"Három, a negyvenes éveihez közeledő dél-yorkshire-i barátnő egyszerre esik teherbe, miután elzarándokoltak egy ősi termékenységi szoborhoz.
A terhességgel Helen legszebb álma válik valóra, bár cseppet sem rózsás a helyzete. Nemcsak múltjának démonjaival kell megküzdenie, hanem a látszólag tökéletes házassága is épp most jut válságba.
Janey kész katasztrófaként éli meg ezt az állapotot, attól fél, örökre búcsút mondhat a karrierjének. Nem is érti, hogyan történhetett, hiszen férjével, a babavárástól teljesen felvillanyozódott George-dzsal mindig nagyon vigyáztak.
Elizabeth megnyomorított gyermekkora és érzelmi bizonytalansága miatt úgy gondolja, hogy soha nem lenne szabad gyereket vállalnia. Gyötri a kétség, hogy képes lesz-e szeretni a születendő babát."
Hogy miért most és miért nem máskor? Ennek roppant egyszerű oka van, valamivel helyre kellett billentem a zaklatott lelkemet és a Yorskhire puding Klub pedig jó választásnak tűnt.
A történet három középkorú barátnő életéről szól, akik valami különös véletlen folytán majdhogynem egyszerre lesznek várandósak. Ám az élet furcsa fintora, hogy hármójuk közül csupán az egyikük szerette volna, hogy mindez megtörténjen. Eleinte aggódtam, hogy esetleg rosszul választottam, mert nagyon nehézkesen akart beindulni a történet. Mondhatni unalmas volt. De aztán az írónő szerencsére kicsit megmozgatta a szereplőket, felpezsdítve ezzel a történetet. Ekkor már bennem is megmozdult valami, elkezdtem megkedvelni a szereplőket és a sorsuk is kezdett érdekessé válni számomra. Elkezdtem élvezni a történetet. Ha sikerül túllendülni az első pár oldalon, akkor hamar rájövünk, hogy egy kellemes regényt foghatunk a kezünkbe, ami megnevetett, kikapcsol és elszórakoztat.
A legnagyobb erőssége a könyvnek, hogy nem a szokásos klisék vannak benne. Na persze tudjuk, vagy legalábbis sejtjük hogy mi lesz a vége, ám mire odáig eljutunk történik egy pár váratlan fordulat. Az egyetlen gyenge pontja a regénynek a fordítás. Sajnos az eredeti szöveget nem olvashattam, de valahogy a zsigereimben érzem, hogy az írónő nem pontosan ezeket a szavakat akarta használni. Én elhiszem, hogy a magyar nyelv azért csodálatos, mert sokféleképpen tudjuk magunkat kifejezni, de azért túlzásba se kéne esni. Na mindegy. Egyébként pedig minden rendben Milly Johnson regényével.
Összességében kellemes szórakozás. Csak erős idegzetűek olvassák és olyanok, akik már túl vannak egy várandósságon, mert van egy pár szaftos részlet (talán kicsit túl aprólékos is), ami elrettentheti a kedves olvasókat.
Értékelés: 5/4,5
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése