Félbehagyva

Nem szeretek félbehagyni egy darab könyvet sem, de néha előfordul, hogy elmegy tőle a kedvem, nincsen többé hozzá hangulatom. Főleg akkor szokott velem ez megtörténni, amikor egy másik könyv bukkan fel szemeim előtt. Az elmúlt egy hónapban két regényt is sikeresen félbehagytam.

"Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.

Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtam, semhogy közel engedje jeges szívéhez."

Ez volt az a könyv, amit nagyon szerettem volna magaménak tudni. Tündérek! Szeretem őket. De ahogy egyre többen olvasták és egyre több értékelést olvashattam róla, úgy ment el a kedvem tőle. Tudom, hogy nem kellett volna a tömegre hallgatnom, de nem hagytak nyugodni a vélemények. Ha kicsit lecsengett az érzés, akkor biztos, hogy újra elő fogom venni, de addig míg mindenhol Julie Kagawa regénye jön velem szembe, addig köszönöm szépen nem kérem. Igazság az, hogy túlságosan is befolyásolható vagyok. :D

"Abi Rutherford otthagyja új állását, mert rendkívüli módon zavarja főnöke kiismerhetetlen viselkedése. Szereti a munkáját, egykori felettese pedig nyájas, tiszteletre méltó férfi volt. Kieran Scott viselkedése annál inkább meglepő számára, mert ő a Szent János-templom és Cambridge növekvő egyházközségének lelkésze. Történt valami, ami mélységesen felkavarta a férfit – ugyanakkor az egyházi hatóságok reakciója szokatlanul titokzatoskodó.
Hosszú évszázadokkal ezelőtt egy idegen jelent meg Nyugat-Anglia barátságtalan lápvidékén a történettel, mely reménységet hozott a nyomorúságban sínylődők számára. Azonban elnyomó erők követték. Olyan erők, melyeknek eltökélt szándéka volt, hogy egyetlen gyengéd pillantású gyógyító se ássa alá a Római Birodalom törvényeit és kultúráját. Az idegen azt mondta, azért jött, hogy megmentse az embereket. De talán épp ő az, aki megmentésre szorul."

Az a baj ezzel a regénnyel, hogy egyáltalán nem tud lekötni. Annyira nem érdekel az egész, hogy csak szenvedtem vele. Nem tudok azonosulni a szellemeket látó nővel és attól tartok, hogy soha nem is fogok. Pedig nagyon sok jót olvastam róla, de engem nem tud levenni a lábamról. Hogy újra olvasom? Egyelőre nem hiszem, hacsak nincsen valaki, aki meggyőzzön arról, hogy igen is érdemes elolvasni. :)