Vigyázzanak a kedves olvasók, mert most a 2009-es év nyertesét fogom nektek bemutatni, és ugyan már 2010-et írunk, ez még az előző évhez tartozik. Mindenki felkészült a nagy utazásra? Ha igen akkor a biztonsági öveket kérem becsatolni, kényelmesen elhelyezkedni és olvasni. :)
A történet az Utcakő Fogadóban játszódik melyet egy Kvothe nevezetű kocsmáros vezet. Mindjárt az elején 
kapunk egy kis bevezetőt arról, hogy ebben a világban vannak csúnya, gonosz démonok akiket el kell páholni. :) Kvothe életét azonban nem a démonok fogják meghatározni, hanem a Krónikás eljövetele, aki egy nagy-hatalmú varázstudó, mellesleg pedig történetíró. Attól a pillanattól kezdve amikor a főhősünk beleegyezik, hogy elmeséli a történetét a Krónikásnak, átváltunk Kvothe szemszögébe. A főhős gyermekkora varázslatosan telik addig a pillanatig amíg tizenkét évesen el nem veszíti a szüleit és a társulat többi tagjait egy gonosz erő által...
Patrick Rothfuss egy igazán lebilincselő regénnyel állt elő. A történet annyira hiteles, hogy néha elgondolkoztam azon, hogy hol van a valóság és hol van a kitaláció. Ráadásul a szereplők is nagyon jól ki vannak dolgozva, főleg a főszereplő Kvothe akinek a részletes fejlődéstörténetét ismerhetjük meg a regényben. Kvothe igazán tehetséges zenész aki rendkívül gyorsan tanul, ezért osztálytársai folyamatosan irigykednek rá. Igaz, ez kicsit engem is frusztrált, hogyan lehet valaki ennyire okos, de a történet mellett ez annyira eltörpült, hogy a végén már nem is figyeltem fel rá. Hősünket egyre több csapás éri a történet során, ráadásul még anyagi gondokkal is küszködik így néhol már inkább drukkoltam érte. :)
A leírások és a jellemzések annyira fantasztikusra sikeredtek, hogy például amikor Kvothe zenélt akkor szinte már hallottam a dallamot a fülembe. Íme egy példa:
"Bizonyos értelemben akkor kezdődött, amikor meghallottam az énekét. A hangja összefonódott, ötvöződött az enyémmel. A hangja olyan volt, mint a lelke: vad, akár a tűz, éles akár az üvegszilánk, édes és tiszta, akár a lóhere."
Lehet hogy ez badarságnak hangzik, de annyira jól ír a szerző, hogy egyszerűen látjuk, érzékeljük, szagoljuk és halljuk ami a könyvben történik. Mindezt tetézi ügyessége, mivel úgy játszik az egész történettel, mintha épp valami dalt komponálna. Lebilincselő. Szerintem erre Joeymano azt fogja mondani, hogy túlságosan beleélem magam a történetbe, és nem tagadom valóban így van, de pont ezt élvezem az egészben. :) Annál jobb szerintem nincsen amikor annyira ki tudod magad körül zárni a világot, hogy csak a könyvre fókuszálsz és azt látod filmként a fejedben. Bízom benne, hogy aki a bejegyzésem hatására megveszi ezt a könyvet és elolvassa, az át fogja érezni amit én érzek.
Még mit is mondhatnék a végére? Nem is tudom, csak azt tudom hogy nagyon nehéz egy ilyen terjedelmű műről pár soros bejegyzést írni. Azért bízom benne, hogy így is sikerült valamennyire érzékeltetnem veletek mennyire lebilincselő és varázslatos ez a mű.
