikra már én magam is dúdoltam a számokat. Nem mindegyik szám fogott meg, mivel nem nagyon szeretem a jazzt és ebből kifolyólag pont azokat a muzsikákat kerültem el jól messzire. Nem tehetek róla, valahogy nem az esetem ez a műfaj. De akik imádják azoknak mindenképpen ajánlom figyelmébe, mert biztos vagyok benne, hogy élvezetesnek fogják találni a korongot. Nah de most néhány szó a kedvenc dalokról. Amit mindenféleképpen meg kell hallgatnotok az a "My man is a mean man" című szám. Tutifruttiiiiiiiiiiiiiiiii. :) Aztán nem maradhatnak még el a következők sem: "Like a Bullett", "Can't get you out of my system", és nem utolsósorban az "If i don't love you now".

Tudjátok mit, ajánlom mindenkinek, mert igazán igényes zene és érdemes legalább egyszer végighallgatni :D, és mindezt mondom én aki, hogy is mondjam nem nagyon rajong a jazzért.

Értékelés: 8/10
(de csak a jazz miatt)


2008. március 11., kedd

Csak úgy....

A mai nap folyamán három lemezről lesz szó:

1. Snoop Dogg: Ego Trippin
2. Stefanie Heinzmann: Masterplan
3. Janet Jackson: Discipline



Szóval nem izgulni, tessék kényelmesen elhelyezkedni, a pénztárcákat elől hagyni és az értékelés után el lehet dönteni mely korongokat fogjuk a kezünkbe ragadni legközelebb, amikor valamely lemezboltban járunk.

Még visszatérek!! :D

2008. március 4., kedd

Guillaume Musso: Szerelem életre-halálra

Erre a könyvre AMADEA blogján találtam rá, ahol igencsak megnyerő volt az ajánlója.

Első, amit mindenféleképpen meg kell jegyeznem a műről, hogy abszolút NEM az aminek látszik
(ezt muszáj volt kiemelnem, mert szerintem sokan, ezért nem veszik meg a könyvet). Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy a könyv tartalma hogyan függ össze a könyv címével és borítójával. Nem értem.

Megmondom őszintén, hogy amikor a kezembe fogtam a könyvet, valami csöpögős love storyra számítottam, de szerencsére nem így történt. Valójában az író az élet legnagyobb kérdéseit feszegeti a műben (azaz van-e élet a halál után, léteznek-e olyan emberek akiknek vannak bizonyos képességeik), és mindezt úgy, hogy egy izgalmas, fordulatos regényt hozott létre. A főhős Nathan Del Amico, akinek nyolcéves korában igencsak meghatározó esemény történt az életében, azaz megmenti élete nagy szerelmét (Malloryt) a haláltól, így halálközeli élményben van része. Későbbiekben ez az eset elfelejtődik és tovább éli az életét - mint sikeres ügyvéd - leszámítva, hogy azt a kislányt aki gyerekkorábban megmentett, már nincs mellette. Mindezek után jön képbe Godric az orvos, akiről a későbbiekben kiderül, hogy nem más, mint egy "Hírnök" és azzal a feladattal érkezett, hogy felkészítse Nathant arra a feladatra, amiért végül ő visszatért...

Amikor letettem a könyvet, csak ültem magam előtt és a messzi távolba révedtem. Egyszerre elgondolkodtató és megdöbbentő a könyv, valahogy az ember nem tud nem elgondolkodni rajta. Többször is megfordult a fejemben, hogy tényleg van-e ilyen, tényleg létezhet-e?!

Egyszerűen fantasztikus volt, ajánlom mindenkinek, mert ezt el kell olvasni. :)

Értékelés: 10/10

Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Az "Átkozott boszorkákat" anno még filmben láttam Nicole Kidmannel és Sandra Bullockkal a főszerepben, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy elolvassam az eredeti szerzeményt.

Maga a mű főszereplői az Owens testvérpár, akik igencsak hamar árvaságra jutnak, ezért nagynénjüknél nevelkednek. A probléma csak az, hogy abban a kisvárosban, ahol élnek boszorkánynak nézik őket. Ebből kifolyólag elég sok gond akad az életükben, melyet mindketten másképp dolgoznak fel.


Megmondom őszintén, hogy engem nem fogott meg a regény. Nem azért, mert borzasztóan rossz, hanem egyszerűen csak nem ragadt meg a mű tartalma, és néhány helyen egy kicsit vontatottnak is találtam. Véleményem szerint az is különös a műben, hogy az író mindenféle bevezetés nélkül képes új szereplőt belevinni az eseményekbe. Lehet, hogy valakinek ez nyeri el a tetszését és pont ettől lesz számára felejthetetlen a könyv, de engem ez sokszor megzavart, mert nem értettem, hogy kerül bele a történetbe.

Mindettől függetlenül, azért ne tegyétek vissza a polcra, ha esetleg a kezetekbe kerül valamelyik könyvesboltban.


Értékelés: 4/10