Elizabeth Richards: A sötétség városa

"Egy véres, brutális háború után, a Fekete Város még füstölgő romjai között a tizenhat éves Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy hibbant Sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a Sötétfajzat félvér fiúba? Pedig szíve varázslatosan megdobban a közelében, megtagadva mindent, amiben a lány addig hitt. Ez a felkavaró szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között. A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek, elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. Ekkor lép az életébe Natalie, így neki is választania kell. Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót. Letehetetlen könyv, semmiképpen ne hagyd ki!"

Az a legjobb, amikor egy könyv önként jelentkezik azért, hogy elolvassam, mert ilyenkor nem kell azon filóznom melyik legyen a következő olvasmányom, másrészt tutira kedvenc lesz vagy legalábbis ahhoz hasonló. Ebből már ki is találhattátok, hogy a Sötétség városa trilógia első része a szívem csücske lett, pedig vannak hiányosságai.

"Az agyarai nélkül is tudom, kiféle: fekete tűzként lobogó lobonca és szikrázó tekintete mindent elárul. Kevert vérű sötétfajzat."

A történet egy félvér és egy lány szenvedélyes szerelméről szól, de véleményem szerint ez csupán a teljes mozaik egy kis darabkája a sok közül, mivel valójában sokkal több kérdést vet fel, mint egy sima szerelmi történet. Eleinte furcsa volt, ezért nehezen sikerült belerázódnom a sztoriba, de végül olyannyira egymásra találtunk, hogy legszívesebben el se engedtem volna. A helyszín alapból sötét, amire csak ráerősít, hogy mindenhol pernye hullik az égből, a város csupa fekete, egyedül csak hó virít fehéren. Noha a hangulatnak emiatt komornak kéne lennie, azért teljes mértékben mégsem volt az, engem nem fogott el olvasás közben a letargia. A regény erőssége nem a hangulatteremtésben van, hanem a cselekményben és a mögé rakott háttérben rejtőzik. Rengeteg párhuzam van a II. világháború és a könyv alapsztorijában: koncentrációs táborok, a sötétfajzatok kiírtása, tisztavérűség és még sorolhatnám.

A szerelem csak egy apróság, a fő probléma a fajok megkülönböztetésében rejlik. Ha sötétfajzat vagy, azonnal másként kezelnek, főhőseink pedig ez ellen harcolnak, ezért háborúznak még mindig. Rengeteg apró gondolat, kérdés merül fel a történet olvasása közben, ami a mai világban is még minfig aktuális. Mindezek mellett lenyűgöző az univerzum, amit a szerző megteremtett, hiszen nem csak egy új világot, de egy teljesen új mitológiát, vallást és társadalmi felépítést képzelt el, amit remekül kivitelezett a könyvében. Tudom, hogy vannak hibái, magam is észrevettem őket, de annyira elvarázsolt a helyszín, a háttér, az a sok minden ami feltárult előttem, hogy ez már nem is érdekelt, csak legyintettem egyet és folytattam tovább az olvasást. 

Natalie és Ash mesélik el a szerelmüket miközben folyamatosan változik a nézőpont. Kettőjük közül Ash sokkal közelebb került hozzám, mint Natalie, aminek oka szerintem az, hogy Ash ugyan rosszfiúnak akar látszani, ő valójában igenis jófiú. Szimpatikus, megnyerő és a végén amit művel a befejezésben az egyenesen fenomenális volt, mivel az írónő a végére olyan zárójelenetet rittyentett, hogy nem csak a szívem tört majdnem össze, hanem még a könnyeimmel is küzdenem kellett. Ejnye, többet remélem nem csinál ilyet!

 

Egy szónak is száz a vége, ez a könyv egy gyönyörű disztópia, aminek a stílusa megkapó, a hibái ellenére is élvezhető, olvasmányos és letehetetlen. A sötétség városát elsősorban azok fogják élvezni, akik nem félnek a valóságtól még ha az egy lírai szerelem formájában is jelenik meg előtte, egyébként meg inkább kerülje, mert lehet hogy csalódni fog.

"– Tudod, a csajok többsége fagyizni viszi a barátnőjét, hogy megvigasztalja, nem a temetőbe – jegyzem meg. " 

Elizabeth Richards könyve remek utazás volt, bár nem hiszem hogy szeretnék bármelyik főhős helyében lenni, mindenesetre minden percét élveztem. A folytatás pedig - ha minden jól megy - idén ősszel kerül a könyvesboltok polcaira, legalábbis nagyon remélem.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták: 

Shannara: ITT