Marisa de los Santos: És besétált a szerelem

Amikor Martin Grace belép abba a kávézóba ahol Cornelia Brown is tartózkodik, akkor még Cornelia nem is sejti, hogy az élete innentől kezdve fenekestül megváltozik. Miközben szépen lassan ismerkednek és közelebb kerülnek egymáshoz, addig egy másik városban Clare Hobbes élete is teljesen felborul, ugyanis édesanyja magára hagyja. Persze az élet fura játéka, hogy a két lány élete összetalálkozik, mégpedig Cornelia kávézójában, ahol szoros barátságot kötnek.

Figyelem, figyelem, kedvencet avatunk, ezért kéretik figyelmesen elolvasni ezt a bejegyzést hátha valaki más is kedvet kap hozzá! :)

Imádtam, imádtam és imádtam minden sorát. Életem során rengeteg könyvet olvastam már el, de ez az egy különlegessé vált számomra és teljes mértékben kiemelkedik a többi regény közül. Biztos vagyok benne, hogy nektek is van olyan kedvenc könyvetek amit néha levesztek a szekrényről hogy egy kicsit megsimogassátok, vagy belelapozzatok, vagy akár egy-egy kedvenc jelenetet újra el is olvassatok. Tehát kedves olvasóm, ez a könyv belopta magát a szívembe, ezért különleges helyet kapott a polcomon, így ha bármikor kedvet kapok hozzá vagy csak nosztalgiázni akarok, akkor egy laza mozdulattal levarázsolom. :)

A könyv érdekessége, hogy az írónő végig két szálon és szemszögből meséli el a történetet, amit azzal tetéz, hogy az egyik szálat egyes szám első személyben míg a másikat egyes szám harmadik személyben írt meg. Ez volt az első ami megfogott a regényben, hisz ritkán találkozom ilyen megvalósítással. A másik amivel szintén nagy hatást ért el nálam az a rengeteg metafora. Azt hiszem ez nem is meglepő, mivel Marisa de los Santos költőként kezdte pályafutását és később adta a fejét könyv írásra. :) Fontos momentuma a regénynek hogy képes erőteljes érzelmeket kiváltani, legalábbis én rettenetesen haragudtam Clare édesanyjára, ami nálam elég ritka. Általában az ilyen szituációkban képes vagyok pártatlan maradni (még akkor is, ha csak könyvben lévő szereplőkről beszélünk), de most nem sikerült. Szívem szerint leordítottam volna a fejét, de az is előfordulhat hogy fizikai bántalmazást is alkalmaztam volna. Ki tudja? :)

Ennyit a pozitív dolgokról, mert ugyebár azért van a regénynek egy aprócska szépség hibája is, mégpedig a címe. Nem vagyok megelégedve vele, mégpedig azért, mert ha ránézek akkor valami csöpögös nyálas izé jut róla az eszembe. Namármost ez határozottan nem igaz a könyvre, szóval be vagyunk csapva, de nagyon. Így a laikus olvasó akár el is mehet mellette és kihagyhat egy igazán fantasztikus művet egy egyszerű cím miatt.

Értékelés:10/10***

Mások is olvasták:
Könyvmolyok: ITT