Életem legfurcsább könyvét olvastam el. Soha ennél meglepőbb, elgondolkodtatóbb művet mint ez még nem olvastam. Tetszett, de még mennyire.Most arra az elhatározásra jutottam, hogy nem a saját szavaimmal fogom elmondani a könyv tartalmát, hanem egyszerűen csak bevágom ide azt ami a könyv hátulján olvasható. Már csak azért is mert sokkal jobban ábrázolja a történetet, mint ahogy én megtudnám fogalmazni, ugyanis én képtelen lennék most rá, ahhoz túl összetett és túl fantasztikus. :)
"Isten hozta a Nyájas Olvasót egy másik lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliában, ahol mindennapos az időutazás, kihalt állafajok házilag klónozott példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai csatákat vívnak egymással. Ebben a világban él Thursday Next, a rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Bronté nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t..."
A könyv olvasása közben teljesen olyan érzésem volt, mintha belecsöppentem volna a Vissza a jövőbe című filmbe, csak most nem néztem hanem olvastam. :) Véleményem szerint abszolút nem igaz, hogy hasonlítana a Monthy Pythonra vagy éppen a Harry Potterre, ahogy a The Wall Street Journal írja. De ami viszont a világ legjobb ötlete, hogy ki-be lehet mászkálni a könyvekben. Ennél fenomenálisabb ötlettel még nem találkoztam :). Mennyire komoly lenne ha tényleg ezt lehetne csinálni, hogy csak úgy kedvünkre bemehetnénk bármelyik műbe. Ha ez tényleg megvalósulhatna akkor tutira bemennék valamelyik Harry Potterbe vagy épp valamelyik Dragonlance műbe, ahol kedvemre repülhetnék sárkányokkal, vagy éppen varázsolgathatnék. Mekkora poén! :D
Meglepő módon a kedvenc karakterem Mycroft volt és nem pedig valamelyik főhős. Imádni való fickó lehet. Elképzeltem ahogy mutogatja a találmányait és automatikusan a Vissza a jövőbe Dr. Emmett L. Brown-ja ugrott be. Habár nem tudom honnan jön ez a párhuzam :D , de imádom az ilyen őrült, okos fickókat. :D
Egy valamit viszont nem értek. Van egy könyvben egy jelent amikor az út és a csillagos ég spirális örvénnyé csavarodik össze emiatt egy luk keletkezik. (Ami kitud nyírni egy csomó embert, ezt azért még hozzátenném.) Ekkor Thursday és Bowden úgy döntenek, hogy megmentik a világot és belerepülnek ebbe a lukba. Ekkor valamiféle idő utazásban vesznek részt és hát kicsit össze vissza száguldoznak az évek között. Na már most mikor visszatérnek az alábbi párbeszéd folyik le Thursday és az egyik fickó között:
"Bowdenre néztem. Egyetlen kérdésünk volt csak az ezredeshez.
- Meddig voltunk távol, uram?
-2016-ot írunk - felelte Rutter - Maguk harminegy év után tértek vissza!"
Na már most a következő oldalakon meg már olyan mintha (nem mintha , hanem ténylegesen is) újra az 1980-as években lennének. De akkor hogy kerültek vissza? Vagy én siklottam el valami felett és nem vettem volna észre? Vagy ez csak egy vicc volt? Áááá nem tudom, de ez a rész kicsit összezavart.
Mindemellett egy nagyon jó könyv, érdemes odafigyelni az író többi könyvére is, már ha egyáltalán jelenik meg itthon másik műve.
Nálam a 2008-as év sikerkönyve.
Mások is olvasták:
Amadea: Itt
Olvasónapló: Itt
Annamarie: Itt
Értékelés: 10/10(sok csillaggal)
1 megjegyzés:
A következő fejezet elején elmondják, hogy csak vicceltek velük, és mindössze 7 órát voltak távol.
A könyv amúgy nagyon jó.
Megjegyzés küldése