Könyvfesztivál 2013

Immáron harmadik alkalommal veszek részt a könyvfesztiválon és szomorúan kellett megállapítanom, hogy eddig az idei felhozatal volt a legsilányabb. Ettől függetlenül baromira lelkesen rohangáltunk Joeymanoval a sorok között és minduntalan faggatott, hogy mik az idei megjelenések. Igaz, most csak összesen két könyvvel jöttem haza, többek között Scott Westerfeld: Behemót és Milly Johnson: Madarak és méhek című regényével, mégis van még itt egy - két könyv, ami előbb vagy utóbb de polcra fog kerülni. Mivel az elmúlt négy hónapban összesen 34 könyv landolt hozzám, valamilyen úton - módon, most egy kicsit vissza kell fognom magam.

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta a Tündérföldet

"Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet.

Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára."

Egy kicsit bánom már, hogy nem ez jött velem haza, mert azóta csupa-csupa pozitív értékelést olvastam róla, de az ember néha hibázhat. :) 

Natasa Dragnic: Minden nap, minden órájában

"Dora és Luka tizenhat évig nem találkoznak, pedig valaha elválaszthatatlanok voltak: gyermekkorukban csodás nyarakat töltöttek együtt a kis horvát halászfalu sziklás tengerpartján. De Dora családja Franciaországba költözött, és Luka magára maradt. Huszonéves korukban váratlanul egymásba botlanak Párizsban, és abban a pillanatban világossá válik számukra: ők ketten egyszerűen összetartoznak. Három boldog hónap következik, és már a közös életüket tervezik. Luka csak rövid időre akar hazatérni, hogy néhány dolgot elintézzen – de azután többé nem jelentkezik…

A Minden nap minden órájában azok közé a szokatlan szerelmes történetek közé tartozik, amelyek egyidejűleg időtlenek és modernek: időtlen az előre elrendeltetésbe vetett hite miatt, miszerint létezik olyan, hogy két embert egymásnak teremtett a sors, és modern, mert képes érzékeltetni, hogy az élet általában sokkal bonyolultabb ennél."

Fogalmam sincs miért érdekel ez a könyv engem ennyire, de nekem ezt egyszer az életben el KELL olvasni. Punktum!

Matthew Quick: Napos oldal

"Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!

A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet."

Őt már említettem nektek egy másik bejegyzésben és most már határozottan tudom, hogy olvasni fogom. ;)