U.I.: Aki megvásárolja készüljön fel rá, hogy egy trilógia első részét fogja a kezében. :)
Mások is olvasták:
kapunk egy kis bevezetőt arról, hogy ebben a világban vannak csúnya, gonosz démonok akiket el kell páholni. :) Kvothe életét azonban nem a démonok fogják meghatározni, hanem a Krónikás eljövetele, aki egy nagy-hatalmú varázstudó, mellesleg pedig történetíró. Attól a pillanattól kezdve amikor a főhősünk beleegyezik, hogy elmeséli a történetét a Krónikásnak, átváltunk Kvothe szemszögébe. A főhős gyermekkora varázslatosan telik addig a pillanatig amíg tizenkét évesen el nem veszíti a szüleit és a társulat többi tagjait egy gonosz erő által...Patrick Rothfuss egy igazán lebilincselő regénnyel állt elő. A történet annyira hiteles, hogy néha elgondolkoztam azon, hogy hol van a valóság és hol van a kitaláció. Ráadásul a szereplők is nagyon jól ki vannak dolgozva, főleg a főszereplő Kvothe akinek a részletes fejlődéstörténetét ismerhetjük meg a regényben. Kvothe igazán tehetséges zenész aki rendkívül gyorsan tanul, ezért osztálytársai folyamatosan irigykednek rá. Igaz, ez kicsit engem is frusztrált, hogyan lehet valaki ennyire okos, de a történet mellett ez annyira eltörpült, hogy a végén már nem is figyeltem fel rá. Hősünket egyre több csapás éri a történet során, ráadásul még anyagi gondokkal is küszködik így néhol már inkább drukkoltam érte. :)
A leírások és a jellemzések annyira fantasztikusra sikeredtek, hogy például amikor Kvothe zenélt akkor szinte már hallottam a dallamot a fülembe. Íme egy példa:
"Bizonyos értelemben akkor kezdődött, amikor meghallottam az énekét. A hangja összefonódott, ötvöződött az enyémmel. A hangja olyan volt, mint a lelke: vad, akár a tűz, éles akár az üvegszilánk, édes és tiszta, akár a lóhere."
Lehet hogy ez badarságnak hangzik, de annyira jól ír a szerző, hogy egyszerűen látjuk, érzékeljük, szagoljuk és halljuk ami a könyvben történik. Mindezt tetézi ügyessége, mivel úgy játszik az egész történettel, mintha épp valami dalt komponálna. Lebilincselő. Szerintem erre Joeymano azt fogja mondani, hogy túlságosan beleélem magam a történetbe, és nem tagadom valóban így van, de pont ezt élvezem az egészben. :) Annál jobb szerintem nincsen amikor annyira ki tudod magad körül zárni a világot, hogy csak a könyvre fókuszálsz és azt látod filmként a fejedben. Bízom benne, hogy aki a bejegyzésem hatására megveszi ezt a könyvet és elolvassa, az át fogja érezni amit én érzek.
Még mit is mondhatnék a végére? Nem is tudom, csak azt tudom hogy nagyon nehéz egy ilyen terjedelmű műről pár soros bejegyzést írni. Azért bízom benne, hogy így is sikerült valamennyire érzékeltetnem veletek mennyire lebilincselő és varázslatos ez a mű.
U.I.: Aki megvásárolja készüljön fel rá, hogy egy trilógia első részét fogja a kezében. :)
Értékelés:10/10****
Mások is olvasták:
14 megjegyzés:
És totálisan igazam is van, és ezért irigyellek is még mindig. Engem meggyőztél, h olvasásra érdemes a könyv.:)
Már az évvégés postban is mondtam, h várom ezt a postot, biztos jó könyv! Csak drága meg ez is trilógia:S És a borítója is nagyon szép.
Valóban kicsit borsos az ára, igaz én Mikulásra kaptam, de azt hiszem azt kell h mondjam h megéri. Egyébként pedig még csak most írja a szerző a második kötetet szóval az nem egy hamar fog megjelenni nálunk sem. :)
Nekem sikerült kivenni a könyvtárból, szóval most boldog vagyok! :)
Köszi, hogy felhívtad a figyelmemet a könyvre!
Bízom benne hogy neked is tetszeni fog. :)
22 orat olvastam egyhuzamban, letehetetlen.
Wow, azért nekem néha pihennem is kellett közben. :D Kár, h a következő rész majd csak jövőre jelenik meg. :S
Kérem, valaki nem tudná nekem megmondani mikor fog meg jelenni a második kötete? Azt olvastam 2010-es kommentből, hogy jövőre vagyis 2011 az mindjárt itt van még 2011 telén jön ki ugye? Ugye? :)
Megnéztem neked és van egy rossz hírem, angolul majd csak 2011 márciusában fog megjelenni. Hogy a haza piacra mikor fog kerülni, azt sajnos nem tudom.
