2015. január 7., szerda

2014 legjobb könyvei

Az idei összegzős bejegyzésemben kivételesen elmaradt a számomra legjobb könyvek listája, de mégsem tudom úgy elkezdeni az évet, hogy ne említsem meg őket, ezért most összegyűjtöttem nektek egy csokorba. Ez az öt könyv ami lentebb látható, mindegyik kedves az én szívemnek, hol ezért hol azért, mindenesetre valamiért kiérdemelték nálam, hogy bekerüljenek a top listába. A könyvek sorrendje nem mérvadó.

Christina Baker Kline: Árvák vonata
"1854 és 1929 között elhagyott gyerekek tízezreit szállították vonaton az Egyesült Államok keleti partvidékéről a közép-nyugati országrészbe. A gyerekek sorsa csak a vakszerencsén múlott: vagy befogadó, szerető családra leltek, vagy gyermekkorukat és fiatalságukat kemény munkával, szolgaságban töltötték. 
Fiatal ír bevándorlóként Vivian Daly is egyike volt azoknak a gyerekeknek, akik New Yorkból indultak vonattal a bizonytalan jövő felé. Később visszatér a keleti partvidékre, Maine partjai mentén éli csendes, nyugodt életét, emlékei pedig szinte a feledés homályába vesznek. Ám padlásán, ládákba rejtve ott sorakoznak mozgalmas életének relikviái. 
A tizenhét éves Molly Ayer tudja, hogy csak azért nem kell bevonulnia a fiatalkorúak börtönébe, mert közhasznú munkában segíthet kitakarítani az idős hölgy padlását. Miközben segít kiválogatni Vivian holmiját, rá kell jönnie, hogy a látszat ellenére sok közöttük a hasonlóság. Molly penobscot indián, akit kézről kézre adtak a nevelőszülők. Vivianhez hasonlóan őt is idegenek nevelték fel, s neki is választ kell találni néhány, a saját múltjával kapcsolatos kérdésre. 
Christina Baker Kline regénye részletekben gazdag, nagyívű történetet mesél el, melyben egyformán szerephez jut a történelem, az egyéni kitartás, a váratlanul köttetett barátság lehetősége és magunkban tartott titkok sorsfordító szerepe."

Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok

"A tizenöt éves Ivy Hartnak egyedül kell gondoskodnia idős nagymamájáról, mentálisan zavart nővéréről, és nővérének kisfiáról is. Mindezt még nehezebbé teszi, hogy Ivy epilepsziás. A friss házas Jane Forrester megrögzött idealista, aki szociális munkásként kezd dolgozni az észak-karolinai dohányültetvényeken. Így ismerkedik meg Ivyval és családjával. 
A hatvanas években játszódó történet két kivételes nő, Ivy és Jane kapcsolatát meséli el. Súlyos feszültségekkel terhes korszak ez, amikor a közjó érdekében az állami törvények lehetővé tették a sterilizációit, és ahol a jómódú középosztály cukormázas élete és a szegények hétköznapi nyomorúsága között áthidalhatatlan szakadék tátongott. 
Munkája és a Hart család titkai súlyos erkölcsi dilemma elé állítják Jane-t: el kell döntenie, hogy segítsen-e Ivyn, vagy adja fel mindazt, amiben mindig is hitt."

Nicolas Barreau: A nő mosolya

"Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha… 
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…"



Kathleen Tessaro: A parfüm titka

"Egy levél és egy váratlan örökség – az illatok rejtélyes világa Párizsban. Gyönyörűen megírt, különleges regény vágyakról, titkokról, emlékekről, szenvedélyről.

Egy francia ügyvédi iroda levélben értesíti a Londonban élő Grace Munroe-t, hogy a módos parfümmúzsa, Madame Eva d'Orsey ráhagyta a vagyonát. Csak egy probléma van: Grace sosem ismerte az örökhagyót. Innentől kezdetét veszi a kalandos és fordulatos utazás, amely során Grace felfedezi, ki lehetett a jótevője, aki megbabonázta a párizsi és a New York-i felső tízezer életét az 1920-as évektől kezdve. Ki volt valójában Eva d'Orsey, aki mindent önmagától ért el, csakis a saját tehetségéből, és végül milyen árat fizetett a sikerért? Mire kiderül az igazság, Grace Munroe élete örökre megváltozik. Nemcsak arra jön rá, miért éppen ő örökölte a vagyont, hanem tanulva Eva d'Orsey sorsából, döntenie kell: azt az életet éli-e tovább, amelyet mások elvárnak tőle, vagy azt, amelyet a szíve diktál.."

Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
"Elspeth mindig azt mondta a lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon Elspeth eltűnik. 

Egyedül maradva a levelekkel, Margaret megismer egy olyan anyát, akit soha nem ismert: egy költőnőt, aki Skye szigetén élt, és aki 1912-ben válaszolt egy Illinois-ban élő fiatal amerikai rajongója levelére. 
Szemérmeskedés nélkül, Elspeth és Davey őszintén megosztották egymással álmaikat, félelmeiket – minden olyasmit, amit senki mással. Mert anélkül, hogy valaha is találkoztak volna, kiválóan ismerték egymást. 
Az óceán két különböző partján, békeidőben és háborúban, de leginkább papíron és tintán keresztül megélve az eseményeket a Levelek Skye szigetéről egy levél mindent megváltoztató erejéről szól – a levéléről, melyet soha nem kellett volna elküldeni, a levéléről, mely soha nem kerül elküldésre, és a levéléről, melyet örökre megőriz a címzettje."

2015. január 4., vasárnap

Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek

Nem, ez még nem egy végleges értékelés a könyvről, mert még nem olvastam ki. Viszont muszáj vagyok írni róla, mert megfoghatatlanul brutálisan jó könyv és már most tudom, hogy az idei év egyik kedvence lesz, pedig még csak éppen elkezdődött ez az év. És ha minden olvasmányom csak feleannyira isteni lesz, akkor felettébb boldog leszek. 

Szóval ez egy tipikusan olyan fantasy, aminek a világát nem csak egyszerűen elképzelem, hanem szinte teljesen benne élek. Ezzel kelek, ezzel fekszem. Teljesen betölti a gondolataimat és szinte már remegve várom mikor van legalább öt percnyi lélegzetvételnyi időm, hogy újra belemerülhessek. Bár nem így kezdődött a kapcsolatunk. Az első néhány fejezeten túljutva úgy éreztem, hogy ez egy elég jó történet lesz ahhoz, hogy a folytatásokat is megvegyem majd, de aztán szépen lassan beleivódott mindenhova és most  a történet háromnegyed részének ledarálása után jöttem rá, hogy teljesen belezúgtam. Imádom a történetet, a karaktereket, a zseniálisan felépített világot,  egyszóval szerelmes vagyok. És ilyenkor tudom igazán gyűlölni azt, hogy még várni kell a folytatásra, mert már most utálom, hogy hamarosan vége lesz és a második rész nem lesz mellettem, hogy ott folytassam ahol abbahagytam. Borzalom!

Elfogult és lelkes vagyok, mert végre egy olyan fantasy, egy olyan történet, ami ha nem is azonnal, de tutira leveszi az embert a lábáról. Ha egy igazán jó könyvre vágytok, akkor ezt mindenképpen olvassátok el. ;)

"„A királyok kora lejárt – és én fojtottam vérbe.”
Tamás tábornagy királyellenes puccsa korrupt arisztokratákat küldött a guillotine alá, és éhezőket juttatott kenyérhez. Egyúttal azonban háborút provokált a Kilenc Nemzetekkel, és belső támadásokat a királyhű fanatikusok részéről. Közben Tamás állítólagos szövetségesei, az Egyház, a munkások szakszervezete és a zsoldoscsapatok között kapzsi hatalmi harcok törnek ki.
Kifogyva a lehetőségekből, Tamás saját félelmetes lőpormágusi képességei mellett csak kevés bizalmasára támaszkodhat. Közülük leginkább saját elhidegült fiára, a megkeseredett Tánielre, aki briliáns lövész és lőpormágus, és Adamatra, egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőre, akinek hűségét zsarolással teszik próbára.
A külső és belső ellenség szorításában vergődve, felerősödnek a rémült suttogások pusztításról és halálról, és a földre visszatérő egykori istenekről. Persze, ezek csupán babonás vén parasztok legendái – modern, tanult emberek már nem hisznek az ilyesmiben. Pedig talán jobban tennék…"

2015. január 2., péntek

2015, avagy valaminek az új kezdete

Elméletileg itt valami összegzős bejegyzésnek kéne lennie, de a tavalyi évben annyira hanyag voltam, hogy össze - vissza sikerült csak feljegyeznem a dolgaimat. De amit viszont tudok, hogy összesen 87 darab könyvet olvastam el, ezzel is teljesítve a Goodreads 2014 Reading Challenge nevű kihívását, amit magasan túl is teljesítettem. Remélhetőleg az idei évem is hasonlóan sok olvasmány élményből fog állni.

Ahogy elnézegetem az idei évi megjelenéseket, úgy érzem hogy a 2015 a fantasy éve lesz, hiszen a Fumax, a Delta Vision és a Könyvmolyképző mellé most a Gabo is felsorakozott. Az utóbbira érdemes nagyon is odafigyelni, mivel igazán ínycsiklandozó könyveket fognak hozni. Viszont a Könyvmolyképzővel nagyon hadilábon állok és általában nem is szoktak érdekelni, hogy ki hogy adja ki a könyveit, és általában nem is szoktam mérgelődni rajtuk, de most a KMK nagyon kihúzta a gyufát, mivel az általam két nagyon kedvelt sorozat második kötetével borzasztóan sokat csúsznak. Emiatt most duzzogás van ezerrel.
Ami viszont biztos, hogy ha idén csak Gabo által kiadott könyveket veszek, akkor már jól fogok lakni, mivel jobbnál jobb regényekkel állnak elő, amit nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni:


Robert Holdstock: Lavondyss (Mitágó-erdő folytatása)
Karen Akins: Időhurok (ifjúsági sci-fi)
Garth Nix: Sabriel (ifjúsági)
Helene Wecker: A gólem és a dzsinn (történelmi fantasy)
Patrick Rothfuss: A néma dolgok lassú szemlélése (!! kisregény)
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei (sci-fi)
Moskát Anita: Horgonyhely (magyar genderfantasy)
Brian Staveley: A császár pengéi (epikus fantasy)









Delta Vision (ezek csak azok a címek, amik engem érdekelnek):
Brandon Sanderson: Firefight 
Dave Duncan: A tűzföldek ura
Greg Keyes: Hangakirály
Stina Leicht: Of Blood and Honey
Gail Z. Martin: Iceforged

Erin Bowman: Taken

Fumax kiadótól Brian McClellan a Lőpormágus trilógia folytatását (eszméletlen jó a Vérrel írt ígéretek), a Vér énekének, illetve a Bolondok hercegének második kötetét várom. És ha ezek mellé még további fincsi kis regényeket hoznak, akkor azokra is le fogok majd csapni. 

Ja és akkor még a többi kiadót nem is említettem. Szóval lesz itt ereszd el a hajam rendesen!

Most merjétek azt mondani, hogy nem lesz mit olvasnunk 2015-ben!

2014. december 31., szerda

Naomi Wood: Mrs. Hemingway

"A párizsi feleség csupán a történet kezdete volt…

Hadley, Pauline, Martha és Mary. Ernest Hemingway feleségeként mind a négyen tudták, milyen generációjuk leghíresebb, legvonzóbb íróját szeretni, és általa szeretve lenni. Mindannyian azt gondolták, hogy szerelmük örökké tart majd, és mindannyian tévedtek: egyik nő sem volt képes megtartani őt. 

A négy részben elmesélt, valódi szerelmes leveleket és táviratokat a történetbe szövő Mrs. Hemingway feltárja a drámai szerelmi háromszögeket, amelyek tönkretették Hemingway házasságait. Az 1920-as évek bohém Párizsától az 1960-as évek hidegháborús Amerikájáig ívelő, a híres „elveszett nemzedék” alakjaival teli regény a szenvedély, szerelem és szívfájdalom lebilincselő története."



Mióta olvastam a Párizsi feleséget, azóta érdekel Ernest Hemingway élete, ezért egyértelmű volt számomra, hogy Naomi Wood regényét is el kell majd olvasnom. Ráadásul a lehető legjobbkor jött a könyv, mert épp olyan hangulatban voltam, amikor az embernek életrajzi ihletésű regényt kell olvasnia, ezért nem is volt kérdéses, hogy mi lesz a következő olvasmányom. 


A Mrs. Hemingway négy olyan nő sorsát mutatja be, akik mind részesei voltak Hemingway életének. Hadley, Pauline, Martha és Mary mind más személyiségűek, mégis mindannyiukban közös pont, hogy ugyanúgy megőrültek Hemingwayért. Ez a könyv ha nem is teljesen hitelesen - lévén fikcióról van szó - de megpróbálja nekünk bemutatni, hogy milyen lehetett az ő életük az író mellett.
Hemingway állítólag mindig is azt tartotta, hogy neki akkor a legjobb, ha van valaki mellette, hogy megvédje őt a világtól, ezért szinte megszállottan házasodott újra és újra, annak ellenére, hogy ezeket a lépéseket még a barátai sem nézték jó szemmel.  Meglepő módon nem sok idő telik el a házasságok között, ahogy az egyikből kilépett azonnal lépett is a következőbe és ezt Naomi Wood meglepő könnyedséggel az időben való ugrálással mutatja ezt be a regényében. A történetet négy nő szemszögéből ismerhetjük meg és azt, hogy milyen is volt Hemingway mellett élni.

Ahogy A párizsi feleség esetében, itt is hamar belevesztem a történetbe és bíztam benne, hogy ugyanúgy magával fog sodorni a cselekmény. Eleinte különös volt ez a fajta időben való ugrálás, de ez csak az első néhány ilyen váltásnál volt szokatlan, a többinél már szinte vártam, hogy megtörténjen. Az írónő ábrázolása korhű, a cselekménye sodró és bár féltem, hogy egy idő után unalmas és száraz lesz, de szerencsére ezt is remekül megoldotta a szerző. Velem sikerült elhitetnie az írónőnek, hogy ezek az események és párbeszédek valóban megtörténtek és egy jó regénynek ez a legjobb ismérve. Nem tudok és nem is akarok negatív véleményeket felsorakoztatni, ezt a könyvet úgy kell élvezni ahogy van.

Szívesen mondanám, hogy lett kedvenc feleségem, de sajnos nem így alakult. Annyira nem engedett hozzájuk közel a szerző, mintha nem is állt volna szándékában. Valahol úgy éreztem, hogy ők csak eszközök arra, hogy bemutassák és elmondják mit éltek át Hemingway mellett, amikor megszerezték vagy eldobták őket. Egyértelműen arról szól minden egyes fejezet, hogyan viszonyultak egymáshoz a nők és a feleségek, milyen szenvedéllyel és szerelemmel szerették Ernest Hemingwayt.
A legrosszabb az egészben az, hogy mindegyik feleség azt hiszi, hogy neki sikerül majd biztosítani azt a nyugalmat amire Hemingwaynek szüksége van, hogy kibontakozhasson az írásaiban. Ez azonban csak Marynek sikerült, ő volt az aki a halála utolsó napjáig vele volt és ez a könyvben is érzékelhető. Naomi Wood különlegesen bánik az utolsó feleséggel, érezhetően több érzelem és gyengédség szerepel ezekben a fejezetekben és én is ezt szerettem a legjobban. Igazán méltó befejezés lett.


A Mrs. Hemingway újfent bebizonyította, hogy jó dolog életrajzi ihletésű regényeket olvasni, és bár hiányzott az a fajta különleges írásmód, ami jellemezte A párizsi feleséget, mégis azt mondhatom, hogy élveztem minden sorát. Ajánlom minden Hemingway rajongónak, illetve annak is aki szereti a történelmi fikciókat. Korhű és különleges, amiben újfent betekintést nyerhetünk a múltba.  

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2014. december 30., kedd

Várólista csökkentés 2015

Amikor Lobo először elindította a "Várólista csökkentés" nevű játékot az elsők között jelentkeztem, és sikeresen el is buktam két egymást követő évben, ezért tovább nem is próbálkoztam. Ám most úgy döntöttem, hogy jövőre én is újra ringbe szállok a többiekkel együtt, hátha (mondom hátha) 2015 az én évem lesz és sikerülni fog ez a kihívás. 
Az ok, amiért végül a jelentkezés mellett döntöttem, hogy újra és újra szembe jött velem a játék, ezzel is azt sugallva, hogy nekem is jelentkeznem kéne, de a végső löketet az ismerősök adták, akik folyamatosan azt kérdezgették, hogy jövőre akkor megpróbálkozom-e újra, így hát az igen mellett döntöttem. 
A lényeg, hogy immáron az én nevem is ott van azon a listán, úgyhogy lehet drukkolni és fogadásokat kötni, hogy vajon hogyan zárom a következő évet. 

Annyi nehézséget adtam magamnak, hogy nem készítettem alternatív listát, így muszáj vagyok az általam kijelölt tizenkét könyvből választani, ez remélhetőleg nem volt hülyeség a részemről. Természetesen olyan regények kerültek a listába, amik se terjedelemben sem műfajban nem nehezek, ezért jó eséllyel könnyen veszem majd a kihívást.

És akkor lássuk azt a bizonyos bűvös tizenkettőt:


Susan Wilson: A táncoló kutya
Fabio Volo: Ráadásnap
Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése
Susana Fortes: Robert Capára várva
Louise Erdrich: A Körkunyhó helyett David Benioff: Tolvajok tele
Erika Robuck: Hemingway lánya
Kate Morton: Távoli órák
Melanie Benjamin: Az aviátor felesége
Greg Keyes: Folyamszülött
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet
Jennifer E. Smith: Milyen is a boldogság?
Zadie Smith: A szépségről






HAJRÁ!