Naomi Wood: Mrs. Hemingway

"A párizsi feleség csupán a történet kezdete volt…

Hadley, Pauline, Martha és Mary. Ernest Hemingway feleségeként mind a négyen tudták, milyen generációjuk leghíresebb, legvonzóbb íróját szeretni, és általa szeretve lenni. Mindannyian azt gondolták, hogy szerelmük örökké tart majd, és mindannyian tévedtek: egyik nő sem volt képes megtartani őt. 

A négy részben elmesélt, valódi szerelmes leveleket és táviratokat a történetbe szövő Mrs. Hemingway feltárja a drámai szerelmi háromszögeket, amelyek tönkretették Hemingway házasságait. Az 1920-as évek bohém Párizsától az 1960-as évek hidegháborús Amerikájáig ívelő, a híres „elveszett nemzedék” alakjaival teli regény a szenvedély, szerelem és szívfájdalom lebilincselő története."

Mióta olvastam a Párizsi feleséget, azóta érdekel Ernest Hemingway élete, ezért egyértelmű volt számomra, hogy Naomi Wood regényét is el kell majd olvasnom. Ráadásul a lehető legjobbkor jött a könyv, mert épp olyan hangulatban voltam, amikor az embernek életrajzi ihletésű regényt kell olvasnia, ezért nem is volt kérdéses, hogy mi lesz a következő olvasmányom. 

A Mrs. Hemingway négy olyan nő sorsát mutatja be, akik mind részesei voltak Hemingway életének. Hadley, Pauline, Martha és Mary mind más személyiségűek, mégis mindannyiukban közös pont, hogy ugyanúgy megőrültek Hemingwayért. Ez a könyv ha nem is teljesen hitelesen - lévén fikcióról van szó - de megpróbálja nekünk bemutatni, hogy milyen lehetett az ő életük az író mellett.
Hemingway állítólag mindig is azt tartotta, hogy neki akkor a legjobb, ha van valaki mellette, hogy megvédje őt a világtól, ezért szinte megszállottan házasodott újra és újra, annak ellenére, hogy ezeket a lépéseket még a barátai sem nézték jó szemmel.  Meglepő módon nem sok idő telik el a házasságok között, ahogy az egyikből kilépett azonnal lépett is a következőbe és ezt Naomi Wood meglepő könnyedséggel az időben való ugrálással mutatja ezt be a regényében. A történetet négy nő szemszögéből ismerhetjük meg és azt, hogy milyen is volt Hemingway mellett élni.

Ahogy A párizsi feleség esetében, itt is hamar belevesztem a történetbe és bíztam benne, hogy ugyanúgy magával fog sodorni a cselekmény. Eleinte különös volt ez a fajta időben való ugrálás, de ez csak az első néhány ilyen váltásnál volt szokatlan, a többinél már szinte vártam, hogy megtörténjen. Az írónő ábrázolása korhű, a cselekménye sodró és bár féltem, hogy egy idő után unalmas és száraz lesz, de szerencsére ezt is remekül megoldotta a szerző. Velem sikerült elhitetnie az írónőnek, hogy ezek az események és párbeszédek valóban megtörténtek és egy jó regénynek ez a legjobb ismérve. Nem tudok és nem is akarok negatív véleményeket felsorakoztatni, ezt a könyvet úgy kell élvezni ahogy van.

Szívesen mondanám, hogy lett kedvenc feleségem, de sajnos nem így alakult. Annyira nem engedett hozzájuk közel a szerző, mintha nem is állt volna szándékában. Valahol úgy éreztem, hogy ők csak eszközök arra, hogy bemutassák és elmondják mit éltek át Hemingway mellett, amikor megszerezték vagy eldobták őket. Egyértelműen arról szól minden egyes fejezet, hogyan viszonyultak egymáshoz a nők és a feleségek, milyen szenvedéllyel és szerelemmel szerették Ernest Hemingwayt.
A legrosszabb az egészben az, hogy mindegyik feleség azt hiszi, hogy neki sikerül majd biztosítani azt a nyugalmat amire Hemingwaynek szüksége van, hogy kibontakozhasson az írásaiban. Ez azonban csak Marynek sikerült, ő volt az aki a halála utolsó napjáig vele volt és ez a könyvben is érzékelhető. Naomi Wood különlegesen bánik az utolsó feleséggel, érezhetően több érzelem és gyengédség szerepel ezekben a fejezetekben és én is ezt szerettem a legjobban. Igazán méltó befejezés lett.

A Mrs. Hemingway újfent bebizonyította, hogy jó dolog életrajzi ihletésű regényeket olvasni, és bár hiányzott az a fajta különleges írásmód, ami jellemezte A párizsi feleséget, mégis azt mondhatom, hogy élveztem minden sorát. Ajánlom minden Hemingway rajongónak, illetve annak is aki szereti a történelmi fikciókat. Korhű és különleges, amiben újfent betekintést nyerhetünk a múltba.  

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták: