Vivien Holloway: Pokoli szolgálat

"Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?

Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbe tettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lilnek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lilre az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet.
A Pokoli szolgálat a Pokolháború-trilógia első kötete."

Minden akkor kezdődött, amikor eldöntöttem hogy én az Archívumot fogom olvasni Victoria Schwabtól, de előtte még arra gondoltam, hogy beleolvasok Vivien Holloway könyvébe, csak hogy érezzem milyen a stílusa. Ám végül azon kaptam magam, hogy már a könyv negyedénél tartok, ezért végül úgy döntöttem, hogy én ezt most már ki is olvasom, ha már így alakult. 

 "- Gabriel! - kiáltottam teli torokból, és a hangom rekedten elfulladt. - Gabriel, te selejtes tollpárna!"

Vivien Holloway roppant gördülékenyen ír, és pont ez volt az amiért lehetetlenség volt lerakni. Ez a regény nekem nagyon tetszett. Lehet, hogy vannak hibái, talán a szereplők lehetnének árnyaltabbak és  kidolgozottabbak, valamint azt is észrevettem hogy a háttér ismertetése is hiányos, de ez annyira nem érdekelt, mert a cselekmény és Vivien Holloway stílusa elvitte az egészet a hátán. Tele van fordulatokkal és olyan meglepetésekkel ami az ember gondolataimban fel se merülne és ez roppantmód feldobta az egész könyvet. Egyedül a befejezés volt zavaros, szerintem kicsit alaposabb kidolgozásra szorult volna, mert érdekelt volna hogyan és miért lett Lili az, amivé végül vált, szerintem túl hirtelen és túl gyorsan lett az egésznek vége, ez pedig történet rovására ment. 

Sokáig töprengtem azon, hogy kell-e ebbe a történetbe egy csöppnyi humor (egy kevéske azért van benne), hiszen nagyon sötét és komor a hangulata, és végül arra a következtetésre jutottam, hogy egy kicsivel többet még simán elbírt volna. Természetesen ez nem követelmény, csak én bele tudtam volna képzelni egy-egy helyzetbe vagy párbeszédbe egy kis szellemességet, ami csak fokozta volna az egész könyv hangulatát. Illetve még egy apróságot azért megjegyeznék, hogy Lucifer szájából nem hangzik túlságosan kellemesen a becézgetés. Értem én, hogy volt benne egy kis irónia, de én azért csak hidegrázást kaptam tőle. 

Most joggal kérdezheted tőlem, hogy akkor miért is értékelem én ezt a könyvet ötösre, hiszen azért itt-ott megjegyeztem néhány hiányosságot. Erre csak azt válaszolhatom, hogy azért, mert lenyűgözött. Egyrészt képes volt valami újjal előrukkolni, ami még jól is sikerült az írónőnek, másrészt meg vannak olyan regények, amelyek hibái felett az olvasó hajlandó szemet hunyni és ez most olyan volt. Az elejétől a végéig lendületes, ami elsősorban nem a cselekménynek köszönhető, hanem magának az írónőnek, aki remekül bánik a szavakkal. Ez az a könyv, ahol észre sem veszed, hogy fogynak az oldalak, sőt amikor a végére érsz értetlenül állsz fölötte, hogy mégis hol van a folytatás. És pont emiatt a lendület miatt eltörpülnek az olyan dolgok, mint a szereplők mélysége vagy a háttér és csak az érdekel, hogy mi fog végül ebből az egészből kisülni. Igen, lehetne kötözködni, de minek, amikor így is élveztem, akkor meg nem mindegy?

"Sohasem adtam fel, mindig is harcos voltam. Nem törődtem bele a sorsomba, nem hittem, hogy valóban az lenne a vége, hogy örökké az Ördög bérgyilkosa maradok. Bármennyire is kilátástalan volt a helyzet, akármennyire is esélytelen volt a szabadulás, még nem adtam fel teljesen a reményt. Még nem nyugodtam bele. Ha majd belenyugszom, na, akkor jöhetnek, és megölhetnek, mert akkor már úgyis mindegy lesz. De addig még nem."

Ez lesz az a könyv, ami iszonyatosan meg fogja osztani az olvasóközönséget, hiszen valaki vagy nagyon szeretni fogja, vagy épp ellenkezőleg, de az biztos, hogy én most az előbbi táborba tartozom. Szerencsére az értékeléseket sem igazán olvastam el, így fogalmam sem volt mire számíthatok, de ebben az esetben jobban is jártam, mert előítélet nélkül állhattam neki és a végére kellemeset csalódtam.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Roni: ITT
MFKata: ITT
Gretty: ITT 
PuPilla: ITT