Öhm nekem az a kérdésem, hogy komolyan gondolod-e ezt mint "ismertetőt" egy könyvről. Egyrész. Hol álmodtad az Utcakő fogadót? Jelkő fogadó természetesen, az egész könyv tele van jelkövekkel, fontos szerepük van, stb. Miért lenne utcakő??? Nem tudsz olvasni vagy mi?
A Krónikás meg...az egy dolog, hogy arkanista, de az egészen mást jelent, nem "varázstudót" kezdek kételkedni abban, hogy olvastad a könyvet. Megközelítően sem fejez ki semmit amit írsz. Csak azt, hogy nem olvashatsz gyakran, mert hemzseg a vessző és helyesírási hibáktól. Könyörgöm! Kovthénak pedig nincsenek osztálytársai, csak olyan egyetemisták akikkel véletlenül egy órákra jár. És nem szoktak irigykedni. Max magukban. Ezt az egész fantasztikus regényt leszállítod kb. az Alkonyat szintjére ahogy írsz róla. kérlek legközelebb igényesen, és a könyvhöz, és olvasó emberhez méltóan írj valamiről. Ja, és mondjuk akkor már a történetet is írd le dióhéjban, hogy aki nem olvasta annak is legyen némi fogalma róla.
Kedves Milena!
Először is szeretném megköszönni ezt a kellemes hozzászólást a részedről. Megtehetném, hogy hasonló stílusban válaszolok, mint ahogy te tetted, de ez se a bloghoz, se hozzám nem lenne méltó. Na, meg nem szeretnék a te szintedre lealacsonyodni.
Ha nem tetszik a blog, akkor nem kell olvasni, ennyi. Illetve ha már szóba került a helyesírás, szerintem érdemes lenne a saját blogodon is körbe nézni.
Örülök, hogy megismerhettelek.
kedves Milena,
olyan szívesen kijavítanám pirossal ezt a kommentedet. asszem, túl sok fekete betű nem maradna benne.:>
Kedves Milena!
A negatív kritika is lehet építő jellegű, ha normális stílusban fogalmazzák meg, és akkor egyáltalán nem bántó, maximum kellemetlen, de helyénvaló. Te azonban nyilvánvalóan a piszkálódásra és a sértésre helyezted a hangsúlyt. Ha te is blogger vagy, aki rendszeresen ír, akkor tudhatod, hogy folyamatosan fejlődik az ember. Ez egy több mint két éves bejegyzés, és a szerzője a saját benyomásait írta meg a regényről, amit olvasott. Ha szőrszálhasogatunk, én maximum egy ragozási hibát találtam, és néhol lehagyta a vesszőt, nem következetesen központozott. Ettől még nem feszítjük őt keresztre. Ha úgy találod, hogy nem elég szemléletes a könyv bemutatása, írj egy jobbat, írd le szerinted, hogy lenne helyes, de ne másokat bánts. Rengeteg munka van egy ilyen blog vezetésében, és néha becsúsznak hibák.
Nézzük a kommentedet, ha már ennyire grammar nazi vagy. Nincs megszólítás, ami az alapvető udvariassághoz bizony hozzátartozna. Alárendelő mellékmondatnál az első tagmondat írásjele kerül a végére, ergo akkor hol a kérdőjel az első mondat végéről? Az egyrészt végéről hiányzik a t betű. A varázstudó után írhattál volna pontot, mert a másik szinte egy önálló új mondat, vagy legalább egy vesszőt, ha új tagmondatként akarod odacsatolni. Csak-al általában nem szoktunk mondatot kezdeni. "Véletlenül egy órákra jár". Stilisztikai döccenő. Talán véletlenül ugyanarra az órákra jár, mert az egy, az óra elé téve félreérthető lehet, főleg ha szerinted Pöfi olyan alulolvasott, mint amilyennek te gondolod. Továbbá és-el nem kezdünk mondatot, mert kötőszó és általában két mellérendelő tagmondatot köt össze. A kérlek nagy betű, mivel mondatot kezdesz vele, ahogy látom.
Könnyebb meglátni más szemében a szálkát, mint a sajátodban a gerendát. Legközelebb gondolkozz, mielőtt megnyilvánulsz, akár írásban, akár szóban, mert néha bizony hallgatni arany.
Üdvözlettel,
Anaria (egy igazi grammar nazi, aki ezzel viszont nem szekíroz másokat.)
Javítom még magamat is: "ugyanazokra az órákra jár". Na így akartam =)
Megjegyzés küldése