"1946. emlékezetesen forró nyarán véres merényletet követnek el a Teréz körúton, a rendőrség a Vörös Hadsereg segítségével, nagy erőkkel nyomozni kezd. Gordon Zsigmond közelről igyekszik követni az eseményeket, ez azonban nehezebb, mint gondolta volna. Mintha valaki mindig előtte járna egy lépéssel: halottak bukkannak fel körülötte, élők tűnnek el, miközben a rendőrség egyre-másra tartóztatja le Budapest legismertebb bűnözőit, akik ahányfélék, annyiféle bűnért felelnek, mégis van egy közös vonásuk: bűnös módon szerzett pénzük szőrén-szálán eltűnt. Gordon az eltűnt pénzek nyomába indul, nyomozásában pedig egy fiatal amerikai katona szegődik társául. Az ostrom pusztításának nyomait még mindig magán viselő Budapestet bejárva Gordon a város legrettegettebb bűnözőivel, kivégzésükre váró elítéltekkel, cigarettacsempészekkel és fezőrökkel beszélget, bepillantást nyer a kommunista rendőrség és az Andrássy út 60. embertelen világába, míg végül ahhoz a kegyetlen és könyörtelen emberhez jut el, aki minden eszközt megragad ahhoz, hogy teljesítse a feladatot, amit rábíztak."Az egyik szemem sír a másik nevet. Nevet, mert egy újabb Kondor Vilmos könyvet vehettem a kezembe, a másik viszont sír, mert enyhe csalódás ért ezzel a kötettel. Aki esetleg nem ismerné Gordon Zsigmond világát, annak külön jelzem itt és most, hogy eddig összesen négy kötet jelent meg és a Budapest Romokban sorrendben a negyedik.
A történet szórakoztató ugyan, ám néhol mégis azon kaptam magam, hogy a figyelmem elkalandozott. Ennek oka, hogy az események felvázolása sokkal lassabb a megszokott Kondor tempóhoz képest, valamint a történelmi szál most nagyobb szerepet kapott a krimi vonal mellett. Viszont ami megragadta a figyelmemet, hogy az eddigi kötetekhez képest sokkal letisztultabb, mentes mindenféle sallangtól. A humor se veszett el, itt is megtalálható ahogy a többi kötetben már megszokhattuk. A szereplők továbbra is kedvelhetőek, még mindig nagyon csipázom őket.
Persze nem szeretném kedvét szegni senkinek, hiszen a bejegyzésem nem jelenti azt, hogy ez a kötet lemaradna esetleg a többi mögött, csak nekem ez most csak egy négyest ér meg.
Kondor Vilmos legnagyobb erőssége, hogy a történelmet képes az olvasó számára megeleveníteni, úgy mint egy fekete-fehér filmet. Rajongóknak kötelező!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése