Beth Hoffman: Déli álmok

"A tizenkét éves Cecelia – becenevén CeeCee – évek óta viseli gondját zavarodott édesanyjának, Camille-nak. Amikor végzetes tragédia történik, és Camille meghal, Ceecee-nek szinte semmi reménye sem marad az életben. Ekkor azonban feltűnik Dudi Caldwell, CeeCee idős rokona, aki magával viszi a kislányt Savannah városába. Cecelia egyik pillanatról a másikra az illatos és jómódú Dél fantasztikus világába csöppen. Kivételes nők között találja magát, akik valamennyien erős, színes egyéniségek.
CeeCee sok új dologgal szembesül: titkokkal, amelyeket meg kell őrizni, igazságtalanságokkal, amelyekkel szembe kell nézni, s megtanulja azt is, mit jelent tartozni valahová. Mindezek mellett azonban egy régi félelemmel is meg kell küzdenie: örökölte-e édesanyja betegségét, és ha igen, ez mennyiben pecsételi meg a sorsát.
Láttató erejű leírások, fantáziadús hasonlatok, bolondos és mégis igen bölcs szereplők – ez a nagyszerű regény a déli irodalom esszenciája."

Az egyetlen ok, amiért nagyon szerettem volna ezt a könyvet, az a fülszövege. Annyira hívogató volt, annyira azt éreztette velem, hogy olvassam el, ezért képtelen voltam neki ellenállni. El akartam hinni a borítón lévő röpke ajánlót, hogy ez egy igazán kedves, bájos történet.

A könyv narrátorra a tizenkét éves Cecelia, aki egyik pillanatról a másikra egy teljesen új világba kerül. Az ő szemszögén keresztül láthatjuk édesanyja elvesztését és azt, hogy miképpen változik meg minden körülötte. Igaz, ami igaz igyekszik felnőttként kezelni és megállni a helyét, ám mégis érezhetjük hogy ő még mindig gyermeki lélekkel rendelkezik. A könyvben oldalról oldalra haladva érezhető a változás, ahogy megtanul újra szeretni, elfogadja önmagát és a félelmeit, elkezd lassan megbízni a körülötte lévő emberekben. Egyfajta jellemfejlődésként is nézhetjük, ahogy az írónő végigvezet minket ezen a rögös úton és CeeCee a végére egyre magabiztosabbá válik. 

Ebben az esetben kivételesen tényleg igaz az ajánló az elején, mert ez a regény valóban bájos és szívmelengető és ez a két szó szinte mindent elmond a könyvről. A történet andalító, olyan mint egy lágy zene, amit legszívesebben a végtelenségig hallgatnál, a szövege gyönyörű, a leírások csodaszépek benne. A könyv legnagyobb erőssége Cecelia karaktere és az ő változása. Érezhető, hogy az írónő erre fektette a legnagyobb hangsúlyt, hiszen a történet valójában eltörpül mellette, sőt, nincs is igazán benne semmilyen nagyívű cselekmény. Mégis, ezek az események jelentősen meghatározzák a kislány életét és azt ahogy majd a későbbiekben a dolgokhoz viszonyulni fog. Beth Hoffman stílusa olvasmányos, szórakoztató és mindezt egyfajta lágysággal lehetne jellemezni. 

Beth Hoffman

  
Az írónő számos komoly kérdést érint a történetben miközben bemutatja nekünk a hatvanas évek Amerikájának déli oldalát, kezdve a mentális betegségtől egészen a rasszizmusig, mindezt úgy tálalva, hogy az olvasó egyiket se érezze kicsit se soknak.

Egyetlenegy okot tudok felhozni arra, hogy miért csak négyesre értékeltem. Szerintem a mesélést egy kicsit elnyújtotta az írónő. De ez a legkevesebb amit fel lehet neki róni, hiszen annyi minden más kárpótolja az olvasót. Összességében ez egy kellemes, szerethető történet egy kis szellemességgel, humorral és sok bájjal megfűszerezve.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták: