Donato Carrisi: Démoni suttogás

"Rettenetes bűnténysorozat sokkolja az országot. Egy embernek aligha nevezhető szörnyeteg kislányokat rabol el és csonkít meg. Goran Gavila kriminológusnak és az általa irányított különleges egység tagjainak olyan pokoli régiókba kell leereszkedniük a nyomozás során, ahonnan alig-alig van visszatérés. A tettes mindvégig ördögien megtervezett, lidérces játékot űz velük, minden egyes feltárt gonosztette valamilyen üzenet, amely arra kényszeríti a csapat tagjait, hogy nézzenek szembe azzal a sötétséggel, amelyet valamennyien magukban hordoznak.
Versenyfutás az idővel és harc a mindannyiunk lelkében ott lakozó démonnal: ez az, ami letehetetlenné teszi Donato Carrisi igaz történet alapján írt első regényét. A felkavaró és végtelenül izgalmas történet a jóság és a gonoszság között húzódó keskeny határmezsgyét vizsgálja, amíg fel nem fedi az utolsó, könyörtelen titkot." 

Ez a könyv valami őrült jó volt. Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy számomra kötelező olvasmány lesz, hiszen a krimi műfaja az én egyik kedvelt zsánerem, az viszont  meg se fordult a fejemben, hogy ez ennyire bitang jó lesz. 

Ha olvastál már igazán jó krimit, olyat ami intelligens, érdekes, fordulatokban gazdag, olyat amitől képtelen vagy egyszerűen elszakadni, akkor már tudod, hogy miről beszélek. Donato Carrisi nem egyszerűen krimit írt, hanem annál valami sokkal többet, hiszen ebben a történetben nem csak egy bűntény kerül megoldásra, hanem a szereplőket is megismerjük közelebbről. Ez a regény gyönyörűen van felépítve elejétől a végéig, egyetlen hiba sincs benne, minden megoldandó kérdésre megkapjuk a választ és mindemellett még izgalmasan is van megírva. A cselekmény tele van fordulatokkal, kiszámíthatatlan lépésekkel, aminél az ember csak a szemét mereszti és azon morfondírozik, hogy ez miért nem jutott az eszébe. Eszméletlen.

Donato Carrisi

Az atmoszféra ugyan borongós, de nem az a fajta amitől az olvasó menthetetlenül lesüllyed a mélybe, hanem pont olyan ami szükséges az ilyesfajta történethez. A háttér bemutatása viszont hiányos, nekem csak a könyv közepénél tűnt fel, hogy valójában fogalmunk sincs arról, hogy helyileg hol is járunk. Mikor rájöttem, hogy valami nem stimmel, hogy van egy apró zavaró tényező az éterben, akkor egy pillanatra megzavart az olvasásban, de aztán onnantól kezdve már nem is érdekelt, mert jobban lekötött a rejtély megoldása. Donato Carrisi legnagyobb erőssége a feszültség megteremtése. Mikor már azt gondoltam, hogy végre kapok egy kis levegővételnyi szünetet, amikor már úgy éreztem, hogy ennél lejjebb már nincsen, akkor mindig történt valami, ami azonnal megváltoztatta a véleményemet. Hihetetlen.

A szereplők nem olyanok, akikkel képes lehet az olvasó esetleg azonosulni, legalábbis én valahogy nem szerettem volna egyik helyében sem lenni. Ami viszont biztos, hogy nem lehet könnyű egyikük sorsa sem, főleg ha tényleg van valós alapja ennek az egésznek, mint ahogy a fülszöveg meg is említi. Sorozatgyilkosokat, pszichopatákat keresni és megtalálni úgy, hogy közben fel tudd dolgozni azt ami a szemed előtt van, egyáltalán nem lehet könnyű és köszönöm szépen én ebből nem is kérek, egyelőre maradok inkább csak az olvasója.

Tudom, hogy egy kicsit ömlengősre sikerült a bejegyzés, de erről a regényről valahogy nem is lehet rosszat írni, leszámítva a korábban említett apróságot, de az annyira jelentéktelen, hogy simán szemet lehet hunyni felette. Nem tehetek róla, de nekem mind az író, mind a regény kedvencem lett és ha jön még könyve, akkor biztos hogy nekem azt olvasnom kell, mert a Démoni suttogás eszméletlen jóra sikerült, olyan lett, amit a műfaj kedvelői biztos, hogy szeretni fognak. Tessék csak azonnal kézbe venni. 

Az utolsó mondatba még szeretném beleszuszakolni azt is, hogy a magyar kiadás remekre sikeredett. Mind a fordítás, mind a szerkesztés kiválóra sikerült, gördülékeny, hibáktól mentes, ami szerintem mostanában egyre ritkább a magyar könyvpiacon. A borító pedig egyszerűen gyönyörű.

U.I.: Azért a fickó sem rossz. ;)

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták: